Öregotthon

Egy egész oldalas cikket olvastam egy nagy német újságban arról, hogy hogy mennek a nyugdíjasok kelet Európába otthonba. Mint kiderült van egy ügynökség, amelyik kelet európai öregotthonokba közvetít lakókat. Hosszasan csak egy magyarországi otthont mutattak be. Valahol Hévíz környékén van, mert a fittebb lakók oda busszal el tudnak menni.
Németországban van kötelező ápolási biztosítás. Ugyanúgy fizetik mint a betegbiztosítást, ezt tudtam magamtól. Ez a biztosító a költség egy részét fizeti, de ez messze nem fedezi a valós költséget. A maradékot a nyugdíjból kellene pótolni. A minimál nyugdíj, ami nem ritka, nem egészen 500 EUR.  Utána ha vannak gyerekek, azoknak kellene fizetni, de nincs mindenhol gyerek vagy nem tud fizetni. Ilyenkor jön a keleteuropai otthon. Az említett helyen 50 lakó van, ebből csak egy magyar. A legtöbb német, osztrák és svájci de van egy kanadai is. Életkor erősen 80+ többnyire ápolásra szorulók vagy demensek. Az alkalmazottak egy része tud németül. Lényegesen több ápoló jut egy ápoltra, mint a hasonló német otthonokban. Gondolom jól vagy jobban vannak fizetve és ezért odafigyelőbbek és kedvesebbek is. Család, ahol van, jön időnként látogatóba. A legtöbb úgyse lakott egy városban a családjával és otthon se látták gyakran egymást. A leírás szerint mindenki boldog.

Más

Messze nem szorul még ápolásra, az a 92 éves hölgy, akiről egy svájci újságban olvastam, a 92. születésnapja alkalmából. Mint elmondta, ő szenvedélyes utazó volt világ életében. Sok évig volt egy komolyabb női lap főszerkesztője. Valamilyen doktorátusa is van és rengeteg nyelven beszél. Egész életében egyedül élt. Mióta nyugdíjba ment 65 évesen, azóta írt 12 útikönyvet és speciális csoportokat vezet a legkülönbözőbb helyekre. Legjobban Kínába és Japánba szeret menni, az előbbiben már vagy 100 alkalommal volt. Most éppen Mongóliába készül, mert lesz oda egy csoport és ő szervezi az útvonalat, választja ki a helyeket ahova mennek. Mint a végén megjegyezte, nagyon szívesen ül egy karosszékben hátradőlve, de az a karosszék lehetőleg egy repülőgépen legyen.
Nekem nagyon tetszett az egész leírás és lengettem a kalapomat a hölgy előtt.
Ezután elolvastam néhány kommentet. Svájci honfitársaim se jobbak a hazaiaknál.
"Mit keres még Kínában ha már százszor volt?"
"Gondolt már rá, hogy mennyit szennyezte a környezet ezzel a sok repüléssel?"
A többi már csak ezeknek a variációja volt. Sehol egy barátságos szó, elismerés vagy gratuláció. Ronda irigy banda a svájci is.

Forint

Az ember nagyon feledékeny, ha nem olvasom valahol, eszembe se jut, hogy szombaton 70 éves lesz a forint. Pedig óriási várakozás volt, még gyerek fejjel is, mielőtt bevezették. Előtte őrület volt, milliókban és billiókban számolták az elődjét a pengőt. Sőt nem csak számolták, hanem irtózatos ütemben nyomtatták is a meglehetősen nagy formátumú millpengőket és billiókat. Kellet is a hely a rengeteg nullának. Persze nincs már ilyen pénzem egy darab se. Anyám nem volt egy gyűjtögető típus, rendszeresen lomtalanított. Igaz szükség is volt rá, a gyakori költözések miatt. Volt így is holmi elég.
Persze nem csak a millpengők voltak a fizető eszközök. Nem tudom az irodában mivel fizette apám az alkalmazottakat, de B. meséli, hogy ő leginkább krumpliban kapta a fizetést. Akkoriban Szegeden laktunk. A ház az ott székelő bank tulajdona volt. Anyám reggelente, mielőtt vásárolni ment, lement a bankba némi tört arannyal. Kapott érte papír pénzt és ment vásárolni a piacra. Ha maradt pénze, akkor rögtön vissza váltotta aranyra. Apám a cég részére csak csere üzleteket kötött. Disznót, lisztet, cukrot, meg mit tudom én még mit cserélt szénre. Persze nem tudom, hogy egy vagon szén, mennyi disznót ért, de valahogy működött a dolog. Neki akkor nem pénzt kellett termelnie, hanem a bányász ellátásról kellett gondoskodnia.
Akkoriban sokat szólt nálunk a rádió. Azt hiszem 1946-ban még sokan hitték, hogy oroszok ide-oda, azért majd kialakul valami normális élet. A rádióban persze rengeteget beszéltek a forintról. Pontosan emlékszem, amikor Apám jött fel az irodából és hozta az új pénzt. Rögtön kaptam 20 forintot, hogy ezután ennyi lesz a zsebpénzem. Igen nagynak és gazdagnak éreztem magam. Ez volt az első alkalom, hogy saját pénzem volt. Jó érzés volt.

