Az elmult 1 év, gondoznők sora.

Tavaly, a pontos napot nem tudom, de szeptember végén közölte Bandi,  hogy ő nem tud felkelni. Ennek az okára azóta se derült fény, de most már mindegy túl vagyunk rajta. Megkezdődött a gondozó nők sora. Én teljes pánikban voltam, de egy telefon és jött rögtön valaki. Már nem emlékszem milyen volt, viszont a második nap este lerakta az asztalra a kulcsot, hogy őt vissza hívták a régi helyére, többet nem jön. Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon ütöttek. Újabb telefon és másnap reggel jött Rita. Ő egy valódi diplomázott, szakmai gyakorlattal rendelkező ápolónő volt. Szakmai szempontból tökéletes volt, különben meg nagyszájú káromkodós és rendkívül pénzéhes. Ezzel együtt nagyon boldog vagyok így utólag, mert akkor én annyira alkalmatlan voltam, akár a puszta létre is, hogy a lehető legjobb ő volt, aki mindent kézbe vett, még egy kicsit engem is, Lelkiismeretesen tette a dolgát, ami akkor nem volt kevés. Aztán lassan megszoktuk a hangerőt és a kocsmai beszédmodort is. Elkövetett egy nagy hibát. Felhívott telefonon és közölte, hogy megbeszélte Bandival, hogy a következő héttől magasabb órabért kap. Nem is kevéssel magasabbat. 

Akkor leültem és összeírtam, hogy mennyit is fizetek ki hetente. Lényegesen többet, mint amennyi Bandi nyugdíjába befér. Mint kiderült Bandi semmit se tudott a több fizetésről, így elhatároztuk, hogy megválunk tőle. Akkor már volt egy Erika reggelente 3 órára és hétvégére Máriánk. 

Rita helyett Ilona jött, ő csak gondozónő volt, de addigra már az is elég volt. Egy kicsit süket és beszédhibás is volt, de szerényen és szorgosan dolgozott ha kellett. Nem is volt baj, amíg egyszer nem jött a postás. Csöngetett, majd bejutott a házba és dörömbölt az ajtón. Bandi kiabált, de Ilona nem hallott semmit mert a tv sorozat igen izgalmas volt. Időközben viszont felfedeztük, hogy feltűnőén fogy a vaj és a felvágott a hűtőből. Erika rendszeresen nálunk reggelizett. Mikor szóltam neki, nagyon fel volt háborodva,, de fényképes bizonyítékunk volt. Persze elküldtem és jött reggelente Ica. Bandi el volt ragadtatva, hogy milyen jó, kedves stb. Engem meg Ilona cseréje foglalkoztatott, miután mi van, ha Bandinak valami miatt tényleg kell valami és ő nem hall semmit? Bandi boldogan bele egyezett, hogy cseréljünk. Ekkor jött Gabi. Ő még megvan. Semmi kifogásunk nincs ellene. Szorgos, szolgálatkész, jókedvű és nem alszik naphosszat a szófán. 

Ugyanis Ica, mikor a változásra sor került, kiderítette, hogy ő többet akar dolgozni. Így megosztottuk a napot, kétszer hat órára. A baj csak az volt, hogy neki pont akkor kellett mindig orvoshoz mennie, mikor nálunk lett volna a helye. Majd egy szép napon, nem jött, nem is telefonált. Állítólag ő szolt Gabinak, hogy cseréljenek. Ezután el lett küldve. 

Most van délelőttre Irma, aki sajnos hazudós, de Bandit totál megbűvölte. Egyszer megkérdezte, hogy főzhet-e egy levest, igen. Miért ne? Erre áthelyezte hozzánk a háztartását. A polc, a jégszekrény tele volt az ő kajáival. Nos erről gyorsan lebeszéltem. Aztán megkérdezte, hogy rendelhet-e csomagot Bandihoz, miután ő nincs otthon délelőtt. Arra persze nem gondoltam, hogy majd Bandi fizeti kreditkártyával a csomagjait, mert mind utánvétel jött. Most itt tartunk.

Általában meg azt tudom mondani, hogy egy kivételével mind elvált az alkoholistaférjétől,, mind dohányzott és egy kivételével mind túlsúlyos.

Hétköznapi apróságok = állandó időhiány

Semmi földrengető nem történik, szerencsére. Bandi lelkesen edz, én meg harcolok az apróságokkal. 

Vissza szereltettem a klímát. Feliratom a gyógyszereket és el is hozom. Közben lejárt a papír ami kell a felíráshoz, extra kör a körzeti orvoshoz. Közben, állandó gond, kitalálom mit főzzek, bevásárolok. A klaviatúrámat nem tudtam tölteni, töltőt nem adtak hozzá, csak drótot, aminek a vége sehova se passzolt. 

