Ünnepelünk!

   

                                                                        88 & 93

Folytatás

 A második napon üzletekben járunk program volt. Először is beszereztem a molyirtó papírokat. Ez fontos mert itthon nem kapható. Aztán kerestem hollandese szószt por alakban, de nem találtam. Néztem új e-bookot is, de nem volt új. Aztán elmentünk az egyetlen általam ismert és még nem bezárt ruha üzletbe. Ott rögvest szerelembe estem egy kis lenge nyári ruhával, meg is vettem, aztán leültem pihenni, míg a barátnőm végig bogarászta az egész üzletet. Az már csak itthon tűnt fel, hogy a ruha színéi mennyire nem illők a koromhoz, de most már mindegy. Végül indultunk a kiszemelt vendéglőbe, ebédelni, közben még betértünk 1-2 üzletbe. Én nem vásároltam többet. Ezen a napon akkora adag bécsi szeletet kaptunk, hogy a maradékot becsomagoltattam a barátnőmnek vacsorára. Ő ugyanis még ott maradt egy napot. Meg is kapta jutalmul a Pride felvonulást, ami nem túl vissza fogott arra fele. 

Ebéd után elmentünk a szállodába, majd vissza az állomásra, ahol beraktam a kofferemet a megőrzőbe. Ezzel elváltunk és kezdődött a horror kalandom. 

Fél négykor randevúm volt a kedvenc német idegenvezetőnkkel, az Imperial szállodában. Pontosan tudtam hol van és hogy kell oda menni. Villamossal a főpályaudvartól, ami régen a déli pályaudvar volt. Azon a vonalon van a svájci követség is, ahol már számtalanszor voltam. Bécsben vannak betü jelü villamosok is, így elég hosszú várakozás után felszálltam az O villamosra. Indulás után 1 perccel már tudtam, hogy nem jó helyre megy. Nekem a D kellett volna, hogy annak hova helyezték át a megállóját még most se tudom, de már nem is akarok többet Bécsbe menni. Az első megállónál kiszálltam és a következő villamossal vissza mentem az állomásra. Gondoltam ott fogok egy taxit és még aránylag időben oda érek. Az állomáson sehol egy taxi. Képességeimhez képest rohantam a metroba 2 megálló az opera. Onnan megint rohantam vissza a szállodához, de már 20 perc késésben voltam. A srác már nem volt ott. 

Abba, hogy én egy ennyire ismerős helyen így el tudjak keveredni, teljesen összeomlottam. Vissza mentem az állomásra, beültem a váró terembe, még volt egy órám az indulásig. Megint kaptam egy intést a sorstól, hogy kinőttem én már az utazgatásból, ha nem vagyok képes odaérni egy ismert helyre időben, jobb nekem itthon.. 

Azt már csak itthon vettem észre, hogy a fiú ötször hívott a mobilomon, ami a táskámban volt, de villamoson, metrón nem hallom, mert nem is figyelek rá. Itthon is várt már egy e-mail, hogy élek-e még és mi történt velem stb. Bár holt fáradt voltam, hosszú bocsánat kérő és magyarázó e-mailt írtam, még aznap este. 

Ilyen az, mikor a vidéki öregasszony elmegy a városba.:-(((

Ma jutott eszembe, hogy a poént kihagytam tegnap. Utolsó utamon, ellenőrzés volt a metrón, amiben én egy kezeletlen (elfelejtette kezelni) jeggyel a kezemben bele sétáltam.Miután megkértem a pasit, hogy mondja lassabban, kiderült, hogy jól hallottam. A büntetés 105 Euro volt, több mint első osztályon utazni oda vissza Pestről Bécsbe. Fájt:-(((

Két nap Bécs

Első nap, mert majd folytatom a következő bejegyzés lesz a második nap.

Barátnőmmel mentem egy nagyon régen kinézett opera előadás ürügyén. "Olcsó" szállás direkt az új pályaudvar mögött. Nagyon modern, minimalista berendezés, de az ágy nagy és kényelmes, van elég párna és nagyon tiszta. Ez minden. Amit a normális szállodákban megszoktam az mind nincs, pl. zuhanysapka, papucs, általános fürdőszobai felszerelések, de mindegy. Amint kipakolászunk, megyünk a városba. Van egy fix időpontom is, fél háromra, tehát akkor ebédeljünk. A Stephanskirche mögött van egy vendéglő. Szolid helynek néz ki, a kertben már nincs hely, de van a téren. Az étlapról aztán kiderült, hogy többségében távol keleti kaják vannak, amit nem szeretek. Szerencsére volt egy fogasfilé valami parmezános panírban krumplival, az jó lesz. Jó is volt, de még én is éhes maradtam, olyan pici madár adagocska volt. Barátnőm fogyni akar, ő örült. Mire mindennel végeztünk, már csak vissza metroztunk a szállodába és pihegtünk. Az egész 15 emeletes épületben nem volt egy falat ennivaló sem. 

