CSODA!!!

 Már vagy két éve, hogy eltűnt 4 gyürüm. Igen együtt és egyszerre. Igaz mindig is együtt hordtam őket. Rengeteget kerestük. B.-is, aki egyébként mindent megtalál és én is. Első sorban az író asztalomra koncentráltunk, de átnéztünk végül minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyet. Bútorokat huzigáltam el, hogy nem esett-e mögé, meg ilyesmik. Gondolkoztunk sokat, hogy ki járt itt, de a megszokott, nagyon slendrián, takarítónőn kívül nem volt itt akkoriban senki. Bár a tények ellene beszéltek, nem akartam elképzelni se, hogy a lustaságán kivűl rendes nő vitte volna el a gyűrüket. Az első lázas kereséseket, több kevésbé lázas követte, de végül is belenyugodtam, hogy nincs és kész. Nagyon fájdalmas volt a dolog, mert az eltüntek közt volt a karikagyűrűm, valamint az a körbe 10 apró brillel berakott gyűrű is amit a 10. házassági évfordulóra kaptam. A másik kettő saját szerzemény volt, semmi emlék értéket nem képviselt. 

Ma délelőtt benyúltam valamiért az íróasztalom egyik, sokszor felforgatott, fiókjába. Megláttam egy fekete gyöngysort a golyóstollak közt, amire szépen fel voltak fűzve a gyűrűk. Először csak álltam és nem hittem a szememnek. Aztán vittem B.-nek mutogatni. Ő is csak nézett és elsőre nem is értette mit mutogatok. Mikor megmondtam hol találtam, azt mondta ez nem lehet igaz. Szerintem is valami boszorkányosság van a dologban, hogy csak így egyszerűen több mint 2 év után, visszajöttek a gyűrük egy olyan helyre, ahova hetente többször benyulkálunk tollért és egyebekért. 

Most ha még B.lába is rendbe jönne valami varázslat révén, igazán elégedett lennék a sorsommal.

A madridi út

 Nemrégiben a svédeket csodáltam a lezser covid hozzá állásukkal. Nincs maszk, általában és nagyjából minden nyitva van. Most a napokban a madridiakról olvastam bőven.

Az első cikk arról szólt, hogy a madridi operában szünet nélkül játszanak már egy éve. Két új bemutatójuk volt az elmúlt évben, mindegyik nagy és igényes előadás. Bellini Norma  és egy Wagner opera. Normáról írtak részletesen, amiben nagy kórusok vannak. Ezt úgy oldották meg, hogy a kórustagokon egy vékony anyagból készült maszk van, amire rá van festve az arc. Igaz kicsit furcsa, hogy hangosan szól a kórus és senkinek nem mozog a szája, de meg lehet szokni. Szóló énekesek persze maszk nélkül énekelhetnek. Mindenkit szorgosan tesztelnek, a próbák alatt is. Miután a pénz kevés, amit tudnak maguk csinálnak. Vettek pl. valami légtisztitó készüléket, egy darabot. A többit a saját műhelyükben legyártották. Ezek minden éjszaka tökéletesen átszellőztetik és fertőtlenítik az egész épület levegőjét. Ez történt a jelmez fertőtlenítő szekrényekkel is. Megvettek egy prototipust, a többi a házban készült. 

A közönség pedig boldog. A helyek 60 százalékát szabad eladni. Eddig még se a közönség köreiben se a ház alkalamazottainál nem volt megbetegedés. 

A Madrid és környéke, kb. 3,7 millió ember,  főpolgármesternője vállalja a nyitottságot. Mert gyakorlatilag minden nyitva van náluk. Valószinű felmérte, hogy mi okoz nagyobb kárt, a lezártság és az ezzel járó ezer baj. A gyerekek iskolai lemaradása, az emberek psychés nyomora, az ebből adódó családon belüli veszekedések és nem utolsó sorban a gazdasági csőd. 

A spanyoloknak más a temperamentuma. Feltehetően nem tűrik, hogy egy évre elvegyék az alapvető jogukat, a szabadságot. Most húsvétkor azért megtiltották az utazásokat, van is felháborodás jogal. Mert hogy néz már ki, hogy a németek már vasárnaptól küldik a tele chartergépeket Mallorkára, de a madridi az nem mehet oda. 

