Ez-az

Örömmel jelenthetem, hogy a computer nagyjából megjavult az új fizetős AVG virusölő hatására. Persze sok órai munka volt mire ide jutottunk. Viszont tegnap este, mikor kifogytam az olvasni valóból, le akartam tölteni magamnak egy Kindle könyvet az Amazonról. Könnyű feladat ezzel még soha nem volt nehézségem. Most van. Egyszerűen nem képes kapcsolódni a saját wifinkhez. B. most belemerült a tanulmányokba. A vége az lesz, hogy telefonálni fog, de ő előbb gyötrődik 1-2 napot a problémával, mielőtt a telefonhoz nyúl. Így aztán ma elmentünk a kedvenc használt könyv kereskedésünkbe. Nem hívnám antikváriumnak, mert kizárólag ponyvát árul, igaz nagyon olcsón és vissza is veszi a tőle vett könyveket. Így max. $ 2 egy könyv ára. Ma megjelent a takarítónőnk is, így zárás előtt estünk be az üzletbe. Utána töprengtünk mit tegyünk. Teljesen besötétedett, fekete felhők tornyosultak felettünk. Viszont a tenger felé nézegetve, mintha kék lett volna az ég. Szóval kimentünk és csodás nap lemenős felhőket fotóztunk. Végre találkoztunk az első halászó sassal is. Éktelen hangon "kiabált" egy oszlop tetejéről. A szokásos fészkek tegnap még mind üresek voltak, ez talán eltévedt? Elég erős, de meleg szél volt és a halak őrült ugrándozásba kezdtek ahogy ment lefele a nap.Szép volt, jó volt. 

Folytatás

Ez lassan az "ez nem igaz" kategória. Először a kinyomtatással volt gondunk. Végül be kellett üzemelni a régi XP-s asztali gépet, majd venni egy extra drótot a gép és a nyomtató összekötéséhez és így meglettek a kitöltendő nyomtatványok. Ezek után B. egy napig tologatta maga előtt, mondván még ráér. Ma aztán ott tartottunk, hogy akkor scanneljük be és küldjük el mellékletként e-mailben. Mondanom se kell, hogy a scanner nem működött. Az új W7-el még most se működik. A régi gépen újra telepítette B. a nyomtatót így sikerült a nyomtatványokat beolvasni. Olyan opció, hogy elküldi e-mailben ezen a gépen nincs. Azt se kérdezte, hogy hova rakja. Szerencsére elmentettem egy feltűnő névvel, de még így is csak igen hosszas keresgélés után sikerült rátalálni, valami totál ismeretlen helyen. Tudom, hogy bénák vagyunk, de azért most ezek a gépek kicsit össze esküdtek ellenünk.
Közben az ügyintéző ránk telefonált, hogy hol vannak már a kitöltött papírok, mert mégse ér rá annyira az ügy mint B. azt mondta. Mondtam neki, ha munkás koromban kellett volna vele együtt dolgoznom, akkor vér folyt volna. Én ugyanis utálom a halogatást. Minél undokabb meló volt annál gyorsabban igyekeztem túl lenni rajta. Most már várom, hogy holnap milyen megpróbáltatások várnak rám computer téren.
Közben végre elállt az eső és kisütött a nap. Jó párás a levegő de kellemes szél is volt. Így este nagyot sétáltunk a tengerparton. Madarak most nincsenek, egy kis árva kócsag nézelődött csak a parton. Viszont ahogy lement a nap, a halak őrült ugrándozásokba kezdtek. Szerencsére pelikánok nem voltak a láthatáron.
Ma már három mókust etettünk, lassan vissza szoknak ide. Már várom, tavaly októberben voltak pici mókusok. Párosával aludtak az ágak közt. Igen aranyosak voltak.

?

