Cím nélkül

Annyi minden jár a fejemben, de talán tegnapi kalandunkkal kezdem.
Elég régóta mondogattam B.-nek, hogy az egyik elektromos fűtő panelen elromlott a termosztát. Ez valahogy nem keltette fel az érdeklődését, nem foglalkozott vele. Aztán jött az egynapos fűtés kiesés, amikor rossz kedvemet még fokozta, hogy a termosztát nem működik. Ezután nagy nehezen megnézte és elismerte, hogy rossz. Előzően nemigen akarta elhinni. Felhívta a céget, van termosztát, ráadásul még garanciális a dolog, más kérdés, hogy egyikünk se tudja, hol vannak a papirjai. A cég a Nagy Lajos Király útján van 8-as szám alatt. Néztem a térképet, aha, ez közel van az Örs vezér teréhez, metro. Már egy hete sikerült a tegnapi napot megtalálnunk, amikor el tudunk menni. Volt egyéb dolog is. Szépen felfőztem őket, hogy egy utvonalon elintézünk mindent. Indulás előtt eszébe jutott, hogy ki kellene próbálni, nem a fűtőtest maga rossz-e. Leszedte a másikról a jó termosztátot, felrakta azzal se jó, ol vissza szerelte. Közben én már majdnem kalapban kabátban vártam, hogy indulhassunk. Engem ilyenkor üldöz a tudat, hogy még ebéd is fog kelleni, mert az utvonalon nincs vendéglő. Gyorsan kiértünk az Örsre, kis gyaloglás, majd ott álltunk egy nagy bérház előtt. A cégnek nyoma sincs, bár többször végig olvastuk a csengők mellett a neveket. Mondom itt a közös képviselő telefonszáma, hivjuk fel, hátha tud segíteni. Ekkor derült ki, hogy nem csak nálam, de nála se volt telefon. Ekkor mondtam, mindegy, menjünk az IKEA-ba, az volt a következő célpont. De nem. Ott topog a kapu előtt, mert hátha jön valaki a házba stb. Végül ott hagytam, kicsit idegesen, mert mindig félek, hogy elveszik valahol. Alapból soha semmit nem kérdez, inkább bolyong stb. Végül jött velem. IKEA-t alaposan átrendezték végre nem kell végig cammogni az egész áruházon, hogy a piactérre jusson az ember. Megvettük a csuszás gátlót az ő szőnyegei alá és haza jöttünk. Már fél három volt.

Ekkor jöttem rá, hogy a fizikai öregedésen túl, szörnyű, hogy az ember mennyire elveszti a psychés rugalmasságát. Tudtam, hogy mindegy mikor eszünk, de a tény, hogy totál ki lettem lendítve a normál ügymenetemből, totál kiborított. Idegesen kapkodtam a konyhába, képtelen voltam végig gondolni a prioritást. Szörnyű volt. Ilyenkor megijedek önmagamtól.

Délután megnéztem a cég címét, Nagy Lajos Király útja 81!!! Csak tudnám mikor lesz időnk kibuszozni oda, legközelebb.

A másik történet az ismerkedéseim. Két hete mentem kora délután a Bevásárló központba. Jön szembe egy idős hölgy és leszólit. "Egy kis séta?" Mondtam, hogy nem, vásárolni megyek. Ő meg folytatta, mesélt, gondoltam szegény biztos egyedül él és nincs kivel beszélgetnie. Ez hamarosan ki is derült. 55 éve lakik itt, már mindenki kihalt körülötte se rokon se ismerős se senki. De az is kisült, hogy tulajdonképen arra volt kíváncsi milyen szőrből van a bundám. Mindeközben jött haza valaki autóval és tőlünk nem tudott bekanyarodni a kertkapun. Tényleg udvariasan megkért, hogy álljunk egy picit odébb. Rendben. pasi megköszönte és elment. A vad idegen budai úriasszony meg utána szólt, hogy "ronda zsidó" én meg hápogtam egy kicsit.
A napokban az újságosnál egy idősebb német úrral elegyedtem beszélgetésbe. Itt él, de eredetileg kölni. Mondom neki, hogy most ott kellene lenni, mert csúcson jár Kölnben is a farsang, ami ott nagy hagyomány. "Túl sok a török" mondja erre az "úr". Én csak nyeltem egy nagyot.
Azóta is motoszkál bennem, hogy mikor kezdődött ez a mindenki rossz aki nem én vagyok mentalitás. A hölgy biztos utálja a pirézeket is az úr meg a zsidókat, de miért? Bántotta őket bármelyik is valójában?

