Van még remény!

Ma hangversenyen voltam, amiben nincs semmi különös. Viszont ilyet nem éltem meg a covid cirkusz óta. Teljesen tele volt a MÜPA nagyterme, sőt még egy pótszék sor is be volt állítva.  Mindez egy Mahler szimfóniára jött össze. Magam is igen csodálkoztam a dolgon. Mahler nem egy könnyű koszt a klasszikus zenében. A szimfóniái nagyon hosszúak, szigorúan csak szerintem, egy kicsit kevesebb több lenne.

Hihetetlen fegyelmezett közönség volt. A hosszú tételek alatt még egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani, de néma csend volt. Senki nem köhögött, zörgött, ejtett le valamit, sőt még a telefonok is nyugodtak. Bár az nem fordul mostanában már elő, hogy megszólal, de mikor unják magukat a népek, akkor elkezdik nézni a telefonjukat. Ma ilyet se láttam.  Miután szünet nem volt, nemigen nézegettem a közönsséget, de a röpke benyomásom az volt, hogy talán kicsit fiatalodott az azelőtt erősen 70+ közönség. A végén igen hangos volt az ünneplés, nem csak a taps, hanem az emeletről hangos örömkiáltások is hangzottak. 

Öröm volt nézni a zenekart is. Egy ilyen mű előadásában rengeteg murka fekszik. Fischer Ivánnak köztudottan nagy kedvencei ezek a szimfóniák. Számtalan próba, erre a műre extrán beszervezett külsős zenészek, csak nagybőgősből 8 volt, no meg két hárfa az egy helyett és a fúvósok is fel lettek erősítve. Mikor vége lett, az egész zenekar boldogan mosolygott, a karmester meg szinte sugárzott az örömtől. Ezen az estén, nekem nem igazán a mű, sokkal inkább a telt ház és ujjongó közönség volt az élmény. Örültem, hogy van mégis annyi ember akik érdeklődnek a zene és a kultúra iránt, hogy megtöltsenek egy termet. Jó lenne a jövőben még sok ilyen telt házas hangversenyt megélni, akkor is ha nem csak Mahler van műsoron. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Mahler életében nem nagyon élt meg ekkora sikert, már ha jól emlékszem az olvasmányaimra. Szóval ő is megérdemelte az ünneplést.

Ó év - Új év

 2022 nekem, meg azt hiszem a világnak se volt igazán jó év. Nálam káosz, Bandi betegsége, saját összeomlásom teszi rossz emlékűvé az elmúlt évet. Aztán az év utolsó napja feltette a pontot az i-re. Harmincadikán délben, teljesen váratlanul megkaptuk az ötödik oltást. Jött a doktornő délben és vihar sebesen beadta. Az ilyesmi engem soha nem zavar. Éjfél előtt aztán elkezdett rázni a hideg. Sebaj gondoltam, majd elalszom és reggelre elmúlik. El is aludtam, de háromkor már fent voltam, saccra minimum 39 fok volt a lázam. Kimásztam a fürdőbe, mert tudtam, hogy van itthon rubofen, aztán azt hittem nem tudok vissza menni az ágyba, de sikerült. De nem tudtam elaludni. Azon izgultam, hogy Bandin is kitör ilyesmi és ő nem tud felkelni és gyógyszert bevenni. Átmenni nem volt opció, mert a kapuig se tudtam volna lemenni. Végül elaludtam. Reggel felébredtem és gondoltam már semmi bajom. Végre megtaláltam az éjszaka hiába keresett hőmérőt, 38.2. Nocsak akkor még egy rubofen. 

Nem lett volna semmi baj, de ott volt a lencse és a malac, muszáj volt felkelni és tenni a dolgom. Végül is sok kis pihenővel délutánra elkészültek a dolgok. A malacot már csak pirítani kellett és kész. Igen ám, de mi lesz a tiramisuval? Arról végül is lemondtam. Képtelen lettem volna még egy órát a konyhában tötyörögni. 

Elsejére aztán tényleg teljesen jól voltam már. Jött az egyetlen hűséges vendégem, fiatal 82 éves. A malac ropogósra pirult, ő felszeletelte egy részét. Jött a segítségem és amúgy forrón, ételtermoszban átvitte Bandinak az ebédet. Másik vendégem, akinek a férje mellett kellett maradnia, szintén kapott dobozban mindent, mi meg leültünk enni. A pezsgős koccintást már ebéd előtt megejtettük. Állítólag jó volt a bor amit vettem, jómagam inkább sört ittam. 

Később átmentem Bandihoz, akinek sajnos hascsikarása volt, mert "ügyesen" keserűsót itattak vele. Nem volt nagyon jó kedvében.

