Bőrgyógyász

A doktornő egy kedves fiatalnak kinéző teremtés, alapos, mindent elmond és főleg, úgy tűnik kitalálta a baj gyökerét. B. nem tőlem viszket, hanem az ősi visszereitől, illetve azok következtében keletkezett kiütésektől. Sajnos nem fogja meguszni a valamilyen visszér műtétet. Eddig minden orvos azt mondta, ha nem fáj, nem kell bántani. Viszont a korral a vérkeringés sem lesz jobb, és az öreg visszerek nagyon meghibásodtak. Most majd remélhetőleg elmulnak a tünetek, aztán megyünk az érdoktorhoz. Kaptunk címet is, remélem tényleg jó.
B. elég ingerült lett a dologtól. Utoljára ifjukorában volt vakbélgyulladása és azóta makk egészséges. Ezt szokta meg, most idegesíti a tudat, hogy neki is lehet valami baja.
Nagyon szeretném remélni, hogy tényleg ennyivel megusszuk az ügyet. Jajjjjj.....

Viszketegség

Holnap megyek B.-val a bőrorvoshoz, de azt hiszem közben már megfejtettem a betegségét. Egyszerűen Neurodermatitis a neve. Megnéztem a googleban a Mayo klinikának van többek közt hosszú leírása róla. Számomra az ügy világos. Jóegynéhány igen feszült hét van B háta mögött. Amerikai ügyködése nem volt egyszerű, illetve sokkal komplikáltabb és nehezebb volt mint azt elképzelte. Itthon volt egy hét szünet kb. és elkezdődött az én vizumhisztim. Sajnos hisztizek és dühöngök egyfolytában. Ő meg hallgat, mert mit is tehetne? Igazat ad, ő se hitte volna, hogy ez ilyen komplikált lesz. Lehet, hogy első alkalommal szaván kellett volna fognom, mikor felajánlotta, hogy visszacsinálja az egészet? Persze akkor is rossz lett volna a lelkiismeretem és az se biztos, hogy neki nem lettek volna-e akkor is kiütései. Szóval ülünk saját csapdánkban.
A magam részéről igyekszem mostmár szó nélkül együtműködni Amerika ügyben, mert látom, hogy nagyon idegesíti ez a viszketegség. Ahogy olvasom ez egy elátkozott betegség, minél inkább vakarja annál inkább viszket. Persze a gyógyszert is tudom már, mint ahogy a tüneti kezelésre is pontosan azt ajánlottam neki, mint amit a klinika is ir. Mostmár csak az a kérdés, hogy mennyire lesz együttműködő a doktornő. Vagy a végén abban fog kicsúcsosodni az egész, hogy utazzunk el minél előbb, mert akkor garantáltan elmúlik? Kérdés kérdés hátán, majd holnap talán már okosabb leszek.

Egy ember!