Örkény

A tegnapi szép vasárnap igen kellemes befejezést nyert. A decemberben elmaradt Örkény egypercesek Mácsai Pál előadásában, tegnap kerültek előadásra. Ez a név egyike a nagyon keveseknek a mai szinészek közül, ami mond valamit. Hogy honnan ismerem nem tudok azóta se rájönni, de nem csalódtam. Szépen értelmesen beszél, kellemes az orgánuma. Aztán emlegeti a színházát és nem tudom melyikről van szó. Az előadás utáni beszélgetésen hallgatok mint sz@r a fűben. Biztos tudnom kellene, de nem tudom. Tulajdon képen Örkényt se ismerem. Az egyperceseket már itt ott olvastam és mindig nagyon tetszett, ezért is akartam élőben meghallgatni. Zenei kíséret is volt, cimbalommal. Nagyon érdekes volt. Ilyen cimbalmot még senki nem látott, ez egy olyan hangverseny cimbalom. Sok hanghatást el lehet vele érni, amit egy közönséges cimbalommal nem. A fiu, Hajdu .... időnként Bachot játszott, máskor meg improvizált. Jó volt.
Úgy tűnik a kihívásokra még reagál az agyam. Lassan beúszott a Macskajáték, felejthetetlen Bulla Elmával és Tőkés Annával, majd a Tóték is, ami szintén szenzációs volt, bár a szereplőkre nem emlékszem.
A beszélgetés során lassan rájöttem, hogy feltehetően a kis Madách színházat keresztelték Örkényre. Mácsai sokat mesélt a színházvezetői munkáról, ami nyilván nem egyszerű, de annál érdekesebb. Sajnos nem én vagyok ott a célközönség, de azért jó, ha az ifjúság bemegy a színházba. Miután egyrészt dicsérte másrészt őszintén elmondta a jelenlegi egyik nagy siker darabukról a lényeget, biztos, hogy ívben fogom a jövőben is kerülni a helyet. Miközben bánatosan felidézem azt a sok remek előadást, amit pont ott volt alkalmam megnézni + Hofi.
Ide másolom a saját honlapjukról, mit írnak róla:

KERTÉSZ UTCAI SHAXPEARE-MOSÓ

• 
  

William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, Závada Péter átirata és a Társulat improvizációi alapján

---

Előadásunk egyik célja, hogy egy nagyrabecsült klasszikus újra-, át-, feldolgozásán keresztül megragadjuk a mai magyar valóság, illetve ezen belül a történet szereplőinek bizarr, sötét, abszurd, undorító, groteszk, zavaros, szánalmas, döbbenetes, riasztó és ellentmondásos oldalait, és mindezt lehetőleg amolyan költői realizmus formájában tárjuk a kedves néző elé - bármit is jelentsen ez. S ezért bizony gyakran igen obszcén, vulgáris, nyomdafestéket nem tűrő – de azért persze, mint tudjuk, a mai magyar valóságban igencsak jelenlévő – kifejezésekben bővelkedő jeleneteket készítettünk nagy-nagy szorgalommal és szakértelemmel. Éleslátásunk vitathatatlan. Szándékaink metszően pontosak és mély tartalommal bírnak. Előfordul tehát: hulla, és annak fagyasztása, csontok, hányás, köpés, meztelenség, verekedés, felnőttfilm-részlet, kitört ujjak, kábítószer fogyasztása és terjesztése, méregkeverés, zászlóégetés (ja ez nem), egyszer elhangzik az a szó, hogy 'zsidó', egyszer az, hogy 'cigány'. Lesz füst, stroboszkóp, hangos zene, riasztó hangeffektek, zaj, káosz, kosz és több liter művér.


 Ilyenkor látszik, hogy totál kiöregedtem a mai magyar színházi életből. Nem mellesleg Závada egyetlen könyvét se voltam képes elolvasni, nyilván bennem van valami komoly hiba. Ami nincs benne a leírásab, csak mondta Mácsai, hogy jó hangos elektromos zene van időnként és buzdítják a közönsgéet, és azok felállnak és táncolnak meg csápolnak. Olyan disco drum drum. No mikor felállnak én feltehetően szépen kiosonnék, a keletkező zaj miatt.
Jó lenne megtapasztalni mondjuk Bécsben, hogy ott miket és hogyan játszanak. Sajnos ott a zenénél kell maradnom, mert van valaki mellettem aki csak angolul tud.

