Rémület

 Szegény emberemre ma délelőtt alaposan ráhoztam a frászt. Az történt ugyanis, hogy reggeli után elkezdett csikarni a hasam. Miután tegnap, magamhoz képest, sok szöllőt ettem, gondoltam a sok lenyelt mag okozza a dolgot és elvonultam a mellékesbe. A hasam csikart tovább, de nem történt semmi. Fejtettem a rejtvényt, aztán telefonált valaki és még mindig semmi csak a fájdalom. Idővel kivert a víz és alaposan elzsibbadtak az üléstől a lábaim. Na jó, akkor kimegyek innen, gondoltam, de rájöttem, hogy kicsit forog velem a föld. Szóltam az embernek és leroskadtam az előszobai ülő alkalmatosságra. 

A következő jelenet már az volt, hogy valahol feküdtem és érdeklődtem, hogy hol vagyok. Mint B. mondta, azt látta, hogy csúszok lefele a sámliról. Akart segíteni, de persze egy élettelen testet nem olyan egyszerű mozgatni. Így aztán csak arról gondoskodott, hogy ne verjem be magam sehova és szépen lenavigált a földre, az előszoba és a nappali közé. Mire magamhoz tértem, már volt párna is a fejem alatt. Feküdtem ott egy darabig, aztán sikeresen, kapaszkodva és az ő segítségével főlhámoztam magam a földről, de gyorsan le is ültem megint a nevezetes alkalmasságra. Végül aztán betámogatott a nappaliba. Ott elterültem a szófán. Lassanként aztán vissza tért belém az erő. Már önállóan közlekedtem a lakásban, de elmenetelre nem vállalkoztam. 

Mi az ördög lehetett ez nem tudtom. "Szoktam" néha össze esni, de az csak az ácsorgástól fordul elő néha és azt előre érzem és biztonságba is szoktam gyorsan helyezni magam. Jelenleg vérnyomásom normális, pulzusom kicsit alacsony. B sajnos komolyan aggódott. Fordított esetben én mentőt és tüzoltót is hívtam volna, amennyire én mindentől rögtön pánikba tudok esni. Minden esetre, délután lázat is fogok mérni.

Emmlékezem

Jó egy ilyen semmit tevős ünnepnap. A magyar posta kitett magáért, még csütörtökre se értek ide a hétvégi újságok. Mi lehet ilyenkor tenni? Mélázok bele a nagyvilágba. Természetes eszembe jut 56 október 23, ami életem legszebb napja volt van és marad örökre. Az utána következők, nov. 4.-ig is jók voltak, de az igazi olyan egy méterrel járok a föld fölött már nem volt több. 

Természetesen voltak később is euforikus napjaim, pl. mikor beköltözhettem Stockholmban az első lakásomba és egyideüleg elkezdhettem a 8 hónap cselédség után, megint irodában dolgozni. Boldog nap volt, 1966 julius 1. De akkor is max. 40 centivel voltam a föld fölött. Aztán az első utazás ugyanazon évben ősszel. A Louvreban potyogtak a könnyeim a kis római írnok láttán és megcsipkedtem a karomat, hogy biztos nem álom? Itt vagyok tényleg?

Mi volt még? Dátumra nem emlékszem de szép volt, mikor elhatároztuk leendő férjemmel hogy összeházasodunk 1972 őszén történt. Ezután az esküvő már csak formaság volt, stressz és szomorúság, egyedül család nélkül nem volt egy örömnap az esküvő. 

Szintén dátum nélküli boldogságok voltak, mikor pl. először sikerült eljutnom Bayreuthba, majd a milanoi Scalaba. Ezek biztos jelentéktelen dolgoknak tünnek, de nekem hihetetlen diadalérzet  és hatalmas élvezet volt, hogy sikerült. Hiszen olyan sokáig teljesen lehetetlen elképzelés volt, nekem Budapestről ilyen helyekre elkerülnöm. Zürichből se volt egyszerű. Még nem volt internet, a jegyszerzéshez rengeteg türelem kellett. Bayreuthra 3 évet vártam, míg rám került a sor. 