Minden esetre örülök, hogy lassan talán vissza zökkenünk normálisba. Az új évtől jómagam semmit se várok, annak fogok örülni ha nem történik semmi.  Bandi nagyon reménykedik, hogy fog újra járkálni. Ezen erősen dolgozik a gyógytornászok segítségével és van határozott javulás az állapotában, Sajnos mindig komoly fájdalmakkal kísérve. Majd meglátjuk mi lesz. Minden esetre ha mához egy évre még mindig itt ülök, akkor majd elmesélem, mi történt 2023-ban..

Karácsony

Nálam az utóbbi 27 év rituáléja szerint bonyolódott a karácsony, ami nálam azt jelenti, hogy akkor töröltem a naptáramból az ünnepet.  Akkoriban azért, mert férjem halálával teljesen egyedül maradtam és gondolni se akartam semmire, ami a múltra emlékeztetett. Azóta már kisebb nagyobb kihagyásokkal nem voltam egyedül, de rájöttem, hogy mennyivel kényelmesebb nekem ünnep nélkül élni. Én gyakorlatilag  mindig azt eszem, esszük amire kedvünk támad. Nincs varárnapi vagy ünnepi evészet. Nem kell az ünnep előtt izgulni, hogy mi legyen, hogy legyen. A mélyhűtőben mindig van valami tartalék. Az idén ugyan minden nap főztem. 24.-én fogast sütöttem, petrezselymes krumpli volt hozzá. Én vittem mát az ebédet és estig ott is maradtam, mert a közlekedés leállása miatt a hivatásosoknak haza kellett menni. Jött egy látogató is és jól átdumáltuk a délutánt. 

Tegnap is én vittem az ebédet, ami a mullt hétről maradt mustáros hagymás tarja maradéka volt, szintén krumplival. Lényem rendelt magának beiglit, de azt persze csak később ette. Nem maradtam ott estig, mert volt ott más, viszont haza hoztam a szennyest, amit aztán az este folyamán ki is mostam.

Ma nem én voltam az ételfutár, mert hajmosás volt betervezve. Amúgy is ma az első nap, hogy nem mentem át Lényemhez. Azt hiszem nagyon el vagyok fáradva, no meg ma este hangverseny van. Lényem kezd kicsit mozgékonyabb lenni, mindig felveszi a telefont. Igy ma már kétszer is beszéltük és a hangverseny után is felhívhatom, nem fog aludni, mondta. 

A hangverseny szuper volt. Fischer Ivánnak mindig vannak erre az u.n. Titok koncertre jó ötletei. Volt most is egy fantasztikus artista mutatvány, zenére persze és játék, minek nyomán a közönség "megkomponált" egy Mozart művet. Remek szórakozás volt, jó zenékkel kísérve. 

Holnap hála az égnek egy normális hétköznap lesz. Megyek malacra vadászni, bár itt a helyszínen csak ketten fogunk enni, sajnos.

Hírek a német közszogálati TV-ből

Az első két hírrel kapcsolatban nem tudom, hogy a túlfejlett igazságérzetemet piszkálja-e a dolog, vagy nem.. Véleményeket szívesen olvasnék.

1. hír. Elítéltek egy 97 éves asszonyt felfüggesztett 2 évre, mert 18 évesen mint gépírónő dolgozott valamelyik koncentrációs táborban. Jelenlegi felfogás szerint, azzal, hogy leírta azt amit eléje tettek, hozzá járult több ezer ember halálához. Nekem az a véleményem, hogy 18 évesen ha dolgozik egy lány valahol mint gépírókisasszony, akkor kutya kötelessége leírni azt amit kell. Mi lett volna ha megtagadja? Attól senkinek az élete nem lett volna megmentve, viszont ő minimum állás nélküli lett volna. Akik manapság bíráskodnak, soha nem éltek olyan rendszerben ahol terror volt. Jellemzően nagyon sokáig nem foglalkoztak az ilyen-olyan segéderőkkel, mert nagyon helyesen az volt a felfogás, hogy azok nem tehettek semmiről. Mára ez megváltozott.:-(

2. hír. Németország ünnepélyes keretek és sűrü bocsánatkérések közt vissza adja valamelyik afrikai államnak azokat a bronz szobrokat, amik már vagy 170 éve német múzeumokban vannak. A pláne ebben az, hogy ezeket nem a németek rabolták el onnan, hanem az angolok, mert akkor angol gyarmat voltak. Aztán a németek teljesen törvényes keretek közt, sokkal Hitler előtt pénzért megvették az angoloktól. Feltehetően az angol múzeumok is tele vannak tényleg zsákmányolt régiségekkel. Akkor most miért a németeknél követelőznek a valamikori angol gyarmatok?

