Ledermedtem ettől a norvég tömeggyilkostól. Most meg már nagy tisztelettel nézem és hallgatom a norvégok nyilatkozatait. Nem átkozódnak, nem dühöngenek, mint tették anno az amerikaiak szeptember 11 után, hanem közlik, hogy ők azért továbbra is egy szabad és demokratikus ország lesznek. Némán és méltósággal gyászolnak. Állítólag százezer ember ment egy szál virággal az utcára tegnap este. Kis ország, ekkora tömeg talán még soha nem vonult az utcára. A király simán és szégyen nélkül könnyezett a templomi megemlékezésen. Hozta a híradó nem vágták ki. Az ifjúsági szervezet a jövőben is ugyanazon a szigeten fogja tartani a táborozást. Nem változtatják meg az életüket, minden megy tovább a normális kerékvágásban. Valahogy, nagyon tisztelem őket.

Persze azért európai temperamentummal elég tragikomikus olvasni, hogy egy ilyen gazdag országban a rendőrségnek egyetlen helikoptere van, ami a földön álldogált, miután az egész személyzet en block szabadságra ment. A különleges egységet, a szigetre szállító hajónak tönkre ment a motorja és jó 10 percbe tellett, mire kerítettek másik hajót. Lehetne még sorolni a skandináv balfékségeket, de akkor is, ők büszkék az országukra, nem követelik senkinek a fejét, mindenki mindent szépen megmagyaráz és meghallgatják. A gyilkos szerintem bolondházban fogja végezni. Sajnos kap majd terápiát és előbb utóbb ki fogják engedni, mert elhiszik, hogy meggyógyult az őrültségéből. Azért reménykedni lehet, soha nem fogom megtudni mi történik vele, mert mire szabadul, hol leszek én már.

Azt hiszem valami nagyon rohadt bacilust sikeredett B.-nak beszerezni a hajón. Miután ott már jól elkaptam tőle, ami nem csoda a nem túl tágas kabinban, azóta is hordozom magammal. Hol jobb hol rosszabb a köhögésem és a náthám.
Az imént beszéltem vele, miután ma haza ment és meséli, hogy újra kijött rajta a nyavalya. Kicsit rázta a hideg és éppen a tea főzésen gondolkozott. Nos ha mi teát iszunk, akkor nagyon betegnek érezzük magunkat. Közben már nekem is dugul megint az orrom.:-(((

Emiatt a hidegrázós nyavalya miatt maradtam le Ceski Krumlovról. Vannak ilyen elátkozott helyek. Egyszer már néhány éve, úgy indultunk Zürichbe, hogy útközben megnézzük ezt a helyet, mert állítólag nagyon szép. Mire Linzbe értünk zuhogott az eső. Másnap reggel még mindig zuhogott, így folytattuk az utunkat és gondoltuk, majd vissza fele megnézzük. Az eső egy hétig nem állt el, a haza úton is végig esett, így lemondtunk a kirándulásról.
Most a hajón extra kirándulásként kínálták az utat Linzből, egész nap busszal. Rögvest jelentkeztünk, hogy legalább most megnézhetjük. Az indulás előtti estén nekem ki tudja mennyi lázam volt, de igen cudarul éreztem magam és úgy rázott a hideg, hogy alig tudtam levetkőzni. Azért B.-t elküldtem a kirándulásra. Mint mondja valóban nagyon szép, csak átkozta a macskaköveket, amin gyalogolnia kellett és estére jól megfájdult a dereka. Harmadszorra már biztos nem fogok neki indulni. Ha nem, akkor nem, majd a következő életemben talán sor kerülhet erre is.

A hajó

Mielőtt folytatnám az út leírást, írok kicsit a hajóról magáról. Folyami hajóban nagynak számit 130 utas, valamint a nem kis létszámú személyzet fér el rajta. Van kondi terem, nem néztem be, masszőr, aki a lelkeseknek reggel 7-8 között a launchban tornát tartott. Butik, méregdrága de szép holmikkal, könyvtár szoba, könyvekkel és internettel, valamint az ebédlő. Fel lehetett menni a tetejére nézegetni, sok kényelmes szék és nyugágy várta az utasokat. Volt még egy u.n. napozó deck is, ami viszont az út egy részén, a sok alacsony híd miatt zárva volt.
A főnökség, tehát a kapitányok hollandok voltak. Holland volt a túra szervező nő is. A "hotelmanager" délafrikai volt és egyben a holland kapitány felesége. Unokáim lehettek volna. A takarító főnökasszony bolgár volt. Az összes pincér román, a főpincér portugál. Takarító lányok szintén románok, illetve ott két magyar lány is dolgozott. A segédszakácsnő is magyar volt, a főszakács bolgár. A kedvenc román pincérünk szerint a magyar Zitának remek receptjei vannak és sokszor azokat főzik. De a konyha nem volt magyar, hanem abszolút nemzetközi semleges, de jó. A hajós segéd személyzet is román és bolgár volt. A recepciós kislány szerb a fiú viszont szlovák volt. A közös nyelv természetesen az angol, angolul mindenki tudott nemzetiségre való tekintet nélkül. Ja és, hogy el ne felejtsem, volt egy zongorista is, aki magyar volt, csodás Békés megyei kiejtéssel beszélt magyarul.
Összesen 6 magyar dolgozott a hajón. Akikkel beszélgettünk, mind jónak tartották, hogy nincs több magyar. Ezt nemigen értettem, de ez van.
Azt hiszem a felvételnél nagyon komolyan közlik velük, hogy állandóan mosolyogni kell mindenkire. Szerintem ez elég fárasztó lehet hosszú távon. Kifigyeltem a személyzeti kávézó/dohányzó részen, már senki nem mosolygott. Sokat kell dolgozniuk, a főnökök állandóan cirkálnak, nincs semmi lezserségre mód, de nem panaszkodtak. Mindegyik már több éve csinálja.