Informatikus nem hiszi el, este 10-kor, munka után, jön megnézni. Beszerzek egy töltőt, az se jó. Aztán ő szerez be egyet, az végre működik. El is hozza, beszélgetős kedvében van, eldumál velem értékes másfél órát. Pénzt viszont nem hogy nem kér, nem is fogad el. 

A szobámban haldoklik a mennyezeti lámpa. Nem is tudom milyen körték vannak benne. Miután az egyensúlyérzetem nulla, nem fogok felmászni megnézni. Várok valakit, aki ki tudja mikor ér rá. A riasztóm is csipog, valami baja van. Telefon, megtudom mi a baj. Másnap reggel újra telefon, kijönnek. Várok, akkor ér ide a pasi, mikor éppen el kell már mennem. Hó van, nem tudott gyorsabban ide érni. Sebaj majd hétfőn. Kelhetek megint korán, mert 8-ra akar jönni.

Közben már a második vasárnap vagyok én Bandival, mert a vasárnapi nő megbetegedett. Miután nagyon szeretjük, nem akarom lecserélni. Fodrászhoz is kellett menni. A lakásban már akkora volt a rendetlenség, hogy engem is zavart. Szinte észre se vettem, de ezekben a semmiségekben iszonyatosan elfáradtam. Ez nálam abban mutatkozik meg, hogy ha leülök valahova, elalszom. A tv-ben a híreket se voltam képes ébren végig hallgatni. A verkli megy tovább, ki tudja mikorra megyek vissza normálisba. 

Közben persze jó dolgok is történtek. Két nagyszerű koncertet hallottam a müpában. Az egyik a megszokott Fesztivál zenekar, a másik a nagyon is szokatlan Curenzis. Őt már láttam vezényelni Németországban és egészen fantasztikus a pasi. Szinte mágikus hatása van a zenekarra és a közönségre is. Valószínű ennek köszönhető, hogy neki állva zenélnek a zenészek. Szerintem egy szimfóniát végig állva lejátszani elég fárasztó lehet, de nem csak a közönség volt lelkes. Még ráadást is adott az egész zenekar, állva.

Ma bankügylet következtében kiderült, hogy a tabletet frissíteni kell és ennek következtében a bankot is. Most sok időm van, mert olyan az idő, hogy nem merek menni sehova, mert nagyon csúszik.

Hullámvasút

Péntek este csodás volt az élet. Remek és különleges hangversenyen voltam. Nekem ez volt az év hangversenye. Barátnő volt velem, nagyon kényelmes, autóval jár, hoz és visz. Nem vagyok nagy kerülő neki.

Szombat vasárnap is ígéretesnek indult. Ma gyönyörű napsütés, igaz nagyon hideg szél, de bent nem éreztem. A hétvégi kaját már tegnap átküldtem. Remekül éreztem magam a napos szobában olvasgatva. Mostanában ritkán vannak iylen napjaim. Délután persze mentem Bandihoz, lassan megszokom a sötétben jövés menést. Bandi extra megvárt a biciklizéssel, mert nem hittem, hogy teljesen egyedül át tud szállni a rolátorról a biciklire. De nagyon ügyesen csinálta, tényleg minden segítség nélkül. Sajnos az időjárást nem igazán szerette, ezért kicsit hamarabb abba hagyta, mint szokta. Sajnos a hétvégi gondozónőnk elég gyatrán nézett ki, megfázott a szélben mondta. Haza menni nem akart, de holnap nem jön. Fuccs a gondtalan szabad vasárnapomnak. Helyette van reggel sietős kelés, aztán át Bandihoz. Ott maradok ebédig, megetetem és haza röppenek én is ebédelni, mert az én ebédem itthon van. Talán kicsit szusszanok és megyek vissza. Hétkor vacsora, esti teendők és be lesz fejezve a nap. Ugrik a szokásos vasárnapi hajmosás. Hétfőre halasztom. Akkor is korán kell kelnem, mert délben jön a klímás, vissza szerelni a konyhai klímámat, amit a balkon tatarozás miatt le kellett szereltetnem. Közben kínlódok a vadonat új klaviatúrámmal. A technika ördöge beköltözött hozzám. A régi állandóan be volt dugva és töltötte magát. Ez eddig csak működött magától, úgy ahogy megkaptam Most bejelentette, hogy lemerült. Volt hozzá két drót. Az egyiknek mindkét vége kicsi, megtaláltam hova lehet bedugni, de a computerbe nem megy be, hiába kicsike. Nosza próbáljuk a másikat, aminek az egyik vége, normál USB, van is hova bedugni, de annak meg a másik vége nem megy be a klaviatúra alján leledző lukba. Kénytelen leszek holnap rendelni hozzá egy töltőt. 