Nem tudom a németek majd hogy fogadják az újabb szigorításokat. Múlt szombaton 20ezren tüntettek Kasselben, nem vírustagadók voltak. Normál hétköznapi emeberek, akiknek elvették az egzisztenciájukat, a munkájukat, életük értelmét. Engedélyezve 1500 embernek volt a tüntetés és a nagy tömeg ellenére, a rendőrők nem avatkoztak be. Hagyták, hogy a tömeg a megfelelő táblákkal végig vonuljanak a városon. 

Sajnos az őszi választásokon lesz majd a tilalmak bőjtje. Míg tavaly még nagy százalékban voltak megelégedve a kormánnyal, ma ez az elégedettség rohamosan csökken. Aztán, hogy kik fognak nyerni ősszel, arra gondolni se szeretek.

Carmen

 Tegnap a bécsi operaházból közvetítettek egy Carment. Természetesen közönség nélkül énekeltek szerencsétlen énekesek. Ezt az üres szinház előtt énekelni dolgot soha nem fogom megszokni. Nincs taps,siker, semmi reakció, borzalom.

Amugy az előadás nem volt rossz. Igaz nagyjából kivülről tudom, mert ezt a darabot már gyerekkoromban is többször láttam, de a zene mindig vonzó. A rendezés elég modern volt. Egyszer még az okos opera könyvemet is elővettem, mert nem jöttem rá, hol tartunk a darabban, miután díszlet nem volt. Helyette voltak öreg hatalmas mercedes autók, amit a statisztéria tologatott ide-oda a szinpadon. Egy sima kocsma díszlet többet segített volna a megértésben. A kimondhatatlan nevü énekesnőnek szép hangja volt, de valahogy egyáltalán nem volt egy carmeni alkat. Don Hose már jobban megfelelt a szerepnek, de az igazi a torreádort alakító baritonista volt. Hangilag senkit nem lehetett kifogásolni.

A rendezés meg nagyon mai. Én már láttam ennél sokkal erotikusabb töltetésü Carment is, ahol senki nem húzta le a nadrágját, és neki nem játszott meg hatalmas sexuális élvezetet, nem nyúlkáltak a nők szoknyája alá meg ilyesmik. Előjáték alatt bejött egy pasi a félhomályos színpadra, meztelenre vetkőzött, kicsit illegette magát és kiment. Jó kivehetően meztelen volt. Lehet, hogy öreg koromra prüd lettem, de ilyen dolgok nem valók nálam egy operaelőadásba. Egyáltalán minden előjáték alatt rendeztek valamit a szinpadra, de minek?  Összefüggést a darabbal én nem láttam. Tudom, nem tudok a rendező agyával gondolkozni.

Jó lett volna ott űlni és élőben nézni. Egyáltalán még valaha az életben egyszer közönség lenni valahol, nagyon jó lenne.

Még élek!

Az utóbbi időben, kicsit sok minden jött össze egyszerre. A jégszekrényen túl is, ami tudott az elromlott, cserélni vagy javítani kellett, nem csak nálam, hanem B.-nél is. 

Ehhez jön, hogy B. egyelőre nemigen járkálhat egyedül sehova, mert totál bizonytalan a járása. Egy szemvillanás alatt akkorákat tud esni, hogy valódi csoda, hogy még nem tört össze semmije. Ezek a dolgok engem se hagynak nyugodni, minek következtében már altatóval se nagyon tudok aludni. Természetesen minden ötletet, bot, mankó, rolátor stb. elutasít. No de van már heti gyógytorna itt nálam és ma a masszírozóhoz is eljutottunk. Kősziklák gördültek le rólam, mikor az oda és a vissza utat is sikeresen, esés nélkül, abszolváltuk. 

Közben mindketten megkaptuk a második oltást, amitől én egy néhány órára lázas lettem, de gyorsan elmúlt az egész. Most már van papírunk is róla, de hogy miért kellene itt az üres utcán maszkkal járnunk, azt nem értem. 

Mindezek közepette gyötörtem az agyam, hogy segítsek önmagamon, mert a szokásos bevásárlás, főzés stb. mellett még B. ide oda kísérgetése is kicsit sok lett lassacskán. Már szívesen vonultam volna be az otthonba is, de B. erről természetesen hallani se akart. Aztán egy álmatlan hajnalon eszembe jutott egy kedves eredetileg netes barátnő, aki az első szóra jött és jönni is fog. Őt B. is nagyon szereti, régi ismerős. Ma sikeresen lebonyolították az első próba utat. Hogy is mondják a Németek? Kommt Zeit kommt Rat.