Az opera 7-kor kezdődött, korán mentünk, mert szeretünk nézelődni. Én már itthonról rendeltem egy szendvicset és egy pohár pezsgőt a szünetre. A műsor Parasztbecsület és Bajazzók volt. Szép régi rendezés, rendes díszletek, jelmezek. Szerencsére semmi modern rendezői ötlettel nem tekerték ki a storyt önmagából. Remek énekesek, különösen a tenornak volt valami egészen elképesztően jó hangja. Sajnos a drámát nem tudta átadni a közönségnek. Mint utóbb kiderült egy dél koreai énekes énekelt, nem volt lelke az áriának. Vajon egy olasz, tudna hitelesen énekelni pl. egy kínai operát? Ezen elgondolkoztam egy ideig. Aki miatt mentem, az Asmik Grigorian, akit eddig csak tv-ben hallottam. Tavaly Salzburgban Salomet énekelte, fantasztikusan. Most lényegesen kisebb szerepe volt a Bajazzókban Nedda.Élőben is gyönyörű hangja van. Mindkét operát, szinte "kívülről tudom". Apám, nagyon szerette, így a nagy áriák több változatban is megvoltak lemezen és miután rég nem láttam/hallottam élőben, a csodás zene szinte magával ragadott. Nagy kár, hogy itthon teljesen a földbe döngölték az operát. Pedig a mi operaházunk sokkal szebb mint a bécsi vagy bármi más. 

Ezután már csak vissza metróztunk a hotelbe és aludtunk. A kalandok másnapra maradtak, így hamarosan következik a folytatás.

Úgy szép az élet, ha pörög!

 Persze, részeben magunk pörgetjük. Lecseréltük a kicsit süket, beszédhibás nappali gondozónőnket, mert nem hallotta meg a csengőt. Persze a tv sorozatok is annyira izgalmasak voltak, hogy teljesen lekötötték a figyelmét. 

A reggeli nő, kihasználta az alkalmat és többet akart dolgozni. Így most hétköznap kétszer 6 órában dolgozó nője van Bandinak. Azt hittem, hogy most már szép lesz az élet, de kiderült, hogy mégsem, mert szombaton egyik se akar dolgozni. 

Van persze egy extra csak vasárnaponként dolgozó gondozónk is, aki végül elvállalta a minden második szombatot. A minden elsőt pedig a délutáni vállalta be délelőttre. Így rám maradt a minden első szombat délután. 

Ezek után jött ma délután a hideg zuhany, hogy a szombat és vasárnapi ma kórházba került, valami titokzatos bajjal. Hol keressek péntek délután hétvégére beugrót? Ez reménytelen, most én leszek hétvégén az egész napos gondozó. Csak ne kellene korán reggel kelni és reggelit adni....

Bandi közben az időjárás függvényében hol jól hol rosszabbul van. Ezt a dunsztos időt ami most van elég rosszul viseljük mindketten. 

Tegnap késő este még egyetlen rokonomat és lelki támaszomat is ki kellet segítenem a bajból. Beleragadt a lakáskulcs az zárba, nem lehetett bezárni éjszakára a lakást. Pozitív, hogy rengeteg 24 órás zárszervíz van. Az első akit felhívtam egy órán belül küldtek embert. Sajnos az egész zárat ki kellett cserélni, amire éjszaka már nem volt mód. De ma az ígért időben megcsinálták, az ára elég húzós volt. Most izgulhatok, mert Bandinál ugyanaz az az ajtó van, kb. egy időben cserélték mindketten az ajtót.

A héten az új takarítólány is megbetegedett, de nem is bántam. Ha jön az nekem extra munka, mindent elrámolni rendet csinálni stb. Olyan nagy koszt nem csinálok itt magamban. Egy jó tündérre lenne szükségem, aki távollétemben rendbe rakná a konyhát, esetleg kimosná a ruhát stb. Ezek a teendők állandó jelleggel nyomasztanak, nem is beszélve a napi főzésről. Persze ez az én mániám, hogy rendelt kaját nem eszünk. Egyébként Bandit remekül felhizlaltam, nem mozog és jó étvággyal eszik. Most kezdem redukálni már az étel adagokat. Én sajnos még egy dekát se híztam. Most már nem izgat, mert leszűkíttettem, rengeteg pénzért, a szoknyákat, nadrágokat. 

