Bad Kisslingen

A múlt héten aláutaztam  a Fesztivál Zenekarral Bad Kisslingenbe. Mint kiderült ez a kis város Németország legnagyobb gyógyfürdő helye, ahol nyaranta komolyzenei fesztivált rendeznek Miénk volt a nyitó koncert. Csak lestem milyen elegáns estélyi ruhás a közönség. Nálunk ilyesmit sajnos soha nem látok.A terem szép, 1911-ben épült remek akusztikával. A műsor is jó volt, meg is hozta a nagy sikert.  

Meglepetésemre a bejárat előtt II. Rákóczi Ferenc élt nagyságú bronz szobra várakozott egy karosszékben.  Hogy mi  köze volt a fürdőhöz, azt nem tudom, de jó volt látni. Gyönyörű parkok övezik a a gyógyforrásokat. Sajnos senki nem tudta, hogy mire is jók az ottani forrásvizek. A szállodánk is gyógyszálló volt, felszerelve fürdővel, szaunával, meg minden ilyen divatos wellnes dologgal. Ez engem nem érdekelt. 4 napig 4 különböző vendéglőben ettünk. A közös nevező, a hatalmas adagok és valamilyen fűszer, ami nekem nem ízlett, de mindenhol mindenben benne volt. 

A belvárosban mindenki rotátorral járt. Én még ennyi rotátoros embert soha nem láttam. Úgy tűnt, mintha ez valami divat lenne. Főleg a hölgyek jártak vele, de itt-ott láttam férfiakat is.  

Városi nevezetesség, hogy ott született Henry Kisinger, sokáig amerikai külügyminiszter. A család leszármazottai még mindig ott élnek. Ott voltak a megnyitón is, mint ezt a polgármester mondta.  A megnyitón a Bajor miniszterelnök is ott volt, sőt beszédet is mondott. A bajor ott egy külön népnek tartja magát, no meg a frankok is, akik szintén ott élnek Valahogy nagyon más egy bajor város és ember mint a berliniek. 

Pech sorozat + programok

 Ma egy hete a belvárosban  bementem a régi órasomhoz, mert már több órába lemerült az elem. Kis buta telefon a kezemben, mert menet közben kellett találkozni és én már 5 méteren túl nem ismerek meg senkit.:-(Elemek cserélve, kis duma, majd mentünk tovább a havi egy törzsasztal találkozóra. Másnap reggel indultunk Tapolcára a Fesztivál zenekar szervezésében. Onnan akartam felhívni lényemet, de csak az okos telefonomat találtam a táskámban. Ok. már tudok azzal is telefonálni, felébredtél, jól vagy, a szokásos reggeli kérdések. Közbe mondom, hogy képzeld otthon maradt a kis telefonom. Jön a válasz, nincs az otthon, az órásnál hagytad. Abban a pillanatban nem értettem semmit, de aztán megvilágosultam. Az órás felhívta az utolsó hívott számot.Kicsi baj volt, hogy az órás hétvégén zárva tart, így hétfőn tudtam csak érte menni. Mindeközben szombaton, mikor rohantam elkésve a fodrászhoz, a liftajtóban kiesett a kulcs a kezemből és egyből elnyelte a liftakna.Összes kulcsom egy csomóban van. Szerencsére el van dugva a pincében egy kulcs amivel aztán szerencsésen ki tudtam menni a házból. Így aztán a hétvége, telefon és kulcsok nélkül telt. 

Vasárnap a svájci egyesület szervezésében Esztergomba kirándultunk. Nem mintha nem ismertük volna már régen, de a társaság kedvéért elmentünk. Este elég lestrapáltan értem haza. Hétfőn aztán begyűjtöttem az eltűnt dolgaimat, sőt még egy csomag is előkerült az irodából, amit oda kézbesített valami futár. Kedden csak hajnalban keltem, takarítás! és tornáztam aktívan egy órát, mint mindig. Ma délelőtt kaját vásároltam, mert én voltam az ebéd soros, majd átrohantam Lényemhez és 6-ra mentem a Márai házba, ahol az ő műveiből volt felolvasás. Ifijú jött persze velem, így mától még egy Márai hódolóval szaporodott a hódolók száma.Nem is értem. Tanul magyar nyelvet és irodalmat, de Márairól nem is hallott semmit. No persze a Szerb Antal irodalomtörténetében Márai még nem lehet benne.  Holnap hangverseny  