Hétköznapok

Nyúlik itt ez az unalmas január, ami ráadásul még jó ködös, ergo sötét is. Sajnos semmihez sincs kedvem, csak várom, hogy elmúljon már végre. Persze örülök, hogy nincs hó, síkosság és különösebben hideg se. Változatosságot eddig két koncert jelentett. Az egyik Bécsi est címen ment. Jonas Kaufmann énekelt, aki ma az egyik igazi tenorista sztár. Nem mondta le, pedig szokása. Eddig 6 alkalommal volt rá jegyem, de csak négyszer sikerült hallani. Nos ezt az ideit akár ki is hagyhattam volna. Nagy csalódás volt. Olyan volt, mintha unta volna az egészet, nem is beszélve arról, hogy a müpában erősítéssel énekelt! Hatalmas hangszórók lógtak a mennyezetről, nem kis megrökönyödést okozva a hangversenyre járó közönségnek. Persze a terem tele volt, tomboltak a népek, 80 kilósra saccolt leányka vörös rózsacsokrot akart felvinni a színpadra, de nem engedték. Azért feladta.

Hétfőn aztán jött egy élmény dúsabb este. Ifjú, 30 éves, de húsznak se látszó amerikai ifjú játszotta Beethoven hegedű versenyét. briliánsan. Nagyon élveztem. Volt még Schumann szimfonia is, amit a fesztivál zenekar becsülettel eljátszott, de nem több.

Mit csinálok még? Leginkább olvasok, amellett, hogy persze főzök is és ha muszáj be is vásárolok. Az ilyesmit igyekszem igen gyorsan letudni, nem szeretek sokat tartózkodni a konyhában. Talán azért, mert ott rendszerint rádiót hallgatok, amin rendszeresen felhúzom magam, pedig csak az időjárásra vagyok kíváncsi. No meg felületesen olvasok el egy SMS-t, minek következtében ok nélkül futok egy kört. Holnap mehetek újra.

A mai délutánomat a Nők Lapjának szenteltem. Kedvenc rovatom a házassági hirdetések. Egy 60-as pasinak sikerült olyan szöveget írni, hogy két szót kellett megkeresnem az idegen szavak szótárába. Mellesleg majdnem ugyanaz volt mindkettő jelentése. Volt még több idegen szó is, de azokat ismertem. Elképzeltem egy hosszú beszélgetést egy ilyen alakkal. Majd csodálkozik ha nem kap válaszokat.

Van persze könyvem is, egy kicsit bőbeszédű krimi és ha szerencsém van, holnap megjön a heti német újságom is. Aztán még 9 nap és ennek a januárnak is vége lesz. Addig még elszórakoznak az okosok Davosban. Tegnap Trump és Greta, igen szórakoztatóak voltak, ma már remélhetőleg az értelmesebbek jutnak szóhoz. Várom az esti híreket.

Múzeum kaland

Elöljáróban, nagyon szeretem az idei telet, remélem már nem lesz rosszabb. Ha süt a nap, szívesen megyek el bárhova. Ma a Nemzeti Múzeum volt soron, természetesen a Rotschild Klára kiállítást akartam megnézni. Voltam már ott természetesen többször is, de utoljára akkor, mikor ott volt kiállítva a korona és környéke.Elég rég volt. Ma mikor megláttam azt a rengeteg lépcsőt és még egy kapaszkodó korlát sincs, már nem voltam túl lelkes. No de azért felmásztam, mondván lefele biztos nem jövök itt le. Ilyen őskorúaknak a jegy már ingyen van. Ezután kiderül, hogy a Rotsclild kiállítás egy külön épületben van, amiről természetesen semmi útmutatás nincs kint. Nagyon körül néztünk, mert nem akartam elhinni, hogy agg invalidusoknak ne lenne valami bemeneteli lehetőség, de hiába néztünk jobbra és balra is a lépcsőtől nem volt semmi. Szóval itt csak ez a néhány esküvői ruha van, mondja az igen kedves teremőr hölgy. Lift nincs? Hát van, de csak kísérővel, mert nem egyszeü stb. Mondom, én azon  a sok lépcsőn nem tudok lemenni, mert még karfa sincs. Jön a mese, hogy ez műemlék épület stb. Ezzel a dumával, nálam jó helyen landolnak, mert a guta ütöget, hogy hogy barmolják szét szálloda építés címén a szép belvárosi műemlék házakat, vagy hagyják megrohadni, pl. a múzeummal majdnem szemben is. Mindezt természetesen igen udvariasan adom elő, így abban maradunk, hogy ha már itt vagyunk, megnézzük a Seuzo kincseket, amire már rég készültem úgyis, aztán visszamegyünk hozzá és ő elkísér minket a lifthez és megmutatja a Rotschild kiállítás helyét.
A Seuso kincsek lenyűgözök, mást nem tudok mondani. Azzal együtt, hogy már sok képet láttam róluk és sokat is olvastam a témával kapcsolatban. Sajnos a kiállító teremben még véletlenül se lehet leülni kicsit pihenni én meg sajnos nemigen bírom az ácsorgást.
Ezután megkerestük az őr hölgyet, aki igen zegzugos folyosókon és csak kóddal nyíló ajtókon keresztül elvezetett a szép nagy modern lifthez. Mikor leértünk kiderült, hogy van ruhatár, szép nagy kellemes világos kávézó, amin áthaladva elértünk a gazdasági kijárathoz. A kertben áll egy házikó, ott volt a Rotschild kiállítás. Azt is csak részben láttam, mert még egy irtózatos mély pincébe kellett volna lemenni a folytatásért, de annyira már nem érdekelt.
Vannak persze kérdéseim. Van egy múzeum, ránézésre sok kihasználatlan térrel. Két belső udvar is van, nyáron ott remek kávézót lehetne kialakítani. Van kávézó, amihez nem tudom hogy lehet eljutni, feltehetően miután felmegy az ember az irdatlan sok lépcsőn, ugyanannyin le is kell menni, hogy a ruhatárat és a kávézót elérje, nem mellesleg az egyetlen mellék helyíség is ott van, ezt onnan tudom, hogy bekérezkedett hozzánk a liftbe egy rossz lábú hölgy aki a wc-t kereste. Miután aktuálisan múzeum építés címén tönkre teszik a ligetet, nem kellett volna előbb a meglévő múzeumokat rendbe hozni és a szabad tereket ésszerűen kihasználni? Látogatóbaráttá tenni? Arról az apróságról már nem is beszélek, hogy EU előírás, hogy kerekes székkel is megközelíthetőnek kell lennie minden nyilvános wc-nek és gondolom a múzeumoknak is.

