A csempézés ma sem kezdődött meg. Viszont gyönyörű új gipsz karton borítást kaptak a csövek, milliméterre beleillesztve a gipsz karton a lukakba, a találkozások valami hálóval befedve/ragasztva. Művészi munka, de szeretném már látni a csempéket!!!!
Tegnap este megérkezett a mmásodik mosdó valamint a csapok is. Lassan úgy érzem már semmi nem hiányzik, csak kicsit lassan haladunk. Pedig B. is dolgozik, ő is tömi a réseket illeszti be a villany kapcsolókat stb. Miközben én távol vagyok, nagy elhatározások születnek, miszerint kidobjuk a régi hűtő szekrényt és veszünk a régi lakásba újat. Gyakorlatilag már az egész konyha vadonatúj lesz, ha egyszer eljutnak idáig a munkálatok. Meggyőződésem, hogy ezt a vevő soha a büdös életben nem fogja nekünk megfizetni, de már nem vitatkozom, teljesen oktalan lenne. Jelenleg totál le vagyok lombozva. A pénz megy, ki tudja mikor és mennyiért fogjuk tudni eladni ezt a lakást. Legalább annyi örömöm lehetne, hogy már az újban lakom, de ez ma nekem igen távolinak tűnik.
No de sebaj. Ma is lebicikliztem a 25 perc hegymenetet. Eredetileg 30 perc volt betervezve, de egyrészt irtózatos nyüzsgi volt a klubházban. Banyákok több asztalnál kártyáztak, pasik meg valami műsorhoz a zenét próbálgatták + nagyon meleg volt. Nem tudom hol lehet bekapcsolni a légkondit. A kártyázók fújatták magukat a hideg levegővel, de az a nagy terem másik végében volt. Mindegy önön lustaságomhoz és fegyelmezetlenségéhez mérve, a napi 25 perc is nagy teljesítmény.