Változó hétköznapok

 90,5 évesen lemondtam a napi főzéseket. Sajnos egyre nehezebben volt megszervezhető a beszerzés, kitalálás stb. Sokat rágódtam a dolgon és végül is Lényem elhatározása a hozatott kaja evéssel kapcsolatban, szinte kivette a főzőkanalat a kezemből. Őszintén mondom, nem hiányzik. Most ő el van látva, az ápoló hozza neki naponta az ebédet. Annyira dicsérte, hogy mi a fiatalúrral is kipróbáltuk és rendeltünk, ugyanonnan ahonnan ő kapja. Meg lehet enni, de elragadtatva nem vagyunk. Az elmúlt hetekben, 3 napig ettük a hozatott ételt, a többi napot felosztottuk magunk között. A környékünkben sok irodaház van és majdnem mindenütt van konyha a kívülállók részére is. Most ugyan 2 hétig egyedül leszek, de utána az étkezdék felderítése lesz műsoron. Egyszer talán megtaláljuk a tökéletes helyet. Addig is hétvégeken főzök, vagy vendéglő. 

Szabadidőm így is kevés marad. Koromnál fogva rákényszerültem olyasmikre rmint pl fodrász, manikűr, pedikűr stab. Soha életemben nem szerettem fodrászhoz járni, mindig magam csináltam a hajam, csak nagy ritkán mentem hajat vágatni. Rengeteg időmet elrabolja mindez. Igaz, sajnos, olvasni nemigen tudok, de szükségből sok dokumentum filmet nézek. Ha nem alszom el rajta, akkor sok okosat és szépet látok.

No és szórakozunk. Különböző művelődési házakban egész érdekes és szórakoztató dolgokat lehet látni és hallani . Közben lassan beköszönt a tavasz, lehet megint nagy sétákat tenni, a várost felfedezni stb. Persze vannak, lesznek hangversenyek. A Fesztiválzenekar nagysikerü turnén volt Amerikában. Kanadából jött a hír, hogy micsoda fantasztikus kritika volt a NewYork Timesban. Két hangversenyt is adtak a Carnegie Hallban. Egyszer sikerült ott lennem egy hangversenyükön, akkor is tombolt a nép. Most a következő 3 hónapban még lesznek jó esték itthon a MÜPÁ-ban is. Egyszóval nem unatkozunk.

Gran Canaria

Szokásos (régen) zeneiutazás most Gran Canariára vitt minket. 5 nap zene és kirándulások, kedvenc idegenvezetőm, elcsábított. Persze ehhez nekem is el kellett csábítanom ifjabb barátomat. Ő még soha nem volt ilyen szervezet úton, így elég nehezen állt kötélnek, de aztán élvezte és nem bánta meg. Sajnos az oda és vissza út elég hosszadalmas volt, mert természetesen csak a Wizzair megy oda direkt, azzal viszont mi nem megyünk. Igy aztán hajnali 4-kor keltünk, majd Frankfurtban átszálltunk és kora délután már meg is érkeztünk. A  hivatalos program csak másnap kezdődött, így volt időnk kicsit körülnézni a városban és egy jót vacsorázni. A város semmi különös, miután Mas Palomas csakis a turistákra épült. A szállodánknak csodálatos  és hatalmas parkja volt, az ágyból a tengert láttam és reggel arra ébredtem, hogy besüt a nap. 

Másnap aztán már a csodás hangversenytermben hallgattuk a bambergi szimfonikus zenekart. A hangversseny épületét Alfredo Krauss ról nevezték el, akit én még láttam tv-ben szerepelni a Metropolitan operában. Ő Gran Canarián született. Az épület direkt a tengerparton épült és minden honnan a tengert látni ha kinéz az ember. A zenekar háta mögött is egy óriási üvegfal van, persze este sötétben má nem látni semmit. Viszont a következő koncertre korábban mentünk és akkor lehet a nézőtérről gyönyörködni a tengerben.  A következő koncertet is  ott hallgattuk, akkor a monacói filharmonikusok játszottak. Közben kirándultunk a sziget legmagasabb pontjára, 1500 m,  ahonnan csodál panoráma volt és a Tenerifárra is átláttunk. Hajmeresztő szerpentinen kellett a busznak felhajtania, nem való az út gyengébb idegzetűeknek. Ja az utak, mind remek állapotban voltak. Az EU-tól kaptak pénzt erre a célra és érdekes módon ott senki se lopta el.

