November 24

Fontos és örömteli dátum ez nekem. Ezelőtt 50 évvel ezen a napon mentem férjhez, először és utoljára. Nem volt semmi felhajtás. A két tanúval elvonultunk az anyakönyvvezetőhöz az irodájába. Persze kaptunk időpontot előre. Szegény kissé ijedten nézett ránk, miután mindenkinek nagyon is magyar neve volt és én ráadásul mint svéd állampolgár szerepeltem, mert a svéd útlevél volt az egyetlen hivatalos iratom. Első kérdés, szép választékos német nyelven: Értenek németül? Egyhangú igen válasz után, aztán megnyugodott  és pár perc alatt összeadott minket. Ezután elvonultunk a két tanúval ebédelni. 

Szép korszak kezdődött akkor az életemben. Új ország, új nyelv, amit már tudtam persze, csak nem svájciul és egy gyakorlatilag idegen ember. De minden jól ment. Január 2.tól már volt új állásom és az emberrel is remekül kijöttünk. Sajnos csak 23 év jutott nekünk együtt. Máig is hiányzik.

Aztán 10 év múlva ezen a napon találkoztam először Bandival egy közeli bevásárló centrumban. Jött igen elegánsan, öltöny, ing, nyakkendő, kalap, kabát és úgy kellett telefonon kinavigálnom a garázsból, a megbeszélt helyre telefonnal. Mondtam üljünk be ebédelni a vendéglőbe. Ez nekem fontos volt, mert Amerikából jött, hátha nem tud rendesen enni késsel és villával. De tudott, kiállta a próbát. Miután szimpatikus volt, ebéd után meghívtam hozzám kávéra. Ezt netes bolondozásaim során soha senkivel nem tettem meg. Itt aznap a szimpátia és az észszerűség eldöntötte a jövőnket. Mindez igen hasonlított a férjemmel való találkozásra. 

Elmondhatom, hogy Bandival igen szép és harmonikus 16 évet töltöttünk együtt. Sajnos ez a 17. már kicsit keserves, de teszem amit tudok, amiért ő igen hálás. Az ápolók mesélik, hogy mennyit áradozik rólam. Ezzel a nappal belépünk a 18. évünkbe, ami sajnos nem lesz rózsás. 

Veregetem a vállam.

 Mai napon nagyjából én egyedül voltam az  ápoló B.-nál. Hiába írtam már 17 évvel ezelőtt a profilomba, hogy "háztartás vezetésére és betegápolásra alkalmatlan vagyok". Pedig a betegápolást halál komolyan gondoltam. Ideges és türelmetlen vagyok és ha valami  kis változás van, rögtön pánikba estem. Nem véletlen, hogy az "elődök", mikor ápolásra került a sor, inkább kórházba mentek. Mindkét esetben, biztosított volt a jó körülmény. Sajnos ma már ilyen nem létezik. Otthon ápoljuk, a szakértők ápolnak én meg szervezem a dolgokat. 

Most szombatra viszont magam maradtam. Az állandó ápolónőnk, már egész héten valami feslőlégúti fertőzéssel szenved otthon. Szerencsémre az egyébként csak vasárnap ápoló nő, szabad volt és jött egész héten. Csak szombaton nem ért rá, ezt már tudtam a hét elején. Meg is volt a hatás, életemben először 180 körüli vérnyomásokat produkálok és szedem a coverexet. 

Próbálkoztam barátnővel, de ő is már 3 napja köhög. A maradék egyetlen kisegítőm Erzsébet és családi ünnep volt náluk szombaton. Tehát magad uram ha szolgád nincsen, alapon, péntek este gyorstalpaló tanfolyamon megnéztem, hogy kell a felfekvéseket kezelni, felírtam, hogy mikor mit kell beadni, stb.  Nem mondhatom, hogy jól és nyugodtan aludtam az éjszaka. Kicsit remegő térdekkel vonultam át ma reggel. Keserűvíz, reggeli, vérnyomás mérés, sebkezelés. Mire végeztem rám telefonált az egyetlen fiatalabb barátnőm, hogy hol vagyok. B.-nál, akkor jó jövök. Jött is, így én haza jöhettem főzni, mert izgalmamban és rettegésemben elfelejtettem, hogy enni is kell adnom valamit délben. Fél kettőre értem jött és átszállított az ebéddel együtt. Sikeresen evett és ivott is, aztán alvás. Én meg átvonultam a nappaliba olvasni. Olyan békés nyugalom volt. Nem szólt a telefon, nem kellett semmit időre megcsinálnom elintéznem stb. Időnként átsétáltam a hálószobához, szépen alszik akkor jó. Egyszer felébresztettem, hogy igyon vizet, aztán elküldött, hogy még akar aludni. Ezt nem nagyon hittem el, de szerintem azt akarta, hogy legyen egy kis pihenőidőm, elfogadtam. A vacsora és az esti sebkezelés is lebonyolódott, meg az egyéb esti teendők is. Röviddel 8 előtt haza jöhettem. 

