Nincs nyugalom

 Vasárnap este akartam írni ide, hogy végre nyugodtabb volt a hét és az lesz a következő is. Erre tegnap, hétfőn reggel, mikor felhívtam Bandit 9 óra után valamivel, kiderült. hogy nem jött senki hozzá.  Persze azonnal kaptam magam, reggeli nélkül, beugrottam valami ruhába és rohantam át hozzá. Ő közben felhívta azt akinek jönni kellett volna, de nem jött. Az  meg kijelentette, hogy nem neki kellett volna jönni. Ez persze nem volt igaz. Szóval csináltam a reggelit. Sajnálatos módon a vasárnapi hölgyet is le kell majd egy kicsit tolnom. Nem vitte le a szemetet, nem voltak elmosva a poharak, na és a kávéfőző. Nem volt leszedve róla a kar, ami határozottan nem tesz jót neki és ezt mindig mindenkinek a szájába rágjuk. Ráadásul egy csepp víz se volt benne. Ezt meg nem lehet nem észere venni.

Közben megérkezett a masszőr is. Szerencsére ráért és szívesen megvárta, amíg Bandi megreggelizett. Én meg haza rohantam, mert marhasült volt ebédre betervezve és az nem készül el olyan gyorsan. Miután a marhát oda készítettem, magam is lenyeltem egy kis kávét és elkezdtem organizálni. Felhívtam az ebéd hordót, hogy menjen oda ha ráér és majd szólok ha jöhet az ebédért. Felhívtam az Empátiát, ahonnan kapom mindig a dolgozókat. Nemsokára jelentkezett is valaki, aki ma este eljön körülnézni.

Közben Bandi véletlenül rossz számot hívott és az egyik régebbi nőnél kötött ki. Azt rögtön átirányította hozzám. El tudott jönni kettőre. Így a tegnapi nap megoldódott. Szerdán is jön délutánra, a délelőtt az enyém lesz, ami ismételt kora kelést jelent. A többi napokat vállalta a váltótárs. 

Ennek a most elküldött nőnek már úgyis kifele állt a szekere rúdja. Sajnos nála is előjött az, hogy nagyon biztosnak érezte a helyzetét és egyre nettörődőbb  lett. Én meg sajnos olyan vagyok. hogy ha egyszer  megmondom mik az elvárások, nem megyek naponta és mondom el újra, inkább megcsinálom magam.  Viszont a másik nőnek október végén operálják a lábát, kiesik 3 hétre, ezt majd meg kell oldanom valahogy. 

Hála az égnek, Bandi egyre ügyesebb. Tegnap, mikor egyedül volt ki kellett mennie a füdőbe. Persze az ágya végéhez oda volt készítve a szék, arra átült és ki nyomta-húzta magát a wc-re. Aztán meg vissza is került az ágyába. Ezt 2 hónapja még egyedül nem tudta megcsinálni. Nála ilyenek a sikerélmények. Nálam meg az lesz, ha gyorsan tudok találni egy megfelelő váltótársat a megmaradt gondozónő mellé. 

Kedd este. Eljött az új gondozónő jelölt. Szimpatikusnak találtuk, igaz, hogy microt ő nem használ, mert az "káros hullámokat" bocsát ki, szerencsére van villany főzőlap.Viszont jön holnap délelőtt helyettem és hétfőn kezdi a rendszeres munkát. Hát majd meglátjuk.

FOLYTATÁS

Az egész rendelőben egy lélek se volt, illetve de, a kisasszony aki közölte, hogy húzzuk le a cipőnket és vegyük fel az odakészített papucsot. Bandit a mentők cipőstől betolták a rendelőbe. 

Az orvos bennem semmi bizalmat nem keltett. Egy fiatal ember, aki nem adott kezet, nem mutatkozott be stb. Bandi szerint egy falusi bunkó. Sajnos a kérdéseinkre se adott se pontos se kimerítő választ. Kijelentette, hogy szerinte nincs akadálya a műtétnek, de beszélnünk kell az aneszteziológussal.  Már kapta is a telefonját és megállapodott vele, hogy most odamegyünk. Igaz már késő van, de megvár minket. 