Megnéztünk még egy banán plantázst is, ahol 1200 féle banán nő. érdekes volt, ahogy prezentálták a banán termesztés módját. Természetesen volt Las Palmas öreg város is, dómmal és az u.n. Columbus házzal Állítólag anno ott szállt meg mielőtt útra kelt Amerika felé. Ezeket már láttam, de a dómot örökké renoválták, csak most tudtam először bemenni. 

Mindeközben kaptunk mindig enni meg inni is. Jó társaság volt, összesen 18 személy. Ebből csak négyen voltunk párban, a többi mind egyedül álló nö. Lovagom nagyon élvezte a helyzetet.:-)

A haza út is hosszú volt. Swissel jöttünk, zürichi átszállással. A gép egy órát késett, mert kora reggel Zürichben, kétszer kellett az egész gépet jégteleníteni. Zürichben így is volt 3 óránk, körül néztem a totál átépített és kibővített repülőtéren. Csak a régi csokoládé üzlet maradt a helyén Éjfélre értem haza. 

Nagyon jó volt megint kiszakadni az itteni hideg sötétségből. Sajnos egyedül már nem tudok utazni, így nem tudom lesz-e még az idén alkalmam bárhova is elmenni.:-( 

Aggkori hülyeségek

A múlt héten koncertre mentem a zeneakadémiára. Ez maga nem különösebb csoda, miután bérletem van oda is. Ott már este 7-ko kezdődnek a koncertek. Én délután elaludtam a szófán. Az őt órai híreket akartam megnézni és hat tán ébredtem fel. Akkor kezdődött a kapkodás, Fel kellett öntözni, persze semmit se találtam, Végül taxit hívtam. A taxis telefonált, mikor már az ajtóban voltam. Megnyugtattam, hogy jövök. Aztán bekapcsoltam a riasztót és kiléptem az ajtón, ami rögtön be is csukódott mögöttem és a kulcs nem volt a kezemben! Hoppá, kizártam magam. Az elmúlt 25 évben ez most a második eset volt. Ettől én örökké féltem, ezért el volt dugva egy kulcs a házban.  Miután  késésében voltam, nem azt szedtem előaz eldugott kulcsot, hanem kimegyek a másik kijáraton. Nos az be volt zárva. gy sikerült a lakásból ki, a házba pedig bezárni magam,:-)))

Gyorsan megnyugtattam a sofőrt, majd előkeestem az eldugott lakáskulcsot, felmentem a lakásba,  riasztót kikapcsoltam, markomba szorítottam a normál kulcscsomómat, riasztó be és mentem taxihoz. A koncert kezdése előtt öt perccel, szerencsésen meg is érkeztem.  

Kicsit ideges voltam, hogy, hogy lehettem ennyire hülye. 

Elmultak az ünnepek

Elöljáróba, minden ide tévedőnek nagyon jó, sikeres, egészséges új évet kívánok!

