Ingaóra 2

Nos ma reggel óta ismét jár az óra. Szerintem ugyan kicsit ferdén lett fölakasztva, de biztos rosszul látom. Ugyanis reggel 10 óta halál pontosan jár és egyenletesen ketyeg. B. nem kis munkát végzett. Apró csavarok voltak meglazulva, alátétek elkopva meg ilyesmi. Ha az órás jött volna nem hiszem, hogy meg tudta volna csinálni a helyszínen. Most, jár ketyeg és örülünk.
Persze B. elfoglaltságának ezzel még nincs vége. Már szégyenlem magam, hogy itt állandóan elromlik valami. 2 napja a tv doboza kezdett el hülyéskedni, amivel a német adókat nézem. Először áthozta azt ami nála van, igaz az is régi és már ő javította meg magának, mikor én vagy 4 éve újat vettem. Egy délutánt eltöltött a beállításokkal. Este kiderült, hogy ez se jó. Szaggatja a hangot és a képben is zavarások vannak. Először azt hittem vihar van, mert akkor csinál ilyet, de nem. A másik tv remekül működött. Tegnap este aztán már végleg kiakadtam és megnéztem a neten hol árulnak ilyet. Régen csak Szigetszentmikóson volt, egy igen érdekes nyitvatartású üzletben. Hurráááá... mondtam Saturn és Média Markt is árulja. Így aztán ma miután az óra már ment kimentünk Budaörsre és pont a dupla árért mint 4 éve, de beszereztünk egy új dobozt. Ez lesz a hétvégi szórakozás neki. Bekapcsolás után, ugyanis bejön több mint 300 állomás. Ebből kell majd kimazsolázni azt a harminc valahányat amit szoktam nézni, majd szépen sorba rakni. A gyakran nézetteket előre stb. Nem irigylem érte.

Rák

Egyetlen rokonom a nálam 2 évvel idősebb unokabátyám. Általában telefonon tartjuk a kapcsolatot, mert Pesten lakik ugyan, de egyformán lusták vagyunk a látogatásra. Ma hosszasan ápoltam a lelkét. Egy év leforgása alatt a második lányát fogja elveszíteni rákban. Elég nehéz lehet ez egy szülőnek, bár abban megegyeztünk, hogy a legfájdalmasabb a társ elvesztése. A felesége is meghalt néhány éve, tudja miről beszél. Utána még ápolta otthon az anyját, aki 94 évesen halt meg. Ez a második feleség volt az igazi társa évtizedeken keresztűl. A 2 lány még az ifjúkori tévedésen alapuló házasságból született.
Azért érdekes, hogy mivel magyarázza a lányainál a betegség megjelenését. Szerinte annyit dolgoztak, hogy az immunrendszerük tönkrement a sok munkában. Nem vitatkozom vele. Ha neki jól esik egy ilyen magyarázat és könnyebb elviselni a tényt, akkor meghagyom neki. Persze ostobaság. Ha igaz lenne, az világ tele lenne halálra dolgoztatott emberekkel.
Aztán a hosszú beszélgetés végén sikerült a szakmájára terelnem a szót. A filozófia doktora ugyanis és egyetemen oktatott állítólag nagyon jól. Mondtam, hogy gondoljon a sztoikusokra, kövesse őket. Végül igazat adott nekem és elbúcsúztunk.
Mehetek majd megint temetésre, pedig nem is ismertem ezt a lányt, aki már hatvan körüli lehet.