Minden napra jut valami idegeskedés. Miután a bankkal megbeszéltem, hogy egy sima levélben küldjék a kredit kártyát a rendes címemre, elküldték DHL futárral. A kellemes meglepetés, hogy a bedobott papíron megadott számot simán fel tudtam hívni. Igaz volt egy csomó nyomja meg ezt a gombot, meg azt, de a végén csak sikerült valódi emberrel beszélnem. Arra, hogy bedobják a levél szekrénybe semmi esély nincs, de megbeszéltem, hogy a barátságos szomszédaimat keressék telefonon és beszéljék meg, mikor vihetik ki a levelet. Kedves szomszédot is sikerült felhívnom és értesítenem, hogy keresni fogják őket ez ügyben. Most várom a fejleményeket. Állítólag holnap kiviszik, ha sikerült a tranzakció kapok e-mailt. Szerencsére ezt a kártyát itt soha nem használom, mert európai és ettől ezek idegesek lesznek. Én meg az öldöklési vágyuktól leszek ideges. Tegnap egy baltával hadonászó pasast, akiről kiderült, hogy bípoláris + skrizofen, simán agyonlőtt a rendőr 2 méter távolságból. Állítólag mondta, hogy tegye le a baltát de nem tette. Erre lelőtte mint egy kutyát. Fél a rendőr meg ideges ezt megértem, de nem tud pl. a lábára célozni? Muszáj rögvest agyonlőni? Ráadásul büszkén írják, hogy ebben a hónapban ez már a harmadik ilyen eset volt. Nagyon utálom az itteni fegyver törvényeket. Számomra félelmetes. Nem attól félek, hogy engem ér ilyesmi, mert én nemigen járok baltával meg ilyesmi, de hogy a rendőröket nem tanítják meg az emberi élet tiszteletére, az félelmetes.

Nehézségek

A computerek összes ördögei és démonjai hozzánk költöztek. Lassan mindketten az idegösszeroppanás határán vagyunk. B. most éppen valami kézi munkával igyekszik levezetni az idegességét. Jó büdöset produkál. Idegnyugtatónak elkezdte újra smirglizni és olajozni a konyhapultot. Remek ötlet, a szigorúan bezárt ablakok mellett.

Itt állunk 2 asztali géppel, egy öreg és egy tavalyi, + egy igen öreg laptop és a kicsi chrome book. Semmi se működik!
Az internet kábelről jön itt. Mikor elmentünk ki lett az egész kapcsolva és csak érkezésünk napján kapcsolták vissza. Ettől függetlenül tele van az egész új gép mindenféle kosszal. Tűzfal rendben, virusírtó szintén. B. órákig irtja a dolgokat, de még nincs vége. Ezen az újon W7 van amitől már tavaly is boldogtalan voltam.

A mai idegeskedés fő oka, hogy kaptunk egy e-mailt mellékletekkel, amiket ki kellene nyomtatni és kitöltve vissza küldeni. A W7 nem hajlandó egy rendes nyomtatható változatot produkálni. Az öreg XP produkálja, csak éppen a nyomató nem hajlandó együtt működni az XP-vel. Olyan tehetetlen vagyok itt. Otthon már régen találtam volna valaki aki ért hozzá és meg is oldja a problémát. Ezt nem szeretem itt. Mindig kiszolgáltatottnak és védtelennek érzem magam.

Persze az idő se jó. Trópusi esők vannak. 27 fok és maximális légnedvesség, mintha egy mosókonyhában lennék. Viszont a mókusok az eső szüneteiben kezdenek vissza szivárogni. Tegnap már kettőt megetettem rendesen. Ma olyan áradat volt, hogy még ők se jöttek elő.