Jégszekrény meg egyebek

Vasárnap este már másodszor állt le a huszonéves jégszekrényem. Az első leálláskor B. csinált vele valamit és járt egy hétig. B. első véleménye szerint nincs nagy baj. Hétfőn aztán nézegette és végül délután megengedte, hogy telefonáljak egy szerelőnek. Kedden szerelő jött, ránézésre közölte, hogy be van jegesedve le kell olvasztani és akkor majd jó lesz. Nem vitatkoztunk, a pasi rendkivűl ellenszenves volt. Kifizettem az 5500 forint kiszállási díjat és elment. Az ideg összeroppanás határán voltam. Nincs mese kell egy új hűtő de gyorsan. Akkor még jó hideg volt kint, így minden a balkonon, illetve az mélyhűtött húsokat bepasszíroztam a pincei mélyhűtőbe. Elkezdtem keresni új hűtőt. A problémám az, hogy itt 70 cm hely van a hűtőnek ezért most is 70 cm. hűtőt kerestem. Igen ám de sehol nem adják meg a nagyságát. A magasságot esetleg, de többnyire csak arról írnak, hogy egy évben mennyi áramot fogyaszt, ami engem nem érdekel. A legtöbb helyen még gondos utána kereséssel se lehet megtudni a méretet, ami általában 60 cm. Délutánra már káprázott a szemem. Ez a rendelősdi nem nekem való. Én szeretek elmenni az üzletbe, megnézni, kiválasztani és megvenni. Ez manapság szinte lehetetlen. Szempont volt az is, hogy gyorsan szállítsák, mert a nyakunkon volt már a tavasz. 

Hosszas keresgélés után találtam valahol egy AEG hűtő, no frost ez is fontos volt. Azt hittem, hogy ez 70 centis, mert már extra erre kerestem. Ide hívtam B.-t, mondtam, hogy szinte beszámíthatatlan állapotban vagyok, nézze meg ő is alaposan, hogy jót néztem-e ki. Nézte, rábólintott. Átverekedtem magam a rendelésen, fizetésen mindenen. Ez tegnap volt és ma délben már meg is érkezett a hűtő. Ja, hogy nem is AEG, hanem Liebherr, nem is 70 cm és még az ajtaja is rossz oldalról nyílik, az nem számít. No frost és itt van. Ajtót majd megcsinálja B. ha haza ment és elhozta a szerszámokat. Ez kb. szombat délben lesz. persze nem megy egyedül haza és nem is jön egyedül vissza, na de sétálni egészséges. 

Sajnos az új hűtőt szívből útálom a saját tehetetlenségem miatt, az mindegy. Ezentúl ezzel a törpével kell élnem.

MÁS

Újabban gyakran szereplünk a német TV vezető hírei közt. Először jött a közfelháborodás a Klubrádió miatt, amit állítólag interneten lehet hallgatni. Kíváncsi lennék, hogy korosztályomból hányan ugorják meg ezt a gátat. Nekem ma segített valaki feltenni az iPadre, de soha nem fogom hallgatni. Reggel félálomban, mikor én be szoktam volt kapcsolni a rádiót, azt a hosszú procedúrát soha nem tudnám megcsinálni, mert vagy elalszom közben, vagy totál felébredek és akkor fel is kelek és nem rádiózom. 

A másik hír tegnap volt, miszerint a magyarok megint megszegték az európai egyezséget az oltással kapcsolatban és extrában vettek egy rakat kinai vakciánát. Ami nem mellesleg az EMA által még csak nem is lett megvizsgálva és pláne nem engedélyezve. Ez van ezt kell szeretni.

Méltóság

 Nagy vita kerekedett tegnap a német parlamentben, mikor kiderűlt, hogy a lockdown enyhítés abból áll, hogy márc. 1 után kinyithatnak a fodrászok. 

Tudni kell, hogy náluk karácsony óta minden zárva van, kivéve az élelemiszert és a patikákat.Miután a számok náluk javulnak, joggal várta a nép,  hogy több enyhítés jön, de nem . Most az új mutációtól kell félni és kész. Merkel nem sokat magyarázott, inkább csak apellált, hogy mindenki legyen óvatos stb.

Este viszont Markus Södert interjuvolták, ő a Bayor miniszterelnok és annak a pártnak a vezetője amelyik testvéri kapcsolatban van Merkel pártjával (CDU/CSU). Érdekesen indokolta, hogy miért pont a fodrászok. Szerinte az emberek méltósága a fő érték. Abba nem szabad belemászni. Nos, ha senki nem mehet hónapokig fodrászhoz, az sérti az emberi méltóságot. 