Holnap folytatom a harcot az új délelőttös nővel, aki vegán, szekta tag és mindent jobban tud. Mármint hogy nekünk mi lenne az egészséges. Szemembe hazudik, Bandihoz rendel dolgokat utánvétel persze, és ki tudja mikor fizeti ki. Viszont egyelőre Bandi igen lelkesedik érte. Én az első hazugságnál kitettem volna a szűrét, de marad a néma harc. Meglepetés szerű látogatások, mintha olyan sok időm lenne délelőttönként.

Hol fent, hol lent.

 Jelentem meggyógyultunk. Bandi ismét sétál, sőt újabban már a szobabiciklin is treníroz. Nagyon hajt a nálam töltendő karácsonyi és újévi ünnepekre.Én meg teszem a dolgom. Elmentem fül és szem ellenőrzésre, az utóbbi elég gyengén néz ki, de majd csak lesz valahogy. Kaptunk influenza oltást. Háziorvos szerint itthon nemigen van covid oltás. Németországban szorgosan oltják a 60 felettieket. Ha igaz, éppen átestünk rajta és nem volt semmi veszélyes benne. Igaz most a szagokat nemigen érzem, az ízeket is csak gyengén. A szagok ma tudatosultak bennem, mikor hús sült a sütőben és egy csülök főtt a tűzhelyen. El kellett rohannom krumpliért és mikor haza jöttem egy csepp ételszagot sem éreztem a konyhában. 

Ma délután jól szórakoztunk, mert Bandi szófája elnyelte a gondozónő telefonját. Kihallgattuk, hogy hol lehet, de nem tudtunk hozzá férni. Én voltam a legmozgékonyabb a helyszínen, zseblámpával feküdtem a szőnyegen, de a telefont csak hallottam nem láttam. Gondozónő magába volt roskadva, mert mint mondta az egész élete a telefonon van, többek közt a buszbérlete is. Remélem nem jártak ellenőrök a vonalon ma este. Ugyanis úgy ment haza, hogy a telefon még mindig a szófa fogságában van.. Soha nem értem, hogy tudnak emberek ennyire ráhagyatkozni egy ilyen megbízhatatlan jószágra. Végül is pl. bármikor lemerülhet, vagy elveszhet.. Annak ellenére, hogy ő a legértelmesebb gondozónőnk, nem tudta sem a saját sem a lánya telefonszámát. Senki nem érti, miért nincsenek nálam telefonszámok beprogramozva? Mert nem akarom, hogy ellustuljon az agyam. Az a minimum, hogy azt a néhány számot, amire szükségem van, megjegyzem, persze hirtelen elhülyülés esetére minden fel is van írva. 

Holnap a korombéli szomszédasszonyomat kísérem a MOM-ba egy koncertre. Még soha nem voltam ott, hát majd meglátjuk.

Nem mindig csodás az élet

 Megtanulhatnék már némán magamban örvendezni. Sajnos ha elengedem magam és nyilvánosan örvendezek, rögtön becsap a mennykő. 

Múlt pénteken Bandi megevett valami romlott virslit, amivel alaposan elrontotta a gyomrát. A virslit nem én vettem, a délutános gondozónő hozta magának és berakta a jégszekrénybe. Aki reggel volt ott, ezt nem tudhatta, így felsorolta Bandinak, hogy mi van a jégszekrényben. Bandinak reggelire a virsli kellett. Na ezzel a gyomorrontással elkínlódott két napot. Amint kezdett jobban lenni, elkezdett a torkára panaszkodni és köhécselt is egy kicsit. Nem volt kedve felkelni, a hét elején lemondta a tornát stb. Hiába papolok ilyenkor, hogy minden óra a mit az ágyban tölt csak árt neki, nem használ semmi. Persze enni se akart, amitől aztán nekem is végleg elment az étvágyam.  Szerencsére csütörtökre már össze szedte magát, de most meg hasmenése van. Ilyen se volt eddig még soha. Ma csak almát és banánt vacsorázott, remélem ez használ.

Közben én is be lettem zárva, mert csütörtök este hirtelen belázasodtam. Tegnapig semmi más bajom nem volt, de tegnap óta náthás is vagyok. Szedem az itthon található lázcsillapítót, de a láz nem hagyja magát. Mondjuk most nem vagyok lázas, de komoly hőemelkedésem van. Nagyon unom. 

A balkon tatarozás még mindig tart. Nem elég nekem az időjárással járó sötétség, még nagy fekete és zöld ponyvákkal is el vagyok függönyözve.Most ha süt a nap se tudom élvezni, mert nem tud a ponyváktól besütni. Az óra vissza állításról már nem is beszélek, mert majd még megfelelek az átlag nyugdíjas öregasszonyoknak, akik állítólag csak panaszkodni tudnak.