Aki nem vette észre annak mondom, hogy a drágalátos "fagyos szentek" az idén nagyon pontosan érkeztek. Tegnap majdnem megfagytam.Ma se volt meleg. A szemem állapota pocsék, nagyítóval látom csak a javításokat. Az előadáson a 4. sorban ültem, de sejtelmem sincs, hogy hogy nézett ki az előadó. Férfi volt, de más semmi.Amúgy meg imádom az új egészségügyi minisztert. különösen mikor már flash mob van a brandenburgi Tornál Berlinben! Magyar követség nincs onnan messze.:-) Kb. ennyit tudok a jelenlegi helyzetről, de izgatottan várom a fejleményeket.   

Április 1.

Ma mintha tényleg tavaszodna. Remélem ez nem csak egy áprilisi tréfa lesz, hanem tartós napsütés. Pár nap és itt a húsvét. Kapkodok persze, mert olyan váratlanul jött,nekem aki nem sokat tanulmányozza a naptárat. Futkosok vásárolni, este rendelek, kínlódok a képernyő előtt mert nem látok. Nem minden oldalt lehet nagyítani. No de majd csak lesz valahogy, a karácsonyt is jól túléltem. 

Közben apró örömök és nagy bánat. Az utóbbi kedvenc doktornőm halála. Sokkal fiatalabb volt nálam és neki köszönhetem jó fizikai állapotomat. Nincs senki, aki a nyomdokaiba léphetne, nem tanított senkit és az ő szaktudását nem itthon szerezte. Most keresek orvost, de nem találok. A körzetink is olyan öreg, hogy már szinte hasznavehetetlen. Kijött Bandihoz, mikor köhögött és féltem, hogy tüdőgyulladást kap. Meg is vizsgálta alaposan. Ma már azt hiszem senki nem vizsgál hosszasan sztetoszkóppal és kopogtatással, de a körzeti közben néha elaludt.Nézni is szánalmas a nálam valamivel fiatalabb öreg doktort. Nem mondja meg neki senki, hogy abba kellene hagyni? Sajnálatos, az egész, mert egy igen jó és lelkiismeretes orvos volt.   

Beszéljünk az apró örömökről is Egy jó hangverseny, egy vacsora remek társaságban, a szokásos "Stamtisch" havonta egyszer és a jó beszélgetések a német ötye tagokkal. Holnap meg a Rózsavölgyiben egy vígjáték, reméljük jó lesz. Ha marad a szép idő, lesznek nagy séták, talán majd nem a környéken ügy intézve fogom leróni a napi kb. 7000 lépést. Nem számolom, hol több hol kevesebb, de ennyi az átlag. 

Kívánok mindenkinek kellemes húsvétot, töltse mindenki a napokat kedve szerint és élvezze a tavasz leheletét! 

Változó hétköznapok

 90,5 évesen lemondtam a napi főzéseket. Sajnos egyre nehezebben volt megszervezhető a beszerzés, kitalálás stb. Sokat rágódtam a dolgon és végül is Lényem elhatározása a hozatott kaja evéssel kapcsolatban, szinte kivette a főzőkanalat a kezemből. Őszintén mondom, nem hiányzik. Most ő el van látva, az ápoló hozza neki naponta az ebédet. Annyira dicsérte, hogy mi a fiatalúrral is kipróbáltuk és rendeltünk, ugyanonnan ahonnan ő kapja. Meg lehet enni, de elragadtatva nem vagyunk. Az elmúlt hetekben, 3 napig ettük a hozatott ételt, a többi napot felosztottuk magunk között. A környékünkben sok irodaház van és majdnem mindenütt van konyha a kívülállók részére is. Most ugyan 2 hétig egyedül leszek, de utána az étkezdék felderítése lesz műsoron. Egyszer talán megtaláljuk a tökéletes helyet. Addig is hétvégeken főzök, vagy vendéglő. 

Szabadidőm így is kevés marad. Koromnál fogva rákényszerültem olyasmikre rmint pl fodrász, manikűr, pedikűr stab. Soha életemben nem szerettem fodrászhoz járni, mindig magam csináltam a hajam, csak nagy ritkán mentem hajat vágatni. Rengeteg időmet elrabolja mindez. Igaz, sajnos, olvasni nemigen tudok, de szükségből sok dokumentum filmet nézek. Ha nem alszom el rajta, akkor sok okosat és szépet látok.