Nos szerintem az emberi méltóságot sokkal jobban sérti, hogy arcfedővel lehet csak az utcán járni, ez elvárás. Ezzel gyakorlatilag elvesztem az arcom, ami pl. az ázsiai kultúrákban a legnagyobb szégyen. 

Ugyanebben az esti műsorban volt egy rövid riport Stockholmból. Mint kiderült ma az ifjúság oda áramlik, mert ott van majdnem normális élet. Ír, német, francia, olasz fiatalok, ott élnek hetek óta, mert otthon nem lehet kibirni. Stockholmban nincsenek ugyan tömeg rendezvények, de különben minden nyitva van. A belvárosi sétáló utca, hideg ellenére tele, maszk nélküli emberekkel. Kávézókban éttermekben vígan fecserésznek az emberek szintén maszk nélkül. Kis melléktermék, hogy nem megy teljes csődbe a kiskereskedelem és a gasztronomia. A halálozási átlag nem magasabb mint máskor. Egy hónapban megugrott, de a következőben lényegesen kevesebb volt mint az átlag, szóval a végén kiegyenlitődik. Nem mellesleg az iskolák is normálisan működnek 14 éves korig. Utána digitális tanítás folyik.

Oltásról nem volt szó, de feltehetően nem jeleskednek, mert ők se mint más se kap elég vakcinát. 88 éves barátnőm sincs még beoltva.

Ha fiatalabb lennék, húznám a csíkot Svédországba. A nyelvbe gyorsan vissza zökkennék, a fejem se fájna, vígan élnék és szabadon.

Még mindig covid és minen más

Tegnap jöttem rá, hogy ez a covid igazi öregeket csinál belőlünk. Érdekes programot néztünk a televizíóban a bécsi opera back stage. Szinte hihetetlen, hogy mekkora üzem egy ilyen nagy operaház. Rengeteg ember érdekes funkciókkal. Sok felelőségteljes beosztás, mert mindennek úgy kell működnie, mint egy svájci órának. A megkérdezettek, mind lelkesen meséltek a munkájukról. Mondták, hogy ezt a munkát vagy szeretni kell vagy elmenni innen. A legjobb a súgó volt, aki bemutatta, hogy hogy kell sűgni. Mint mondta, ha erős a zene, akkor akár kiabálni is lehet, de ha halk akkor nagyon halkan, illetve néha az is elég "ha hangosan gondolkozom". Míg meséltek és mutogattak be- bekapcsoltak valami próbára ahol szép zene  volt. Na és itt jött az öregasszony effektus. B. mást se hallott, mint emlékszel.... Minden zenéről eszembe jutott valamelyik operaház vagy hangverseny amin voltunk és ez csak az elmúlt 15 év. Milyen jó lett volna a férjemmel megöregedni, micsoda közös emléktömeggel rendelkeznénk, a közel 50 évről.

Volt a héten egy jó dokumentum film is Helo Diktátor címmel. Igen Orbánról szólt és a kétségbe esett EU komisszárokról, akik rájöttek, hogy ilyen dolgot amit ő művel senki se tudott elképzelni se és ezért nincs a a kezükben semmi amivel megróhatnák. Megint világossá vált a félelem, hogy ha kiteszik az európai néppártból, ahol fel van a fidesz függesztve már elég régen, akkor meg se állnak a szélsőjobb pártcsoportig, ahol már tárt karokkal várják őket. 

Érdekes volt annak a két komisszárnak a hazai látogatása, hogy mit tapasztaltak. Voltak a club rádióban és beszéltek az egyetlen még független lap főszerkesztőjével is. A lapot Magyar hangnak hívják, nem is tudtam, hogy létezik. Újságosnál egyébként kapható, megkérdeztem. Pesti főpolgármesterrel is beszéltek, aki persze, hogy elmondta, hogy mennyire elvonják a kommunális költségekre szánt pénzt tőlük. No meg persze a CEU se maradhatott ki, ahol nagyon sajnálták, hogy a luxemburgi bíróság egy héttel azután adott nekik igazat, mikor ők már pont elköltöztek. 

Egyébként én Orbánt már igen régen nem láttam és nem győztem csodálkozni,  hogy hogy tudta ekkorára növeszteni a pocakját. Ő a nagy sportember. Nem szégyenli magát?