Ledermedtem ettől a norvég tömeggyilkostól. Most meg már nagy tisztelettel nézem és hallgatom a norvégok nyilatkozatait. Nem átkozódnak, nem dühöngenek, mint tették anno az amerikaiak szeptember 11 után, hanem közlik, hogy ők azért továbbra is egy szabad és demokratikus ország lesznek. Némán és méltósággal gyászolnak. Állítólag százezer ember ment egy szál virággal az utcára tegnap este. Kis ország, ekkora tömeg talán még soha nem vonult az utcára. A király simán és szégyen nélkül könnyezett a templomi megemlékezésen. Hozta a híradó nem vágták ki. Az ifjúsági szervezet a jövőben is ugyanazon a szigeten fogja tartani a táborozást. Nem változtatják meg az életüket, minden megy tovább a normális kerékvágásban. Valahogy, nagyon tisztelem őket.

Persze azért európai temperamentummal elég tragikomikus olvasni, hogy egy ilyen gazdag országban a rendőrségnek egyetlen helikoptere van, ami a földön álldogált, miután az egész személyzet en block szabadságra ment. A különleges egységet, a szigetre szállító hajónak tönkre ment a motorja és jó 10 percbe tellett, mire kerítettek másik hajót. Lehetne még sorolni a skandináv balfékségeket, de akkor is, ők büszkék az országukra, nem követelik senkinek a fejét, mindenki mindent szépen megmagyaráz és meghallgatják. A gyilkos szerintem bolondházban fogja végezni. Sajnos kap majd terápiát és előbb utóbb ki fogják engedni, mert elhiszik, hogy meggyógyult az őrültségéből. Azért reménykedni lehet, soha nem fogom megtudni mi történik vele, mert mire szabadul, hol leszek én már.