Brazil álmok

A mult hét elején, kaptam e-maiben egy tájékoztatót, kedvenc utazási irodám újabb ajánlatairól. Nézegettem, majd rögvest beleszerettem egy müncheni programba, jövő márciusban. Ez a szokásos kultur út, de volt ott más is. Brazília, hajókázás az Amazonason és az Iguacu vízesés. Nos ez az utóbbi, régi vágyam volt, de már lemondtam róla. Aztán néztem, néztem a programot és lassan meggyőztem magam róla, hogy ezt azért ki lehet bírni. Frankfurttól "csak" 11 óra a repülés meg ilyesmik. Könnyű Katit táncba vinni alapon B. rögtön benne volt a dologban. Felhívtam az irodát, megbeszéltem az extra kívánságaimat, hogy Pestről repülnénk és kértem egy részletes programot és árajánlatot. Ez aztán meg is érkezett és 3 napig kerengtek a fejemben a kétségek. Miért igen és miért nem, az anyagi oldaltól függetlenül majd mégse egész függetlenül. Kinyomtattam az egészet, lefordítottam és B. kezébe nyomtam, hogy nézze ő is. Vasárnap egész nap nézte.
Csábos volt, hogy a repülő, oda-vissza, éjszaka ment illetve jött. Éjszaka elviselhető a 11 óra. Maga az út 14 napos volt, de akkor, ha már ott vagyunk és úgyse megyünk oda még egyszer, hosszabbítsunk még 4 napot. Ezt az iroda szervezte volna. A leírás alapján remekül volt szervezve. 5 nap az Amazonason a hajón, Hajóról kisebb hajókkal kirándulások, csodás állatok és növények nézegetése. Az idegenvezetőnk 30 éve csinálja ezt, mellesleg biológia doktor és több útikönyvet írt Délamerikáról, szóval volt sok plusz pont. Végül este meetinget tartottunk és hosszas latolgatás után, lebeszéltük magunkat a dologról. Én arra a megállapításra jutottam, hogy egy ilyen útnak az árából kb. háromszor tudunk itt Európában kultur kirándulásokat tenni, amikor is   biztos nem leszünk terhére a csoportnak a korunk miatt. Nem vagyunk már sajnos annyira mozgékonyak, mint 10 évvel ezelőtt. Sajnos akkor nem keresztezte az utamat egy ilyen ajánlat. Még olyasmik is eszembe jutottak, hogy egyszerűen nincs öltözékünk egy ilyen úthoz. Cipőt és alkalmas dzsekit vagy miket kellene beszereznünk, amit aztán az életben nem tudnánk többet felvenni, mert nem valószínű, hogy még egyszer az életben eső erdőben járkálnánk. Szóval meggyőztük magunkat, hogy ne menjünk. Délamerika marad a következő életünkre. Így aztán kicsit fájó szívvel, de lemondtam ezt az utat.