A harmadik hír más jellegü. Tegnap Putin nagy beszédet tartott katonai vezetőknek és katonáknak. Volt persze a haza minden előtt propaganda. Ami felkeltette bennem a félelemet, pedig enm vagyok különösebben félős, az a kijelentés volt, miszerint a hadseregnek meg kell kapnia mindent. Meleg ruhát, megfelelő élelemet és elszállásolást. Befejezésül Putin még azt is mondta, hogy pénzen nem fog múlni, mert a teljes anyagi felelőséget vállalja.  legjobb felszerelésért és a legmodernebb harci eszközökért is. 

Talán 5 perccel később mutatták Zelenszkit Bidennél, aki ugyan nem ennyire határok nélkűl de azért elég komolyan szintén igért pénzt, paripát, fegyvert. Nos ha ez a két nagyhatalom össze akasztja a bajuszt, arra Európa is rámegy, mert ugye a NATO.

Ilyen estéken nagyon jó öregnek lenni.:-)

Sikerek

Már tényleg nevetséges volt, hogy kb. 10 napja kínlódtam a nyomtatómmal, illetve a festék berakásával. Ebből is látszik, a hosszú együttlét hátulütője, az ember elveszti az önállóságát, bizonyos dolgokkal kapcsolatban. 

Kezdődött a villany fűtőpanel termosztátjával. Nos azt nem volt mese, szervizbe kellett vinni. Találtam valakit, aki elvitte és majd ha telefonálnak, vissza is hozza. Közben a hideg van  a lakásban probléma is megoldódott. Hazajött a házkezelőnk és kiderült, hogy a fűtés még mindig nyári módra volt állítva. 60 fok helyett 40. Szerencsére csak az utolsó napokban lett annyira hideg kint, hogy nem bírta a fűtés. Mondtam is neki, hogy majd a villanyszámlámat neki adom, miután 3 napig ment a másik villany fűtőpanel egész nap.

Aztán jött a nyomtató. Már mindenki segített, remek, tényleg nagyon hasznos ötleteket kaptam, mígnem ma, sokadik nekifutásra sikerült kicserélni a festékes patront. 

Még mindennél régebben kezdődött az egyik normál fűtőtest szelepének az elromlása. A szobámban két fűtőtest van és azt ami direkt az ágyam lábánál van, éjszakára mindig kikapcsolom. Nos pont ez romlott el. Bandit nem akartam idegesíteni, ismerős jött, lefényképezte és vett egy majdnem ugyanolyat. Felrakta, de hiába tekertem nyomtam stb. nem működött. Leírás volt németül és angolul is, de irtó komplikáltnak tűnt. Többször nekiveselkedtem de valahogy az, hogy egy fűtőtest szelepet programozzak, nem ment. 

Mostanában Bandi jobb kedvű és nagyon élénk, így csak előhozakodtam a dologgal. Kiderült, hogy ő elraktározott egyet anno, mikor cserélte a szelepeket. Sikeresen meg is találtam, felraktam, de megint semmi. Ma elvittem hozzá és a következők derültek ki: A szelepet szét kell szedni és kivenni az elemekből a biztosítást. Azt se tudtam, hogy van benne elem! Lehet, hogy a régi se volt rossz, csak az elemek merültek ki? Nos ő aztán össze is rakta, nyomkodott rajta ezt azt, amíg meg nem jelent az inst felirat. Ezután haza jöttem felraktam beállítottam és láss csodát működik!

Nos, hogy Bandiról is megírjam a jó híreket. A hasi ultrahang lelet remek volt. Sehol semmi baja nincs. Szerintem a kórház utálata tette azt ami volt. A tornász lányok csodákat művelnek. Ma mikor oda értem az ágya szélén üldögélt és teljesen magától fel tud már ülni. Ez még 2 hete nem ment csak segítséggel. Megette az ebédet és tovább üldögélt. Sajnos most az ünnepek miatt lesz torna kimaradás, de bizonyos gyakorlatokat csinál magától az ágyban. Szóval jó volt ez a mai nap, csak el ne kiabáljam!

Betegápolás svéd módra

Még egyetlen barátnőm él Stockholmban, körülötte is kihalt mindenki. 89 éves. Mondtam, hogy régen hívtam, mert kicsit sok volt a zűr körülöttem. Őszintén elkezdett sajnálni, hogy borzasztó, már harmadszor kerülök ilyen helyzetbe. Mondtam ne sajnáljon, már elrendeződött minden. Az viszont igaz, hogy az előzőeknél az organizálás sokkal egyszerűbb volt. 

Aztán elmondta, hogy ő kórházban volt, mert kiderült, hogy mindkét lábában totál el vannak meszesedve a fő erek és ezt megoperálták. Mit mondjak, lágyéktól a lábujjáig végig felvágták és kitisztították az ereket. Egy hetet volt kórházban, de most már otthon van. Egyedűl lakik persze. Van két gyereke és sok unokája, de azok tudtam, hogy nem érnek rá törődni vele, de erre Svédországban nincs is szükség. Ilyenkor jön vissza valami a rengeteg befizetett adóból. 