Utazás

Minden utazáskor megfogadom, hogy soha többet. A repülőtéri cirkuszokon olyan mértékben tudom felhúzni magam, hogy ez már egészség károsító.
Kezdődik Pesten. Ki van írva A terminál, becsekkelünk megyünk a biztonsági ellenőrzésre. Állnak ott vagy tizenöten. Őr elterel minket a B terminálhoz. Hosszú séta át, ahol hatalmas tömeg vár az ellenőrzésre. Mindenki vetkőzik, nálunk persze laptop, kézitáska kabát, zakó rajtam kardigán és sál. Ilyenkor arra koncentrálok, hogy nehogy elkallódjon valamelyik cucc. Látom a cipőket nem húzzák le, hurrá! Következő pillanatban rámmordulnak, hogy "cipőt tessék lehúzni". A következő uriembertől megkérdezem, hogy ez vajon női diszkriminácio? Ugyanis előttem 3 pasi ment be cipőben. Nem, mondja, csak a magas sarkú cipőket kell lehúzni. Már nincs is otthon magas sarkú cipőm, de ezekkel vitatkozni? Ők a világ urai. Mindenkinek parancsolgatnak, intézkednek és irtó fontosnak tartják magukat. Jellemzően a deodorantom a kézitáskában simán átment, másnap Zürichben elvették. Szerencsére már majdnem üres volt.
Szóval kis várakozás után, beszállhattunk és irány Zürich. Megérkezés után ott is gyalogoltunk vagy fél órát az óriási tömegben, mire elkecmeregtünk a vonathoz, ami zsúfoltan tele volt, de az út a városba csak 14 perc. Nem esett nem fújt, csak d.u félhat volt, özönlött a nép de kivergődtünk végre a híres Bahnhof Strassera, ami teljes hosszában és széltében fel van túrva. Olvastam én valamikor tavasszal, hogy újra kövezik, de ennyi ideig? Szóval húztuk árkon bokron a kis kofferünket és némi körséta után megtaláltuk a szállodát. Jellemző a hülyeségemre, hogy egyenesen odamentem egy szállodához, amire egész idő alatt gondoltam, de nem oda foglaltam a szobát. Közel vannak egymáshoz, de még most se értem, hogy sikerült ennyire összekavarnom a kettőt. Elfoglaltuk a szobát, bemutattam a kredit kártyámat és emlékezetem szerint vissza is adták. Ezek után abban a boldog tudatban indultunk útnak, hogy csütörtökön este 9. nyitva vannak az üzletek. Ez tévedés volt. Nem tudom honnan szedtem, talán karácsony előtt van így, de nem volt nyitva semmi. Bánatunkban elmentünk vacsorázni.
Másnap korán keltünk, mert 11.30-ra a repülőtéren kellett lenni. Összesen 3 dolgot kellett elintéznem, így 9-kor mikor kezdtek nyitni az üzletek már úton voltam. Vissza a szállodába, elraktam a holmit és megyünk kicsekkolni, de hol a kredit kártyám? Az összes 3 pénztárca gondos átkutatása, a nem kis úti retikülöm ágyra kiborítása se hozott semmi eredményt. Előző este kp. fizettem, szóval egy rejtély. Szállodát kifizettem készpénzben és átrohantam a szomszédos bankba letiltani a kártyát. Ez persze pénzbe kerül, de fő a biztonság. Mint mondták senki nem próbálta használni, a jövő héten küldenek újat, de hogy hova lett? A bánatom az, hogy végre sikerült megtanulnom a hat jegyű pinkódomat. Most majd kezdhetem elölről a tanulást.
A repülőtéren pontosan 55 percet vett igénybe a gyaloglás + biztonsági vizsgálat. Cipő maradhatott, de elvették a deodorantot. Számomra mindig kétségesek ezek a biztonsági vizsgálatok. Így aztán kellően elfáradva kerültünk fel a gépre, ahol módunkban állt 10 órát pihenni. Bár az óceán felett állítólag jó volt az idő, úgy rázott egész úton mint egy paraszt szekér. Szerencsére pesti buszokon edződtem, nem különösen zavart. Még aludtam is egy jót és olvastam a rendkívül izgalmas svéd krimimet. Ez nálam a legjobb módszer az ilyen hosszú utak túlélésére.
Itten idő szerint este 7 előtt érkeztünk, a nap sütött és 32 fok volt. Kettő darab bélelt ballon a karomon, a kardigánomtól már megszabadultam, de így is nagyon meleg volt. Este 10-kor már eldőltünk, minek következtében reggel hatkor már a lakásban kószáltunk. 7 után elmehettem volna úszni, mert nagyon meleg volt, de féltem, hogy belefulladok a medencébe. Majd holnap ha megint korán ébredek.