Ingaóra

Van egy öreg inga órám. Kb. 60 éve kaptam egy idős bácsitól. Őket akkor éppen kitelepítették és mi egész nap segítettünk csomagolni. Igyekeztünk amit csak lehetett megmenteni a lakásból. Életem nagy kudarca volt, hogy egész nap a könyveket hordtam át a szomszéd lakásba. Csodálatos könyvtár volt, magyarul, németűl és franciául. Szépen kötött könyvek, rengeteg. Amire emlékszem az Hugo Victor könyveinek első kiadása és az összes Wagner opera szöveggel és partitúrával. Miközben dolgoztunk, a bácsi mesélte, hogy milyen gyönyörűek a Wagner operák eredeti szövegei. Azt hiszem akkor határoztam el, hogy meg kell tanulnom németűl. Az óráról csak annyit mondott, hogy ez már az ő nagymamájának a szobájában lógott, mikor ő kisgyerek volt. Mi volt a kudarc? Másnap mikor jöttek értük, becsengettek a szomszédhoz, akire ráüvöltöttek, hogy mutassa meg mit hoztak át hozzá a szomszédból. Vajon honnan tudták? Minden esetre a szomszéd megijedt és megmutatta a rengeteg könyvet. Később mások visszajöttek, ledobálták a könyveket az emeletről az udvarra, ahonnan lapáttal rakták fel egy teherautóra. Soha nem volt szívünk elmondani, hogy mi történt a könyvekkel, amit egy életen át gyűjtött. Amíg élt, azt hitte, hogy ismerősöknél van elraktározva.
Szóval az óra. Nálunk a pincébe került, miután néhány hét múlva mi is sürgősen elköltöztünk a házunkból a nagyszülőkhöz. Amit lehetett pénzzé tettek a szüleim, csak az én szoba bútorom maradt meg, hogy ha férjhez megyek legyen bútorom. Nos erre nem került sor, a bútor viszont ma is megvan. Ami fölösleges volt a pincébe került, mert  nem volt hely. Szinte el is feledkeztem róla. Mikor Apám felszámolta a családi házat, akkor került elő megint az óra. Közben ki tudja hova, de eltűnt a súly róla. Úgy ahogy volt bekerült Apám új lakásának a tárolójába. Halála után, egy kedves öreg és régi barátommal kerestünk valamit ott, mikor megint előkerült az óra. Barátom már régen nyugdíjas mérnök, felajánlotta, hogy ő majd rendbe hozza nekem az immáron kissé romos órát. Hobbija volt az ilyesmi. Az óra gyönyörű lett. A fát újra fényezte, a szerkezetet kipucolta, szerzett hozzá egy súlyt is. Ez 1989-ben történt és az óra azóta is jár. Igaz költözéskor, festéskor, ha lekerült a falról, mindig órást kellett hívni hozzá, de pontosan járt. Öreg barátom közben meghalt. Utoljára 8 éve költözött az óra egy másik falra, akkor volt itt az órás. Két hete viszont az óra megállt. Próbáltam újra indítani, de nem akart. Rögvest gondoltam, hogy majd B. megjavítja. Ő viszont mormogott valami szerszámról, aztán meg arról, hogy kellene egy asztal amire ráteszi ha leszedi, de nem történt semmi. Teltek a napok én egyre idegesebb lettem, hogy ránézek az órára és az álldogál csendben. Végül elkezdtem keresni az órást. Olyan aki házhoz jön öreg órákba életet lehelni nem sok van. Hívtam a régit, de soha nem jelentkezett senki a régi számon. Nem volt már fiatal, ki tudja él-e. Kérdezgettem ismerősöket, de senki nem ismert ilyen órást. Ma délben aztán kiderült, hogy B. meg van sértődve, hogy nem akarom rábízni az órát. Rövidesen kiderítettük, hogy dehogynem, csak ugye én állítólag mindent azonnal szeretnék, de ő nem olyan stb. Viszont kimentem a szobából és hamarosan már a bárszekrény tetején feküdt az óra. Most is ott van. Teljesen kibelezve, de már tudja mi baja. A lelkét hazavitte, mert otthon van nagyítós lámpája és állítólag holnapra már jó is lesz. Hát majd meglátjuk. Jelenleg kicsi ostrom állapot van. A bárszekrényen ugyanis tárgyak állnak, azok most a tv szekrényre költöztek. Az óra teste a szekrényen, a számlapja és mutatói az asztalon a lelke B.-nál. Nagyon drukkolok, hogy holnap egymásra találjanak a dolgok.

Hazaút

Most tapasztaltam először, hogy az utálatos és szerintem tök fölösleges biztonsági ellenőrzést is lehet kulturáltan csinálni. A stockholmi repülőtéren nincs röntgen és nincs személyes tapperolás se. Nem kell levetkőzni, cipő, nadrágszij stb. A kézicsomagot persze átküldik ők is az ellenőrzésen, de csak a kabátot kell levenni. Cipő maradhat, nadrágszij is. Miután csipogott a kapu, a lábamat cipőstől egyenként rá kellett raknom valami szerkenytyűre és miután nem volt rajta semmi, mehettem tovább. Érdekes módon őket mégse minősítették még le soha, nem úgy mint Ferihegyet, akik azóta őrjöngenek és a dühüket az utasokon élik ki.
A lábaim viszont totál kikészültek ebben a 4 napban. Az utolsó döfés a tegnapi lógó lábbal üldögélés volt. Mire megérkeztünk alig tudtam itthon lehúzni a szandálomat.
Sajnálattal tapasztalom, hogy a hazai nyár is az ottanira hasonlít, bár itt nem esett az eső. Kb. ugyanilyen idő volt ott is, talán 2-3 fokkal hidegebb.
Megpróbálok idevarázsolni néhány képet, ha sikerül.
Nem sikerült. Felteszem a Picasara.