Később persze minden utazás élmény volt, de euforia nem volt már. Megjelent egy rövid időre, mikor sikerült megvennünk Marbellában a lakást. Részben, elég nagyrészben, pénz kérdés volt, de abban a házban ahol én akartam egy időben egyáltalán nem volt eladó lakás.Megvettük látatlanba telefonon és fényképek alapján. Hát nem kicsit dobogott a szivem, mikor először lementünk. Élveztük. Első közös szerzeményünk volt az a lakás. 

Volt még egy csúcs örömkönnyekkel, mikor a férjem egy este előadta, hogy igen előnyös kondíciókkal, felkínált neki a cég egy állást Pesten. na akkor sírtam és nevettem utóljára egyszerre. Sajnos a csoda nem sokáig tartott és később már csak a sírás maradt. 

Ma délután azon merengtem leginkább, hogy mi történhetne még velem, amitől olyan igazán felhőn járósan boldog tudnék lenni. Azt hiszem semmi, de nem panaszkodom. Az én koromban már az is jó, ha semmi sem történik. Minden esetre az egyetlen ősrégi haverom, 91 éves, ma felhívott a névnapomon. Ez a névnap utóljára a férjemnek jutott eszébe.

Meglepetések.:-(

 Manapság nem egyszerü, valakinek meglepetést okozni. Már írtam itt, hogy hiába mentem a postára, a csomag szerintük nem nekem lett címezve. A napokban aztán beszéltem berlini barátnőmmel, aki óvatosan kérdezte, hogy megkaptam-e a levelét? Milyen levelet, e-mailt nem láttam és mást se kaptam, válaszoltam. Erre elmondta, hogy miután elég kilátástalannak tűnik az utazás a közeljövőben, gondolta elküldi amit akart hozni nekem a tervezett utazásukkor. Talált egy jó nagy erős barna boritékot, belerakta és küldte, meglepetésnek szánta. Extra fizetett, hogy követhesse a küldeményt. E-szerint október 7.-én kézbesítették a küldeményt. Hoppá! Mondtam én, akkor volt a levélszekrényben a cédula. Nos erre elküldte a követést, csomagszám is rajta volt. Mentem másnap a postára és láss csodát, elővarázsolták a nagy borítékot. Amit első alkalommal előhozott a nő, majd kiderítette, hogy nem az enyém, az egy formátlan fehér valami volt. 

Következő meglepetést én terveztem a barátnőmnek, akinek ma van a születésnapja. Óvatos érdeklődésemre elmondta, hogy semmi nem lesz, a gyerekeinek eszébe se jut, illetve a lányával rossz lett a kapcsolat (nem rajta múlt) a fia meg még soha az életben nem gondolt ilyesmire. Kicsit szomorú volt hallani, miközben magamban dicsértem az eszemet, miszerint a legjobb és nyugalmasabb élet gyerek nélkül van. Nem mellesleg bőven vannak unokák is, na de azoknak addig volt jó a nagymama, amig teljes időben hurcolászta őket minden fele. 

Szóval elmentem a virágüzletbe egy doboz csokoládéval és néhány szóval, rendeltem egy csokrot, hogy ma szállítsák ki. Tegnap teljesen véletlenül kiderült, hogy elutazik csak késő este jön haza. Persze háznép van, mert a férjét 24 órában kell ápolni. Kérdeztem, hogy ha valaki csönget beengedik? Nem hiszem, mondta, mert megtiltottam, hogy bárkinek kaput nyissanak. Sajnos kénytelen voltam lelőni a saját meglepetésemet. Meg is érkezett minden, majd valamikor éjszaka megnézi. Remélem örülni fog neki, de az én örömöm kicsit csökkent ily módon.

Micsoda nap!

Ebédelni akartunk menni, de előtte még elemntem a póstára, mert tegnap egy külföldi küldemény c. papírt találtam a levélszekrényemben. Odamegyek, számhúzás várakozás. Majd a hölgy hosszan keresgél a listákban majd végre, megvan. Hozza. Személyi igazolvány. Nézi, nézi, végül megszólal ön a címzett? Igen. De ez a küldemény nem önnek szól. Akkor minek értesítenek??? Váll vonogatás a válasz.

