Bank, telefon, posta

 Kezdjük a postával. Igencsak elbíztam magam és dicsekedtem is, hogy milyen csodás lett a magyar posta. 3 héten át a csütörtök és péntek éjszaka elküldött újságok, már hétfőn itt voltak Münchenből. Régebben keddtől-csütörtökig érkeztek elszórva. Kár volt dicsérni őket, mert két hete nem jött semmi. Már érdeklődtem a szomszédoknál, hogy ők kapnak-e postát, mert azt hittem disszidált a kézbesítőnk Ők kaptak.Írtam persze a postának. Kaptam választ is, hogy majd kivizsgálják, adjam meg hova tartozom. Megadtam. Aztán egy éjszaka belém nyilalt, hogy hátha lejárt az előfizetésem? Írtam az újságnak, ma jött a válasz, hogy részükről minden rendben. Ma, heruéka!!! itt voltak az elmúlt hétvégi újságok. A két héttel ezelőtti persze eltünt. 

Nem tudok belépni a bankba, mert nem jön tőlük a kód SMS-ben. Ez kb. 2 hónapja volt. Fél délutánt eltelefonálgattam, míg valami telefonos módon sikerült átutalnom egy összeget. Szerintük ez valami pillanatnyi zavar volt a rendszerben. A napokban megint megpróbáltam, megint nem működik az SMS. Telefon, hümmögés, biztos megtelt a fiókom meg ilyesmi. Ma bementem a bankba. Ügyintéző próbálkozik, nem megy. Jó a telefon? Hívjon fel! Persze, hogy jó. Telefonálgatott, kérdezősködött és a vége az lett, hogy forduljak a szolgáltatómhoz. Nos, átverekedtem magam Vandán. Műszaki leányzó tanácstalan. Többször konzultál férfi kollégával, miközben én zenét hallgatok. Végül is kideríti, hogy biztos az én telefonomban van a hiba. Rábeszéltem, hogy küldjön nekem egy SMS-t. Oda tartottam a kagylóhoz a mobilt, jól hallotta amikor megérkezett. Ettől függetlenül csak valami telefon üzletben tudnak rajtam segíteni, mondja. 

Még ma este fogok írni egy illatos levélkét a banknak, amiben közlöm velük, hogy ha nem tudják kitalálni mi működik náluk rosszul, akkor a megadott számlaszámra utalják át a pénzt a számlámról és zárják le a számlát. Szerintem vihar sebesen meg fogják találni maguknál a hibát. Szerintetek????

Gyöngyvirág

Húsz évvel ezelőtt a kerités menti bokrok alá, telepítettem néhány gyöngyvirág hagymát. Riogattak, hogy majd nagyon el fog terjedni, de eszébe se volt. Közben ott bebokrosítottak mindent valami talajfedő bokrokkal, úgy hogy vagy 40 cm. magas dzsumbuly lett az út és a kerítés közt. Tavaly aztán felfedeztük, hogy nyílik ott néhány gyöngyvirág. Az idén már lestük és láss csodát ma előtünt néhány szál. Nosza lemegyek leszedem, csak közben még elő kellett keresnem egy terepjáró cipőt, mert ott ugye a víz meg a föld a bokrok alatt nyilván sárrá alakult. Míg én kerestem, B. titokban elosont le a kertbe. Mondanom se kell, hogy papucsban. Mire utól értem már bent állt a bokrok közt. Sajnos már elég régen bajok vannak a járásával, még sík sima aszfalton is nagyokat tud esni, most meg ott bent! Mentem persze utána. Ekkor kezdődött a film érett burleszk jelenet. Ő: Ne kapkodj, ne nyulkálj! Én: engedd, hogy segítsek, támaszkodj rám. Közbe persze mászott tovább és tépkedte a ritkán nőtt virágokat. Nem tartott soká és a papucsa totál belekavarodott a földi bokrok ágaiba. Végre rájött, hogy tényleg nincs több virág és vissza akart fordulni, de a papucsa nem engedte. Ekkor már holt biztos voltam, hogy a földön fogja végezni, de nem izgultam túlzottan, mert a bokroktól csak puhára tudott esni. Miután sikeresen elesett, ki kellett szabadítani a lábát + papucs a bokrok hajtásai közül, mielőtt megkezdődött a felállok műsorszám. Kapaszkodni nem volt mibe. Megint én: támaszkodj rám! B.: hagyjál, fel tudok állni! És tényleg majdnem sikerült, de az ingatag talajon megint eldőlt, most a másik oldalára. Újabb kísérlet, immáron megengedte, hogy segítsek és miközben én is majdnem lehuppantam sikeresen felállt. Közerővel ki is lépkedtünk a bozótból és most itt illatozik a gyöngyvirág a szobában. Megdolgoztunk érte.:-)

