Telefon történelmem

A telefon olyan természetes volt az én életemben, mint, hogy víz a csapból folyik. Tudom ez se volt mindenkinek ilyen természetes, de én városi gyerek voltam. Telefonos fényképem van már kb. 4 éves koromból, bár akkor nem szerettem még telefonálni. Egyszer a kezembe akadt valahol egy 1939-ből származó budapesti telefonkönyv. Mai szemmel inkább füzetnek lehetne nevezni. A mi család nevünkkel két név volt benne, apámé és a bátyjáé. Már a szüleimmel is költöztünk eleget, de a telefon az mindig megvolt. Egyszer az 50-es évek végén akarták megtámadni egy ikerrel, de azt, akkor már maszekok voltunk, sikerült valahogy kivédeni.
Mikor elhagytam az országot 8 hónapig nem volt se saját lakásom se telefonom. Viszont amikor ezután beköltöztem a saját lakásba, első nap az irodából haza érve, az ajtóm elé le volt téve a telefon és a rendkivűl vastag stockholmi telefonkönyvek. Arra a számomra még mindig emlékszem. Persze nem maguktól hozták, hanem pár nappal a költözés előtt telefonon igényeltem egy új vonalat és jött, pontosan. Csak be kellett dugni és lehetett használni. Aznap éjfélig dumáltam az új telefonommal.
Utána Stuttgartban albérletben éltem 4 hónapot. Ott nem volt telefon, mert tudtam, hogy átmeneti időszak. Zürichben természetesen volt telefon mindig. Ha költöztünk bejelentettük és az új helyen csak bedugtuk a készüléket. Ott a telefon saját tulajdon. Igaz a számot akkoriban még nem lehetett megtartani, mikor a faluból a városba költöztünk, de ez nem volt gond.
Gond az itthoni telefonnal volt. Apám a házból lakásba költözött, ráadásul egy frekventált budai kerületbe. Nagyon sokáig keresett lakást, de akkoriban nagy lakások csak tanácsiak voltak eladók. Mikor megtudtam, hogy talált megfelelő lakást, megfelelő helyen nagyon örültem, amíg nem mondta, hogy sajnos telefon egyelőre nincs. Akkor ne vedd meg a lakást, mondtam. Telefon nélkül szó se lehet róla. De apám unta már a keresgélést, az eladó fűt fát és telefont is ígért, amiből persze nem lett semmi. Ahányszor itthon voltunk kerestem valami lehetőséget, összeköttetést korrumpálási lehetőséget, de nem sikerült neki telefont szereznem. Tíz éven át, minden szombaton elment egy ismerőshöz és én oda telefonáltam. Ha pont kórházba került, akkor a kórházban hívtam naponta. Kb. 8 év után szólt, hogy lehetne venni telefont, mert fejlesztenek a körzetben. Elég sokat kértek érte, de mondtam ha nincs pénze azonnal küldöm csak fizesse be. Befizette, de telefon ettől nem lett. Mikor a temetésére jöttem haza, 2 év múlva, akkor szerelték fel az immáron üres lakásba a telefont. Nagyon megszenvedtem apám telefon hiányát.
Mikor haza költöztünk, mondtam az ügyvédnek, ha nincs telefon nem veszem meg a lakást. Volt telefon, de azt elfelejtették közölni, hogy iker. Azt, hogy az iker napi 12 órát beszél, csak férjem betegsége alatt és halála után tapasztaltam meg. Sorozatos kérvényekkel ostromoltam a matávot, hogy adjanak fővonalat vagy másik ikret, de nem. A matáv egy becsületes szocialista cég volt. A pénz egy cseppet se érdekelte őket. Rendszerváltás előtt és után se izgatta őket, hogy fizetek "bármit" csak legyen telefon. Így kényszerültem bele már 22 éve a "bunkofon" vásárlásba. Eszméletlen pénzbe került akkor a negyed kilós cseppet sem kicsi mobiltelefonom.
