Immáron harmadszor mentünk ilyen kultur utazásra Münchenbe. A várost már ismerjük, nem is nagyon érdekes. A programokon volt a hangsúly.
Első este a Falstafot néztük, hallgattuk az operában. Egyúttal rájöttem, hogy rengeteg a lépcső a házban. Ezt eddig soha nem vettem észre, mert eddig nem fájt a térdem. Ezt az operát egyszer láttam, valamikor ifjú koromban. Már csak igen halvány emlékeim voltak róla. Nem olyan mint a többi Verdi opera, amiből sok ária a fülemben van bármikor ha eszembe jut. Öreg kori mű, az utolsó amit Verdi irt, szép zene, de igazán nincsenek is benne nagy áriák. Az egyetlen vígoperája. Szépek voltak a hangok és a finálé talán túl volt játszva. Minden esetre be volt dobva, hatalmas kórus, gyerek és felnőtt táncosok. Tele lett a hatalmas színpad. A rendezés a minta példánya lehetne annak, hogy modernül is lehet egy operát rendezni, anélkül, hogy az ember haját tépve bánja a napot, amikor a jegyet megvette. Díszlet nem is volt, csak egy hatalmas srégre állított tányér, ami időnként forgott a szereplőkkel. Nem oktalanul. Nagyon ki volt találva az egész. A történet Shakespeare: Windsori víg nők c. darabja alapján készült.
Második este hangversenyen voltunk. Egy új zenekar játszott, akik most nagy sikerrel turnéznak minden fele. A karmester fantasztikus egyéniség, megjelenése elég sátáni (nekem). Sok mindennel foglalkozott Orosz országból Permből jött . Ott tanult, de született görög. Kitalálta magának ezt a főleg fiatalokból álló zenekart és szemlátomást bejött neki. Szerintem komoly szimfonikus zenekarnak kicsi a társaság. Első részben Mozartot játszottak, arra bőven elegen voltak. Szintén orosz nő volt a szólistája a Mozart hegedűversenynek, amit elég egyéni módon adtak elő. A nő érdekessége, hogy mezítláb játszik. De jó volt, tetszett. A második részben Beethoven 3. Szimfóniáját játszották. Nos ott kevesen voltak. Talán ezt elkendőzendő állva játszott az egész zenekar. Hogy ez mire jó, az nem derül ki. Főleg az első hegedűs gyereken szórakoztam, aki nagyokat lépdelt, szinte szökdécselt időnként. Először azt hittem lány, de aztán kiderült, hogy mégis inkább fiú.
Nagyon lelkesek voltak. Nem csak a hegedűs lány, de a végén az egész zenekar is ráadást is adott. Közönség méltán tombolt, látván a nagy lelkesedést a zenekar részéről.
Ez a hangverseny egy Gasteig nevű házban van, ami kizárólag koncert terem. Kb. 25 éve építették, elég hülyén. Teljesen zegzugos, több emeletet több lépcső köt össze. Félemeletek totál el lehet tévedni. A vezetőnk külön felhívta a figyelmet, hogy jegyezzük meg hol megyünk be, hogy a végén vissza találjunk.
Harmadik este ismét az Operaház, Umberto Giordano: Andrea Chenier. Nos ezt az operát, néhány éve láttam filmen. Már akkor se szerettem. Gyenge de ellenszenves történet nem túl érdekes zene. Viszont fantasztikus áriák vannak benne. Anno Callas is kiszúrta magának, aztán azóta se játszották. Münchenben pl. most volt a bemutatója és az operákban igen járatos vezetőnk se látta még soha. Most itt összejött két fantasztikus, jelenleg világsztár énekes, Anja Harteros és Jonas Kaufmann. Miattuk érdemes volt a nemszeretemet is végig nézni és hallgatni. Ilyesmit élőben nem sokszor kap meg az életben az ember lánya. A rendezés nem volt túl jó. Emeletes díszlet volt, leginkább babaházra hasonlított. Sajnáltam a szereplőket, nem csak a lépcsőn le föl mászkáért, hanem az általában igen kevés hely miatt is.
Közben volt egy félnapos kirándulás egy bencés kolostorba. Nem volt izgalmas, ennél már szebbeket láttam ott. A beígért csodálatos panoráma az Alpokra, sajnos felhőkbe burkolózott.
Ezzel vége is volt a hivatalos programnak, illetve még bucsu vacsora volt utána, ahol megjelent az egyik mezzo szoprán az operából és igen kellemesen elbeszélgetett a társasággal.
Utolsó nap már csak magunkban lógtunk, nézegettem üzleteket stb. Az első 3 nap a lábamat nem tette ki a városba. Közelben volt a piac. Sajnos nem igazán volt piac nap, így a standoknak csak egy része volt nyitva. Elbámészkodtam a választékon, mint mindig ha valahol külhonba üzletbe járok. Már idei német spárga is volt, meg a 10 féle gomba, a rengeteg minden féle gyümölcs. Biztos drága, de legalább van. Megvenni nem kötelező.
Tegnap megint vonatra ültünk és kb. 8 óra leforgása alatt haza is értünk.