Előadta, hogy van egy nagy cég, akik kizárólag házi ápolással foglalkoznak. Hozzá naponta háromszor jönnek és csinálják amit kell. Kérdeztem, hogy milyenek, kedvesek, empatikusak? Nem tudom, volt a válasz. Hogyhogy? Nem igen beszélek velük, mert alig értem. Mind külföldi és a legvadabb akcentussal beszélnek, ha egyáltalán beszélnek, de nem is érnek rá, sietve célirányosan dolgoznak. Ez neki, aki 1956 óta ott él, teljesen természetes. Ő egyébként a törvényszéken volt tolmács és megkérdezték tőle, hogy a férje magyar-e, hogy tud magyarul.Szóval rajta nem múlik a beszélgetés. 

Belegondoltam, hogy mi lenne ha ott lennék egyedül egy lakásban és naponta háromszor vadidegen emberek jönnének és segédkeznének a tisztálkodásban, kötést cserélnének vagy a reggel odahozott ebédet melegítenék. Soha nem jönne kétszer ugyanaz. Megörülnék. Ennél egy robot is sokkal jobb lenne.

Mindennapok

Ez a hét a szokásosnál is zűrösebb volt, de hála az égnek semmi dráma, csak szervezés. Egy régebbi szervezés nyomán, hétfőn délben eljött hozzánk a neurológus.  Vizsgált, kérdezett, Bandi minden feladatott megcsinált. Sok ötlete nem volt az időnként fellépő beszédzavarra, csak hogy talán csökkenteni kellene a tapaszban kapott fájdalom csillapítót, miután nem csak én fogytam, hanem Bandi is, aki tényleg csak csont és bőr, tehát kisebb test, legyen kevesebb a tapasz is. 

Keddtől viszont egy újabb gondozónőt kerestem, mert Bandinak túl hosszúak voltak a reggelek. Ez telefonokkal jár, na és átrohanással ha személyes bemutatkozásra kerül a sor. Szerencsére mindig több érdeklődő van, lehet válogatni. Az elsőtől kicsit megijedtem. Olyan kivénhedt dizőznek nézett ki. 70 éves volt, rengeteg smink, fura frizura, a szemét nem lehetett látni a festéktől és a lelógó hajától. Mint egy szőkére festett pulikutya, úgy nézett ki. Az áradó bagó szagról már nem is beszélek. 

A következő jelölt másnap délután jött és másnap kezdett is. Bandi örül, kap korábban reggelit és van kihez szólni. Nekem is jó, mert nyugodtabb vagyok, ha felkelés után már érdeklődhetek, hogy van-e valami, vagy minden rendben.  Most már csak egy pedikűröst kellett szerezni, de már az is megvan a jövő hétre. 

Aztán, hogy nehogy nagy nyugalom legyen, elromlott a telefon és az internet. Gondolom a tv is, de azzal nem törődünk. Szerencsére az ott lévő nő a hibabejelentést ügyesen elintézte, valami központi hiba volt, meg valami más is, így tegnap kijött egy pasi és most minden működik. Az internet azért kell, mert tablettről hallgatja a rádiót. 

Tegnap este aztán aránylag nyugodtam mentem el a hangversenyre. A barátnőm elutazott, így a szomszédasszonyommal mentem, aki egy évvel idősebb nálam. Itt volt a kongresszusi központban, ami 10 percre van tőlem, gyalog. Oda fele még egész jól mentünk, de vissza fele állandóan meg kellett állni. A végén azt hittem az életben nem érünk haza. De mindegy a koncert jó volt.élveztem. Mielőtt kezdődött valaki rám szólt, de rég nem láttalak, megismersz? Mondtam, hát persze, de dunsztom se volt hogy pontosan ki lehet, az amúgy ismerős nő. Szerencsére a zongoraverseny közepén beugrott a neve, meg minden. Tényleg régi jó ismerős és legalább 15 éve nem találkoztunk. 

Ma én voltam az ételfutár. Nagy örömömre Bandi közölte, hogy ki akar ülni a székbe. persze a széket szorosan az ágy mellé raktuk és ketten vigyáztunk, hogy nehogy lecsússzon a földre, mert akkor nem tudjuk felszedni. A sóletemnek nagy sikere volt és evés után még egy darabig elüldögélt a székben. Ez nagy eredmény, remélem még fog fejlődni egy kicsit. 

Úgy tűnik a jövő hét kicsit nyugisabb lesz, de sajnos soha nem lehet tudni, mikor történik megint valami rossz.