Most olvastam,

hogy honnan származik a papírpénz. Egy mongol uralkodó, Dzsingisz Khan unokája találta ki 750 évvel ezelőtt, Kínában.  Kublai Khanak hívták és ifjúságában a szteppéken harcolt. Később tudós kínaiaktól tanult mindent ami akkoriban tanulható volt. Azt hiszem manapság nagyon lebecsüljük az ősi kínai tudást. Amikor uralomra került már igen sokat tanult az idegen kultúrából. Megerősítette az iparosokat és kinyitotta a határokat a kereskedelemnek.Ezért feltalálta a papírpénzt, ami akkor még nem papírból volt..
Szeder fákat vágatott ki és lehántoltatta. A kérget beáztatták, majd préselték. Ebből fekete lemezeket nyertek. Különböző nagyságúra vágva, kézzel írták rá az értéket és a magas rangú császári tisztviselők alá is írták, majd a "pénzverdében" rányomtak egy nagy vörös pecsétet. Volt akkor már pénz érme aranyból, de nem volt a kereskedelemhez elég arany. Honnan is tudjuk ma ezt ilyen pontosan? Marco Polo eljutott oda a Khanhoz és később a könyvében megírta a hogy mit látott, tapasztalt. Itthon persze kinevették. Egy darab papírért bármit vásárolni elképzelhetetlen volt akkoriban.
Európában az első pénz érméket egy Lydia nevű királyságban, a mai Törökország területén készítik Kr.e. 700 évvel. Míg a papírpénz eljutott hozzánk még 400 évig tartott. Előtte, a 15. században nagy arany és ezüst hiány lett. Ma sincs erre magyarázat, de egy tartós gazdasági depresszió alakult ki a nemesfémek hiányától. Közben XIV Lajos és az angol III. Wilhelm háborúznak 9 éven keresztül. Az angol állam pénztár teljesen kiürül. Megjelenik egy skót kereskedő a neve: William Paterson a korszak alkotó ötletével. Alapítsanak bankot ahová a privát emberek beviszik az aranyukat amiért papírpénzt kapnak. A papírpénzzel aztán az állam is tud fizetni. Eleinte a 100 font mögött még tényleg ott volt az arany fedezet. Csak az kapott 100 fontost a Bank of England-tól, aki beadott annak megfelelő mennyiségű aranyat. Később a csalafinta skót észre veszi, hogy az emberek már nem is érdeklődnek, hogy mennyi arany van a trezorban és elkezd több pénzt nyomatni. A folytatást és az eredményt már mindenki ismeri.
Lehet, hogy valami totál köztudott dolgot írtam itt le, akkor elnézést kérek. Én most olvastam erről először.

Ez a hét is jól kezdődött...