Miközben rohamléptekkel jöttem a gusztustalan sötét őszi utcákon, elgondolkoztam, hogy vajon mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy ilyen jó emberek vesznek körül. Mindkét ápolónk igazán kiváló, jó szakember és emberileg is igen közel kerültek hozzánk. Amilyen rémhistóriákat olvastam a facebookon ilyen ápolási ügyekben, tényleg szerencsésnek mondhatom magam. A jön-visz-hoz-vásárol kisegítőm is végtelen rendes. Jómagam meg kiálltam  a próbát, legalább is ma, egy viszonylag nyugis eseménytelen napon. Elégedett ember vagyok.

Folytatás

Tegnap hetek óta először éhes lettem délben, így ebédeltem és vacsoráztam is. Tudom, nem rólam szól a mese, de ha én kidőlök mi lesz? Mínusz 9 kiló,elég rozogává tesz. Jó volt tegnap, mert ha tudok enni, talán gyorsan vissza szerzem a kilóimat, ha. Mert ugye a ha mindig ott van. Ha B. nem produkál semmi extra drámát, mert sajnos szokott. 

A dráma nem váratott sokáig magára. Ma reggel, alig, hogy az ápolónő megérkezett, jött a telefon: "gyere át, baj van" B. nincs magánál. Kapkodtam valami ruhát és rohantam. Szerencsére takarítás volt, így rábíztam a hűtőszerelő fogadását, aki 10-2 közt mondta be magát. 

B. valóban nem volt magánál. Nem reagált sem rám, sem az ápolónőre. Próbáltuk vízzel kínálni, de ellökte a kezünket. Nem beszélt, de nem volt stroke-ja. Az arca normális volt, csak a semmibe nézett és nyugtalanul forgolódott az ágyban, már amennyire ő forgolódni tud. Belegabalyodott a takaróba, kihámoztam, erre befúrta a fejét a párnába. Felhívtuk az ügyeletet, de azok azt mondták hívjuk a mentőket. Hívtuk. Közben már felhívtam az egyetlen barátnőmet, aki szerencsére pont úton volt és el tudott jönni. Mint mondta előző este B. felhívta őt telefonon és jót beszélgettek. 

A mentők aztán jöttek én elbúcsúztam B.-tól, mind a hárman azt hittük, hogy ennyi volt az élete. A mentős egy magas nagydarab nagyhangú pasi volt. Kitöltötte a hálószoba ajtaját, jó hangosan ráköszönt B.-ra, aki ettől magához tért. Teljesen normálisan válaszolgatott a mentős összes kérdésére. Mi hárman meg csak álltunk ott tátott szájjal. Vérnyomás, várcukor meg mit tudom én még mi, minden tök normális volt. Mentők el. B közölte, hogy éhes is meg szomjas is. Én mondtam, hogy haza kell rohannom leváltani Elenát. Megígértette velem, hogy vissza megyek és elmesélem, hogy mi volt reggel. 

Utólag kiderült, hogy este szokatlanul magas volt a vérnyomása. Neki általában alacsony, de 170/100 volt ami nála igen magas. Aztán mondta, hogy valamikor nagyon fájt a feje, de aztán az elmúlt. Háziorvos szerint még feljebb ment a vérnyomása és attól fájt a feje.

Tudós ápolónő szerint valami baj van a fejével. Minden esetre elindítottam egy neurológus látogatását. Ő maga felajánlotta, hogy kijön, mikor e-mailben ecseteltem neki a helyzetet. 

Ez egy ilyen nap volt. Jártam mint az inga a két lakás közt egész nap. Este hívott valaki és érdeklődött mit ettem ma. Egy kis almakompótot. Erre elkezdett rábeszélni, hogy próbáljak enni. Nem tudok teljesen ki van száradva a szám. Igyál valami erőset. Erőset soha nem iszom. Végül rábeszélt a sörre. Működött. Megettem a tegnapi rakott kel maradékát. Sajnos 2 órával később már ment a hasam.:-(((

Helyzetjelentés

Folytatom az előző írást. Bandi koponyájával semmi baj nincs. Egy kő legördül a szívemről, de marad így elég.  

Mint kiderült, nem ivott elég folyadékot, a kórházban! Pedig kapott infúziót bőven. Az nem folyadék?  Mindegy a kórházat igyekszünk gyorsan elfelejteni. Bandi kijelentette, hogy soha többé nem megy kórházba.