Szóval így éldegélünk itt Budán, sajnos nem nyugalomban.

Vissza a mókuskerékbe

Tegnap délben mindkét nő izgatottan várt.  Egy volt csak biztos, szombatonként nem akarnak dolgozni. Szerencsére valami más miatt telefonált a vasárnapi gondozónk. Neki rendszerint szombatonként van egy másik helye, de most simán bevállalta a minden második szombatot, sőt még azt is, amikor napközben nem ér rá, de reggelente odamegy és ad reggelit. Ezek után közöltem a két másikkal, hogy osszák be magukat, és sorsolják ki melyikük fog napközben jönni minden első szombaton. 

Nekem a reggel és az ebéd izgalmas. Reggel felkelni és odamenni reggelit csinálni, nem nagy űgy, csak hogy én szenvedek ha korán kell kelni. Az ebédért meg át kell jönni valakinek, mert a normál ebédszállítóm csak hétfőtől péntekig dolgozik nekem. Mindez a szervezés persze kutyagumi a barátnőmhöz képest, aki 8 éve csinálja a cirkuszt a gondozónőkkel, az ebérkómás férjével. Neki 24 órás gondozók kellenek. Nem hittem volna, hogy nekem is bele kell tanulnom ebbe a szakmába.

Barátok már tegnap este telefonáltak, hogy épségben haza értek. Kölcsönös hálálkodásba kezdtünk. Ők köszönték, hogy milyen jól szerveztem mindent és milyen jókat beszélgettünk, én meg hálálkodtam, hogy felvállalták miattunk ezt az utat. Nekem igazán üdítő volt két napig beszélgetni értelmes dolgokról, eseményekről. Borzasztó, hogy itthon mindenki kihalt már körülöttem. Barátnőm és a lánya még a szüleimet is ismerték, nem is beszélve a férjemről. Nagyon sok közös emlékünk van, a jó és a kevésbé jó évekről. Nem kell semmit magyarázni megértük egymást félszavakból is. Ilyen az igazi barátság, sajnos ritka mint a fehér holló. 

Általában már megszoktam, hogy itt ülök magamban az üvegkalickámban, de most olyan nosztalgia fogott el, a régi jó beszélgetések után.Na de majd elmúlik ez is.

Vendégek

Hétfőn este érkeztek Berlinből, autóval. Sajnos nincs rendes repülős összeköttetés Budapest és Berlin közt. Barátnőm szuper fit 82 éves, a lánya 50+ a veje 60+. Utóbbi eredeti nyugatnémet, neki még van sok újdonság itt. Hétfőn este persze megrendelt hidegtállal vártam őket, szerencsére éhesek és szomjasak voltak. Jó sokáig eldumáltuk itt az időt.

Kedden persze Bandinál kezdődött a program. A "fiatalok" szerencsére remekül beszélnek angolul. Onnan a fiú kedvenc vendéglőjébe a Rosensteinbe mentünk ebédelni. Ebéd után megnéztük a keleti pályaudvart. A férfiú foglalkozása kötődik a közlekedéshez, így az ilyen helyek nagyon érdelik. Közben mi vígan cseverésztünk a régi szép időkről. Engem nagyon zavart, hogy néha a legközönségesebb szavak se jutottak eszembe, pl a borjú. Jót nevettek, mikor mondtam, hogy a tehén gyereke.

Délutánra opera túrára fizettem be magunkat. A mi operaházunkkal mindig el lehet bűvölni a külföldieket. Így legalább én is megnéztem, milyen lett a felújítás után. Persze gyönyörű. Sajnos a földszinti ülőhelyeket teljesen átrendezték. Ez nekem nem tetszett, valamint a székek formájától sem voltam elragadtatva. A minden féle nyelvű csoportok 1 perces időközökben indulnak a bejárattól, de ügyesen szervezett az útvonal, nem egymást túrják ki a csoportok, hanem elég szellősen lehet nézelődni és hallgatni a vezetőt. Csak egy dolog bosszantott. Kíváncsiságból megnéztem a mosdókat is. Szépre csinálták azt is, persze kevés, mint mindenütt, de se wc papír se kéztörlő nem volt egy szál se. Ez nekem olyan, mintha egy szépen felöltözött nőnek piszkos lenne a körme. 