No és szórakozunk. Különböző művelődési házakban egész érdekes és szórakoztató dolgokat lehet látni és hallani . Közben lassan beköszönt a tavasz, lehet megint nagy sétákat tenni, a várost felfedezni stb. Persze vannak, lesznek hangversenyek. A Fesztiválzenekar nagysikerü turnén volt Amerikában. Kanadából jött a hír, hogy micsoda fantasztikus kritika volt a NewYork Timesban. Két hangversenyt is adtak a Carnegie Hallban. Egyszer sikerült ott lennem egy hangversenyükön, akkor is tombolt a nép. Most a következő 3 hónapban még lesznek jó esték itthon a MÜPÁ-ban is. Egyszóval nem unatkozunk.

Gran Canaria

Szokásos (régen) zeneiutazás most Gran Canariára vitt minket. 5 nap zene és kirándulások, kedvenc idegenvezetőm, elcsábított. Persze ehhez nekem is el kellett csábítanom ifjabb barátomat. Ő még soha nem volt ilyen szervezet úton, így elég nehezen állt kötélnek, de aztán élvezte és nem bánta meg. Sajnos az oda és vissza út elég hosszadalmas volt, mert természetesen csak a Wizzair megy oda direkt, azzal viszont mi nem megyünk. Igy aztán hajnali 4-kor keltünk, majd Frankfurtban átszálltunk és kora délután már meg is érkeztünk. A  hivatalos program csak másnap kezdődött, így volt időnk kicsit körülnézni a városban és egy jót vacsorázni. A város semmi különös, miután Mas Palomas csakis a turistákra épült. A szállodánknak csodálatos  és hatalmas parkja volt, az ágyból a tengert láttam és reggel arra ébredtem, hogy besüt a nap. 

Másnap aztán már a csodás hangversenytermben hallgattuk a bambergi szimfonikus zenekart. A hangversseny épületét Alfredo Krauss ról nevezték el, akit én még láttam tv-ben szerepelni a Metropolitan operában. Ő Gran Canarián született. Az épület direkt a tengerparton épült és minden honnan a tengert látni ha kinéz az ember. A zenekar háta mögött is egy óriási üvegfal van, persze este sötétben má nem látni semmit. Viszont a következő koncertre korábban mentünk és akkor lehet a nézőtérről gyönyörködni a tengerben.  A következő koncertet is  ott hallgattuk, akkor a monacói filharmonikusok játszottak. Közben kirándultunk a sziget legmagasabb pontjára, 1500 m,  ahonnan csodál panoráma volt és a Tenerifárra is átláttunk. Hajmeresztő szerpentinen kellett a busznak felhajtania, nem való az út gyengébb idegzetűeknek. Ja az utak, mind remek állapotban voltak. Az EU-tól kaptak pénzt erre a célra és érdekes módon ott senki se lopta el.

Megnéztünk még egy banán plantázst is, ahol 1200 féle banán nő. érdekes volt, ahogy prezentálták a banán termesztés módját. Természetesen volt Las Palmas öreg város is, dómmal és az u.n. Columbus házzal Állítólag anno ott szállt meg mielőtt útra kelt Amerika felé. Ezeket már láttam, de a dómot örökké renoválták, csak most tudtam először bemenni. 

Mindeközben kaptunk mindig enni meg inni is. Jó társaság volt, összesen 18 személy. Ebből csak négyen voltunk párban, a többi mind egyedül álló nö. Lovagom nagyon élvezte a helyzetet.:-)

A haza út is hosszú volt. Swissel jöttünk, zürichi átszállással. A gép egy órát késett, mert kora reggel Zürichben, kétszer kellett az egész gépet jégteleníteni. Zürichben így is volt 3 óránk, körül néztem a totál átépített és kibővített repülőtéren. Csak a régi csokoládé üzlet maradt a helyén Éjfélre értem haza. 