Utolsó költözésemkor a szerződésben benne volt a teljes lakás riasztó kiépítése és minden helyiségben telefon dugó kell, hogy legyen. Van is. Persze az első két hét itt is harcos volt, mert a ház kész volt de a telefonok nem voltak meg. Az iroda pl. nem tudott beköltözni emiatt időben. Én bátran bejöttem, meg az egyik szomszéd asszony is és együtt ostromoltuk a matávot. Mikor megkaptam a számot, élt a vonal, néhány szórakoztató éjszakánk volt. Feltehetően az akkor éppen lebukott orosz callgirl hálózat valamelyik fejesének a számát kaptuk meg. Éjszaka jöttek a telefonok, hogy pl. Natasa menjen x szálloda xxx számú szobájába. Utána jött a szitkozódás, hogy miért nem megy, majd újabb rendelés. Egy idő után nyugalom lett, talán csak egy tanítónéni telefonált egyszer, hogy a Szerjozsa miért nem ment iskolába. Internet természetesen betárcsázós rendszerrel működött, de volt. Aztán kezdődtek a zűrök, elvették a kedvezményt, illetve csak éjszaka volt. Mentem tüntetni, egeret is temettünk a matáv székház előtt, de ettől még nem lett ADSL. Írogattam a leveleket, egy egész dossziém volt tele a levelezésekkel. Végül, azt hiszem az igazgató titkárnője elunta a válaszolgatásokat és láss csodát megérkezett hozzám az ADSL is. Azóta nagy békében és boldogságban éltem a T-Comal. Egészen mostanig.
Most viszont beütött a digitalizálás. Ez most mindenütt nagyon divatos, mindent mindenki digitalizál. Nem is volt ezzel semmi bajom, én többnyire nyitott vagyok a technikai újdonságok felé. A régi hűség akármim úgyis lejárt, legyen hát új digitális telefon és majd jön az üvegszálas internet. Állítólag decemberre itt is lesz, de ezt nem hittem egy percig sem. Természetesen arra nem gondoltam, hogy ez ekkora felfordulást fog okozni az életemben és visszaléphetek telefon terén két évtizedet. Először is az átállítás miatt nem volt se telefon se internet se tv.  Azt hittem valahol valaki elvágta a vonalat, ezért telefon hétfőn este, hiba bejelentés. Telefonos hölgy szerint a hibának semmi köze az új szerződéshez. Kedd délelőtt, hurrá!!! Van internet. A többit nem is néztem. Este 10-kor kiderül, hogy se telefon se tv. Közben a riasztóm riadtan csipogott, hogy nem tud kontaktusba lépni a központtal. Mobilról újabb hiba bejelentés. Telefonos fiú utána néz, elmagyarázza, hogy mi van az átállással és reményét fejezi ki, hogy a hét végére rendbe jön minden. Általában ennyi ideig szokott tartani, mondja. Mire én, de a riasztó. Elutazom jövő héten, már három betörés volt nálam stb. Vissza kérdez, hogy a riasztósok tudják ezt a digitálsi telefont? Mert nem biztos, hogy működni fog a dolog. Nagyon hálás vagyok neki, hogy felvilágosított, mert még ma is itt értetlenkednék, hogy miért nem megy a riasztó, ami ma már meg lett oldva.
De viszont kiderült, hogy egyetlen használható telefon maradt a lakásban. Csak a computerrel kapcsolatos routerbe lehet telefont bedugni. Üzenet rögzítőt felejtsem el. Nos ezzel csúnyán bele tapostak a komfort zónámba. Ha tudnék még sírni, sírva fakadtam volna.
A szerelő szerint nincs kiút, mert az EU előírta, hogy digitalizálni kell a telefonokat. Na ettől az EU előírta dologtól vörösbe borult az agyam és távoztam a helyszínről. Szegény szerelő nem tehet róla, ha neki ezt kell mondani. Én viszont a XXI. századból vissza zökkentem a XX.-ba és nem tehetek ellene semmit.

