Tegnap a bécsi operaházból közvetítettek egy Carment. Természetesen közönség nélkül énekeltek szerencsétlen énekesek. Ezt az üres szinház előtt énekelni dolgot soha nem fogom megszokni. Nincs taps,siker, semmi reakció, borzalom.
Amugy az előadás nem volt rossz. Igaz nagyjából kivülről tudom, mert ezt a darabot már gyerekkoromban is többször láttam, de a zene mindig vonzó. A rendezés elég modern volt. Egyszer még az okos opera könyvemet is elővettem, mert nem jöttem rá, hol tartunk a darabban, miután díszlet nem volt. Helyette voltak öreg hatalmas mercedes autók, amit a statisztéria tologatott ide-oda a szinpadon. Egy sima kocsma díszlet többet segített volna a megértésben. A kimondhatatlan nevü énekesnőnek szép hangja volt, de valahogy egyáltalán nem volt egy carmeni alkat. Don Hose már jobban megfelelt a szerepnek, de az igazi a torreádort alakító baritonista volt. Hangilag senkit nem lehetett kifogásolni.
A rendezés meg nagyon mai. Én már láttam ennél sokkal erotikusabb töltetésü Carment is, ahol senki nem húzta le a nadrágját, és neki nem játszott meg hatalmas sexuális élvezetet, nem nyúlkáltak a nők szoknyája alá meg ilyesmik. Előjáték alatt bejött egy pasi a félhomályos színpadra, meztelenre vetkőzött, kicsit illegette magát és kiment. Jó kivehetően meztelen volt. Lehet, hogy öreg koromra prüd lettem, de ilyen dolgok nem valók nálam egy operaelőadásba. Egyáltalán minden előjáték alatt rendeztek valamit a szinpadra, de minek? Összefüggést a darabbal én nem láttam. Tudom, nem tudok a rendező agyával gondolkozni.
Jó lett volna ott űlni és élőben nézni. Egyáltalán még valaha az életben egyszer közönség lenni valahol, nagyon jó lenne.