Egy ember!

A tegnapi "szabadnap" után ma kellett az általános orvosi vizsgálatra menni. Vittem a sokoldalas nyomtatványt, amit a doktornő szorgosan kitöltött. Ő volt az első, ebben az egész cirkuszban, aki normálisan állt a dolgokhoz. A röntgenképemet, ami csak kéthónapos volt, vittem magammal, de az asszisztensnő őnkényesen közölte, hogy meg kell csinálni a friss felvételt. Jó ha kell akkor mit tegyek. Kiderült, hogy nem is kellett volna. Aztán már be se vittem magammal a leleteimet, csak mikor kiderült, hogy a doktornő egy normális ember, mondtam neki várjon, behozom a papirokat, jobb lesz a lelkiismerete ha onnan irja és gyorsabban végzünk.
Aztán fenyegetett kicsit az oltásokkal, de miután elég nehezen kiszámolta a koromat, elkerekedett a szeme és közölte, hogy tetanusz nem kell. Előtte holt komolyan kérdezte, hogy jól számoltam? Mondom ha 74 akkor igen. Nahát! Nem hitte volna. Ezzel persze szagos zsirral kenegette a májamat.
Viszont a mindig totál rendben tartott vérnyomásomnak, már sok volt a cirkusz. Végül háromszor is megmérte kis időközökkel, de makacsul 149/108 volt, ami számomra is ijesztő. Megigértette velem, hogy mérem és ha nem javul megyek orvoshoz. Noná, hogy megyek. Mentem is mindig, mióta probléma volt vele. Persze ma délután itthon, már 99/65 volt, ami már majdnem alacsony. Azért most előlhagytam a mérőt és pár napig figyelem.
Szurkálás nélkül azért csak nem úsztam meg a kalandot. Van a tüdőgyulladás elleni oltás. amit valamikor az elmult 1-2 évben beadattam magamnak, de ki tudja már mikor és hol. Nos azt be kellett adni. Doktornőnek szemlátomást leesett a kő a szivéről, mikor abszolut könnyeden vettem tudomásul. Ide azt a tűt, engem a szurkálás nem zavar. A tetanusz zavart volna, azt hiszem annak tudnak rendes mellékhatásai lenni. Ettől most fáj a karom ha emelgetem, de majd elműlik.
Most várom a hatósági papirt, miszerint nincs priuszom. Ha kiderűl, hogy azt is le kell fordíttatnom, akkor megint felszökik majd a vérnyomásom. B. bizakodó fordítás ügyben, de ő mindig olyan hurráoptimista. Időnként azért bevallja, hogy ő se hitte volna, hogy ilyen komplikált lesz ez az egész.
Hétfőn a változatosság kedvéért vele kell orvoshoz menni a viszketős kiütései miatt. Kiváncsi leszek a doktornőre. Anyját, apját ismertem, mindketten orvosok voltak, de nem ez vezetett hozzá, hanem az, hogy csak nála volt az alergologus dermatologus a címében.
Szerintem az utóbbi időszak idegeskedései ütnek ki rajta, de várjuk meg mit mond a szakértő.