Mint kiderült Óbudán is van egy szent Magdolna kórház, nem csak a MOM-ban, amit már ismertünk és ahova a lábamat se óhajtottam betenni még egyszer. Bandinak egy éjszakára bent kellett maradnia egy előző beavatkozás után. Mint kiderült másodmagával egy ablaktalan szobában töltötte az éjszakát. Nos Óbudán két egybe épült épületük van. Egy asszisztens felkalauzolt minket a második emeletre, aztán kiderült, hogy a másik épületben várnak ránk. Kíséretre azért van szükség, mert sehova nem lehet menni kártya nélkül. A mentők ott hagytak, hogy szóljak ha végeztünk, jönnek értünk, ők vagy mások. Miután "várt ránk" az orvos ott ültünk félórát a tök üres folyóson. Aztán bevonultunk. Az orvos  10 perc alatt elintézett mindent, csinált EKG-t, ahol állítólag látott valamit. Menjünk kardiológushoz. Már akart is telefonálni a jövő hétre valami időpontért, de leállítottam. Mondtam kardiológus van közelebb is hozzánk. Úgy eszembe jutott, hogy ha műtét közben van valami probléma, akkor hívat egy kardiológust? De nem szóltam egy szót se, már csak ki akartam szabadulni a helyről. A mentők elég hamar jöttek, így három óra után már haza is értünk.

Nekem még nem ért véget a nap. Az ebéd hordó és bevásárló alkalmazottunk felmondott, mert több pénzt akart és szerintem meg van rendesen fizetve. Gyorsan akadt valaki, aki ötre jött Bandihoz bemutatkozni. Így én haza, majd vissza rohantam. Az új jelöltet szemügyre vettük mind a hárman és rábólintottunk. Mindketten fáradtak voltunk nem beszélgettünk sokat. Hétkor haza jöttem, leültem a szófára és kilenckor ébredtem fel. 

Csütörtökön aztán, miután Bandinál végzett, felhívott a legrégibb tornász lányunk, hogy mi a véleményem a tegnapi napról. Neki elárultam, hogy súlyos kifogásaim és kételyeim vannak. Megkönnyebbülten közölte, hogy neki is és, hogy ő ezt meg is mondta Bandinak, aki szintén nem volt lelkes. 

A hőn várt ablakos egy és kettő köztre mondta be magát, így ebéd partneremnek felajánlottam a konyhámat vendéglő helyett. Az ablakos késett, így megebédeltünk és kettőre oda is ért. Szerencsére 20 perc alatt megcsinálta, ami némi tisztogatást jelentett, de remekül nyitódott és záródott az ajtó. Már mondta, hogy írja a számlát. Mennyi? Kiszállás 15ezer, a munka 40 ezer, 55 ezer a vége. Kicsit kapkodtam a levegőt, de nem sok időm volt, mert csöngettek, hogy megérkezett a szállítás, amit rendeltem. Miután azt is lebonyolítottam, már csak egy kis nyugalomra vágytam. A kb. 1 hónapra elegendő tejért, vízért, pezsgőért és tartós élelmiszerekért is annyit fizettem, mint a 20 perces ablakos munkáért.:-(

A hét nem ért még véget. Pénteken jött a klímás, aki leszerelte a klímát a balkonról. Rögtön hozták a betonfúrót és feltörtén a maradék padozatot. 

Bandi közben átgondolta a helyzetet, én is persze és lemondott a műtétről. Az igazság az, hogy mostanában nincsenek olyan borzalmas fájdalmai és ennek következtében egyre jobban mozog. Járni még nem tud, de egész nap fent van. A lábizmai erősítése folyik. Ezt műtét után is kellett volna csinálni. Így marad az intenzív gyógytorna és masszázs. Hogy mitől ez a javulás? Nem bizonyítható, de feltehetően az orvosi canabristól, amit egy ideje szed. Orvos nem tudja, de ha segít, akkor jó. Más fájdalomcsillapítót már alig szed, aminek külön örülök, miután nincs fájdalom csillapító, mellékhatás nélkül. Remélem a jövő hét kicsit nyugisabb lesz.

Őrült hetek

A mostanit megelőző hét elég kellemetlenre sikerült. Valami vírus támadhatott rám. Kedd éjszaka simán elájultam a fürdőszoba és a szobám között. Miután kimentem pisilni, vissza fele össze estem. Arra ébredtem fel, hogy valami kemény van a feje, alatt és még félálomban elkezdtem keresni a kispárnámat. Végül is rádöbbentem, hogy a kemény az az ajtó és hogy a földön fekszem. Miután bezájoltam magam, szépen a földön visszakúsztam az ágyba. Egy felállást nem mertem megkockáztatni. Remegtek a térdeim. Reggel aztán kiderült, hogy 38,5 a lázam, ami az én koromban már komoly. Szerencsémre volt itthon lázcsillapító. Kicsit fájt a hasam, de más panaszom nem volt. A hasam csak egy nappal később kezdett el menni, de akkor nagyon. A vége az lett, hogy a 2 nap láz és a 3 nap hasmenés alaposan levett a lábamról. Bandit vendéglőből élelmeztettem, mert vasárnapig nem is főztem és nem is ettem. A magamra szedett 3 kilót lefogytam, most kezdhetem elölről a hízó kúrát.