Pénzváltó kaland

Április 29.-én este olvastam egy svájci facebook oldalon, hogy bevonnak egyes pénzeket a svájciak. Igaz már 2 éve van róla szó, de most a végső dátum április 30. Utána már csak a svájci nemzeti bankban lehet cserélni a régi pénzt újra. Gyorsan előkapom a svájci pénztárcám, nézem a pénzeket ás igen. A 3 darab százas lejár másnap. Persze mentem  a helyi pénzváltó helyünkre, ami zárva volt. Végül a nő megismert és beengedett. Mondom mi a bajom. Ők sajnos most bankot váltanak és csak hétfőn lesznek megint nyitva, jöjjek akkor nyugodtan. Mondtam, hogy nem vagyok nyugodt, mire ő telefonált a központjukba és megnyugtatott, hogy erről senki nem tud semmit csak jöjjek hétfőn. 

Nem hittem neki és egyből bementem a belvárosba. Ott körbe jártam a Ferenciek terét, ahol 5 pénzváltó is van, de mind zárva volt. Váci utca, szintén zárva minden. 

Mentem hétfőn a nőhöz, még mindig zárva. Kedden egy másik nő volt ott és közölte, hogy még nem kapta meg a pénzt nem tud váltani. Szerdán elkaptam az én nőmet. Hát sajnos, ő nagyon sajnálja stb. Mondtam neki nekem higgyen ilyen ügyekben ne a hazai főnököknek. Elég hallhatóan mérges voltam. Végül megint elkezdett telefonálgatni és adott egy címet ahol garantáltan át fogják váltani. Mondtam neki, hogy biztos arab a tulaj és több esze van mint nekik. Hogy arab-e az nem derült ki de tényleg beváltotta a régi pénzeimet. Elég fájdalmas lett volna elveszíteni 300 SFr.-ot. 

Végül most konkrétan hasznomra vált a nem szeretem facebook. Nagy és kínos meglepetés lett volna, ha véletlenül elkeveredem még Svájcba és mondjuk ebédelni akartam volna, vagy bármit fizetni ezzel a pénzzel.

Melankolia

 Ebben a sötét őszies időben rámtört. Elgondolkoztam, hogy mi is hiányzik az életemből. Sajnos a barátok, akik már nincsenek, elmentek és talán várják az új találkozásokat. Ezek a barátok voltak azok, akikkel jókat lehetett beszélgetni. Akik váratlanul betoppantak és akikhez be lehetett toppanni. Szőrnyűséges Rákosi és Kádár időkben, mikor nagy volt az inség a semmi mellett is remekül el tudtunk beszélgetni. Nem kellett csodás vacsorákat csinálni vagy süteményeket sütni. Nem enni, inni mentünk egymáshoz, hanem beszélgetni. Órákon át volt téma, mert ők is olvastak és zenét hallgattak. Meg lehetett velük beszélni minden eseményt és könyvet. Jártunk persze szinházba, hangversenyre, operába, mindig volt téma. A rendszert persze utáltuk, de arról nemigen volt mit beszélni. TV még nemigen volt. 

Azt hiszem ez a társasági forma a mi generációnkkal kihalt. Olvasgatok különböző fórumokon, facebookon de sehol még csak utalást se látok ilyesfajta társasági életre. Nagy kár. Tudnak még a fiatalok normálisan beszélgetni és miről beszélgetnek? Képesek egy egész estére otthon hagyni a telefont és csak a jelen lévőkkel foglalkozni?  Nem hinném. Covid előtti megfigyelésünk volt, hogy vendéglőben ülnek párok, családok, barátoknak látszó csoportok és ott is csak a telefont nézegetik. Már volt olyan érzésem, hogy egymással is a telefonon beszélnek. Az én szememben igen sívár életet élnek, de ez nem számít. Nekik biztos az én régi életmódom lett volna unalmas, de egy jó dumáért értelmes tartalommal sokat adnék, ha lenne.

Minden napok

 Látom, majd egy hónapja írtam és azóta se lett jobb semmi. Hullámvasúton vagyok B. járása miatt. Időnként remek, egyedül jár-kel napokig, aztán hirtelen az utolsó 50 méteren alig tudom haza támogatni. Eltelik 1-2 nap és megint jár rendesen. Azt, hogy mikor mi a baj, csak utólag tudom meg, de az se biztos. A múlt héten orvosnál voltunk és ott derült ki, hogy a normál gyógyszere mellé még fájdalom csillapítót is szed. Ennek az orvos se örült. Szóval ezen a vonalon így éldegélek.

De hogy pozitivat is írjak, tegnap maszk nélkül vendéglőben ebédeltünk. Olyan normálisnak éreztem magam, hogy utólag vettem észre, hogy úgy ahogy voltam, végig jártam a bevásárló központot, újságos, patikát, zöldségest  és senki nem szólt rám. Az ilyen kis polgári engedetlenséget nekem találták ki. Értelmetlen és oktalan előírásokat szeretek nem betartani. Sajnos itthon nagyon  sikeres a féljetek, reszkessetek propaganda. Nyugatabbra már számít a törvény által biztosított emberi jog. Német igazságügy miniszternő tegnap azt mondta, hogy reméli, hogy még a héten hivatalosan eltörlik az összes  előírásokat a kétszer oltottak és a meggyógyultak számára. Ez, mint mondta, jobb lenne, mintha a bíróságok döntenének. Nem kevesen követelik jogi úton a jogaikat vissza és meg is fogják kapni. 

Amíg itt kezdőnk lélegzethez jutni, iszonyatos állapotok uralkodnak Indiában és Braziliában is. Ha ezt a két államot nem zárják ki szigoruan Európából, akkor hamarosan kezdhetjük elölről az egész cirkuszt, cifra mutánsokkal. Szerencsére a BionTech oltóanyag könnyen és aránylag gyorsan alakítható. Oltásokkal fogunk ezentúl élni.

Lassan az agyamra megy a covid

 Elérkezünk a mindent utálok korszakba. Egyre házsártosabb és veszekedősebb leszek. Néha okkal néha ok nélkül. 

Ma pl. az ellenzéken húztam fel magam többször. Mióta rájöttem, hogy az iPad alkalmas a rádió hallgatásra, ha egyedül vagyok a konyhában, rádiót hallgatok. Ezt megtettem azelőtt is, csak akkor még volt igazi rádió. Naszóval az ellenzéki betelefonálók olyan dolgokon nyűglődnek, aminek semmi értelme nincs. Ugyanezt olvasom a facebookon is. Soha nem szerettem a fideszt és nem lettem volna soha képes rájuk szavazni. De akárki akár mit is mond, a vírust nem ők hozták ránk és nem ők nem tudták eddig elmulasztani. Nem miattuk volt kevés oltóanyag. A végén igazuk lesz a sputnikkal, vélhetően miatta vagyunk egész jók oltásilag. 

De nyilván van rengeteg disznóság. Miért nem az után nyomoznak, hogy mikor hol és ki rakott zsebre egy rakat pénzt jogtalanul. Az nem elég, hogy bedobják, hogy ez ezt vette meg az meg azt, aztán napokig ezen csámcsog a nép. Konkrétumokat kellene hozni, bíróságra menni, még ha tudjuk is, hogy az milyen. Egész életemben egy szélmalom harcos voltam, sokszor nem volt értelme, de mégis. Végtelenül dühítenek a levegőbe pufogtatott vádak, minden konkrét háttér nélkül. 

Közben megtapasztalom, hogy milyen hőslelkű emberek vannak körülöttem, akik tényleg kéretlenül segítenek ahol csak tudnak, ez persze igen jó érzéseket vált ki belőlem. A többit pedig végül is könnyű elkerülni. Nem kell rádiót hallgatni és nem kell facebookot olvasni. Ha lehetne normálisan élni, gondolom, nem is lenne ilyesmire szükségem. Jelenleg kicsit ketrecbe zárt oroszlán vagyok, ami igen rossz hatással van a kedélyállapotomra. Normális életmód mellett biztos nem izgatnám fel magam, mikor reggel B. nem veszi fel egyik telefonját se, mire én zuhogó hóban rohanok át hozzá. Még most se tudom mi volt, mert mindkét telefon működött. Vagy ha véletlenül kiszórja a konyhakőre a fagyasztott petrezselymet, majd bele tapickol. A jeges konyhakő miatt kicsúszik alóla a lába és fenékre zökken a kövön. Az nem igaz, hogy az elmúlt 3 hónapban mekkorákat esett már. Utolsó közös esésünkkor is csak nekem kékült be a csípőm, neki semmi baja nem lett hála az égnek. Ő meg nem is érti, hogy én miért idegeskedek.:-)

Na most jól kipanaszkodtam magam, remélem senki nem olvassa el. Ha mégis, elnézést kérek.:-(

Húsvét

Az idei húsvét elég szörnyű. Immáron a második ami csak arra jó, hogy még az is zárva legyen, ami máskor nyitva van. A tavalyi húsvéton Bayreuthban lett volna a helyem, de nem lehetett utazni. Az ideire Berlin lett kitűzve, de ugye utazni megint nem lehet. Mondhatnám elvették életem értelmét. Persze tudom, hogy semmi képen nem tudnánk utazni mert B. lába nemigen bírná a strapát. Így aztán az "ünnepet" vidáman töltöttem. Pénteken egész nap mostam, el is fogyott az egész mosószerem. 

Szombaton főztem, meg kimentem vásárolni, miután reméltem, hogy megérkezik az újságom, de nem tette. Bánatomban hülyére néztem magam a tv-n. Találtam egy régi filmet, amit ugyan már biztos láttam de nem emlékeztem rá. Így a szokásos este 8 óra helyett már délután 5-től a tv előtt ültem. Tegnap már semmi házi munkám nem volt, így kicsit rendet csináltam  apincében és élveztem, hogy rakhattam a szemetet a különben ritkán üres kukákba. 

Rémség, de délután kevéssel 5 után, már megint a tv-nél ültem és ma sem lesz ez másként. Előtte azért még haza kísérem B.-t. 

Estére már teljesen hülye voltam a sok tv nézéstől. Tudom, elkezdhettem volna egy könyvet is olvasni, de akkor egyrészt még többet ültem volna egy helyben. Tv nézes közben mászkálok ki be, konyhába, másik szobába stb, Másrészt nincs valahogy türelmem bele kezdeni valami hosszabb lélegzetű dologba. Nem tudom mi van velem, de ez nem normális azt tudom.

Szerencsére holnaptól vissza zökkenünk normálisba, már amennyire manapság normálisról lehet beszélni. Lesz megint kora kelés mert jön csodálatos Elenám, ha marad a jó idő, ablakot is pucol. Én meg megyek a pékhez, utána B.-ért. Csinálok ebédet, utána megyek az újságokért meg mindazért ami kifogyott, pl. narancs, tejfől, citrom stb.  

Aztán csak várok, várok... Nem tudom mi jön el előbb a szabadság vagy a halál, de valami már történhetne végre.