Lakásszinház

Érdekes kísérlet ez a lakásszinház. Gondolom nem is olcsó hobby és különböző okokból nem nekem való. Igaz nagyon intim, a közönséget a szervezők nagyjából név szerint ismerik. Még soha nem voltam ilyen helyen, tehát részemről premier volt.
A környezet kellemes, Budapest legjobb helyén egy valamikori igazi polgári lakás ebédlőjében van az előadás. Utána a konyhában vannak hideg ételek és italok, majd a valamikori szalonban lehet társalogni. A közönség érdekes módon öregekből és igazán fiatalokból, 20-35 évesekből tevődött össze. Előadásra kerültek József Attila jegyzetei, amit a psychoanalitikusának írt. Az előadón kívül volt egy tudós férfiú is, aki elmagyarázta a mű keletkezésének történetét és körülményeit, amit nagyra értékeltem. Az előadó egy igen neves szinművész, nem fiatal már és én szégyenletes módon csak a nevét ismertem. Nem vagyok irodalom történész, így a műről nem is írok, de az előadó nagy csalódás volt. Egyszerűen motyogott, elnyelte a szavak felét, nem artikulált. Kérdeztem B.-t is, de ő se értett mindent tisztán, pedig a hallása remek. No és a külalak. Ha a közönség veszi a fáradságot és rendesen felöltözik, akkor az előadótól is elvárnám. Erre kiáll egy jeansben és egy kék gyűrött vászon ingben. Ezt én személy szerint pofátlanságnak tartom. A színház nincs ingyen! Tehát ő biztos nem jótékonyságból ad elő nekünk. Biztos elmaradott vaskalapos konzervatív vagyok, de az ilyet nem szeretem. De a hely az tetszett. Majd figyelem a műsort mikor itthon leszek és lehet, hogy bepróbálkozom még egyszer.

Pörgök

Nem tudom mi ütött belém, de vasárnap végre átnéztem az összes szekrényemet. Mindent felpróbáltam, ami nem volt rajtam az elmúlt időben. B. ült a székben, előttem a tükör mögöttem ő. Elég kegyetlen volt. Nadrág a nyári vásznakon kívül egy se menekült meg. Ráadásul a közel 3 órás felveszem, leveszem játékban totál elfáradtam. Szerencsére ismerek valakit, aki állandóan szállítmányoz valahová minden félét rászorulóknak. Írtam is neki és ma már el is vitte a nagy zsák ruhát. Miután lendületben voltam a pincéből is összeraktam egy csomó fölösleges poharat, bögrét és minden féle összegyűlt háztartási eszközt. Poharakat átmenetileg egy dobozba tettem. A szállító hozott banános ládákat, a segítője felemelte a dobozomat és egy rakat pohár és bögre áldozatul esett ennek a mozdulatnak. A cserép állítólag szerencsét hoz, most várom.

Ma hajnalban keltem, mert 9-re nem csak a takaritónő jött hanem a biztosítós fiúm is. Át kellett néznünk és dolgoznunk az egész lakás biztosításomat. Szerencsére itt volt B. aki átvette a portási szolgálatokat, amíg én a fiúval ügyködtem. Dél tájt aztán már mindenki levonult a terepről és akkora álmosság tört rám, hogy simán elaludtam a szófán. Nem szokásom az ilyesmi, pláne nem ebéd előtt, de délután a körzetinél kiderült az ok. Méri a vérnyomásom és érdeklődik, hogy mennyi szokott lenni. Mit tudom én, nem szoktam mérni. Két hete a kardiológus 130/70 -et mért. Most ugyanis csak 105 per valamennyi mondja. Na jó, mondtam én, akkor most már tudom mitől aludtam el a nap közepén. Közben sürüsödnek és tornyosulnak a tennivalók, mint mindig ilyenkor, de majd csak túléljük.