Csodás csütörtök

 Az elmúlt héten, csütörtökön délben mentem át Bandihoz, mert este színház volt a programon. Ott volt nála a gyógytornász lány, de én bent leültem a szófára, hogy ne zavarjak. Egyszer csak mit látnak szemeim, Bandi sétál be a szobába a rolátorral. Mellette a lány vezényli a lépteket. Leesett az állam, csak bámultam szájtátva. Bár az utóbbi időben, mindig fent van és üldögél, ügyesen ül át innen-oda stb., de járni nem hittem, hogy még látni fogom az életben. Ha lett volna ott egy üveg pezsgő, biztos felbontottam volna.A gondozónővel együtt majdnem táncra perdültünk. 

Pénteken nem láttam, de a gondozónővel még egy kicsit hosszabb sétát is tett. Tegnap sajnos én voltam ott.Velem nem akart sétálni. Igaza van, nem lennék nagy segítség ha elesne. Ma csak elindult reggel, de hamar abba hagyta. Feltehetően az időjárás nem volt jó hatással. Beígérte, hogy saját lábán megy be este az ágyba, majd meghallom, mi lett. 

De ezen a csütörtökön volt még egy nagy élményem. Megnéztem az Örkény színházban az Isten cimü darabot. Az írója Ferdinand von Schirach, már több sikeres darabot és könyvet irt. Szeret kicsit provokálni. Nos a darab az eutanáziáról szól pro és kontra. Láttam az eredetit a német tv.ben. Ott is lehetett szavazni, betelefonálással. Az eredmény kb. 70% igen és 30% nem volt. Mikor ezt láttam, Németországban még bűntett volt a halálba segítés. Azóta már megengedett, bizonyos feltételekkel, természetesen. Nos nálunk általában 60% az igen és 40% a nem. Meg lehet nézni az Örkény színház honlapján. Minden előadás fel van tüntetve a szavazás eredményével. 

Mint bejelentették az író engedélyével kicsit hozzá passzították a darabot a magyar viszonyokhoz és törvényekhez. A hozzá igazítás is nagyon tetszett. Kedves kis törvényeink vannak. Pl. egy magyar állampolgáron Svájcban se szabad segíteni, mert megbüntetik azt aki segített. Azért megnézném, mikor eljárást indítanak itthon a Svájcban már évtizedek óta törvényesen működő non profi cég ellen.

Meglepő volt a sok fiatal néző. Nem hittem volna hogy a mai 20-30 éveseket érdekli ez a téma. Barátnőm is csodálkozott, mert ő sokat jár színházba és nem szoktak fiatalok lenni ott. 

Az örömöktől függetlenül nagyon rumlis hetem volt. Tegnap este holt fáradtan jöttem haza. No de ugye teher alatt nő a pálma.:-)

Nyugalom?

 10 nappal ezelőtt, azt hittem végre lesz egy kis nyugalom körülöttem, de tévedni emberi dolog. Kezdődött, hogy a hétvégi gondozónő aki egyébként az állandó beugró is, covidos lett. Így aztán szerdán rám esett a gondozás. Ebben csak a a baj, hogy közben itthon minden marad. Rengeteg dologgal vagyok elmaradva. Szerencsére a szombati bevállalta a vasárnapot is. Ez persze csak az egyik oldala az érmének. A másik az itthoni bosszúságok. 

Hosszú boldog együttlét után az egerem behalt. E-mail az informatikusnak, aki kevéssel éjfél előtt fel is hívott és megreparálta az egeret. Igen ám, de másnap reggel a klaviatúra sem működött. A már előző nap beindított kis úti laptopomon ment a segélykérés a informatikushoz. Némi nyűglődés után kiderült, hogy a szintén elaggott tasztaturát is ki kell cserélni. Szerencsémre igen segítőkész a pasi, megbeszéltük, hogy mik a kívánságaim és megrendelte nekem a dolgokat. A tasztatura kicsit húzós, de ragaszkodom a logitech világítós billentyűzethez és annak ára van. Gondolom ez lesz most már életem utolsó beruházása.  Az egér gyorsan megoldódott, mert találtam Bandinál titkos raktárban 3 darab egeret. Végül is csak a legkevésbé szimpatikus volt életképes. Szóval most itt pötyögök a mélyfekete billentyűkön és keresem a betűket. Amit nem találok, azt kijavítom a végén a helyesírás javítóval. Normál esetben észre se veszem, hogy milyen sok hosszú i és ü van a szövegben.

Ma megint én voltam a délutános Bandinál és sajnos úgy néz ki, hogy a szombatot is megkapom, de sebaj! Majd a tabáni templomban az urnában kipihenem magam.:-)