Haladunk, de nagyon lassan.:-((((
Jelenleg e vannak glettelve a falak és a nagyobbik fürdőszoba csempézése megkezdődött. Ma megint sikerült órákat töltenünk a barkács üzletben. Szerencsére én ingyen álldogálok a polcok között. Vettünk további adag csempe ragasztót, valamint a fuga anyagot is. B. már alig várja, hogy festhessen, így festéket és hosszú szárú festőalkalmatosságot is vettünk. Szerencsére botrányosan alacsonyak a lakások, így nem kell majd létrára mászkálnia. Imád festeni.
Közben már összerakta majdnem az összes IKEA konyhabutor darabokat is, de a csempézésnél is segít. Ő vágja a csempéket. Ezt is élvezi, mert mikor itt a régi lakásban csempézett, nem volt csempe vágója. Aki csinált már  ilyesmi, el tudja képzelni mekkora kínlódás volt.
Miután letudtuk a bevásárlásokat és megebédeltünk, rábírtam, hogy menjünk ki a tengerpartra sétálni. Itt derült ki, hogy mennyire fáradt. A szokásos utunk felénél közölte, hogy menjünk vissza. Viszont ha nem cipelem el sétálni, akkor dolgozott volna a lakásban. Már jelezte, hogy nincs mese, holnap dolgozni fog, pedig voltak terveim. Magam se tudom, mikor csinálok jót, ha kímélem, vagy ha hagyom.
A tengerparton nyugi volt. Volt kicsi szél, így a halak ma nem ugráltak. Kevés számú kócsagot láttunk, meg egy muris kb. sirály nagyságú madarat, ami többet volt a víz alatt mint felett. Kidugta a fejét, gondolom levegőt vett és már le is bukott megint. Irtó hosszú ideig elő se jött. Az egyik halászó sas fészkében volt valami élet valamelyik kint ült a közeli faágon. Haza fele jövet láttunk megint a parkolóban a civilizációs halászó sast, "aki" a lámpaoszlop tetején fészkel. Az egyik ott is kint ült, egy lámpa tetején. Hogy ezek hol halásznak? Nincs messze ugyan a tenger, de nincs a lábuk alatt sem. Mókust alig látni, a szokásos helyeken. Az út közepén hancúrozott kettő, remélem nem üti el őket senki.
Aktuálisan a hazai itéletidővel kapcsolatban mondom csak, hogy remek meleg van. Kicsit felhős volt ma, de a nap erőlködött egész nap és rövidújjú akármiben lehetett sétálni.