Csak csodálkoztunk

Tavaly szeptemberben Barcelonában jártunk. Minden este program volt, így mászkáltunk késő este a városban. Kellemes volt az idő és teljesen oda voltunk az "élő városért". Az emberek kint ültek, minden kávézó és étterem tömve volt, a Ramblán is végig üldögéltek a padokon, szóval minden csodásabb volt mint itthon.

Nos itthon nemigen járkálunk este az utcán. Ha rossz az idő, még a Zeneakadémiára is taxin megyünk.jövünk. De tegnap a szünetben leléptünk, mert a második részt egy rendkívül modern, 2010-ben készült, mű alkotta. A háttérben várakozó, főleg ütős hangszerek egy cseppet sem vonzottak. Tegnap itthon is igen kellemes volt az idő, így 9 óra után sétálva kezdtük meg a haza utat. Liszt Ferenc tér, Andrássy út. Minden tele. A vendéglők kávézók teraszain jókedvű népség üldögélt. Nem turisták voltak! A téren a padokon üldögéltek, fiatalok és idősebbek egyaránt. Végül buszra szálltunk, Az Erzsébet téren tömegek voltak, nem tudom mi célból, de nagyon sokan. Az óriáskerék így kivilágítva egész jól néz ki. Figyeltem erősen a buszból. Amerre elhaladtunk, mindenütt tele volt minden étterem és terasz. Itt nálunk persze már csend nyugalom és béke uralkodott. Egy embert nem láttunk a buszmegállótól hazáig, de nagyon feldobott a város hangulata. Többször kell mennünk este a városba!

Egy kis irodalom

A napokban láttam Agota Kristof. Analfabéta c. önéletrajzi könyvéből egy monodrámát. Nagyon megkapott a történet és gyorsan elolvastam a könyvet. Az előadónő ugyanis elég zavaró volt.

A történet röviden: Itthon nehéz körülmények. Papa tanító valahol falun, 6 osztály egy teremben. Ő ha unatkozik beül hátra az osztályba. Imád olvasni, már 4 évesen olvas. Olvas mindent ami elé kerül, szenvedélyesen. 1935-ben született, ez számomra már sokat mond, egyidősek vagyunk. Jönnek a rémségek, háború, oroszok. Papát lecsukják a bátyját és őt is internátusba adják, ahol a leírtak szerint elég szörnyű körülmények voltak. Nem volt elég ennivaló. nem volt fűtés stb. Tipikus háború utáni nyomor. Sztálin meghal, de nem történik semmi. Végül elérkezik 1956. Ő érettségi után rögvest férjhez megy és 56-ban a férjével és a 4 hónapos gyerekével nekivágnak a határnak. Mikor megérkeznek Ausztriába az első döbbenet, itt senki se beszél magyarul. Végül Svájcba kerülnek a francia nyelvterületre. Dolgozni kezd egy gyárban. Unalmas egyhangú munka, alkalom sincs a beszélgetésre. Szünetekben a munkatársők próbálják tanítgatni a francia nyelvre. Rámutatnak valamire és megmondják mit jelent. Lassan megtanul fonetikusan franciául beszélni, de mint írja, analfabéta marad, mert se írni se olvasni nem tud. Ő mindig is írónő akart lenni és most hiányzik a nyelv, amin álmodik, gondolkozik és érez. Őt év után beiratkozik az egyetem nyári szemeszterére. A tanár mondja, hogy minek van itt, hiszem jól beszél franciául. Igen, de analfabéta vagyok, mondja. Két év múlva kitűnőre végez.

Ezzel a regény be is fejeződik, de miután még Svájcból emlékeztem a névre, utána néztem a wikipedián. Franciául írt, sok nyelvre lefordították és több országban adták ki a könyveit. Több irodalmi elismerést, díjakat kapott. Sajnos már nem él. Érdekes lenne olvasni valamit tőle, amit magyarul írt, de erről sehol nincs egy szó se.

