Ma hétágra sütött a nap és kellemes meleg volt. Ráálltam reggel a mérlegre és elhatároztam, hogy most legyaloglom a hatalmas reggelimet. Jártam is egy nagy kört, elég erőltetett menetben. Mire vissza értem, érett voltam az uszodára. Odacihelődtem, egy lélek se volt rajtam kívül. Az ilyet nagyon szeretem. Ellubickoltam egy fél órát a vízben, közben kiadtam a munkát a konyha segédemnek. Negyedóra szárítkozás után, tovább nem bírtam, mert már kezdett forrni a fejemben a víz, hazajöttem és bevetettem magam a konyhába. Finom ebéd készült. Kirántott borjuszelet, petrezselymes krumplival és kapros uborka salátával.
Ebéd után megetettem az ismét nagyszámban megjelenő mókusokat, majd szundítottunk egy kicsit.
6 körül kimentünk a langymeleg szellős tengerpartra sétálni. Látnivaló nem sok volt. Fölfedeztem egy vadonatúj madarat, majd lesz egyszer fénykép is róla. Naplemente unalmas volt, mert sehol még egy felhő foszlányt se lehetett látni. A sétányon leszólított egy harmincas nő, hogy milyen aranyosak vagyunk ahogy ott sétálunk, már biztos 65 éves házasok vagyunk, mondta. Fölvilágosítottam, hogy ez csak egy 7 éves szerelem.:-) Haza úton aztán arról filozofáltam, hogy milyen remek ha besikeredik egy egy ilyen tökéletes kerek nap az ember életébe. Aztán volt még egy igen érdekes tv vita műsor, amit szintén élveztem.
Aztán kiderült, hogy kár volt. Ugyanis lefekvés előtt megnéztem a postámat. Kiderült, hogy betörtek a lakásomba. Alapos munkát végeztek a rácsokkal, mert kifűrészelték mindkét zárat belőle. Mikor aztán nyitni akarták, megszólalt a riasztó, ők meg elinaltak.Házmegbízottat is riasztották, az odajött. Riasztósokkal végigjárták a lakást, miden rendben, csak az az egy rács lett szétbarmolva. Kaptam a kérdéseket. Írjam meg a lakatos nevét és elérhetőségét, a biztosítóm nevét és a kötvény számomat.
Mindezekről sejtelmem sincs. Most azért írogatok itt, mert otthon mindjárt 7 óra lesz és akkor már felhívatom a virágszitteremet. Neki megpróbálom elmagyarázni, hogy hol találja meg a kért dolgokat.
A tanulság az, hogy ha én olyan pozitíven és felhőtlenül nézem egyszer a világot, rögvest a fejemre esik egy féltégla, minimum.
Ebéd után megetettem az ismét nagyszámban megjelenő mókusokat, majd szundítottunk egy kicsit.
6 körül kimentünk a langymeleg szellős tengerpartra sétálni. Látnivaló nem sok volt. Fölfedeztem egy vadonatúj madarat, majd lesz egyszer fénykép is róla. Naplemente unalmas volt, mert sehol még egy felhő foszlányt se lehetett látni. A sétányon leszólított egy harmincas nő, hogy milyen aranyosak vagyunk ahogy ott sétálunk, már biztos 65 éves házasok vagyunk, mondta. Fölvilágosítottam, hogy ez csak egy 7 éves szerelem.:-) Haza úton aztán arról filozofáltam, hogy milyen remek ha besikeredik egy egy ilyen tökéletes kerek nap az ember életébe. Aztán volt még egy igen érdekes tv vita műsor, amit szintén élveztem.
Aztán kiderült, hogy kár volt. Ugyanis lefekvés előtt megnéztem a postámat. Kiderült, hogy betörtek a lakásomba. Alapos munkát végeztek a rácsokkal, mert kifűrészelték mindkét zárat belőle. Mikor aztán nyitni akarták, megszólalt a riasztó, ők meg elinaltak.Házmegbízottat is riasztották, az odajött. Riasztósokkal végigjárták a lakást, miden rendben, csak az az egy rács lett szétbarmolva. Kaptam a kérdéseket. Írjam meg a lakatos nevét és elérhetőségét, a biztosítóm nevét és a kötvény számomat.
Mindezekről sejtelmem sincs. Most azért írogatok itt, mert otthon mindjárt 7 óra lesz és akkor már felhívatom a virágszitteremet. Neki megpróbálom elmagyarázni, hogy hol találja meg a kért dolgokat.
A tanulság az, hogy ha én olyan pozitíven és felhőtlenül nézem egyszer a világot, rögvest a fejemre esik egy féltégla, minimum.
Ez így nem gond. Legalább nem érzed felesleges dolognak a riasztó beszerelésének költségeit. Szitter elég talpra esett? Elintézi a lakatost?
VálaszTörlés