Az élet a hajón reggel 7-kor kezdődik, részben a tornával másrészt a reggelivel. A reggeli büfé rendszerű, naponta változó + állandó fogásokkal. Engem csak a croissant és a zsemle érdekelt, ami mindig finom friss volt. Hivatalosan 9. van reggeli, de a későn kelőknek még 10. szervíroznak a launchban kívánságra reggelit. A reggeli ideje alatt már kezdődik a takarítás a kabinokban. Délben 12-2 közt volt az ebéd, szintén büfé szerűen. Rengeteg minden volt mindig, saláták, kétféle leves és több főtt étel. Ezután nyugi volt négyig, amikor kezdődött a zongorás teázás a launchban. Ha nem voltunk kiránduláson akkor eloszlott a népség a hajón. Volt kis dulakodás a net körül, illetve ahol be lehetett dugni a laptopokat. Annyi minden féle tablett meg mi egyéb computert mint ott a népnél még soha nem láttam. Annyiból jók ezek a kis vacakok, hogy elég sokáig bírják áram nélkül is a strapát, ahogy láttam. Sajnos a netkapcsolat elég vacak volt, pedig Amszterdamtól Kölnig jött velünk egy szakértő, mert az egész hajón akadozott a net. Gondolom a kapitány se nagyon tudott net nélkül boldogulni. Valami satelitről kaptuk a netet és nem mindig működött.
Na most jól elkalandoztam a témától. Szóval a vacsora este 7-9 közt volt, asztalnál felszolgálva. Három féle menü volt minden nap. Talán egy alkalom volt, amikor feltehetően rosszat választottam, de különben tényleg mindig kifogástalanúl finom dolgokat ettünk. Szerencsére nem voltak nagy adagok, de aki kért az kapott többet is.
9 után folytatódott a bárban a zongorázás 11. azt hiszem akkor már mindenki elment aludni. Engem többnyire a klíma üldözött be a kabinba. Miután ez tengeren túliaknak van kitalálva a hajó, az összes közös helyiséget iszonyatosan hűtik. A kabinban, viszont termosztáttal lehetett szabályozni a hőmérsékletet.

5.nap

Tegnap este még voltak események. Valahogy észre vették a születésnapot, így kapott B. a vacsoránál tűzijátékos tortát, nagyot. Ketten nem tudtuk megenni. Ezek után mindenki gratulált stb. Műsor is volt, ami nem a születésnapra szólt. Egy nyugdíjas matróz kórus jött fel a hajóra énekelni. Volt két tangó harmonikás és egy gitáros is velük. Nagyon élveztem, igazi régi hajós nótákat adtak elő. Átlag életkoruk 75+ volt. Mindezt egy jótékony cél érdekében teszik, egy világháborúban elsűlyesztett hajót, amit az oroszok kiemeltek és egy darabig tanulóhajónak használtak, az állam vissza vásárolta. A felujitásra már nincs hivatalos pénz, erre próbálják össze énekelni a pénzt. Nálam nagy sikerük volt.

Aztán hajóztunk tovább este fél tizenegykor indult a hajó. Valami csodás kellemes nyári este volt, sokáig fent ültünk a decken. Megállapítottuk viszont, hogy Kölnben még a dóm sincs diszkivilágitva este, valamint egyetlen egy híd sincs kivilágítva. Egyszerűen tök sötét volt minden. Már erősen sötétben fedeztem fel 3 fantasztikus házat a vízparton, amit daru háznak hívnak. Olyan formája van mint egy darunak (nem madár). Fel fogok kutatni valahol képeket róla, mert mutogatni való, hogy modernben milyen csodásat lehet építeni.

