Elöljáróba, míg el nem felejtem. Mai itteni újsághír: A törvényszék 17 emeletes épületébe forditva szerelték be az ablakokat, így a víz befele folyik az ablakon. Ez csak az egyik apróság volt, ami hibádzik az épületen, amit 7 éve adtak át és most egy 25 milliós $! felujitásra vár.

Ronda vagyok, de őszintén tudok örülni, hogy ilyesmik nem csak felénk fordulnak elő. Persze keresik, hogy ki adta a megbízást, ki volt az ellenőr stb.

Kevésbé örömteli volt a tegnap esti hírekben látni OV pofáját, valamint hallani milyen heves indulatokat váltott ki Brüsszelben. Ezen az se javított, hogy valaki valahol betett egy linket a netre, ahol élőben nézhettem és hallgathattam az ominózus beszédet. Mellédöngetős magyarkodást mindig is utáltam, Brüsszelben különösen nem áll jól ez senkinek.:-(((

Nos akkor az útról. Szörnyű kezdet után jól végződött. A kezdet a Ferihegyi biztonsági vizsgálatnál kezdődött. Míg az elején még a cipőmet se kellett levennem, egy kis fruska közölte, hogy a kofferemet meg kell nézni. Miért mit lát? kérdésemre közölte, hogy van benne cipő, szemüvegek és még sok minden. Ez így igaz is volt. Ámde utána darabonként kipakolta az egész táskát. Egy bugyi egy melltartó egy t-shirt stb. Kivette a könyvemet és a noteszomat is és szépen belelapozott. Végül elkobozta a kötésemből a tűket. Csodálom, hogy nem ütött meg ott a helyszínen a guta. Ezt természetesen nem hagyom ennyiben. Már itt van kinyomtatva az amerikai biztonsági felsorolás. Kötőtűt be lehet vinni a gépre. Valamint órát és ékszert sem kell leszedni senkinek, Pesten igen. Levelem megírtam, kedveseket kérdeztem. Kíváncsi vagyok lesz-e válasz. Még gondolkozom, hova kellene plusz írnom. Valahol mégiscsak határt kellene szabni a magyar személyzet hülyeségének.

Zürichben megvettem a hiányzó kötőtűt. Zürichben és Atlantában is átmentem az ellenőrzésen. Csomagot nem kellett kinyitni és órát ékszert sem kellett levenni. Szóval ennyit a kezdetekről. Ezután már csak jobb lehetett. Barátnőnél én varrtam, hihetetlen bőségű pongyolákat rövidítettem. B. villanyt szerelt szakmányban. Megünnepeltük barátnőm 87. születésnapját. Berohantunk a városba, többek közt kötőtűt venni. Az eső szakadt természetesen, de Zürich már csak ilyen. Aztán a harmadik napon hajnalban távoztunk. A taxisoffőr kurd volt, aki 30 éve él már ott és alig várja, hogy jövőre nyugdíjba mehessen és hazaköltözhessen. Olyan gyengén beszélte a nyelvet, hogy azt hittem mostanában jött csak.

A repülés Zürichből nyugodalmas és kényelmes volt. Jelenleg még kicsit jet lag alatt vagyunk. Úgy tűnik az ember minél öregebb annál nehezebben áll át a szervezete. Megérkezésünkkor még meleg volt. Tegnap zuhogott az eső és mára jól lehűlt. Sütött a nap, de nem volt több 10 foknál. Ez már nem annyira izgat, mióta van velem elegendő meleg ruha. A nap itt csak 6 után megy aludni és előbb utóbb jó lesz az idő megint. Azért figyelek erősen és levonom a tanulságot. Lehet, hogy jövőre később jövünk vissza. Majd meglátjuk, vagy nem.