Persze az ember párhuzamot von önmagával. Igaz én soha nem akartam írónő lenni, de számomra nem volt akkora trauma, hogy anno egy szót se tudtam Svédül. Komolyan gondolkozom azóta is, hogy hogy is tanultam meg végül. Persze a svéd egy egyszerű nyelv, sokkal egyszerűbb mint a francia, de akkor is meg kellett tanulni. Igaz tudtam már németül, ami biztos segített valamennyire. A svédek nem tudnak németül. Kizárólag az idegen rendőrségen találkoztam németül tudó emberekkel. Jómagam is 2 év után szembesültem azzal, hogy bár beszélek és olvasok svédül, írni egyáltalán nem tudok. Aztán a szükség rávezetett, hogy kézírással másoljam az újságcikkeket és láss csodát belejöttem az írásba is. Persze nem alkottam irodalmi műveket, de amire szükségem volt privát és a munka helyemen is, megírtam.

Mi i a tanulság az egészből? Külföldre menni nyelv tudás nélkül, nagy kaland és nem kis nehézség.

Folytatás

Ma lecsuktak még egy német katonát, aki az alibit adta az elsőnek, miközben ő éppen szír menekültet játszott.
Most úgy néz ki a helyzet, hogy az első lefogott csinálta volna a terror támadást. Persze jól otthagyta volna mindenütt az ujjlenyomatát, amiből egyértelműen kiderült volna, hogy szír menekült volt a terrorista. Előkerült a lista is amin magas rangú politikusok szerepeltek, mint célpont. Pl. Gauck volt elnök és a jelenlegi igazságügyi miniszter is. Miután a kaszárnyában találtak némi Wehrmachtra utaló szimbólumot is, jelenleg az összes kaszárnya átvizsgálása van soron. Jogos aggodalom, hogy egy terrorista hálózat létezik a katonaságnál, amit ugyan több magasrangú tagad, sőt még az ellenzék se tartja valószínűnek.


MÁS

Az utóbbi napokban valami teljesen eszement óriás plakátokra lettem figyelmes az utcákon, buszmegállókban stb. Mi van? Már elkezdték a kampányt a jövő évi választásokra? Erre van pénz, vagy valamelyik család tagnak kellett hirtelen egy jó zsíros ki plakát megrendelés, Látszik, hogy kizártam magam a hazai hírfolyamból, semmit se tudok. Felvilágosításokat megköszönöm!

Egyre cifrább bűnözések

Nemrég volt a dortmundi robbantás, amiről kiderült, hogy börze spekuláció volt a cél. Most itt van az újabb kacifántos ügy.
Egy hivatásos német katona, aki egy francia-német alakulatnál szolgál, 2015 végén kiadja magát szír menekültnek. Akkoriban elég nagy volt a fejetlenség, még nem járódott be a németeknél a menekültek adminisztrálása. Azt mondta, hogy nem tud arabul csak franciául, mert a családja francia gyökerekkel rendelkezik. Franciául tényleg kiválóan beszél. Bemond egy nevet, azt állítja, hogy papírjai nincsenek, a Balkán vonalon jött, többnyire gyalog. Mindezt a szülővárosában, ahol kap is menekült papírokat, sőt később havi pénz juttatást is, bank számlára. Ezután kettős életet él. A menekült szálláson szabadon lehet járkálni, a katonaságnál pedig van lehetőség szabadnapokra vagy félnapokra.
2016 januárjában Bécsben a repülőtéren egy takaritóhelyiség wc-ben elrejt egy fegyvert. Ezt megtalálják, a helyet bekamerázzák és mikor érte ment, elkapták. Azt mesélte, hogy egy bálba jött Bécsbe és nem akart fegyverrel odamenni. Elengedik, de ettől kezdve már szoros megfigyelés alatt áll. Tegnap elkapták őt és egy társát is, valamint rengeteg helyen tartottak házkutatást, ahol begyűjtöttek fegyvereket, lőszert, mobilokat, laptopokat és irományokat. Egyértelművé vált a szélsőjobbos beállítottsága. Egyelőre még nem világos, hogy pontosan mit is akart csinálni. Vagy mint szír menekült valami terror támadást, vagy egyáltalán valamit, amit a szír menekültre kenhetett volna, aki ugye nem is létezett a fizikai valóságban. Az már biztos, hogy súlyos állam ellenes bűncselekményért kerül majd bíróság elé.
Már várom, hogy mi lesz a következő bűncselekmény. A bűnözőknek egyre élénkebb lesz a fantáziájuk.