Szerencsére vasárnapra rendbe jöttem, kezdődhetett az új, nem kevésbé zürzavaros hét. A ház egyik oldalán tatarozzák a balkonokat. Ezt valahogy az előző bajok miatt totál elfelejtettem. Így aztán kora délelőtt hatalmas zajra rohantam ki, hogy mi történt? Semmi, elkezdték feltörni a terasz burkolatát. Délután 4. szorgosan dolgoztak, se telefonálni se semmit nem lehetett, akkora volt a zaj. Hamarosan szóltak, hogy köztesem ki és vigyem el a konyha klíma kinti egységét. Az ebédszünetük csendjében felhívtam a klímást, aki éppen nyaralt, de megígérte, hogy pénteken 10-re itt lesz. Szerencsére volt még bőven mit feltörni, és a felettem lévő balkonok is sorra kerültek. Délben jött az ebédhordóm, akivel sikeresen áthordtunk mindent a hátsó balkonra. Azt az idén nem bántják.

Biztos említettem mmár valamikor, hogy egy hülye lakásban lakom, ahol alblak alig van, viszont rendelkezem 5 darab balkonajtóval. A nappaliba kettő jutott egy normális nyitható és egy abnormális toló. Az utóbbi ugyan olyan nagyságra és kinézetre is, mint másik három, de ki tudja miért ez tolósra van megcsinálva. Soha nem szerettem és keveset használtam, ezért semmi bajom nem volt vele. Na most elég sokszor kellett ki-be járnom, minek következtében kedd délután nem lehetett becsukni. Valami komplikált szerkezet, nem értek hozzá. Internetes keresés, találtam egy mestert. Az nagy kegyesen megígérte, hogy csütörtökön jön. Közben szerda este reszketve mentem a müpába hangversenyre, mert a lakás gyakorlatilag nyitva volt. Ha nem lehet becsukni valamelyik ajtót a riasztót se lehet bekapcsolni. Persze redőny le, de az tudom nem sokat ér. Ezt aztán szerencsésen megúsztam. 

Szerdán délben 1 órára volt időpontunk Bandival az orvosnál, aki esetlegesen operálná. Valami rohadt újbudai címre kellett mennünk, privát mentővel persze. Oda is értünk pontosan. Nekem már a hely se tetszett, de megtartóztattam magam, nem szóltam semmit. Az orvos se tetszett és mikor kiderült, hogy már rég nem az a team az idegsebészeten operál, hanem az orvos akinél voltunk, a szent Magdolna kórházban, akkor én már le is írtam az ügyet magamban. 

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!

Ügyintézések

 Jó hír, Bandi minden napot ülve tölt. Ráadásul már igen ügyesen tud átülni egyik székből a másikba. No persze a "mozgékonysága" újabb feladatokat ró rám. Pl. rengeteget kínlódott a bankjával. A token eltünt meg ilyesmi. Végre telefonon tisztázta, hogy megbízhat engem. Csak írni kellett egy meghatalmazást. Miután én itthon régen semmilyen hivatalos ügyet nem intéztem, erősen kellett erőltetni az agyamat, hogy hogy is néz ki egy ilyen megbízás, megírtam 2 tanú is volt, mentem a bankba. Kivártam a soromat és szerencsémre egy nagyon kedves és segítőkész ügyintézőhöz kerületem. Kiderült, hogy Bandi, nyilván a sok próbálkozással, tökéletesen kizárta magát a bankból. Ennek következtében még egy megbízás kellett, amiben megbízott engem, hogy feloldassam a zárlatot. Ezt már nem nekem kellett megszülnöm, hanem a bankos leányka megírta helyettem. Megbeszéltem vele gy időpontot és mentem vissza Bandihoz. Két nap múlva újabb bank látogatás és sikeresen rendbe tettük a számláját. A bank persze nem a szomszéd házban van, így volt alkalmam kiadós sétákra, oda és vissza. 