Kezdtük a napi 8 óra ápolással. Utána én mentem, vacsora stb. Egy hét után rájöttem, hogy én képtelen vagyok minden este viaskodni, de igen, tessék megenni a vacsorát, inni vizet. Nem is beszélve arról, hogy minden este megszakadt a szívem, mikor ott hagytam.Tudom, hogy nem vagyok alkalmas erre a szerepre.

Megbeszéltem az ápolónőnkkel, hogy maradjon ott este nyolcig. Bevállalta. Mivel a szorongás a mindennapi kenyerem, most azon szorongok, hogy a vasárnapra talált ápolónő milyen lesz. 

Ma már volt a gyógytornász is és holnap és holnapután is lesz. Ezután rendszeresen háromszor egy héten jönnek, majd meglátjuk. Nos ezek az én dolgaim. Megszervezni, hogy jöjjenek a segítők, mindig legyen minden amire szükség van. Főzni is kell, ami önmagában nem baj, csak tudnám mi legyen az. Húst nem igen akar enni. Másban meg igen gyenge a fantáziám.

Közben engem délelőttönként leteper a depresszió. Szedem a gyógyszert, de egyelőre csak a mellékhatásait "élvezem". A régi orvosnőm szerint, ma már jobb volt a hangom, a közérzetem nem igazán jó. Ennem kellene de nem tudok. Ma ugyan nagy voltam mert ma este két szelet kenyeret megettem. Sajnos ismerem ezt az állapotot. 27 éve  már átmentem rajta. Csak akkor magamban voltam, a saját bajomon kívűl senkire és semmire nem volt gondom. Más helyzet volt, pl. akkoriban soha nem szorongtam. Most ezt bőven bepótolom. Sajnos még nem látom vidáman a világot.

A helyzet sajnos fokozódik

 Bár az ápolás jól megszerveztem és a második nő valóban jó választásnak tűnik, Bandinak olyan fájdalmai voltak, hogy ismét orvoshoz kellett vinni. Igen vinni, mentővel. Az orvos fáradt volt és rosszkedvű. hogy ne mondjam enyhén bunkó. De felajánlotta, hogy felveszi az osztályra és megpróbálnak tenni valami, egyáltalán nem garantált a siker. OK. Őt felszállították én meg egy véletlenül ara vetődött ismerőssel elmentem a lakásra és össze szedtem amit gondoltam. Korántsem mindent. Nem értek hozzá, igazi magyar, nem magán kórházba, még soha nem kellett mennem. Különben is ebben a szerepben tökéletesen használhatatlan vagyok. Olyan vagyok mint a nyúl, mikor az országúton rávetődik a reflektor. Leblokkolok és kész. Ez nem volt soha titok.

Bandi azóta naponta kap infúziót és kétszer két injekciót is kapott a derekába. Ezzel telt a három nap, majd jött a negyedik, amikor is hirtelen afáziás lett. Tegnap este tapasztaltam, hogy nehezen beszél. Ma reggelre már egyáltalán nem tudott értelmesen beszélni. Ezt az ápolónőnk tapasztalta meg. Természetesen nem engedtél el délben. Gyorsan lemondtam a mentőket és az ebédszállítást. is. 

Ma délután csinálnak koponya CT-t, hogy kiderüljön mi is a baj. Én meg csak ülök itthon és rettegek, magam se tudom mitől  A haláltól igazán nem félek, csak ugye az oda vezető út! Megkezdtem az antidepresszáns szedését, ennek érezhető hatása majd 3 hét múlva lesz. Enni már két napja nem tudok. Ismert depressziós tünet, szilád kaja nem megy le a torkomon. Ma délután képtelen voltam bemenni a kórházba. Egyszerűen fizikailag képtelen. 

Végül is bejött amitől eleve féltem. Ezért akartam öregotthonba költözni, ezért vettem meg a két apartmant. Végül nem voltam elég erőszakos, Bandit nem lehetett rávenni az otthonra. Lehet, hogy nem hitte le, hogy mennyire tehetetlen vagyok ha baj van. Végül is megoldottam. Az ápolónőnk értelmes, hosszú szakmai tapasztalattal. Mindent elrendez helyettem, de a lelkemet nem tudja rendbe rakni.

FRISSÍTÉS!

Ma reggel Bandi teljesen normálisan telefonált nekem. Most várjuk az eredményeket, ha minden ok. haza engedik. Feltehetően túl sok valamit kapott és attól nem tudott bezsélni. Hát majd meglátjuk.

Szervezek

 Pénteken B, szó szerint leesett a lábáról. Már régóta rosszul és nehezen járt, de most közölte, hogy nem tud felkelni, mert annyira fáj. Én aznap gyakorlatilag cselekvés képtelenné váltam, de szombaton megkongattam a vészharangot, mindenhol, amit a neten találtam. Legfőképpen ott, ahol ismertek. Volt is már vasárnapra 10-4 közt egy hivatásos ápolónő. Kettőtől ott volt a szokásos ebédvivőm és azátn jöttem én, estig. 

