Már megint hagytam magam belelkesíteni. Valaki szerzett jegyet, mert interneten nem lehet rendelni és kapni sehol sem lehet, a My fair Lady Centrál színházi előadására. Az általam még soha nem látott/hallott Alföldí Róbert főszereplésével.
Nos ott kezdődött a baj, hogy ez a Centrál színház, nem más mint a régi kis Vidám színpad. Nem vitás kifestették és sajnos új székeket is raktak bele, több mint 10 évvel ezelőtti látogatásom óta. Mikor leültünk már tudtok, hogy baj lesz. A székeknek kemény fa kerete van, némi kis párnázással, ami nem akadályozza a keretet abban, hogy elvágja az ember combját. Biztos ha 20 centivel nagyobbak lennénk, nem zavarna ennyire, csak akkor nem tudom hova raknánk a hosszú lábainkat, mert a sorok közt hely az nincs. Van viszont légkondicionálás, ami elég gyengére volt állítva. A Pesten már természetesnek számító 10 perc késéssel megkezdődött az előadás. Természetesen nem vártam élő zenét, de ennyire goromba gépzenét szintén nem. A színészeken "természetesen" mind mikrofon van, amitől kibirhatatlanúl hangos az egész. Lehet, hogy egy nagyobb térben ez elmenne, de ez egy pici színház. Aki ezt nem tudja természetes hanggal beénekelni, az pályát tévesztett. Egy-két kórista nő ráadásul olyan éles hangon visított, hogy borotválkozni lehetett volna a hangjával. Gyorsan kirángattam a fülemből a halló készüléket, de ez se sokat használt. Egyetlen szereplőt se ismertem, még névről se, kivéve Alföldít. Őt már sok helyen dicsőítették, így joggal vártam a színre lépését. Ő játszotta Higgins professzort. Nos a csalódás nagy volt. Nem tudom megítélni, hogy a fogsora rossz, vagy alapból kicsit selypit, de a szép tiszta magyar beszédtől messze van, még akkor is, mikor éppen nem hadar. Sajnos időnként hadar erősen, minek következtében nem lehet érteni mit mond. Egyetlen szereplő volt aki, szerintem jó volt, Mr. Doolitle a szenes ember. Nem tudom ki volt de nekem tetszett és normálisan tudott beszélni.
Feltehetően én teszem túl magasra a lécet. Rajtunk kívül azt hiszem, mindenkinek nagyon tetszett az előadás. Szerencsémre én még ragyogó előadásokat láttam remek igazi színészekkel. Talán ez az egyetlen pozitív dolog volt a szocializmusban, hogy hihetetlen módon szubvencionálták a színházakat. Olyan szintű előadásokat, mint 1956 és a rendszerváltás között voltak, nem lehet azóta se látni Magyarországon. Sok jó darab, a klasszikusok persze, jól képzett színészekkel. Hazalátogatós időkben, minden este színházban voltunk. Gyönyörű emlékek mind a mai napig.
Ma már biztosan kevesen tudják, hogy a My fair Ladyt eredetileg G.B.Shaw írta és Pygmalion volt a címe. Ezt még az 50-es években láttam Mészáros Ági volt Eliza. Ja és ha már Shawnál vagyunk, a Szent Johannát Bulla Elma alakította az akkor Néphadseregnek címzett színházban. Ma ismét Vígszinház. Sorolhatnám napestig a kiemelkedő darabokat és színészeket, de minek.
Tegnap mikor végre szünet lett, először is nagyon örültünk, hogy felállhattunk. Elkezdtünk kitotyogni és vihar gyorsan megszületett az elhatározás, hogy ennek a végét nem akarjuk már látni. Kikértük a kabátjainkat és nagy nehezen kivergődtünk a színházból. A női wc előtt az előcsarnok teljes szélességében állt a sor. Feltehetően egy fülke van. Az utcán dohányfűst fogadott, kint álltak a füstölgők. Mi meg elsétáltunk a buszmegállóhoz, ami ilyenkor taxiként működik. Hazáig kétszer állt csak meg. Azt hiszem maradék életemben már nem fogok becsábulni egyetlen pesti színházba se, kivéve a Rózsavölgyi szalont.