Mindezek után felültünk a buszra és ők a szállodába én meg Bandihoz mentem. 

Közben jöttek a hiób hírek, miszerint a gondozónők nem akarnak szombaton dolgozni. Jöttek minden féle ötletekkel, hogy hogyan oldjam meg a dolgot de én hárítottam. Holnap délben fogom magam ismét üzembe helyezni, aztán majd csak kialakul a dolog. 

Ma a két nő, elment Szentendrére. Ismerik a helyet, kétszer is nyaraltak a közelben. A fiú nem akart velük menni, mert őt a budapesti közlekedés érdekelte. Így aztán ma végig mentem vele a hatos villamoson végállomástól végállomásig. Közben persze sokat meséltem kedvencemről, Budapestről. A körtéren aztán lementünk a négyes metróba. Ott volt nekem a nap fénypontja. Metron a lejáratnál jegy ellenőrök vannak, most két nő állt ott. Kérdeztem, lehiszi nekem a 88 évemet, vagy kéri az igazolványt?  Erre azt a választ kaptam, hogy 88 évest nem hiszi, úgy 75-re saccolt. érdemes volt metrózni ezért. A Kálvin téren kiszálltunk, a férfiú már valami ebédelő hely után kezdett kérdezősködni. Átsétáltunk az Astoriához és felültünk az ötös buszra. A Pasaréti úti olasznál, a kertben remekül megebédeltünk. Vissza fele még megmutattam neki a fogaskerekűt és mint utóbb kiderült később még visszament és felment vele a hegyre, körülnézett és vissza jött. Közben a lányok is előkerültek, Bandinál találkoztunk. Aztán ők elmentek a szállodába én ott maradtam. Később találkoztunk a közeli kertvendéglőben. Tudom, hogy ők mindig kint szeretnek ülni, így csak egy kicsit fagytam meg közben, de megint 10 óra lett mire haza értem. 

Holnap reggel még ide jönnek elköszönni. Én mélységesen meg vagyok hatva, mert nem semmi 2000 kilométert vezetni ezért a két napért. Ők ráadásul még 4 nap szabadságot is áldoztak erre. Nem vitás, hogy mindezt kizárólag értem tették. Hálás vagyok a sorsnak, hogy legalább egy iylen baráti kapcsolatom még él. Sajnos az ős barátom, barátnőm férje már 2 éve elment.

Változások

 Két hete szíven döfött csodálatos Elenám, aki a takarító lányok mintaképe lehetne. Most elment és Münchenben fog repülőteret takarítani. Nem vagyok biztos benne, hogy sokáig fogja bírni, de azért várni nem tudok rá. Van társam is a bajban, jó ismerős, tőle "kaptam" Elenát. 

Szerencsémre a reggeli gondozónő, beszélt a lányával, aki imád takarítani. Most izgatottan várom a keddet, akkor lesz az első takarítás.

Közben úgy döntöttünk, hogy a napközbeni gondozónőt is lecseréljük. Úgy nézi egész nap a tv-t, hogy se lát se hall. Engem nem zavar, ha tv-t néz, de se a postás csengetését, majd kopogását, de Bandi kiabálását sem hallotta meg, nem egyszer vagy kétszer.. Szerencsére nincs mostanában vészhelyzet Bandinál, de ha mégis lenne, akkor mi van? Amúgy rendes. Kiszolgálja Bandit enni és inni valóval, nem eszi ki a jégszekrényt stb. Holnap jön az új jelölt bemutatkozni. Ha tetszünk egymásnak, akkor egy hét múlva kezd. 

Mindeközben Bandi is szépen "fejlődik". Már teljesen egyedül átügyeskedi magát a wc székre, amit rá tud tolni/húzni a rendes wc.-re. A reggeli gondozónő kőműves-burkoló fia eltüntette a zuhanyozó küszöbét, így kis segítséggel be tud gurulni a zuhanyba és egyedül tud tisztálkodni. Ebben a helyzetben ez már nagy siker nálunk. 

Én meg csak szépen elvagyok, kigondolom és megfőzöm az ebédet és ez nekem már tökéletesen elég. Kicsit mosok is közben, valamint minden délután Bandinál vagyok. A héten megvolt az évad utolsó hangversenye is. Most majd jönnek a berlini barátok, júniusban pedig van jegyem a bécsi operába, ahová egy barátnőmmel megyek. Remélem a most itt tanyázó fagyos szentek gyorsan elkotródnak és élvezhetem a globális felmelegedést.