Ilyen indítás után elindultunk egy vendéglőbe, amiről sokan zengtek már, hogy jó. A Media Markt közelében van, ahová szintén készültünk. Vendéglő kivűlről olyan szakadtnak nézett ki, hogy be se mentünk. Sebaj,elintézzük a Mammutot. Mammut előtt némi tolongás, majd kiderül, hogy nem lehet bemenni. Miért? Valaki leugrott a negyedikről. Ez így biztos nem igaz, mert nincs is 4. emelet, de most álljak oda vitatkozni?

Akkor menjünk a Bécsikapu térnél lévő kipróbált helyünkre. Átballagtunk a A Széna térről a Moszkvára, keresztül az összes sineken, téren,  mozgólépcsőn fel  a várbuszhoz. Vérfok utca nagy része lezárva, Várbusz innen nem indul. Megkérdeztem egy soffőrt, hogy ugyan hol lehetne felszállni. Tessék lemenni a mozgólépcsőn, át a téren és a sineken, ott meg teszik látni. Nem láttam meg, mert gyorsan elmentünk a Mezzoba. Utólag megállapítottuk, hogy rohadék egy nap, de legalább végül is ettünk. 

Végül még leszakadt a rohadék maszk egyik füle, de ez már csak a hab volt a "sikeres" nap tortáján.

Német nyelvújítás

Mindig megállapítom, hogy a vitaműsorok a legszórakoztatóbbak a tv-ben.  Miután a kormány kiadott egy iránymutatást a PC (Political Correkt) nyelvhasználtaról erről szólt a dolog. Mert ugye azt, hogy neger nem szabad kiejteni. Az egyik libus,nagy feminista, csak annyit mondott, hogy ő az n-szót nem ejti ki a száján. De vannak ugye problémák. A Pippi Langstrumpfban  szerepel egy négerkirály. Át kell írni! Igen, az egész világirodalmat átszőrözzük és átírjuk? Kérdezte az igen értelmes filozofusnő. Öten vitatkoztak, plusz a semleges témavezető. Ketten megszállottak voltak, a másik kettő nem hajlandó semmi változásra, ezek írók és újságírók voltak. A középen ült ez a filozofusnő és próbált igazat tenni. 

Ezek után jött a meghívott vendég egy éjfekete pasi Nigériából, de már németeknél iskolázott, szakács és étterem tulajdonos. Rendesen helyre rakta a hívőket. Mondta, hogy ne akarják a fehérek eldönteni, hogy Egyszer bement egy fehér nő fekete pasi pár a vendéglőbe. Odamentek hozzá, hogy azonnal pakoljon, menjen velük, ne hagyja hogy kihasználják stb. Mikor ő igyekezett elhárítani a dolgot, hozza a fönökét! Én vagyok a főnök, de nem hitték el. Csak erősködtek, mire ő elment a konyhába és visszajött, hogy itt a főnök. Végül valahogy lenyugodtak és vacsorát rendeltek. Mikor fizettek, odament hozzájuk és elmondta, hogy tudják kik a rasszisták? Ők maguk. Miért nem hiszik el, hogy egy  afrikainak lehet egy menő étterme Brémában? Ez a tiszta rasszizmus.

De van más is. Valamelyik német szinházban játszák a III. Richardot. Shakespeare szerint ez a Richard, púpos volt és húzta a lábát. A színészt és a rendezőt is súlyosan megfenyegették, mert kigúnyolják a testi hibás embereket. Elgondoltam, hogy milyen szegény lesz az irodalom, ha mindent amiben bárki szerepel, aki nem teljesen fehér és ép, ki lesz szűrve?  

Gondolom nem lesz többé Othello és nem lesz Trubadur sem az operában. Az utóbbiban komoly szerep jut a cigányoknak. Nos honnan ered a szó? Ziehende Gauner. Ezt nem mondták a tv-ben, csak másnap olvastam a műsorhoz fűzött kommentek közt. 