Zseniális bűnöző

A zseniális bűnözőt Szergejnek hívják, német és orosz kettős állampolgár. 14 évesen jött a szüleivel Németországba az Ural mentéről. Tanult, villany szerelő lett és egy erőműnél dolgozik.
Gondolom nagyon ráér, mert fantasztikus tervet készített, pénz szerzés céljából. Nagyon profi módon csinált 3 bombát. Erős robbanó erővel és tele szögekkel. Ilyen szögeket a robbantástól 250 méterre is találtak. Menő dortmundi futball klub játékosait akarta megölni vagy minimum erősen megsebesíteni. Miután a futball klubnak a tőkéje a futballistákban van, úgy gondolta, hogy ha sikerrel jár a részvények ára mélyen leesik. Ezért felvett 40 ezer EUR kölcsönt és opciókat vásárolt a részvények esésére. Az utolsót már a robbantás napján a szállodából intézte.
Jó előre foglalt szobát abban a szállodában, ahol a klub megszállt. Utólag tűnt fel az egyik alkalmazottnak, hogy nagyon ragaszkodott, hogy az utcára néző szobát akar, ami direkt a merénylet színhelyére nézett. Tehát együtt lakott a futballistákkal. A szállodával szemben egy sövény van, abban rejtette el a bombákat. A klub autobusza ott kellett elhajtson a sövény előtt.A gyújtás is teljesen profi volt. Kis öröm az ürömben, hogy szerelés közben két komoly kullancs csípést is kapott, ami úgy begyulladt, hogy orvoshoz kellett mennie. Szóval volt 3 bomba és írt 3 teljesen azonos beismerő levelet, igazi ISIS szöveggel . Annyira azért nem volt igazi, mert a hatóságok már néhány órával az eset után erősen kételkedtek a valódiságban. Persze azért nyomoztak ebben az irányban is, szóba jöttek még a futbalhuligánok. Az igai okra persze senki nem gondolt, mert ez még tv kriminek is túl konstruáltnak tűnne. Egy hét alatt elkapták a pasit. Először a klub pénzügyi embere szólt, hogy valami gyanús mozgások voltak a klub papírjai körül a börzén. Aztán, nyilván lenyomoztak mindenkit aki a közelben volt és végül kiderítették, hogy onnan a szállodából intézte az utolsó opciót.
Végül is, szerencsére, csak egy futballista sérült de az se komolyan. Mint mondták a bomba és a gyújtás is igen profi volt, de az elhelyezés szerencsére nem. Így aztán az egyik bomba a busz fölött átrepült, a másik meg túl alacsonyan robbant.
Szergej élete végéig börtönben lesz, nem lesz szüksége már pénzre.
Ilyen eset még nem volt eddig a bűnügyi annálékban.