Nagyon jó volt megint kiszakadni az itteni hideg sötétségből. Sajnos egyedül már nem tudok utazni, így nem tudom lesz-e még az idén alkalmam bárhova is elmenni.:-( 

Aggkori hülyeségek

A múlt héten koncertre mentem a zeneakadémiára. Ez maga nem különösebb csoda, miután bérletem van oda is. Ott már este 7-ko kezdődnek a koncertek. Én délután elaludtam a szófán. Az őt órai híreket akartam megnézni és hat tán ébredtem fel. Akkor kezdődött a kapkodás, Fel kellett öntözni, persze semmit se találtam, Végül taxit hívtam. A taxis telefonált, mikor már az ajtóban voltam. Megnyugtattam, hogy jövök. Aztán bekapcsoltam a riasztót és kiléptem az ajtón, ami rögtön be is csukódott mögöttem és a kulcs nem volt a kezemben! Hoppá, kizártam magam. Az elmúlt 25 évben ez most a második eset volt. Ettől én örökké féltem, ezért el volt dugva egy kulcs a házban.  Miután  késésében voltam, nem azt szedtem előaz eldugott kulcsot, hanem kimegyek a másik kijáraton. Nos az be volt zárva. gy sikerült a lakásból ki, a házba pedig bezárni magam,:-)))

Gyorsan megnyugtattam a sofőrt, majd előkeestem az eldugott lakáskulcsot, felmentem a lakásba,  riasztót kikapcsoltam, markomba szorítottam a normál kulcscsomómat, riasztó be és mentem taxihoz. A koncert kezdése előtt öt perccel, szerencsésen meg is érkeztem.  

Kicsit ideges voltam, hogy, hogy lehettem ennyire hülye. 

Elmultak az ünnepek

Elöljáróba, minden ide tévedőnek nagyon jó, sikeres, egészséges új évet kívánok!

Karácsony hosszú és unalmas volt. Bandi  itt volt és elvoltunk csendben kettecskén. Nem volt gond semmivel, akkor ettünk mikor megéheztünk, egyszerűket főztem, illetve segítséget hívtam a munkás dolgokhoz, pl. töltöttkáposzta és kocsonya. A többi egyszerű volt. Beiglit készen vettem, semmit nem sütöttem. Áthívtam férjem  85 éves unokaöccsét töltött káposztára. Konyhában ettünk semmi cécó. Nagyon sikeresen tudok eltévedni az ünnepnapok közt. Alig volt időm felkészülni a szokásos malacra, amit sikeresen az első munkanapon beszereztem a Sparban. Szilveszter malacelősütéssel és tiramisu készítéssel telt, smáron ifjabb barátom közreműködésével.  Újév napja aztán kissé kaotikus volt. Barátnőm nem talált maga helyett helyettest a férjénél, így nem tudott jönni. Férjem unokaöccse, aki 30+ éve itt asszisztált mindig nálam/nálunk, úgy hitte, hogy az idén nem lesz malac. Na ja, ő is öregszik. Szerencsére felhívott boldog újévet kívánni, mire megkérdeztem, hogy nem vagy már úton? Tisztáztuk a dolgokat, de késve érkezett meg. Közben Bandit már átkísérték, a malac sült én meg azt se tudtam hova kapjak. Végül aztán, kis késéssel csak az asztalhoz kerültünk. Evés közben össze számoltam, hogy 352 év ölt az asztalnál. A fiúk jó étvággyal ettek, majdnem minden elfogyott, pedig eggyel kevesebben voltunk mint szoktunk. A legifjabb valami remek fehérbort talált, ami még nekem is ízlett. 

Ezzel még mindig nem ért véget az ünnep, ugyanis a fiúcskának ma volt a 82. születésnapja.  Hol ünnepeljünk ha nem nálam, mert én főzöm, szerinte, a legjobb marhapofa pörköltet. Itt van a svájci barátnő is, valamint a bátyja is szalmaözvegy volt. Én meg hulla fáradt, de ezt remélem nem vették észre. Az ebéd szemlátomást sikerült, sokáig itt voltak, sokat nevettünk. Ezzel most egy évre befejezem az ünnepeket. Tulajdonképen nem való ez már nekem. 

Nem mellesleg közben megbolondult a világ. A béke Nobeldjról lemaradt elnök, igyekszik újabb háborút kezdeni. Hogy kinek van igaza talán senki se tudja. Én csak kapkodom a fejem a szakértők véleménye hallatán. Szerencsétlen ukránokról már nem is beszélek . Nekem úgy tűnik a történelem ismétli önmagát. Ugye 56-ban minket is az olaj miatt hagytak cserben.:-(((

A hibákért elnézést kérek. Totál vaksi vagyok, nagyítóval javítok.:-(((