Temetésen voltam, csak itt a szomszédban a Rákoskereszturi köztemetőben. Elég lehangoló látvány, hogy az utakon hatalmas gödrök és a tavalyi avart senki se gereblyézte össze. Állítólag már évek óta így működik minden, már ha fizetnek se lehet a sírokat öntöztetni, mint régen. Általában nem vagyok temető barát, sajnálom a helyet amit elfoglalnak, szerintem fölöslegesen. De ha már van és igen rendesen megkérik a használat árát, akkor legalább gondoznák.
Nos az unokabátyámat temették, 87 éves volt és már régóta szeretett volna meghalni. Így aztán különösebb sírás nemigen volt. Ö volt az utolsó korombeli rokonom. Három lányából már csak egy él, akit ismertem. Szemlátomást örökölte a családom pragmatikus gondolkozását. Nem volt semmi ravatalozás meg ilyesmi. Ragyogó napsütésben gyülekeztünk, majd pontos időre megérkezett az autó az urnával. Engem a vő kivitt autóval a tett helyre, mentünk az urnás kocsi után, a többiek meg gyalogoltak, nem is keveset. A helyszínen az emberek csavarhúzóval kinyitották a fülkét, ahol a felesége már várta, majd a lánya mondott néhány szót, fedél vissza csavarozva és kész volt.
Nálam kb. ugyanez van leírva, csak nálam malter is kell majd a becsukáshoz. Eddig csak leírtam, de nem tudtam, hogy ilyesmit lehet csinálni. Megnyugtató volt látni, hogy működik a dolog.
Mindezek után elkocsikáztunk a lánya lakására, ahol igen kellemesen elbeszélgettünk. A résztvevő kettő unoka lelépett persze, így csak az utánam következő korosztály volt jelen. Megnyugtattam őket, hogy csak utólagos értesítést fognak kapni ha meghalok.
Nagyon el voltam kényeztetve. A vő az autóba be és ki akart segíteni, de leintettem. Aztán belém karolt és tipegett mellettem, mert egy hosszú pasi hosszú lábakkal. Figyelmeztetett minden göröngyre, küszöbre meg mindenre amibe egy ilyen öreg asszony hasra tudna esni. Lehet, hogy rájuk hoztam a frászt, hogy ott töröm össze magam. Nos ezek után ma a fodrásznál a nők agyba főbe dicsértek, hogy milyen fiatalosan mozgok. Tényleg jobb vagyok mint az átlag vendég, botom sincs és egyedül fel tudok állni a székből. Sajnos most már ez is egy érdem.

Új év

Nem várok semmit és nem fogadtam meg semmit. Per pillanat kicsit izgulok, hogy hülye Trump mikor indít egy hirtelen ötletből atom háborút, de ez csak mai probléma.

Az új évbe szép békésen átcsusszantunk. Az egész hosszú ünnep alatt nem sikerült unatkoznom, de szilveszterkor behoztam ezt a mulasztást. A tv-ben annyira nem volt semmi nézhető dolog, hogy az esti hírek után leültem olvasni. Ezzel nincs is semmi baj, de kb. 11-re már totál elzsibbadtam az üléstől. Akkor jutott eszembe, hogy van netflix is, de akkor már késő volt elkezdeni valamit keresni. Itt ténferegtem a lakásban, írtam még néhány e-mailt és még mindig nem volt éjfél. A vicces az, hogy tényleg soha nem fekszem le éjfél előtt de mikor akaratlagos a dolog, akkor ilyen nyögve nyelős lesz. Kint már lelkesen lőttek, néha szinte géppuska ropogásnak hallatszott. Mindig gondolom, hogy mennyi sok pénzt lövöldöznek el az emberek ilyenkor. Itthon ez nem volt szokásba régen, de nekünk minden hülyeséget át kell vennünk. Németek már mindig csinálták, hogy elűzzék a rossz szellemeket, legalább is nekem ezt mondták, mikor csodálkoztam. Nem érdekel honnan jött, nem is bosszant túlzottan csak nem kellene ennyire majmolnunk mindenkit. Erről jut eszembe, hogy szerencsétlen majmok elégtek Krefelden mikor 3 hülye liba akaratlanul ugyan de felgyújtotta a majom házat. Állítólag az interneten vették az eszközt, ami már 2009 óta be van tiltva, nem véletlenül.

Másnap aztán készre sütöttem a malacot, amivel felülmúltam önmagamat. Tényleg ilyen finom még soha nem volt. Lencse főzeléket is dicsérték a fiuk, szóval minden rendben volt. Vendég valamikor haza ment, mi meg csináltuk a rendet. B.sikeresen össze törte a legnagyobb fedeles jénai tálamat. Nem, örültem neki. Igaz 2 éve én kettesével törtem a herendi csészéket, na de az én voltam.:-)))