A tegnapi "szabadnap" után ma kellett az általános orvosi vizsgálatra menni. Vittem a sokoldalas nyomtatványt, amit a doktornő szorgosan kitöltött. Ő volt az első, ebben az egész cirkuszban, aki normálisan állt a dolgokhoz. A röntgenképemet, ami csak kéthónapos volt, vittem magammal, de az asszisztensnő őnkényesen közölte, hogy meg kell csinálni a friss felvételt. Jó ha kell akkor mit tegyek. Kiderült, hogy nem is kellett volna. Aztán már be se vittem magammal a leleteimet, csak mikor kiderült, hogy a doktornő egy normális ember, mondtam neki várjon, behozom a papirokat, jobb lesz a lelkiismerete ha onnan irja és gyorsabban végzünk.
Aztán fenyegetett kicsit az oltásokkal, de miután elég nehezen kiszámolta a koromat, elkerekedett a szeme és közölte, hogy tetanusz nem kell. Előtte holt komolyan kérdezte, hogy jól számoltam? Mondom ha 74 akkor igen. Nahát! Nem hitte volna. Ezzel persze szagos zsirral kenegette a májamat.
Viszont a mindig totál rendben tartott vérnyomásomnak, már sok volt a cirkusz. Végül háromszor is megmérte kis időközökkel, de makacsul 149/108 volt, ami számomra is ijesztő. Megigértette velem, hogy mérem és ha nem javul megyek orvoshoz. Noná, hogy megyek. Mentem is mindig, mióta probléma volt vele. Persze ma délután itthon, már 99/65 volt, ami már majdnem alacsony. Azért most előlhagytam a mérőt és pár napig figyelem.
Szurkálás nélkül azért csak nem úsztam meg a kalandot. Van a tüdőgyulladás elleni oltás. amit valamikor az elmult 1-2 évben beadattam magamnak, de ki tudja már mikor és hol. Nos azt be kellett adni. Doktornőnek szemlátomást leesett a kő a szivéről, mikor abszolut könnyeden vettem tudomásul. Ide azt a tűt, engem a szurkálás nem zavar. A tetanusz zavart volna, azt hiszem annak tudnak rendes mellékhatásai lenni. Ettől most fáj a karom ha emelgetem, de majd elműlik.
Most várom a hatósági papirt, miszerint nincs priuszom. Ha kiderűl, hogy azt is le kell fordíttatnom, akkor megint felszökik majd a vérnyomásom. B. bizakodó fordítás ügyben, de ő mindig olyan hurráoptimista. Időnként azért bevallja, hogy ő se hitte volna, hogy ilyen komplikált lesz ez az egész.
Hétfőn a változatosság kedvéért vele kell orvoshoz menni a viszketős kiütései miatt. Kiváncsi leszek a doktornőre. Anyját, apját ismertem, mindketten orvosok voltak, de nem ez vezetett hozzá, hanem az, hogy csak nála volt az alergologus dermatologus a címében.
Szerintem az utóbbi időszak idegeskedései ütnek ki rajta, de várjuk meg mit mond a szakértő.

Ez-az

Ma a legnagyobb hőségben kellett a tesztpapirért menni. Kizárólag kettő és félhárom között. Ez természetesen nem azt jelentette, hogy nem kell sorba ülni és állni. De megvan, fényképes, kétnyelvű igazolás, hogy sem syfilisem sem AIDS-em nincs.
Azt hiszem, a stress toleranciámat már elhasználtam a dolgozós éveimben. Mióta ezek az ügyintézések folynak gyötörnek az általam stress álomnak nevezett álmok. Rendszeresen arra ébredek, hogy álmomban mennem kell valahova, de ezer akadály tornyosúl elém. Ha telefonálni akarok álmomban, akkor lemerűl vagy nem működik a vezetékes telefon. Ma reggel pl. azt álmodtam, hogy vízben!!! mentem, siettem volna ha tudok és a fejem felett a kezemben viszem a motyóm, hogy ne legyen vizes. Nem kell álomfejtő ezen álmok megfejtéséhez. Régi ismerőseim, jóformán mióta az eszemet tudom, már iskolás koromban is, rendszeresen előfordultak. Nem kellemes.
Közben azt hiszem B-ra is kihatással van a szituáció. Napok óta valami viszketős pöttyök vannak a karján és állandóan vakarózik ha nem figyel oda. Szerintem az idegei, de ő állítja, ogy nem ideges. Nos éppen ez az. Én dühöngök szitkozódok stb, és mégis nyomaszt az egész, ő meg angyali türelemmel kisérget minden fele és hallgatja a dühkitöréseimet. Igyekszem mostmár fegyelmezni magam. Hétfőre sikerült neki orvostermint csinálni, bár még nem láttam börkiütést és viszketést, amit orvos elmulasztott, de mindegy. Nagyon zavarhatja, mert szó nélkül benne volt az orvoshoz menésben.