Persze van más kifejezetten nyelvtani problémájuk is a szegény németeknek. Mert ha valaki csak a tanárokról beszél általában Lehrer az nem jelenti azt, hogy a tanárnők is benne vannak. Tehár a helyes írás és mondás mód: Lehrer*inen, vagyis tanár*nő. A csillagnál szünetet kell tartani. Így aztán aki ezt betartja kicsit bukdácsolva beszél. Szép új világ, örülök, hogy már nem leszek részese.

Őrült napok...

 tegnap, keddel kezdődött. Kedden a takarítás miatt, midig hatkor kel kelni. Rendszerint felébredek már kettő után óránként. Most is végül ötkor bekapcsoltam a rádiót, mert rájöttem, kedden 5 és 6 közt operarészleteket játszanak. Elég lehangoló számok voltak. Hatkor aztán felkeltem és rövidesen kiderült, hogy igencsak alapos hasmenésem van. Hattól tízig ingáztam a szoba és wc közt. Reggeli simán átszaladt rajtam. Miután a tv-ben mesélte valaki az apja esetét, aki síelni volt, aztán hazament és hasmenése volt. Nem köhögött, nem volt légszomja, csak egy kis láza és végül meghalt covidtól. Nos nekem reggel 35.8 volt a hőmérsékletem. Délben megittam a pezsgőt, utána ettem is húslevest és főtt húst. Ezek ismét átfutottak rajtam rövid időn belül. Szedtem szén tablettákat, háziorvos szerint nem jó semmire. Nem árultam el neki, hogy az ő volt főnöke ajánlotta egyszer egy hasonló eset miatt. Jó volt, amíg az embernek még éltek az orvos barátai. Nos délután hirtelen fázni kezdtem, pedig fűtök is. Miközben vastagabb holmit szedtem magamra, gondoltam megmérem a lázam is. 37,8 volt. Miután ugyis hívtam a háziorvost, mert a jövő hétre időpontot kellett rendelni, elmondtam, hogy per pillanat mi van velem. Sok ötlete neki se volt, igyak sok vizet és hívjam ma reggel. Ha még mindig láz, akkor megnéz. Ezután örömmel jelentem, hogy reggelre már semmi bajom nem volt se láz se futkosás.Teljesen normálisan ettem és semmi baj.

De az őrület ha elkezdődik... Már 6 hete várom az új szófámat, ami végre elkészült. Pontos fénykép, tervrajz minden volt. Valaki ajánlott egy fuvarost, aki elment érte az üzletbe, elhozta és elvitte raktárba a régit. Mindez kb. délre lett szervezve és meg is érkeztek ide félegykor. Az újat felhozták, a régit levitték, eltelt kis idő, de egy óra után már fent volt az új. Kezdjük kipakolni és kiderül, hogy szerintünk ezt így nem lehet összerakni itt. A szófa L alakú mindig az L hosszabbik szára volt a fal előtt, a rövidebbik belógott a szobába, szembe a tv-vel. Ahogy elnéztük az újat a két fuvarossal együtt, az új ennek pont a fordítottja volt. Telefon az üzletbe, baj van, nem stimmel az áru. Kis vita, visszahívás és ígéret, hogy kijön a főnök megnézni. Jött is fél háromkor. Kiderítette,hogy mégis jó minden, csak most az L hosszú szára lóg be a szobába és a rövid van a fal előtt. Ezek után össze is raktuk közerővel a dolgot, majd háromkor elment. Én melegítettem a levest és ettünk. Ezután boldogan lerogytunk az új szófára és megszólalt a mobilom. Véletlenül közelben volt, mert ezek a mai emberek nem tudnak vonalas számot hívni. 