Következő hír és nekem feladat, hogy eljutottunk odáig, hogy az orvos látni akarja Bandit. Nem kicsit izgulok, mert a magánrendelőjébe kell mennünk, nem tudom a hely mennyire mentőbarát. Ha mi orvoshoz megyünk akkor az azt jelenti, hogy két markos férfi, hordágy vagy tolókocsi, a gondozónő és én. Elég helyigényesek vagyunk. 13.-án 13 órára megyünk, remélem pontos lesz az orvos. 

Közben saját születésnapi csomagom eltűnésével kapcsolatban levelezek a Magyar Postával. Szerencsére már teljesen digitalizálva vannak, Pontosan tudom, mikor érkezett be a csomag, amit elsőre tévesen egy nem EU elosztóba küldtek, ahonnan a következő nap visszaküldték és akkor eltűnt. Volt belső vizsgálat meg minden, de a csomag nem került elő. Nagyon bosszantott, mert a barátnőm pénz és időt fektetett a csomag összeállításába és feladásába. Ezek után itt hivatalosan közlik, hogy nem találják. Nem ártana kideríteni, hogy ki a lopós a bejövő csomagok osztályán.Biztos sokat lopnak, miután már vannak olyan német kereskedők. akik Magyarországra nem hajlandók szállítani.

Ma a kerületünkben meghirdetett "gondos órát" intéztem. Lehetett e-mailben jelentkezni, amit meg is tettem mindkettőnk részére, de ez nem volt elég. Személyesen is el kellett menni valahova. Tisztáztuk, hogy Bandi nem tud elmenni sehova. Jó, akkor írjon egy meghatalmazást. Ez gyorsan megvolt két tanú is akadt. Ma mentem, immáron a harmadik címre, mert váltogatták az ügyintézés helyét. Kitöltöttem két papírt, amit aztán az ott ülő ügyintéző bepötyögtetett szép lassan a számítógépbe. Milyen viszonyban vagyunk? Mondtam barát, ja olyan kategória nincs. Így Bandihoz én hozzám a barátnőm került beírásra egyéb személy címen. Majd 2-3 hónap múlva értesítenek, hogy hol vehetem át az órákat.

Több hírem nincs, köszönöm, hogy olvassátok a hétköznapjaimat.

Tegnap a városban

 Délután 5-re mentem egy találkozóra a Ferenciek terére. Örültem az alkalomnak, mert itt felén embert alig látok az utcán.  Boldogan tapasztaltam, hogy a busz halál pontosan jött a kiírt időpontban, kellemesen hűtött volt és rendkívül gyorsan ment. 10 perc alatt beértem, ami rekord idő. Fel is használtam a felesleges időmet, a közeli Aranypókban, bugyi vásárlására. A régiek úgy érzem, hogy mindig le akarnak esni rólam. Bár már híztam bő két kilót, ami mind a hasamra és derekamra ment, de ez a bugyiknak még nem elég. Nekem már igen. A mult héten beszüntettem az állandó édesség majszolást. Nem akarok többet hízni. 

Ezután bementem a megadott vendéglőbe, ahová autentikus svájci kajákra voltunk hivatalosak. A kétféle sült kolbász direkt Svájcból jött, a többit az olasz étterem svájci segítséggel készítette. Örülök, hogy ezzel az utóbbival kint soha nem találkoztam. Ez ugyanis főtt tészta, krumpli és némi alma keveréke volt, amit a megolvadt sajt és vaj tartott össze. Óvatosan vettem belőle, nem szeretem az ilyen csuszpájz ételeket. A kolbászok jól voltak. A mellettem ülő hölgy, aki több mint 50 évet élt kint, szintén nem találkozott még ezzel és szintén óvatos volt. Nem tudom honnan szedték ezt a receptet. Nekem lett volna ötletem, pl. a nyáron minden vendéglő étlapján szereplő "Wurst-Salad" magyarul kolbász saláta. Imádtuk. 

Ezek után indultam haza. A buszmegállóhoz menet volt egy kis szépséghiba a hibátlan város képemen. Ott térdepelt vagy feküdt a jól ismert romániai bérkoldus asszony. Azt hittem már kimentek a divatból, legutóbb Bécsben se láttam, de most itt van, a város kellős közepén. Figyeltem a népeket, azalatt míg a buszra vártam, senki nem adott neki semmit. Nem vártam meg a hét órát, hogy még mindig akkor jár-e le a munkaideje. Pár perccel előtte jött a busz és hazajöttem a remetelakomba.

Ma kirándultunk!

