Szinte hihetetlen de már 4 hete itt vagyunk. Rohan az idő. Igaz mult csötürtökig ragyogó meleg volt, most meg bejött a hideg. Állitólag viszont melegszik megint. Várom nagyon. Akkor legalább el tudnék menekülni a medencébe a konyhám elől.

Holnap hozzák a dolgokat. Naponta kétszer megyünk valamilyen barkács micsodába, mert még mindig kell valami és a java még csak ezután jön. No de nem is erről akartam irni, hanem a poloskákról. Igaz még nem találkoztam itt velük szerencsémre, viszont az ujság rendszeresen irogat róluk. A minap egy féloldalas poloska kép volt az ujságban és hosszas leirás a poloskák szokásairól, szaporodásról stb. Miután gyakorlatilag, azt hiszem, már minden hathatós szert betiltottak, azt ajálnják, hogy szaksegitséget kell hivni ha megjelennek. Nos nem tudom. Azt hiszem ott ahol megjelennek nemigen lesz pénz a szakemberekre. Bár ki tudja hova mindenhova elkerülnek, miután már a metropolitan opera balettszinházának a jelmeztárában is találkoztak velük. Azért reménykedem, hogy pl. a repülőgépeket gondosan tisztogatják.

Itt ma hajnalban állitottuk vissza az órákat. Nem nekem valók már az ilyen dolgok. Egy órával ezelőtt már azt hittem, sietnem kell mert már nagyon késő van. Pedig dehogy. Koraesti 10 óra volt. Mikor ide jöttünk akkor is egy hétig tartott mindkettőnknek, mire ugy igazán átálltunk az itteni időre. A korral egyre megrögzöttebbek leszünk és ez nem jó.

Most remélem csak egy hétig, konyhaépitési kinokról lesz szó, aki unja ne olvassa!