"György"

Ülök ma a buszon, mikor felszáll egy kb. 120 kilós "hölgy" Úgy 30 körülinek saccoltam, de lehet, hogy több is volt. Ezen körfogatot alul egy rövidke short takarta, felül pedig egy spagetti pántos póló. Mindez valami kötött anyagból, ami "előnyösen" simult az idomokra. Amikor leült, pont telibe kaptam profilból. A felkarja kb az én comb méretem volt, és mi volt rajta? Egy hatalmas tetovált fej. Úgy volt megcsinálva, mintha egy medál lett volna. Teljes részleteséggel, bajusz, haj minden. Nem kevés szenvedés lehetett ezt kibírni míg elkészült. A férfiú katona ruhában volt leképezve. Sajnos műveletlenek vagyunk, B. se tudta megmondani a rendfokozatot. Körben egy nemzeti színű szalag volt és alatta hatalmas betűkkel volt odaírva, hogy György. Ilyen műremeket még nem láttam senkin, pedig mostanában nagy divat lett a tetoválás. Volt vagy 15 centi átmérőjű. Szomorúan gondolok a kackiás bajuszú Györgyre, mi lesz vele, ha a hölgy megéli a 65-70 évet és a ma még zsírtól dagadó kar, kicsit meglöttyed, Györgynek minimum lekókad a bajusza.:-)))

Telefonok

B.-nak ismeretségünk elején vettem egy telefont a születésnapjára. Szinte ingyen volt, mert rengeteg pontom volt a T-com-nál. Ebbe a telefonba totál bele szeretett. Motorola és be lehet csukni. Aztán eltelt több mint 10 év és a telefon akkuja már totálkáros és sehol nem lehet kapni bele újat. Volt itthon egy teljesen új nokiám, amit megvettem, az én kis aranyosom helyett, de soha nem használtam. Az én kicsikém még öregebb, viszont Amerikában sikerült bele új akkut venni. Ráadásul többnyire kikapcsolt állapotban van, így remélem elél még addig amíg én. B. elvitte a nokiát, nagy nehezen be is üzemelte. Valamiért a betáplált számok nem  a kártyán vannak, hanem a telefonban. Ezt nem értem, nálam úgy sincsenek betáplált számok, de neki kell. Aztán tök bajban volt, mert a nokia a zsebében odanyomódott valamihez, akkor kikapcsolt, meg mit tudom én. Ment a morgás, mire eszembe jutott, hogy Amerikában vettünk egy kis telefont, ami szintén összecsukós. Na ja, de piros! Van raktáron egy okos is, de azzal nem megyünk ki a házból. Végül vasárnap délután eluntam a nyűgöt és elcipeltem a Média Marktba. Mellesleg rájöttünk, hogy remek dolog vasárnap délután vásárolni. Nincs lökdösődés, sorba állás, semmi. Megkerestük a buta telefon osztályt és találtunk is egy fekete össze csukható telefont, ismeretlen márkájút, de mindegy is. Mindet Kínában gyártják. Haza fele a villamoson nézegettem és már egészen megtetszett. Szerintem ezeket a buta telefonokat, kizárólag gyagya öregeknek gyártják. Hatalmas számok vannak rajtuk, szemüveg nélkül is jól láthatók. Leírás is van hozzá, több nyelven is, de mi csak a magyart értjük közülük. Első dolgom volt, hogy a konyha mérlegre tettem az összes telefont egymás után persze. Az én kis öregem nyert a 80 grammal. Az összes többi (3 darab) 100 gr. körül van, az okos meg a nehéz súlyú  185!!!! gr.
B. közben beüzemelte az újat és marad minden a régiben.

Ma esti TV

Először egy riport műsort néztem Rioról. Nem az olimpiáról, hanem a háttérről. Mutattak totál romos iskolákat és bádog falvakat. Az utóbbiakban nem hajléktalanok laknak, hanem pl. postások, tanítók stb. szóval közalkalmazottak. Az iskola valami rémség. A teteje beszakadva szabályosan a romok közt járnak a tanulók. Tanteremben, ahol a vakolat szintén elég hiányos volt, egyetlen rozsdás ventilátor és semmi más. Három műszakban tanítanak, reggel, délben és délután, mert nincs elég tanterem. Tanárok fizetése 500 Euro!!!! Most éppen befejeztek egy 4 hónapos sztrájkot, mert elfogyott a szakszervezet pénze. A fizetés egészen esetleges, van mikor jön van mikor nem. Azt sajnos nem mutatták, hogy a "nép" mit szól az olimpiához, de el tudom képzelni hogy lelkesedik. Ha kenyér nincs, legalább cirkusz legyen.

