Találkozás

Ma találkoztam a legrégibb itteni barátnőmmel. Mellesleg mára már az egyetlen még élő. Két évvel idősebb nálam, a férje pedig 84 éves. A férj nemrég tért haza a kórházból, ahová egy stroke miatt került. Elég nagy döbbenet volt részemről. Hihetetlenül megöregedettnek és megrokkantnak láttam őket. Persze lehet, hogy ők is valahogy így láttak engem.:-(((
A svéd egészségügyről kicsit javult a véleményem. Igaz, az orvos nem beszél se a beteggel se a hozzátartozókkal, de a szisztémájuk működik. Már hazaengedése előtt, egy team kiszállt a lakásukra és végignézték, hogy mit kell változtatni. Kisebb szőnyegeket felszedették, nehogy megbotoljon vagy elessen bennük. A wc-be és fürdőszobába kapaszkodókat szereltek. Mióta otthon van, naponta megy valaki reggel és segít fürödni. Terv szerint házhoz megy a gyógytornász és a logopédus is. Hetente mennek takarítani. Megnyugtató, hogy ők már nem hiába fizették azt a rengeteg adót, munkás életük alatt. Együtt ebédeltünk és jól elbeszélgettünk. Igyekeztünk kerülni azt a tényt, hogy feltehetően soha többet nem találkozunk. Kicsit fájt.
Különben, miután mára esőt jósoltak, egész nap nem esett, de elég hűvös volt. B. délelőtt megnézte a Wasa hajót és a múzeumot, én pedig eltűnt edénykém utódját kerestem az áruházakban, hiába. A látogatás után, még mutogattam és fényképeztünk is panorámát, majd elmentünk az úgy nevezett Nagytemplomba egy orgona hangversenyre. Utána még elcsíptük az esti őrségváltást a palotánál. Sétáltunk a szálloda fele, de gondoltam közben megmutatom a régi híres bevásárló utcát. Milyen az élet, teljesen kihalt volt. Viszont két utcával odébb, amit később rehabilitáltak és sétálóvá alakították, pezsgett az élet.
Nagyon élvezem ezt a rengeteg sétáló utcát. Érdekes módon, még csúcsforgalmi időben sincs rengeteg autó az utcán. Viszont ömlik a nép ki meg be a metróból, sokan várnak a buszokra. Megnevelték a népet. Jó lenne tanulni tőlük!