Első este a Falstafot néztük, hallgattuk az operában. Egyúttal rájöttem, hogy rengeteg a lépcső a házban. Ezt eddig soha nem vettem észre, mert eddig nem fájt a térdem. Ezt az operát egyszer láttam, valamikor ifjú koromban. Már csak igen halvány emlékeim voltak róla. Nem olyan mint a többi Verdi opera, amiből sok ária a fülemben van bármikor ha eszembe jut. Öreg kori mű, az utolsó amit Verdi irt, szép zene, de igazán nincsenek is benne nagy áriák. Az egyetlen vígoperája. Szépek voltak a hangok és a finálé talán túl volt játszva. Minden esetre be volt dobva, hatalmas kórus, gyerek és felnőtt táncosok. Tele lett a hatalmas színpad. A rendezés a minta példánya lehetne annak, hogy modernül is lehet egy operát rendezni, anélkül, hogy az ember haját tépve bánja a napot, amikor a jegyet megvette. Díszlet nem is volt, csak egy hatalmas srégre állított tányér, ami időnként forgott a szereplőkkel. Nem oktalanul. Nagyon ki volt találva az egész. A történet Shakespeare: Windsori víg nők c. darabja alapján készült.
Második este hangversenyen voltunk. Egy új zenekar játszott, akik most nagy sikerrel turnéznak minden fele. A karmester fantasztikus egyéniség, megjelenése elég sátáni (nekem). Sok mindennel foglalkozott Orosz országból Permből jött . Ott tanult, de született görög. Kitalálta magának ezt a főleg fiatalokból álló zenekart és szemlátomást bejött neki. Szerintem komoly szimfonikus zenekarnak kicsi a társaság. Első részben Mozartot játszottak, arra bőven elegen voltak. Szintén orosz nő volt a szólistája a Mozart hegedűversenynek, amit elég egyéni módon adtak elő. A nő érdekessége, hogy mezítláb játszik. De jó volt, tetszett. A második részben Beethoven 3. Szimfóniáját játszották. Nos ott kevesen voltak. Talán ezt elkendőzendő állva játszott az egész zenekar. Hogy ez mire jó, az nem derül ki. Főleg az első hegedűs gyereken szórakoztam, aki nagyokat lépdelt, szinte szökdécselt időnként. Először azt hittem lány, de aztán kiderült, hogy mégis inkább fiú.
Nagyon lelkesek voltak. Nem csak a hegedűs lány, de a végén az egész zenekar is ráadást is adott. Közönség méltán tombolt, látván a nagy lelkesedést a zenekar részéről.
Ez a hangverseny egy Gasteig nevű házban van, ami kizárólag koncert terem. Kb. 25 éve építették, elég hülyén. Teljesen zegzugos, több emeletet több lépcső köt össze. Félemeletek totál el lehet tévedni. A vezetőnk külön felhívta a figyelmet, hogy jegyezzük meg hol megyünk be, hogy a végén vissza találjunk.
Harmadik este ismét az Operaház, Umberto Giordano: Andrea Chenier. Nos ezt az operát, néhány éve láttam filmen. Már akkor se szerettem. Gyenge de ellenszenves történet nem túl érdekes zene. Viszont fantasztikus áriák vannak benne. Anno Callas is kiszúrta magának, aztán azóta se játszották. Münchenben pl. most volt a bemutatója és az operákban igen járatos vezetőnk se látta még soha. Most itt összejött két fantasztikus, jelenleg világsztár énekes, Anja Harteros és Jonas Kaufmann. Miattuk érdemes volt a nemszeretemet is végig nézni és hallgatni. Ilyesmit élőben nem sokszor kap meg az életben az ember lánya. A rendezés nem volt túl jó. Emeletes díszlet volt, leginkább babaházra hasonlított. Sajnáltam a szereplőket, nem csak a lépcsőn le föl mászkáért, hanem az általában igen kevés hely miatt is.
Közben volt egy félnapos kirándulás egy bencés kolostorba. Nem volt izgalmas, ennél már szebbeket láttam ott. A beígért csodálatos panoráma az Alpokra, sajnos felhőkbe burkolózott.
Ezzel vége is volt a hivatalos programnak, illetve még bucsu vacsora volt utána, ahol megjelent az egyik mezzo szoprán az operából és igen kellemesen elbeszélgetett a társasággal.
Utolsó nap már csak magunkban lógtunk, nézegettem üzleteket stb. Az első 3 nap a lábamat nem tette ki a városba. Közelben volt a piac. Sajnos nem igazán volt piac nap, így a standoknak csak egy része volt nyitva. Elbámészkodtam a választékon, mint mindig ha valahol külhonba üzletbe járok. Már idei német spárga is volt, meg a 10 féle gomba, a rengeteg minden féle gyümölcs. Biztos drága, de legalább van. Megvenni nem kötelező.
Tegnap megint vonatra ültünk és kb. 8 óra leforgása alatt haza is értünk.
Örülök, hogy nem lettél otthonülő.
VálaszTörlésMég nem, de ami késik nem múlik.:-)
VálaszTörlés