Nos ott kezdődött a baj, hogy ez a Centrál színház, nem más mint a régi kis Vidám színpad. Nem vitás kifestették és sajnos új székeket is raktak bele, több mint 10 évvel ezelőtti látogatásom óta. Mikor leültünk már tudtok, hogy baj lesz. A székeknek kemény fa kerete van, némi kis párnázással, ami nem akadályozza a keretet abban, hogy elvágja az ember combját. Biztos ha 20 centivel nagyobbak lennénk, nem zavarna ennyire, csak akkor nem tudom hova raknánk a hosszú lábainkat, mert a sorok közt hely az nincs. Van viszont légkondicionálás, ami elég gyengére volt állítva. A Pesten már természetesnek számító 10 perc késéssel megkezdődött az előadás. Természetesen nem vártam élő zenét, de ennyire goromba gépzenét szintén nem. A színészeken "természetesen" mind mikrofon van, amitől kibirhatatlanúl hangos az egész. Lehet, hogy egy nagyobb térben ez elmenne, de ez egy pici színház. Aki ezt nem tudja természetes hanggal beénekelni, az pályát tévesztett. Egy-két kórista nő ráadásul olyan éles hangon visított, hogy borotválkozni lehetett volna a hangjával. Gyorsan kirángattam a fülemből a halló készüléket, de ez se sokat használt. Egyetlen szereplőt se ismertem, még névről se, kivéve Alföldít. Őt már sok helyen dicsőítették, így joggal vártam a színre lépését. Ő játszotta Higgins professzort. Nos a csalódás nagy volt. Nem tudom megítélni, hogy a fogsora rossz, vagy alapból kicsit selypit, de a szép tiszta magyar beszédtől messze van, még akkor is, mikor éppen nem hadar. Sajnos időnként hadar erősen, minek következtében nem lehet érteni mit mond. Egyetlen szereplő volt aki, szerintem jó volt, Mr. Doolitle a szenes ember. Nem tudom ki volt de nekem tetszett és normálisan tudott beszélni.
Feltehetően én teszem túl magasra a lécet. Rajtunk kívül azt hiszem, mindenkinek nagyon tetszett az előadás. Szerencsémre én még ragyogó előadásokat láttam remek igazi színészekkel. Talán ez az egyetlen pozitív dolog volt a szocializmusban, hogy hihetetlen módon szubvencionálták a színházakat. Olyan szintű előadásokat, mint 1956 és a rendszerváltás között voltak, nem lehet azóta se látni Magyarországon. Sok jó darab, a klasszikusok persze, jól képzett színészekkel. Hazalátogatós időkben, minden este színházban voltunk. Gyönyörű emlékek mind a mai napig.
Ma már biztosan kevesen tudják, hogy a My fair Ladyt eredetileg G.B.Shaw írta és Pygmalion volt a címe. Ezt még az 50-es években láttam Mészáros Ági volt Eliza. Ja és ha már Shawnál vagyunk, a Szent Johannát Bulla Elma alakította az akkor Néphadseregnek címzett színházban. Ma ismét Vígszinház. Sorolhatnám napestig a kiemelkedő darabokat és színészeket, de minek.
Tegnap mikor végre szünet lett, először is nagyon örültünk, hogy felállhattunk. Elkezdtünk kitotyogni és vihar gyorsan megszületett az elhatározás, hogy ennek a végét nem akarjuk már látni. Kikértük a kabátjainkat és nagy nehezen kivergődtünk a színházból. A női wc előtt az előcsarnok teljes szélességében állt a sor. Feltehetően egy fülke van. Az utcán dohányfűst fogadott, kint álltak a füstölgők. Mi meg elsétáltunk a buszmegállóhoz, ami ilyenkor taxiként működik. Hazáig kétszer állt csak meg. Azt hiszem maradék életemben már nem fogok becsábulni egyetlen pesti színházba se, kivéve a Rózsavölgyi szalont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése