Indulás előtt

Szeptember 2.-án este indultunk. Délben befutott B. a csomagostól. Ránéztem és láttam, hogy valami kis horzsolás van a homlokán és az arcán. Mit csináltál? Óh semmiség volt a válasz, kicsit hirtelen fordultam és neki mentem a falnak. Aztán ebédeltünk, majd elhelyezkedtünk szófán. Ránézek és egy fekete folt van a szeme körül. Alaposabban kikérdezem. A földön lévő kofferben matatott, majd hirtelen felállt és nyilván megszédült és teljes erővel neki a fal sarkának, ráadásul még a szemüvege is rajta volt. Óriási szerencse, hogy a szemüveg nem tört össze. 

Ilyenkor jön a kérdés, hogy miért a földre rakja a koffert. Ez nekem az utóbbi években már eszembe se jut. Persze hiú a drágám, így nagy örömmel fogadta a szemműtétem után Amerikában beszerzett csodás napszemüvegemet. Le se vette egész héten. Az ütközés nyomai persze változtak. A második napon már a másik szeme körül is fekete volt. Úgy nézett ki mintha egy fekete óriás pillangó ült volna a szemén. A napszemüveg az utolsó napig remekül takart, majd tegnapelőtt már nem, mert ahogy fent lassan szépül a szeme környéke a feket foltok lementek az arcára. Szemüveg már nem használ, de most már itthon vagyunk. Igaz itt vannak a berlini barátok és minden nap étterem meg ilyesmik, de az egész már nem annyira rémisztő mint volt. 

Szóval így indultunk. Folytatás majd következik.

Uti izgalmak

 Nem utaztunk több mint két éve. Repülővel pláne nem, mert itthonról majdnem csak fapadossal lehetett volna. No meg az úti célok is elérhetőek voltak vonattal. 

Készülődésként, először is kihívtam a riasztós céget, hogy nézzék át a rendszert. Lett új akku, mert a régi már kezdett gyengélkedni, a kültérre új elemek, szóval minden. Erre tegnap este elkezd nekem pityegni a riasztó, sőt még egy sárga lámpa is kigyullad. Hat óra volt, ilyenkor a riasztósoknál a műszakiak már nem dolgoznak. Ügyelettel kiderítettük, hogy melyik rész a ludas, azt rém ügyesen kiiktattam, hogy legalább ne pityegjen nekem egész éjszaka. 

Ma reggel vekkerre keltem és pontban 8-kor már telefonáltam. Mondtam, hogy ez nem ér rá, nem maradhat így. Jó küldenek valakit. Fiú jött, megnézte, szétszedte és újra összerakta. Most működik. Ez persze most a jobbik eset volt. Eddig többször akkor vacakolt, mikor már elutaztunk. Akkor a központ riasztotta lakásom őrét és őrá maradt az intézkedés. 

Covid teljesen kivett a gyakorlatból. Ennyi nyűgöt soha nem okozott a pakolás. Mit ne felejtsek el. Tegnap lefekvés után, már nem tudom hányszor ugrottam ki az ágyból, mert eszembe jutott még valami. A kor valahogy nem tesz jót a memóriámnak. Ami eszembe jut azonnal megcsinálom, mert biztos elfelejtem. Nem könnyítette meg a helyzetet a bizonytalan időjárás. Berlinben pont olyan bolond mint itt. Délben lehet akár 23 fok is, de este csak 15-16. Miután az operának és a hangversenynek késő este van vége, valami kabát is kell. Bolond vagyok, hogy nem tudok nyugton maradni, pedig tudom, hogy halálra idegesítem magam indulás előtt. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy soha többet, hát majd meglátjuk.

Már megint a posta.:-(

 Arról már nem is írok, hogy a péntek, szombaton feladott újságokat megint nem voltak képesek ezen a héten kikézbesíteni, hanem arról.hogy a Bécsben augusztus 9.-én feladott ajánlott levél ma simán bent volt a posta ládámban. A levélben csak egy számomra fontos kód volt, amit a bank csak postai úton volt hajlandó elküldeni. Tegnap már igen ideges lettem, hogy hova lett, így telefonáltam. Az ügyfélszolgálat is ideges lett, mert ilyen nem szokott előfordulni, mondták. Na ja, biztos nem sok kódot küldözgetnek Pestre. Abban egyet értettünk, hogy ajánlott levél, nekik kell reklamálni. Nos ez utóbbi igen gyors volt. Ma simán bedobta a postás az ajánlott levelet a ládámba. Ha eléri őket a Bank megkeresése, hogy hova rakták a levelet, nem tudom mit mondanak. Semmi bizonyítékuk nincs, hogy kézbesítették.

Nem vitás a bank is túlkomplikálja a dolgokat. E-mail sokkal egyszerűbb lett volna, vagy akár elsuttoghatták volna a telefonba a kódot.Hab a torán, hogy a levél, amibe jött aug.9 keltezésű és a kód 10 napig érvényes. Így aztán éppenhogy csak nem késtem le a dolgot. 

Teljesen más, de ha már itt vagyok, csókoltatom a meteorológiai szolgálatot. Ma reggel, miközben kint 15 fok volt, délutánra 27 fokot vizionáltak. Nem ártana néha nekik sem a hőmérőre nézniük. Jelenleg 19 fok van.:-)

Miért üvölt a gyerek?

 Tegnap várok a villamosra. Anyuka két gyerekkel, a kisebbik üvölt mint a fába szorult féreg. Jön a villamos, felszállunk a gyerek tovább üvölt. Páran felállnak és távolabb mennek, másoknak rángatózik az arcizmuk. Jelbeszéddel egymás tudomására adjuk, hogy ez rémes. A nagyobbik gyerek rögtön leült és csöndben van. A kisebbik áll az anyja előtt és üvölt. Kidagadnak az erei és már szinte fuldoklik de csak össze szedi minden erejét és üvölt. Anyuka mindeközben szép halkan ismételgeti, hogy üljél le kisfiam. Kisfia, persze a halk szót meg se hallja.

Kibírtam a 2 megállót és leszálltam. Velem együtt leszállt egy nagymama korú hölgy és egy 50-es férfi. Sopánkodnak, hogy miért üvölt a gyerek. Felvilágosítottam, hogy azért, mert hisztizhet és nem kap egy hatalmas pofont. Ilyen hiszti rohamoknál még a felnőtteknek is lekevernek egyet, mert ez a hatásos. Nyilván nem merték ezt kimondani, de miután én kimondtam elekesen helyeselnek

Mindentől függetlenűl hatalmas parasztság az anyuka részéről, hogy az egész villamost zavarja a gyereküvöltés. Lehet, hogy ő már süket, de mi nem akarunk megsüketülni az ő hülye nevelési módszerétől. Jó, hogy nincs gyerekem, valószinű már a börtönben ülnék.

Más

Ma reggel valami szakértő beszél a magyar rádióban. Hiszteriásan, a vírusról, ami szőrnyű lesz stb. Mondja, hogy az állam ezt nem csinálja meg azt, a kormány nem törődik a dologgal stb. Nem barátom ez a kormány, sőt! De elmenni és beoltatni magát az embereknek, nem a kormány dolga. Most már tényleg megvan a lehetőség, csak ki kell használni. Én nem hogy kötelezővé tenném az oltást, még büntetést is fizettetnék azzal aki nem oltatja be magát. 

Ma délben ugyanaz a rádió a környezet védelemőr beszél. Okosok, ne együnk marhahúst, hanem csirkét. Legyünk vegánok stb. Vajon a kínaiak leállítják a szénerőműveiket? Vagy Rhodéziában lezárják az erőművet, ami úgy van egy szénbánya fölé építve, hogy a bányából egyenesen az erőműbe megy a szén? Nem tagadom a felmelegedést, dehogy tagadom, de élvezem mikor télen nincs hó.:-) Hülye európaiak sanyargatják itt magukat, a világ nagyobbik fele meg röhög a markába.

Élménydús augustóztus 1.

Augusztus 1 a svájciak nemzeti ünnepe. Több dátumról beszélnek, de valamikor a XVIII. században ezen a napon álltak össze a kantonok egy állammá. 

Itt Pesten a svájcimagyarok egyesülete ezt mindig megünnepli és én talán 25 éve, még a férjemmel voltam ott egyszer. Nem tudom mi ütött belém most, hogy elhatároztam elmegyek. Az egyesületet az 1800-as évek végén alapították svájci üzletemberek. Aztán Rákosiék feloszlatták, majd a rendszerváltás után újra alakult.  Azok az ismerősök, akikkel mi kb. egyidőben költöztünk haza, már mind nem élnek, de kíváncsi voltam az újabb felhozatalra. Odaértem és leültem az első asztalhoz, ahol volt hely. Mint kiderült egy vegyes házaspár, a férj svájci, egy svájci nő, aki féléveket itt él és két színmagyar házaspár ültek még az asztalnál. Amennyit a nagy zajban sikerült beszélgetnem velük, mind elégedettnek és boldognak tüntek. Egy valódi svájci sültkolbászt mindig a követség spendíroz. Aztán jöttek a beszédek. Az egyesület elnöke köszöntötte a V.I.P. vendégeket és hangsúlyozta, hogy mi semlegesek vagyunk, ezért köszöntjük a magyar parlament alelnökét valamit több képviselőt a Fidesz és Jobbik pártból, no meg a svájci követet. Miután a jelenlévők már mind beszéltek, meghallgattuk a Bundespresident beszédét valamilyen eszközről, majd egy kórus elénekelte a svájci himnuszt. A jelenlévők nem énekeltek, feltehetően nem tudták as szöveget. Gulyás beszédét sajnos elpasszoltam, mert az egyik nővel bementünk az étterembe lehűlni. Kint ugyanis valami árnyékoló alatt ültünk, amire tűzött a nap. Mindezek után kezdődött az evészet, de ezt már gyorsan ott hagytam, mert ilyen hőgutában nekem nincs kedvem enni.Végül is érdekes volt, akár a svájci nő oltásellenes beszédét meghallgatni. Mint mondta a gyerekét se hagyta soha beoltani. Szerencsés, hogy semmi gyerekbetegséget nem kapott meg a gyerek.

A nap fénypontja este volt, mikor Bayreuthból közvetítették a Bolygó Hollandit. Azzal együtt, hogy csak fele közönséget engedtek be, mégis lehetett és lehet még jegyeket kapni.Normálisan 3-7 év a várakozás a jegyekre. A tengeren túli megrendelők egyre másra mondják le a vásárlást, mert nem tudnak jönni. Kár, hogy olyan messze van és én már nem vállalok komplikált utakat. Az orosz rendező persze szintén kiforgatta szegény operát önmagából, de ezt már megszoktam. Szerencsére mosógépek nem voltak, ezt csak az őrült magyar csinálta néhány éve a Müpában. Sentát a csodálatos hangú Asmik Grigorian énekelte, akitől már 2 éve a salzburgi Salométől is el voltam ragadtatva. A nagy izgalmat a karmesternő okozta, mert nő ott még soha nem dirigált. Mint az interviewból kiderült nagyon felkészült volt a nő. Mindent elolvasott amit Wagnerről és Wagnertől csak létezik. Ha eltekintek a rendezői hülyeségektől nagyon jó előadás volt.

Bécsi horror.

Borzasztóan szorongtam az út előtt. B. bizonytalan járásával Bécsben mászkálni, ügyet intézni nagyon félelmetes volt. Aztán jól oda értünk, lepakoltunk a szállodában. Nagyon kellemes szellős időben eltötyögtünk az első kávéházig, ahol, szó szerint, a Stephans dóm árnyékában ettünk valamit. Élveztük, hogy Bécsben normális az élet. A belváros nem kihalt. Igaz üzletekben és közlekedésben is mindenütt szigorúan maszkot kell hordani, de az utcán nem. Aztán elmentünk az első hivatalos találkánkra és el is intéztük amit kellett. Mentünk B.-nak szalmakalapot venni, hogy ne a kopasz fejét süsse mindig a nap. Pár lépéssel a metro állomás ellőtt, B.-t telibe kapta egy galamb. Szinte bevonzza mindig ezeket a fosós madarakat. Mellét érte a támadás. Papirzsebkendőkkel úgy ahogy letakarítottuk a dolgot. Meglepve tapasztaltam, hogy a bécsi metroban, mármint a folyósokon nincs meleg. Nem tudom hogy csinálják. A kocsi nem volt hűtve, de miután a környezetben nem volt forróság a kocsiban se volt meleg. 

Dolgunk végeztével vissza a hotelbe, gondoltam alszunk egyet, miután fél hatkor keltünk. Részemről nem lett az alvásból semmi, nem voltam álmos. Aztán lementünk vacsorázni.

A horror ott kezdődött, mikor rájöttem, hogy nem találom az altatómat. Nem véletlen, hogy évtizedek óta eszembe se jut altató nélkűl lefeküdni aludni. Hiába kotortam a kacatjaim közt, altató nincs. Akkor már tudtam, hogy ez nem lesz egy jó éjszaka. Aludni nem tudtam és ráadásul fájt a hasam. Vacsorára halat ettem, mediterrán zöldségágyon. Nagyon finom volt és mikor már a felét megettem, akkor jutott eszembe, hogy ez nem az én hasamnak való. Azután már csak a cukkinikat ettem a mediterrán kajából, de már késő volt. Ha én nem alszom, akkor a beleim se alszanak. Az éjszaka egyre rosszabb és hosszabb lett. Mikor az ember nem tud aludni, minden szőrnyűség eszébe jut. Pl. mi lesz ha én most itt meghalok. B. nem tud németül és bár mindenki tud angolul a végén kiderűl, hogy mégse. Elképzeltem, hogy tehetetlenül fog topogni, ügyintézésben amúgy se annyira ügyes, kihez fordúlhat, hogy megy egyedűl haza, stb. 

Szerencsére aludni tud. Nem tudom hányszor ébresztettem fel, a ki be járkálásommal, az olvasással, a párnák cserélgetésével, borzalom, de ő mindig perceken belül vissza aludt és békésen szuszogott. Aztán nagy nehezen mégis reggel lett. Hihetetlen pocsékul éreztem magam, izgultam, hogy megálljak stabilan a lábamon. Mondtam, program változás lesz. Nem várjuk meg a délutáni vonatot. Elintézzük a még hátra lévő dolgunkat, akkor úgyis már az állomás közelében leszünk, bemegyünk, veszek jegyeket a legközelebbi vonatra és megyünk haza. Így lett. 11-kor az állomáson voltunk. 11.50 volt a következő vonat indulása. Megvettem a jegyet, délután 3-kor már itthon voltunk. A kikészített altatót nem, látom sehol. Ha kiderül a teljes kipakoláskor, hogy mégis valahol a táskában bujkált, gutaütést kapok.

Ma reggeli mérgelődéseim

 Szokásom szerint rápillantok reggelente az Index címlapjára. Cikkeket majdnem soha nem olvasok el, nekem elég a vastag nagybetűs cím.

Mit láttam ma reggel, vezető nagybetűs címben: Elfogadjuk az unios helyreállítási alapból a pénzt de csak feltételekkel. Normális?  Ha nekem egy alapból, tehát grátisz adnak pénzt, akkor max. kezetcsókolok nem szabok feltételeket, mert nem is szabhatok. 

Remélem az unió csak megrándítja a vállát, ha nem akkor nem jelszóval. Ezért ugyan az egyik szemem sír, a másik nevet, de nincs más út. Tudom, hogy az országnak és a népnek igen nagy szüksége lenne erre a pénzre is, de valahol tényleg meg kellene húzni a határt, a kiskirályok előtt.

Persze jött még más is. Ez ugyan szintén vastag betűs, de kisebbek a betűk. Eszerint a térségben nekünk lesz a legütőképesebb hadseregünk. Mi van? Kinek üzenünk hadat? Avagy ki akar minket letámadni?  A foci után, majd a hadseregbe öntjük fölöslegesen a pénzt? 

Mennyi kérdés, de válasz nincs, max újabb konzultáció vagy népszavazás, mindez nem ér persze semmit, de ez is pénzbe kerül. 

Tegnap beszéltem valakivel, aki már látta a Pegasus listát, amin ő is rajta van. Az illető az előző választás idején próbált bekerülni a politikába, de igen gyorsan megcsömörlött a dologtól és azóta ívben kerül minden politikai ügyet. Nos ha ő mégis rajta van a listán, akkor elképzelhető, hogy ki mindenki még,:-(((