Szinház

Már megint hagytam magam belelkesíteni. Valaki szerzett jegyet, mert interneten nem lehet rendelni és kapni sehol sem lehet, a My fair Lady Centrál színházi előadására. Az általam még soha nem látott/hallott Alföldí Róbert főszereplésével.
Nos ott kezdődött a baj, hogy ez a Centrál színház, nem más mint a régi kis Vidám színpad. Nem vitás kifestették és sajnos új székeket is raktak bele, több mint 10 évvel ezelőtti látogatásom óta. Mikor leültünk már tudtok, hogy baj lesz. A székeknek kemény fa kerete van, némi kis párnázással, ami nem akadályozza a keretet abban, hogy elvágja az ember combját. Biztos ha 20 centivel nagyobbak lennénk, nem zavarna ennyire, csak akkor nem tudom hova raknánk a hosszú lábainkat, mert a sorok közt hely az nincs. Van viszont légkondicionálás, ami elég gyengére volt állítva. A Pesten már természetesnek számító 10 perc késéssel megkezdődött az előadás. Természetesen nem vártam élő zenét, de ennyire goromba gépzenét szintén nem. A színészeken "természetesen" mind mikrofon van, amitől kibirhatatlanúl hangos az egész. Lehet, hogy egy nagyobb térben ez elmenne, de ez egy pici színház. Aki ezt nem tudja természetes hanggal beénekelni, az pályát tévesztett. Egy-két kórista nő ráadásul olyan éles hangon visított, hogy borotválkozni lehetett volna a hangjával. Gyorsan kirángattam a fülemből a halló készüléket, de ez se sokat használt. Egyetlen szereplőt se ismertem, még névről se, kivéve Alföldít. Őt már sok helyen dicsőítették, így joggal vártam a színre lépését. Ő játszotta Higgins professzort. Nos a csalódás nagy volt. Nem tudom megítélni, hogy a fogsora rossz, vagy alapból kicsit selypit, de a szép tiszta magyar beszédtől messze van, még akkor is, mikor éppen nem hadar. Sajnos időnként hadar erősen, minek következtében nem lehet érteni mit mond. Egyetlen szereplő volt aki, szerintem jó volt, Mr. Doolitle a szenes ember. Nem tudom ki volt de nekem tetszett és normálisan tudott beszélni.
Feltehetően én teszem túl magasra a lécet. Rajtunk kívül azt hiszem, mindenkinek nagyon tetszett az előadás. Szerencsémre én még ragyogó előadásokat láttam remek igazi színészekkel. Talán ez az egyetlen pozitív dolog volt a szocializmusban, hogy hihetetlen módon  szubvencionálták a színházakat. Olyan szintű előadásokat, mint 1956 és a rendszerváltás között voltak, nem lehet azóta se látni Magyarországon. Sok jó darab, a klasszikusok persze, jól képzett színészekkel. Hazalátogatós időkben, minden este színházban voltunk. Gyönyörű emlékek mind a mai napig.
Ma már biztosan kevesen tudják, hogy a My fair Ladyt eredetileg G.B.Shaw írta és Pygmalion volt a címe. Ezt még az 50-es években láttam Mészáros Ági volt Eliza. Ja és ha már Shawnál vagyunk, a Szent Johannát Bulla Elma alakította az akkor Néphadseregnek címzett színházban. Ma ismét Vígszinház. Sorolhatnám napestig a kiemelkedő darabokat és színészeket, de minek.
Tegnap mikor végre szünet lett, először is nagyon örültünk, hogy felállhattunk. Elkezdtünk kitotyogni és vihar gyorsan megszületett az elhatározás, hogy ennek a végét nem akarjuk már látni. Kikértük a kabátjainkat és nagy nehezen kivergődtünk a színházból. A női wc előtt az előcsarnok teljes szélességében állt a sor. Feltehetően egy fülke van. Az utcán dohányfűst fogadott, kint álltak a füstölgők. Mi meg elsétáltunk a buszmegállóhoz, ami ilyenkor taxiként működik. Hazáig kétszer állt csak meg. Azt hiszem maradék életemben már nem fogok becsábulni egyetlen pesti színházba se, kivéve a Rózsavölgyi szalont.