Maszek mentővel természetesen. A drága Ember úgy gondolja, hogy talán meg lehetne őt mégis operálni. Van valami új csodamódszer. Írtam  a nevében egy levelet az orvosnak, és mellékeltem az összes eddigi leletét, valamint ecseteltem az állapotát Plusz oda írtam, hogy ha műtét. akkor "természetesen" privátban képzeli el. Gyorsan jött is a válasz, hogy a kor nem számít, 92 éveset már operáltak sikeresen, csak kellene egy friss MR vizsgálat. Ma volt a napja. 

Kedvenc intézményembe mentünk, ahol mindig svájci óra pontossággal működik minden. Ez fontos nagyon, mert a mentők órabérben várakoznak. A mentős spontán kijelentette, hogy mennyivel jobban néz most ki, mint valamelyik előző túránkon, majd megállapította, hogy sokkal nehezebb is lett. Nem dolgozom hiába! Egy és egy negyed óra alatt le is bonyolítottuk az egészet. Kár volt idegeskedni. Persze csak én voltam ideges, de összes túráinkból ez volt a legkellemesebb. 

No és a technika csodája, mire haza értem, már itt volt a képernyőn a számla, a diagnózis és a képek. Ilyenkor tudom szívből szeretni az internetet. Bandi totál nyugodt volt, egy cseppet se izgatta magát, hogy és mint bonyolítom le a dolgokat. 

Közben megy a napi rutin. Egy órára pontosan kész legyen az ebéd, mert jönnek érte. Nem felejtsem el megrendelni a drogos tapaszt, sőt időben hozzam is el, mert ha egy nappal később már nem adják ki. Nyilván régen olajozottabban működött az agyam és fürgébb is voltam, de mikor egész nap dolgoztam, akkor is több szabad időm volt, mint most. Ha leülök olvasni, felhúzom a konyha órát, mert ki van szabva az időm, ha délelőtt elmegyek intézni valamit, loholok, hogy meglegyen időben az ebéd. Nem panaszkodom, de jó lenne néha egy kicsit kilépni ebből a mókuskerékből. 

A segéderők jelenleg jók és elég stabilak, bár a kedvencünknek operálják a bokáját október elején, de kilátásban van egy helyettes. Majd meglátjuk. Holnap elküldöm az orvosnak a képeket, aztán kiderül, hogy mi lesz. Ha lenne egy műtét, akkor is csak én fogok idegeskedni.

Operában voltam

 

Tegnap este a barátnőmmel szépen elbuszoztunk az operába. A Lánchíd átadása miatt jó nagyot került a busz. Szerencsére korán indultunk, így még pont oda is értünk.

A Rigoletto volt műsoron, szerencsére egy régi, még Szinetár Miklós rendezte, előadás volt. Volt ugyan egy-két furcsaság, de manapság már ilyet észre se veszünk. Az énekesek, jó átlag volt. A közönség viszont szörnyű. Állandóan beletapsoltak, amit ki nem állhatok. Emlékeim szerint Pesten utoljára még Gyurkovics Máriával láttam, aki akkor már kicsit koros és nagyon kövér volt.  A tegnapi Gilda fiatal volt, de leadhatna néhány kilót. A szereplők nekem totál ismeretlenek voltak. Dupla szereposztás volt a műsoron, az egyik majdnem mind külföldi név, a másik mind magyar. Nem tudom melyiket hallottuk, de jó átlag volt.

A büfé igen gyenge volt. Hatalmas zsemle szerű szendvicsek, rajtuk kívűl csak u.n. sós kifli volt kapható. Közösen lenyomtunk egyet. A tészta egy kifejezetten édes kalácstészta volt, a tetején sóval. Nagy fejlődés, hogy előadás előtt meg lehetett rendelni. Ezt feltehetően senki nem tudja, mert mi voltunk az egyetlenek, akik egy asztalkánál ültek. Nézelődtünk persze. Nagyon szeretném remélni, hogy mindenki turista volt, mert a látvány igen lehangoló volt. 

Megnéztük a mosdót is. Fejlődés: volt papír sőt kéztörlő is. A kizárólag egybe megvehető páholyok nagyrészt üresek maradtak. Ilyen botorságot még nem is hallottam, hogy páholyba egyenként nem lehet jegyet venni. Ha nem kell 4 darab hely százezerért, akkor maradjon inkább üresen az egész. 

Apró vidámság. Előttem ült egy pár, a pasi 50 körüli, a nő nagyon fiatal, senékig érő hajjal, amit előadás közben majdnem az ölembe rázott. Egész előadás alatt fogták egymás kezét. Aztán látom őket a szünetben. Állnak egymás mellett és nyomogatják a telefonjukat. Beszélni nem tudnak???.