Karácsony hosszú és unalmas volt. Bandi  itt volt és elvoltunk csendben kettecskén. Nem volt gond semmivel, akkor ettünk mikor megéheztünk, egyszerűket főztem, illetve segítséget hívtam a munkás dolgokhoz, pl. töltöttkáposzta és kocsonya. A többi egyszerű volt. Beiglit készen vettem, semmit nem sütöttem. Áthívtam férjem  85 éves unokaöccsét töltött káposztára. Konyhában ettünk semmi cécó. Nagyon sikeresen tudok eltévedni az ünnepnapok közt. Alig volt időm felkészülni a szokásos malacra, amit sikeresen az első munkanapon beszereztem a Sparban. Szilveszter malacelősütéssel és tiramisu készítéssel telt, smáron ifjabb barátom közreműködésével.  Újév napja aztán kissé kaotikus volt. Barátnőm nem talált maga helyett helyettest a férjénél, így nem tudott jönni. Férjem unokaöccse, aki 30+ éve itt asszisztált mindig nálam/nálunk, úgy hitte, hogy az idén nem lesz malac. Na ja, ő is öregszik. Szerencsére felhívott boldog újévet kívánni, mire megkérdeztem, hogy nem vagy már úton? Tisztáztuk a dolgokat, de késve érkezett meg. Közben Bandit már átkísérték, a malac sült én meg azt se tudtam hova kapjak. Végül aztán, kis késéssel csak az asztalhoz kerültünk. Evés közben össze számoltam, hogy 352 év ölt az asztalnál. A fiúk jó étvággyal ettek, majdnem minden elfogyott, pedig eggyel kevesebben voltunk mint szoktunk. A legifjabb valami remek fehérbort talált, ami még nekem is ízlett. 

Ezzel még mindig nem ért véget az ünnep, ugyanis a fiúcskának ma volt a 82. születésnapja.  Hol ünnepeljünk ha nem nálam, mert én főzöm, szerinte, a legjobb marhapofa pörköltet. Itt van a svájci barátnő is, valamint a bátyja is szalmaözvegy volt. Én meg hulla fáradt, de ezt remélem nem vették észre. Az ebéd szemlátomást sikerült, sokáig itt voltak, sokat nevettünk. Ezzel most egy évre befejezem az ünnepeket. Tulajdonképen nem való ez már nekem. 

Nem mellesleg közben megbolondult a világ. A béke Nobeldjról lemaradt elnök, igyekszik újabb háborút kezdeni. Hogy kinek van igaza talán senki se tudja. Én csak kapkodom a fejem a szakértők véleménye hallatán. Szerencsétlen ukránokról már nem is beszélek . Nekem úgy tűnik a történelem ismétli önmagát. Ugye 56-ban minket is az olaj miatt hagytak cserben.:-(((

A hibákért elnézést kérek. Totál vaksi vagyok, nagyítóval javítok.:-((( 

Egyiptom, 2 hét hajón

Utólag csodálom a bátorságomat. 14 nap,minden nap egy látnivaló. A látnivalók kétségtelenül megérték. Persze régi vágy. 14 évesen olvastam először a fáraókról és a piramisokról. Rögtön régész akartam lenni, de erről apám erősen lebeszélt. Igaza volt.  Nem lenne nekem való egész életemben a sivatagban guggolva kapirgálni a homokot. Állítólag a kincsek fele még midig a föd alatt van. Mindegy hol kezdenek ásni, mindenhol találnak valamit.

A hajó Kairóból indult. Szerencsénkre megnézhettük az új múzeum egy pici részét. A teljes anyag megtekintése legalább egy hét lenne. Maga az épület elég csúnya, de rendkívül célszerű, nagy tömegek befogadására készült.  Este konflissal és rendőri kísérettel kocogtunk várost nézni. A szélesebb utakon mindenki össze vissza közlekedik. Buszok, autók, konflisok, tuk-tukok és csacsifogatok teljes káoszban. Mindenki ott és arra megy, ahol tud. Felfestés vagy közlekedési lámpa sehol sincs. Ennek ellenére se sok szirénázó autót hallottunk.

