Moldova 2.

 Indulás előtt kikaptam a polcról egy kis Moldova könyvet. Nem szeretek a repülőn e-bookot olvasni, mert áttenni repülő módba, aztán elfelejtem vissza tenni, nem találja a wifit stb. Szóval ez tűnt egyszerűbbnek. Örültem is neki, mikor a repülőn ültünk egy órát, mert még nem lehetett felszállni a zürichi légtér túlterheltsége miatt. Olvastam, olvastam, de nem voltam elragadtatva. A könyv hetven valahányban jelent meg, nyilván az akkori életben nagyon időszerű, sőt talán mulatságos is volt. Most már, nekem, nem volt mulatságos csak unalmas. Szerintem túl volt karikírozva az egész. A könyv címe: Titkos Záradék, tulajdonképen novellák vannak benne.

Majd előszedem a 40 prédikátort is, Emlékeimben nagyszerű könyvként él, az összes többi Moldovával együtt. Remélem nem fog számomra kiderülni, hogy Moldova csak az adott időben tudott annyira népszerü és jó lenni. 

Kíváncsiságból belehallgattam egy Hofiba. Azon még most is tudok jókat nevetni. Nos, majd meglátom.

Az Istenek Alkonya

 Az idén megint megrendezésre kerültek a Wagner napok. Ezért örökre hálás vagyok Fischer Ádámnak, aki az egészet, már elég sok éve, kitalálta és azóta is lelkesen csinálja. 

Az utolsó, covid előtti nyáron, elhatároztam, hogy az eddig csak darabonként látott Ringet egyben meghallgatom. Erre egyszer már közel 50 éve volt alkalmam Stockholmban, de akkor nem igy egymásutáni napokon, hanem kicsit szétszórva adták az operában. Szóval 3 éve, mentünk. Az első este Rajna Kincse még egy kis könnyed este volt. Igaz szünet nélkül valamivel több mint 3 óra, de csak ennyi. Második nap már komoly volt, délután 4-kor kezdődött a Walkür és csak 10 után volt vége, két hosszú szünettel. Harmadik este hasonló hosszban Sigfried. Negyedik nap az Istenek Alkonya. A második felvonás után besokalltam és haza jöttünk. Mondtam rögtön, hogy jövőre meghallgatjuk az egészet. Ezután volt 2 év covid szünet. Na de az idén akkor tényleg. 

Nem bántuk meg. Csodálatos előadás volt, remek hangú énekesekkel és a zene... Sigfried halálakor komoly szívdobogást kaptam.Nincs még egy zene, ami ennyire felemel, elröpít és végül szívet dobogtat mint amit Wagner írt. Persze jó volt a zenekar is, a magyar Rádió zenekara játszott és az énekkar, ami szintén a rádióé volt plusz még egy valamilyen kórus, hogy jó erősen szóljon. És jó a müpa akusztikája az ember tényleg benne űl a zenében. Persze díszlet nincs, de a modern technikát igen ügyesen használják. Filmen remekül úszkálnak a Rajna lányok. 

Müpa vezetősége is rájött talán közben, hogy nem kell a termet 18 fokra hűteni, mint 2 évvel ezelőtt. Akkor sokkal melegebb nyár volt, de bent meg lehetett dermedni. Most nagyon kellemesre volt hűtve a terem. Ez is hozzá járult a jó érzéshez Mindent össze vetve egy nagyszerű este volt és egy csodálatos élmény. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ilyesmiben lehet még részem. .

Morbid gondolatok

 Vasárnap reggel, B-vel heverésztünk az ágyban. Aludni csakis egyedül, külön szobában szeretek, de a heverészés az más. Ilyenkor lehet képtelen gondolatokat kergetni. Miután megegyeztünk, hogy remekül érezzük magunkat, de azért majd idővel fel kellene kelni, mondtam, hogy most lenne jó, ha egyszerre megállna a szívünk. Csend. Majd mondom tovább. Most mégse jó, mert be van kapcsolva a riasztó, bezártam az ajtót és benne hagytam a kulcsot. Nyár van meleg, igaz nyitva vannak az ablakok, meddig tartana, amíg érezni lehetne a szagot és betörnének a lakásba? Kedden van takarítás. Ha nem nyitok ajtót és telefonra se reagálok, a lány tudná, hogy valami baj van, de kihez fordulna? Magam se tudom, hogy kihez fordulnék. Azt hiszem jobb lesz, ha felkelünk és megfőzőm a kávét.