A Budai Egészségközpont érdeklődött, hogy mi van velem, miután 15.50-re volt időpontom. Persze rögvest bevillant, hogy még reggel gondoltam, milyen jó, délben lebonyolódik a szállítás, aztán ebéd és kényelmesen oda is érek. Szóval rohantam. B. még fel volt öltözve, előre küldtem, miután neki is volt időpontja, utánam. Én meg kapkodtam, rohantam és negyed ötre beestem a rendelőbe. Ma volt a szokásos évi egyszeri látótér vizsgálat. Ez az, amire 15 évvel ezelőtt az SZTK-ban azt mondták, hogy 70 éveseknél már nem szoktuk csinálni, mert ugyse tudnak koncentrálni. Ezen a huszon éve ismert orvosnőmmel, aki egyidős velem, akkorában jót kacarásztunk. Mostanában nem kacarászunk, mert az egyik szemem egyre pocsékabb. Most már macula degeneráció is van. Látóterem mindkét szememen erősen behatárolt. Bezzeg B. Mióta a doktornő rákényszerítette a műtétre, úgy lát mint egy sas és semmi extra nyavalya nincs a szemén. Most csak remélem, hogy egy ideig nyugalom és béke lesz körülöttem.

Hangverseny szezon

Igen beindult, igaz mindjárt meg is állt. Erre a hétre 3 estére volt jegyünk. Az első vasárnap lett volna, azt mondták le először, pedig nagyon vártam. A római Sta Cecililia zenekara jött volna Papanoval. Erre nagyon fentem a fogam, de hát érthető. Olaszországból már maga az utazás is egy kihívás manapság.A mások a mai Állami Hangverseny zenekar, szintén lemondva. Tegnapi, Budapesti Fesztivál Zenekar, megtartotta  a hangversenyt. 

Elég furán kezdődött. Először azt hittem mégis lemondták, olyan kevesen mentünk a müpa felé. Aztán odaértünk, bementünk, közben felraktuk a maszkot és máris hőmérőztek. Apropo maszk. Extra beszereztem átlátszó műanyag "páncélt" az arcom elé. Itthon az utolsó percben leraktam és itthon is maradt. De volt másik. Egyrészt az állandóan használt sima orvosi maszk, másrészt a nagyon hasznosnak bizonyult saját gyártmányú textil Ezt egy fiók mélyén talált muszlin dísz zsebkendőből varrtam, kézzel s.k. Igy aztán hogy a zene hatása, vagy a maszk vékonysága okozta, de kaptam levegőt. 

Nagyon jó volt, megint egy hangversenyen ülni és hallgatni, még akkor is ha a nézőtér félig üres volt. A zenekar, a fúvósok kivételével és a karmester is maszkban játszotta végig a műsort. Igazán sajnáltam őket, mert nekik rendes maszkjaik voltak. Tudom a túlélésért dolgoznak és hoznak áldozatokat, no meg talán szeretnek is minket, a közönséget, meg a zenét. Kalapot le a Fesztiválzenekar előtt!

Itthon aztán éjfél utánig hallgattam okos embereket, a vírushelyzetről. Nagyon érdekes volt. Ott volt az az infektologus, akinek egy hasonló műsorban egy polgármester azt mondta, hogy ha őt hallgatja akkor az már az apokalipszist vetíti elé. Tényleg olyan a pasi. Mindig minden fekete és szörnyű és még csak rosszabb lesz. A számok nem őt igazolják. Igaz sok az új eset, de jelenleg Németországban csak 246 beteg van intenzív osztályon. Ez 83 millió németből azért nem annyira sok vagy rossz. 

Engem csak az idegesít, hogy azért kell a maszk, hogy megvédjük az időseket és az immungyengéket stb. Azt nem értem, hogy miért nem védik ők magukat? Miért kell millióknak azért hordani ezt a vacakot, ami mellesleg ilyen formában semmi se ér, hogy másokat megvédjen. Nem tudnak az érintettek magukra vigyázni? Vannak, igaz drágán, tényleg védelmet adó maszkok. Irják fel receptre és hordják. A többi meg élhessen nyugodtan. Magyarul, aki fél, védekezzen. 

Mikor a taxit rendeltem, bemondták, hogy kötelező a maszk. OK tudom. Jött a taxi, a sofőrnek az álla alatt lógott a maszkja. Meg se kérdeztem, hogy nekünk kell.e a maszk.:-)