Az út időben kr. e. 3000-ben kezdődött és Assuanban kr.u. 1100-ban végződött. Ott már keresztény templomot láttunk, totál egyiptomi stílusban. Külön fejezet volt a koptok, akik az őskeresztények. A templomaikban nincs oltár, csak szószék. Mint mondják a vallási  előírásaik még szigorúbbak az islamnál is.. Viszont nagyon gazdagok. A kopt városrészben a föld az övék. Ott idegen nem vehet telket vagy házat. Összetartanak és az egész világon vannak nagy befektetéseik. Talán az ő városrészükben kicsit kevesebb a piszok az utcákon. Másol rettenetes a kosz. Nem is tudom, hogy létezik-e valahol szemétszállítás. De mintha csak az utcákon lenne piszok. Pl. a nyilvános vécék patika tisztaságúak. Mindenhol ül  a bejáratnál egy jól lefüggönyözött asszonyság, aki mindenki után bemegy a fülkébe és takarít. Ő adja a Papirt is. Fizetni sehol nem kellett. Viszont a fülkeajtókat nem lehet bezárni, ami először kicsit zavaró volt, de aztán megbíztunk az asszonyságban, hogy majd ő eligazítja a betérőket, hogy hova menjenek. A hajónk is nagyon tiszta volt. A teljes személyzet hímnemű volt. Fiuk takarították a kabinokat és fiuk dolgoztak konyhán és mindenütt máshol is. Volt olyan fiu, aki csak a lépcsőkorlátokat és az üvegtáblákat suvikszolta egész nap. Mindenki mindig nagyon kedves, udvarias és mosolygós volt. A kaja, nekem, pocsék volt. Van valami fűszerük. aminek a szagát se szerette m és az volt minden ételükön. Majdnem csak a süteményeken éltem. Szerencsére büfé evés volt, azt vettem amihez kedvem volt. 

Összességében élveztem az utat és ittam a látnivalókat és a vezetőnk szavait. Bár nagyjából ismertem a történelmet,, sok érdekes új dolgot láttam és hallottam. Persze azért fárasztó is volt, de megérte. 

Utazás

Vasárnap elutazom 2 hétre a barátnőmmel. Kérek egy kis drukkot, hogy jól viseljem az utat. Ha visszajöttem mesélek.

Addig is ödv. mindenkinek! 

Rohanó idő

Régen mindig csodálkoztam, mikor kortársaim az idő gyors múlásáról panaszkodtak. Nekem akkoriban az idő inkább csak cammogott, mint rohant. Nos ez mára alaposan megváltozott. Miután reggel több kevesebb nehézséggel sikerül kiebrudalni magam az ágyból hihetetlen seteséggel este lesz, sőt éjszaka. 

Persze mindig van valami extra. Pl. ma fejeződött be a keleti balkonok felújítása. 3 hétig kértük az eget, hogy ne essen az eső. Ugyanis tavaly ugyanez folyt a nyugati oldalon, ami majd két hónapig tartott, miután rengeteget esett az eső.  Az idén én voltam  peches. Mindjárt a munkálatok első napján tönkretették a tv antennámat. Kétszer jött a szerelő és végül jó messzire áttette az egészet, ahol se állvány se munkásember nem volt már. Ezt követte az őrületes zaj mire az egész házban feltörték a balkonok alapját. Azt hittem nyugalom lesz, de persze leszerelték a rácsokat, ezáltal a riasztató se működött. 

Bandi per pillanat önállósította magát kajailag, mert nem tudták már követni, hogy mikor tudok főzni és mikor nem. Mr. Jóképű rengeteget segített, majdnemhogy rendszeresen főzött. Lassan belejön. :-)

Én ismét elkezdtem tornázni és a sok ide-oda rohangálással állandóan megdöntöm a saját - telefonom által- felállított rekordomat, lépésszámban. Azért néha jut idő egy kis kultúrára is. Beindult a szezon a MÜPA-ban és a Zeneakadémián is, láttunk egy jó és egy pocsék filmet és voltunk kirándulni Jászberényben és Turkevén. A kárindulást a Fesztivál zenekar szervezte és egy nagyok jól sikerült nap volt. 

Sajnos írni még csk-csak tudok, de olvasni már alig. Így direkt hasznos, hogy éjszaka holtfáradtan zuhanok az ágyba. Az összes elírásért elnézést kérek! Nem látom, hogy mit írtam.:-(((