Találkozás

Ma találkoztam a legrégibb itteni barátnőmmel. Mellesleg mára már az egyetlen még élő. Két évvel idősebb nálam, a férje pedig 84 éves. A férj nemrég tért haza a kórházból, ahová egy stroke miatt került. Elég nagy döbbenet volt részemről. Hihetetlenül megöregedettnek és megrokkantnak láttam őket. Persze lehet, hogy ők is valahogy így láttak engem.:-(((
A svéd egészségügyről kicsit javult a véleményem. Igaz, az orvos nem beszél se a beteggel se a hozzátartozókkal, de a szisztémájuk működik. Már hazaengedése előtt, egy team kiszállt a lakásukra és végignézték, hogy mit kell változtatni. Kisebb szőnyegeket felszedették, nehogy megbotoljon vagy elessen bennük. A wc-be és fürdőszobába kapaszkodókat szereltek. Mióta otthon van, naponta megy valaki reggel és segít fürödni. Terv szerint házhoz megy a gyógytornász és a logopédus is. Hetente mennek takarítani. Megnyugtató, hogy ők már nem hiába fizették azt a rengeteg adót, munkás életük alatt. Együtt ebédeltünk és jól elbeszélgettünk. Igyekeztünk kerülni azt a tényt, hogy feltehetően soha többet nem találkozunk. Kicsit fájt.
Különben, miután mára esőt jósoltak, egész nap nem esett, de elég hűvös volt. B. délelőtt megnézte a Wasa hajót és a múzeumot, én pedig eltűnt edénykém utódját kerestem az áruházakban, hiába. A látogatás után, még mutogattam és fényképeztünk is panorámát, majd elmentünk az úgy nevezett Nagytemplomba egy orgona hangversenyre. Utána még elcsíptük az esti őrségváltást a palotánál. Sétáltunk a szálloda fele, de gondoltam közben megmutatom a régi híres bevásárló utcát. Milyen az élet, teljesen kihalt volt. Viszont két utcával odébb, amit később rehabilitáltak és sétálóvá alakították, pezsgett az élet.
Nagyon élvezem ezt a rengeteg sétáló utcát. Érdekes módon, még csúcsforgalmi időben sincs rengeteg autó az utcán. Viszont ömlik a nép ki meg be a metróból, sokan várnak a buszokra. Megnevelték a népet. Jó lenne tanulni tőlük!