Kezdődnek a kínok

B. hazajött és rögvest kiderítette, hogy nekem vizum kell ha kilencven napnál hosszabban akarunk maradni. Felső határ nálam 4 hónap. Mondtam jó, menjünk a követségre. Nos ez már felér egy inzultussal. Már a keritésnél levő őr sem akar beengedni, mert csak amerikai állampolgárokat engednek be. Előkerül a svéd utlevél, telefon ide-oda, végül is bemehetek. Előtte már B. papirtömegeket töltött le a computerről, mind ki van töltve, csináltattam fényképet, a hülye amerikai kocka méretben, állítólag csak be kell adni és aztán jön a konzuli beszélgetés.
Várunk, beadjuk, várjunk. Szólítanak, fizessek 350 dollárt. Készültem, van. Várjunk. Jön egy pasas, az első aki nem tud magyarul, talán ő a konzul. Átnézi a papirokat és mondja, hogy modjam utána a szöveget, miszerint esküszöm, hogy minden igaz amit irtam. Majdnem elröhögtem magam és azt hittem ennyi. De nem, várjunk. Visszajön az első nő, ujabb köteg papirral. Nézzem át és ha minden meglesz vigyem be és csak aztán jön a beszélgetés.
Már rég nincs kedvem az egészhez. Nekem elég a 90 nap, csak hagyjanak békén. Útálom az ilyen ügyeket, már rég elszoktam tőle. Hihetetlen hisztis leszek. B. szintén. 3 hónap nem elég, akkor visszamondja a lakást, telefonál, most rögtön stb. Morgunk egymással, pedig a hülye amerikaiakra vagyunk dühösek. Ő se gondolta, hogy ilyen komplikált lesz a dolog.

Itthon megállapítjuk, hogy hülyék vagyunk ezen veszekedni, elő a papirokkal. Pillanatokon belül teljesen kiakadok megint. Mert a kitöltés az semmi, nagyjából mégegyszer ugyanaz, de laborvizsgálat az országos bőr és nemibeteg gondozóban syfilis és AIDS teszt. Megjelenés fényyképpel!!! Lassan már egy hét is sok lesz nekem amerikából.
Nos ezen tegnap túlestem, holnap kell menni a papírért. Nincs ingyen, dehogy. Viszont kérik a TAJ kártyát, ami nincs ott ahol lenni szokott.
Uj program tegnap óta minden egyéb bosszúság tetéjebe még a TAJ kártyámat és az adókártyámat is keresem, mert együtt tüntek el, de hova???

A kezdet

Valamikor májusban a világválságról szóló hírek olvasása közben, eszünkbe jutott, hogy milyen jó is lenne egy lakás Floridában. Árakról fogalmunk se volt, pénztárcánk kereteiről annál inkább. Szorgos tanulmányozás következett. Állandó jelleggel bújtuk clearwateri ingatlanos oldalakat. Ugy tünt rengeteg olcsó lakás van eladó. Néhány hét után, már kivülről tudtam, hogy melyik a feltehetően jó hely és melyik nem. Szempont volt a tenger közelsége, swimmingpool a lakáshoz, gyalog is megközelíthető bevásárlási lehetőség. Ez az utóbbi bizonyult a legnehezebben elérhetőnek. Párom, már magas fokra vitte a google kereséseket. Eleinte azt hittük, hogy ha majd oda megyünk akkor veszünk valamit. Aztán mintha megindult volna az ingatlaneladás, igy hirtelen elhatározással elküldtem őt lakást keresni.
Két héten keresztűl, mint egy köldökzsinoron lógtam a computeren és naponta többször konzultáltunk. Ő viszont csak ment az ingatlanosokkal és nézett. Nem volt olyan egyszerű az ügy mint gondoltuk.
Az első kiszemeltet elvitték az orrunk elől, a másodiknak hirtelen felemelték az árát. Sok idegeskedésbe került, mig a hazautazás előtt 3 nappal megtalálta azt ami megfelelőnek tünt. Igaz a két fürdőszoba helyett csak egy van, viszont van fűtött medence és 5 percre van egy mall.
Gyorsan lefoglalózta és most várjuk a "closing"-ot, avagy a hivatalos átírást, ami ki tudja miért másfél hónapig tart.
Mindez sokkal egyszrűbb volt, igy utólag nézve, mint az amerikai vizum beszerzése.

Igy kezdődött

वलामिकोर न्न्न्न