Moldova

 Meghalt Moldova György, kortársam. Emlékezetem szerint kora svájci éveimben kaptam az első könyvet tőle. Negyven prédikátor, nagyon tetszett. Termékeny író volt. Mint tegnap utána néztem, minimum 1 méter könyvem van tőle a polcon. Persze mind olvastam, nem is olvastam, faltam a könyveit. Barátok megvették, amint megjelent tőle valami. Több dedikált példány is van. Megdöbbentett, hogy milyen primitív aláírása van. Persze ő is, mint én, zsinórírást tanultunk kötelezően az iskolában. Én inkább elhagytam ezt mint ő. Végül is a sok könyvből csak az elsőre emlékszem, meg a vasútról irt szociográfiájára. Azt is izgalmasan tudta megírni. Jó író volt, olvasmányos, szerintem. Nem értek hozzá. Nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna valami kritikát róla.

Lelkesedésemet akkor vesztettem el, mikor már itthon, tehát bőven rendszerváltás után, hallottam vagy olvastam egy nyilatkozatát. Nos az, hogy vér kommunista még elég gyengéd jelző volt ezután őrá. Nincs időm újra olvasni, legalább is  művei egy részét. Jó lenne tudni, hogy ha ennyire kommunista volt, mi nem tetszett neki az akkori rendszerben? Vagy ennek a vad kommunistaságának köszönhette, hogy engedték magukat kritizálni az akkori uralkodók? Kádár éráról van szó, ami csak látszólag volt szabad. 

Aztán még egy teljesen profán kérdés. Tudtommal még mindig írt és nyilván ki is adták a könyveit. Ebből már régen is elég vagyonos lehetett. Mit tett a pénzzel? Jó kommunista módján, kiosztotta a szegényeknek? Nagyon jól esne megtudni, hogy alapítványt csinált jótékony célra. Akkor talán helyre billenne a lelkemben az emléke.

Elkeserítő

 Mielőtt a tárgyra térnék, szólok, hogy sajnos a blog nem enged a kommentekre válaszolni. Mások is panaszkodnak, nem az én hibám. Kérdésekre szívesen válaszolok a bogaramkukacymail.com emailen.

Most jön a keserűség. Már 3 hónapja tart a az ukrán háboru. Az első perctől fogva úgy éreztem, hogy ami történik nekem már mind nagyon ismerős. Egyidejűleg féltem, hogy a vége az lesz, mint nálunk volt kicsiben 56-ban.  Aztán reménykedtem, elég sokáig. Pár napja tudom, hogy az első megérzésem volt a jó. Segítség volt, de nem akkor és nem annyi ami kellett volna. 

Ameddig tartott az ukránok sikeres ellenállása, addig P. nem tárgyalt. Nyugaton meg egyre másra jöttek az ötletek, hogy jobb lenne ha az ukránok feladnák. Nos ezek akkor jöttek, mikor P. belengette, hogy majd jön az atom. Gondokozó ember tudja, hogy nem fog jönni, de azért pánikot és félelmet kelteni ez kiváló fegyver és ki ne tudná ezt jobban, mint egy volt KGB tiszt. 

A Kremlben már gondolkoznak, hogy talán mégis megint alaposan le kellene támadni Kievet. Erre talán már nem fog sor kerülni. Europa két legnagyobb országának államfői tegnap 80 percet beszéltek P.-al. Gondolom megállapodtak, hogy fél Ukrajna ővé lehet, csak engedje ki a hajókat a gabonával, mert különben majd jönnek az éhség elől menekülők, na meg az olaj és a gáz is jó lenne még legalább néhány évig. 

Remélem már nem kell megélnem, amikor a nagy orosz birodalom bekebelez minket még egyszer. Csak tudnám miért megy politikusnak sok gyáva ember?