Stockholm

A szamár is jó dolgában megy a jégre. Ezen az alapon üldögélek itt a zuhogó esőben. Hűvös is van, de az ellen fel lehet öltözni. A vízözön ellen minimum gumicsizma kellene, de nincs. Nem véletlenül volt, itteni éveim kedvenc darabja a piros gumicsizma.
Szóval tegnap érkeztem 3 fős mini csoportommal. Szálloda a város közepén, jó és szép. Beszereztük a méregdrága Stockholm kártyát és elindultunk felfedezni. TV torony jó ötletnek tűnt első benyomás szerzésére az újoncoknak. Odaértünk, körbecsodáltuk. Én már jöttem volna lefele, de még nézelődtek, egész addig míg elkezdett ömleni az eső. Kilátástalannak tűnt az idő, így ott ragadtunk vacsorázni. Utána az eső még mindig zuhogott. Végül is meghívtam a bagázst taxira. Ma reggel egész szép volt az idő. 1-2 órás kalandozás után, óváros környékén, eljutottunk a hajós városnézésig. Eső ömlött mikor kiszálltunk a hajóból. Fedezékbe rohantunk és lassanként elállt. Miután holnapra egész napra esőt ígértek, elmentünk megnézni egy szabadtéri múzeumot. Alig, hogy bementünk rákezdett megint az eső. Ez a múzeum szerintem a legszebb ebben a városban, de nem esőben. Miután én jól ismertem a helyet, ismét fedezékbe vonultam, míg a "nép" hősiesen nézte és fényképezte az esőben a műveket. Visszaérve a városba, megebédeltünk. Utána a kisebb és nagyobb esőzések közepette, próbáltam még mutogatni a várost, de végül beszorultunk egy áruházba és feladtuk a harcot az esővel. Mi B.-vel bevásároltuk a vacsorára valót. Nem győztem csodálkozni a hatalmas fejlődés láttán, ami az élelmiszer ajánlatot illeti. Olasz sonka, sok féle finom kenyér és még sör is kapható volt. Ilyesmiről az én időmben csak ábrándozni lehetett. Hazajöttünk és azóta várjuk, hogy elálljon az eső. Mindjárt 10 óra lesz és még esik. Az ágyon kívül nem megyünk ma már sehova. Mellesleg hulla fáradtak is vagyunk.
Miközben utálom a helyet, azt is meg kell mondanom, hogy általában sokat változott a város a javára. Visszaépítettek 1-2 villamos vonalat, amit 1966-ban teljesen kiirtottak a városból. Rengeteg új sétáló övezet van, a dugódij úgy tűnik megteszi hatását. Kevés autó van a városban. Rengeteg új étkezési lehetőség van, kiülős helyek is, ami régen jóformán nem is létezett. A sok bevándorló jótékony hatása ez. Javukra kell írnom, hogy a fűtés is szépen beindult itt a szállodában, nem idény szerint hanem hőmérséklet szerint fűtenek. Ezt mindig is nagyra értékeltem itt.
A szálloda ablakából első computeres munka helyemre lehet látni, valamint még mindig tudok svédül, amit már nem hittem volna.
Megnéztem az otthon időjárás jelentést. Heves honvágyam van. Szerencsére már csak 2,5 nap és mehetek haza.:-)))

Belváros

Ritkán járok ma arra, most meg amúgy is a lábam miatt majdnem 8 hétig ki se mozdultam Budáról. Ma viszont nagy elhatározással oda-vissza gyalog és BKV-n tettem meg az utat a tanfolyamra. Így aztán oda vissza a Ferenciek, régen Felszabadulás téren szálltam át. Reggel még jópofa volt a dolog, mert a metro lejárat mellett az utcán körben ült vagy 15 fiatal és szemlátomást reggeliztek. Nagy zacskókban állt középen a zsömle és üdítők. Én ugyan le nem ülnék arra a mocskos aszfaltra, de ha nekik jó....    legyen. Fiatalok voltak, nem szakadtak, elég normálisnak tűntek. Jókedvűen nevetgélve majszolták a zsömléket.
Sajnos mikor jó kétóra múlva vissza fele jöttem már másként nézett ki a tér. A házfalak mentén, 5-6 méterenként, igen kétes alakok árultak a földről még kétesebb küllemű gyümölcsöket. Gondolom szedték valahol és nem az igazán szép jutott nekik. A látvány nem volt sem vidám sem kellemes. Visszasírom ilyenkor a zürichi főutcát, ahonnan soha nem tudom hova tüntették el az ilyen kétes alakokat. Elég volt egy-két újságcikk, miszerint mit szóknak ehhez vajon a turisták. Minket ez szemlátomást nem izgat. Toprongy város vagyunk és kész. De ez még csak a tér egyik oldala volt. Átmentem az aluljárón a Váci utcai oldalra és vártam a buszt. Perceken belől ránk szállt egy öv árusító nő. Miután közöltem, hogy nem kell semmi, odapattant egy másik is, akinek már mindene volt. Svájci kés készlet, terítők stb. Én ilyenkor mereven átnézek rajtuk és közlöm, hogy nem veszek semmit. Sajnos B. ilyenkor is kedves és udvarias. A végén odébb mentem mert különben végnélküli megbeszélésbe keveredtek volna, hogy vajon miért nem vesz stb. Persze nem úsztam meg végleg, mert mint kiderült, a buszmegálló környékén még rengeteg ilyen árus volt. Jött egy idősebb férfi, aki köré odasereglettek egy pár percre, talán az a főnök???
Végre jött a busz és már az arcizmom se rándult, mikor körülnézve megszámoltam, hogy 6 darab 2-3 év körüli gyermekecske üldögélt anyukák mellett a buszon, miközben egy csomó felnőtt álldogált. Vajon vesznek ezeknek a gyerekeknek pénzért jegyet? Nincs semmiféle, legalább morális szabály, miszerint ha sokan vannak a buszon az ölembe veszem a kölykömet??? Én ültem, de ettől még szemtelenségnek tartom az ilyesmi.