Esik az eső

Esik az eső, van időm eszmét futtatni. Azon merengtem, hogy honnan is ered az Amerika utálatom. Rájöttem, hogy gyermekkoromból.
Apámnak volt egy jó barátja, sokat járt hozzánk. Nos ő volt az első ember aki az én környezetemből volt Amerikában. Gondolom úgy a harmincas években. Gépészmérnök volt és valami gyakorlatra küldték ki a jómódú szülei. Még mindig bennem él, amit mesélt. Talán nem volt egyértelműen negatív, de nekem már akkor nem tetszett Amerika. Olyanokat mesélt, hogy az emberek rohannak az utcán. A metróban elkülönítve utaznak a fehérek és a feketék. Nekem a fekete se volt akkor semmi, mert az első valódi feketét talán 1947-ben láttam, amikor Paul Robson vendég énekelt Szegeden. Továbbá mondta, hogy a nőket mindenféle törvények védik és nagyon kell vigyázni, hogy liftben, metrón vagy bárhol, hozzá ne érjen az ember egy nőhöz, mert azt rögtön molesztálásnak minősítik. Szóval semmi olyat nem mondott, amit a mai eszemmel nagyon borzalmasnak tartanék és mégis, ez a legrégibb emlékem.
Már gyermekkoromban is mindig utazni akartam. Örök álmom volt minden, ami nem Amerika. Mentem volna Kínába, Japánba távolkeletre, de Amerika meg se fordult a fejemben mint uticél soha. Azért leginkább mindig az europai városok érdekeltek. Ha lenne még erőm és főleg sok pénzem, akkor ma is csakis oda utaznék. Annyi mindent megnéznék még egyszer meg felfedeznék újra. De ma már csak üldögélek Floridában az esőben. De jól van ez így. Ne legyek telhetetlen. Végül is talán csak Egyiptom maradt ki, ami pedig egyik fő célom volt régen, de már leirtam.
Rengeteget változott a világ, nem éppen előnyére. Ma mindenütt turista hordák vannak. Olyan utazunk, megállunk, nézelődünk, szinte már nem is létezik. Többször voltam Granadában pl. Odamentünk, kerestünk szállodát, másnap elkezdtük bejárni a szépségeket. Mikor 3 éve utoljára ott voltam, interneten is alig találtunk egy megfizethető de mégis normális szálloda szobát. A szépségek megtekintésére is előre interneten kellet belépőt venni, majd mikor az adott időre oda mentünk még álldogáltunk majd egy órát a bejáratnál. Ezek után végighajtottak minket mindenen. Miután ismerem, tudom, hogy nem mindent nézhettünk meg. Nem megyek már sehova, elvették a kedvem a tömegek. Maradok Floridában és várom a jó időt.