Testsúly

Elhízva soha nem voltam, de régóta ügyeltem rá, hogy ne is legyek. A napi mérlegre állás nálam rutin.  Évek óta harcoltam a plusz két kilómmal, de nem ment le. Aztán tavaly előtt a kedvenc doktornőmnek feltünt a labor leletemben a kortizon. Meg is mondta mit szedjek és milyen mennyiségben. De nem történt semmi. Egyév múlva, miután a kortizont még mindig magasnak találta, megduplázta a mennyiséget. Ennek most már fél éve kb. Hipp hopp lement a két kiló meg még kettő is. Mondhatnám, hogy 25 év előtti verseny súlyomnál vagyok. Most önként vissza tértem a régi mennyiségű bogyó szedésére. Tartom a verseny súlyomat, anélkül, hogy vigyáznék. Nyugodtan elengedem magam, eszem néha süteméynt és nyáron jön a fagylalt is, amiről évekig lemondtam. 

Mit is jelöl a hozzáértőknek a kortizon? Azt, hogy koromnál fogva lelassult az anyagcserém. A recept nélkül is kapható bogyó ezt pöstörgeti egy kicsit. Nagyon hálás vagyok, hogy össze hozott a sors ezzel a doktornővel, mert mást is észre vett már régen, minek következtében sokkal jobb lett az életérzetem. A legegyszerűbb a vészes D-vitamin hiány volt, amire magam is gondolhattam volna, miután totál abba hagytam a napozást. Nem gondoltam rá és a sima rutin laborban a D-vitamin nincs is benne. 

Természetesen a kilók nem onnan mentek le ahonnan akartam volna, de mindent nem lehet. Örülök, hogy összességében könnyebb lettem.

Akadályok

Valamikor született egy EU törvény az akadálymentesítésről. Sajnos sehol senki nem tartja be. Bel- és külföldi vendéglőkben tapasztalom sokszor, hogy a mellékhelyiség vagy egy mély pincében vagy  a magas emelten leledzik. Mitóa nem fáj a térdem ezt az akadályt könnyedén legyőzőm. De a karfa nélküli lépcsők nem mennek. Főleg lefele, aminek a korommal járó engyensuly zavarom az oka. 

Múlt héten voltam egy ügyvédnél. A bejárattól egy vacak lépcső vezetett fölfele, minden korlát nélkül. Mondtam is neki, hogy legközelebb lehozza a dolgokat, mert örülök ha most lebotorkálok ezen a szörnyű lépcsőn. Néhány nap múlva újra mennem kellett és láss csodát, korlát volt felszerelve a lépcsőre!  Sajnos ebbe a lépcső dologba lépten nyomon bele botlunk. B. se tud ilyen lépcsőn menni. Mult szombaton voltunk a kongresszusi központban. Messziről látom, hogy van korlát a lépcsőkön. Közelbe érve, kiderült, hogy a korlát a 4. lépcsőnél kezdődik! Bent érdeklődtem, hogy létezik valami megoldás a lépcső nélküli megközelítésre? Hogyne, csak az le van zárva és most nincs ott senki aki kinyitná. MÜPA ugyanez. Az a kijárat, amihez közel meg tud állni a taxi egy csomó lépcsővel megközelíthető csak. Korlát egy szál se. Amúgy is, nagy üres tér, de a taxi nem hajthat a ki- illetve bejárathoz direkt. Egyszer, mikor B. még inkább tudott járni, voltunk a Nemzeti Múzeumban. Ezer lépcső vezet fel, korlát nincs. Mikor felértünk közöltem, hogy én itt biztos nem fogok lemenni így, mert ha más nincs, akkor egy teherlift biztos van. Miután kinézegettük magunkat, egy őr elvezetett minket valahova, ahonnan ment egy lift le a hátsó kijárathoz, de elöl lent semmi utalás nem volt arra nézve, hogy aki akar hátul bemehet és felmehet lifttel. 

Ha valahol felmerül ez a téma, mindig a kerekesszékesekről van szó. Szerintem sok öreglábú ember van, de ránk senki nem gondol. Már napok óta töröm a fejem, hogy milyen intézmény lehet ennek a felelőse a fővárosban. Nem lennék rest írni egy levelet. A tippeket előre is köszönöm.