Később egy egy órás műsor a prinzessin von Thun und Taxisal. Mint kiderült anyai ágon magyar a család, de nem volt képes rendesen elmondani az anyja nevét aki valami Szechenyi és még valami. A nő állandó szereplője volt a német tv shownak és amúgy is a jet set jeles tagja volt. Hihetetlen frizurákkal jelent meg mindig, még ma is emlékszem rá. Aztán hozzá ment a nála 33 évvel idősebb igen gazdag ha nem a leggazdagabb arisztokratához, aki jómaga paly boy életet élt, tehát passzoltak. A pasi valamikor meghalt, ő meg örökölte a hatalmas vagyont. Van 3 gyerek is, persze már felnőttek. A hölgy elég furcsa, mert egyrészt nagyon katolikus, minden nap misére megy pl. de az életmódja régebben igencsak kicsapongónak volt mondható. Általában szélsőséges nézeteket vall. Na ma kiderült, hogy drága Viktorunk nagy tisztelője. Kétszer is meghívta őt a Regensburgi kastély nyári játékokra. Én is voltam, de én fizettem érte és elég vacaknak találtam. Klasszikus zenére nem igen alkalmas az udvar. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy háromszor elmondta, hogy a magyarok kétszer hatalmas többséggel megválasztották Orbánt, tehát csak remek ember lehet. A hatalmas többség persze papíron sajnos igaz de a remek ember? Hol él ez a nő??? Sajnos olyan műsor volt, ahova nem lehet menet közben véleményt írni. Nem tartottam volna vissza magam.

Üde folt még a pápa krakkói látogatása. Mennyire más mint a nemszeretm Vojtila. Pápa villamoson is utazott, a papamobilba fehívott magához annyi fiatalt amennyi csak elfért és a végén hatalmas fekete autók kiséretében elvonult a kis fiat kocsijával. Az első szimpatikus pápa.

Rémes éjszaka

Mielőtt a tárgyra térnék, ide is idemásolom a lánc linket. Bemásoltam és megnyilt.
https://photos.google.com/photo/AF1QipOLmCAcVTV32lzE8OdUX8S0R75YDtTZ_7lDGAmT


München

Néztem tegnap a tv műsort és morogtam, hogy annyira dúl a nyár, hogy semmi értelmes műsor nincs. Közben B. már mormogta, hogy Münchenben lövöldöztek.  Így aztán lett mindjárt műsor. Mint ma reggelre kiderült, végül is csak egy lövöldöző volt, nem három. Az az egy is egy pisztollyal lövöldözött, nem hosszú fegyverrel, mint azt a tanuk mondogatták. A fő állami adó megállás nélkül közvetített. Szakértők, terror szakértők, rendőrségi szóvivők és a helyszinen lévő riporterek egymást váltották. Mindenki hihetetlenűl óvatosan nyilatkozott, hiszen nem lehet tudni, hogy az elkövető, vagy elkövetők is nem nézik, hallják a dolgokat. Folyamatosan figyelmeztettek, hogy senki ne tegyen közzé rendörségi megmozdulásokról képeket. Érződött, hogy nagyon óvakodnak a pánik keltéstől. Sajnos igy is tucatnyi helyre kellett kirohanniuk a rendőröknek, mert bejelentések érkeztek állítólagos lövöldözésről, aminek semmi alapja nem volt.
Mindezek közben ide pillantottam a computerre, pontosabban az indexre. Nos ők nem tartották vissza magukat. Mutattak képet, amit a németek csak éjfél körül hoztak, amikor már megtalálták a halott elkövetőt. Pánikról irtak, aminek semmi alapja nem volt. Jól felhúztam magam, mert itthon hihetetlen magaslatokra ért el a pánikkeltés. Óvjon minket a sors bármi hasonló cselekménytől, diliházba kergetik az egész országot. Mikor máshol 30 fok lesz, akkor bemondják, hogy 30 fok lesz. Nálunk ilyenkor már hőségriadó van és még sorolhatnám.

Reggelre sok minden tisztázódott. Nem 3 hanem egy elkövető, aránylag kevés halott és sebesült. Közlekedés megindult. A bevásárló központ és környéke még mindig le van zárva, de különben egy normális szombat van. Csak tudnám, hogy ki kezdett el fantáziálni 3 elkövetőről és hosszú fegyverről, úgy, hogy ez a hír órákig tartotta magát.