Ma délelőtt aztán kikötöttünk Boppardban, ami egy helyes kicsike város. Ami nekem extra volt, hogy miután borvidék, az utcák felett szőlőlugas kapuk voltak. Nagyon hangulatos. Persze mindenütt rengeteg virág, ápolt vízparti sétány. Most nemsokára Rüdesheimben leszünk, ahol feltehetően hasonló élmények várnak ránk.

4. nap

Ma van B. 81. születésnapja és az égiek szeretnek minket, mert csodálatos az idő. Délre értünk Kölnbe, ahol gyalogos városnézés volt. Sajnos Köln is sokat szenvedett a háborúban így a dómon kivűl nem sok öreg ház maradt épen. Tulajdonképen a belváros teljesen modern. A dóm csodálatos. Hatalmas, gótikus és csak a főoltárt tatarozzák éppen. Körben mindent leromboltak 44-45 folyamán. Állítólag volt valamilyen megegyezés, hogy a dómot lehetőleg nem bombázzák. Megúszták, nem volt egyetlen őrült sem nem úgy mint Drezdában.

Érdekes módon a város pont olyan mint amilyenre emlékszem az első látogatásom óta. Az bizony már több mint 40 éve volt. Közben egyszer átrohantunk ugyan a városon, de csak annyi időnk volt, hogy a férjemnek megmutassam a dómot.

A kultúra után áruház nézegetés következett. Sehol nincsenek olyan klassz áruházak mint a németeknél. Megvettem a sokadik vászon kalapomat a nap ellen. Ezek valahogy mindig eltűnnek valamerre. Ezen kívül csak a szememet legeltettem. Este indulunk tovább és egy általam ismeretlen helyre megyünk, amit Boppartnak hívnak.

A hajón sok amerikai, ausztrál, ujzelandi és kanadai utas van. Európát mi és egy görög pasi képviseljük, bár az is gyanús nekem, hogy valahol tengerentúl él. Tegnap extra közölte az idegen vezetőnk, hogy shortban nem illik templomot látogatni. 6 darab shortos pasit számoltam össze ma reggel.:-(((

Ennyit az útitársakról.

3.nap

Dél óta úton vagyunk Köln felé. A délelőtt folyamán lerohantuk Amsterdamot. Először voltunk a Rijksmuzeumban, ahol a sok Rembrand kép közűl a leghiresebb is ott van a "Nachtwache". A sok többi közül volt ami jobban tetszett mint ez a híres. De a Frans Hals és Vermehr képek se megvetendők. Tömeg persze volt rendesen, de hol nincs manapság.

Aztán csatorna túrán voltunk, amit nagyon élveztem. Fénykép készült elég sok, majd meglátjuk mi lesz belőle.

Úgy általában megállapítottuk, hogy ezek a hollandok feltehetően dolgoznak. Délelőtt alig volt forgalom a városban. Biciklik százai voltak leparkolva minden fele, de az úton alig láttunk embert. Autók is csak parkoltak többnyire.

A népségnek alighanem elment az esze, földalattit építenek a városban. Az egész város vízben áll, cölöpökre épült, valami iszonyat mélyre kellett lemenniük. Egész sor ház kezdett dőlni, ma is javítás tatarozás alatt állnak feldúcolva. Ezek a házak a 17. századból valósiak. Elvittek minket egy mesterséges szigetre is, ahol egy teljes modern lakótelepet építettek fel. Nekem nagyon tetszett, persze én mindig is mondom, hogy lehet modernben is szépet és élhetőt építeni. Mindezek után visszakerültünk a hajóra, ahol finom ebédet kaptunk. Nagy lélek erővel, csak salátát és desszertet ettem. Este lesz a kapitány fogadása, tartalékolom erőimet.

Utazás 2. nap.

Tegnap megírtam az elsőt, de egyelőre nem tudom kitalálni, hogy lehetne beilleszteni ide. Otthon majd lesz ötletem, de itt most nincs.

Szóval ma délelőtt az amszterdami repülőtéri bazárban keringtünk. Az egyetlen nyereség, találtam kedvenc belga csoki árust. Szerencsére itt nincs mérleg, így vettem és esszük.:-(((

Délben aztán összeállva egy amerikai banyával, eltaxiztunk a hajóhoz. Sajnos szófogadóak voltunk, az utasítás szerint csak 3-kor lehetett volna bejönni ide a hajóra. Mint utóbb kiderült, ha előbb jövünk még ebédet is kaptunk volna és lett volna időnk kicsit magunkban mászkálni a városban. Nos ez elmaradt. Se ebéd se mászka.:-(

Kipakolás után eligazítás volt, majd vacsora. Mint igazi antiszociális gyorsan elintéztem, hogy csak ketten üljünk egy asztalnál. A hajón 6 magyar dolgozik és egy csomó román. A pincéreink pl. mindegyik román volt. A kapitány viszont holland és az idegenvezetőnk is.

Holnap dús program lesz és délután már indulunk tovább. Ha lesz net beszámolok.