Hétfőn nyugodtan ébredtem, azt hittem sínen vagyunk, de nem. Kiderült, hogy a nő mondta  a közvetítőnek, hogy ő nem fog tovább ráérni, de ez a közlés valahogy nem ért el hozzám. Mit mondjak ez olyan volt, mintha gyomorszájon vágtak volna. De most, nem kellett vészharangot kongatni, mert jelentkeztek ketten is, sőt még tegnap is volt plusz két jelentkezőm. Az első jelentkező tegnap már meg is kezdte áldásos működését. Ő egészségügyben dolgozott, úgy tűnik nagyon érti a dolgát. B. kifejezetten lelkesedik érte. 

Alig merem leírni, de jelen felállásban 10-2. majd 2-4. és 4-6. van felügyelet. Az utóbbiaj csak felügyelnek. Hattól aztán rajtam a sor, addig amíg kell. Csinálok vacsorát, odakészítek mindent a közelébe, eloltom a felesleges villanyokat stb. No meg persze elmondom a napi híreket meg ami még eszembe jut. 

Természetesen a háttérben is szervezek. Így pl. csütörtökön hatra megyünk, a háziorvosom ajánlotta orvoshoz, privát mentővel. Háziorvosnak azt mondták, hogy már nem fogad új betegeket.:-(

Nem titok, nagyon izgulok. Háziorvos rém rendes, tegnap este kilenc előtt jött injekciót beadni. Akkor még nem tudtam, hogy a délelőtti gondozónő is tudja csinálni. 

Az se titok, hogy pocsékul érzem magam, nemigen tudok enni és megy a hasam, de ez nálam az ilyen helyzetekben teljesen természetes. Sajnos ez a harmadik esetem, de a legkomplikáltabb, miután már nem létezik a Telki kórház és kihaltak körülöttem az orvos barátok. 

Egy tanácsot tudok adni. 70 felett már nem szabad se megállni se ágyban maradni, mert az izmok szinte szemlátomást tűnnek el az ember lábából. Rémes még látványnak is.

Még nincs vége!

 Az utóbbi 3-4 hétben állandóan azt érzem, hogy fejjel megyek neki a falnak. Mindegy miről van szó, semmi nem megy. 

Az egyik projekt a kerekes szék, amit ugye megvettünk. Először nem volt ember, aki megcsinálja a bejutást a kapun + a lekötözési lehetőséget a kapun belül. Utóbbi már 2 hete kész, de akkor az ember elutazott két hétre. Nem mellesleg felvetette, hogy szerezzünk valami engedélyt, a ház lakóitól vagy a közös képviselőtől, nehogy bele kössenek utólag. Közös képviselő nyaralt és október 1 előtt nem állt szóba velünk. Erre írtam és bedobtam egy levelet a lakóknak, 17 postaládába, hogy jelezzék ha kifogásuk lenne. A többség nem jelzett semmit. Négyen bedobták a levélládánkba a beleegyezést, majd előkerült a közös képviselő és újabb 4 lakó, akik részleteket akartak megtudni a dologról. A levélben vastag betűkkel írtam, hogy természetesen a saját költségünkön csináljuk a dolgot. Kértek valami rajzot stb. B rajzolt, én írtam és küldtem. Nem hittem, hogy 1 darab 15 cm. magas lépcső akadálymentesítéséről műszaki rajzot kérnek. Gyorsan jött a válasz, amiből kiderült, hogy ők arra voltak kíváncsiak, hogy a kapun belül mit akarunk csinálni. Jó, megírtuk, hogy már kb. 3 hete ott van, megtekinthető. Közben ezermester Ember vissza jött a szabadságáról, telefon, hogy nincs már akadály, lehet jönni. Aha! a héten nem ér rá majd jövő héten.

De ugye több fronton harcolunk. Ezen a héten megint van fájdalomcsillapító tapasz felíratása. Először a patika, hogy jó lesz-e ha ma érkezik a felhőbe a recept. Utána néznek és rábólintanak. Telefon a körzetinek, ok. fellövik a felhőbe. Ma óvatosságból ismét a patika, hogy minden rendben van-e? Megint egy másik lány volt ott, ezeket úgy váltogatják, mint más a fehérneműjét. Új lány új kívánság. A recepten valami nincs rajta római számokkal. Ismét telefon a körzetinek, új recept a felhőbe. Telefon a patikának, állítólag rendeben van és szombaton mehetek érte. Akkor leszek nyugodt, ha majd a kezemben lesznek a dobozok. 

Úgy szeretnék már valami vidámról, jóról írni, csak lenne már valahol egy picike sikerélményem, de nincs. Várom a tavaszt!