Magány

Múlt héten a német társalgó körömben megjelent egy új tag. Idősebb úr, nagyon rendezett, udvarias, gondolom 75 körüli úr. Ilyenkor mindig azzal kezdődik az ismerkedés, hogy meséljen magáról. Kicsit nehezen értette, de aztán kiderült, hogy nem a némettel van a baj hanem a fülével. Magyarul is igen rosszul hall.Ma olvastam éppen, hogy ha valaki sokáig nem, vagy csak alig hall valamit, akkor az agya leszokik a hallásról, mert végeredményben nem a fülünkkel, hanem az agyunkkal hallunk.
Szóval elkezdte mesélni, hogy itt lakik a közelben a felesége januárban halt meg. Székesfehérváron van eltemetve valami családi kriptába és majd ő is oda fog menni. Ő minden héten kétszer leutazik a sírhoz és virágot visz. Elmondta, hogy hol veszi és milyet. 3 szál vörös hosszú szárú rózsát visz mindig és közben a kezével mutatta, hogy milyen szép nagy rózsa fejek és milyen hosszú a szára. Na és most árvácskát is visz, mert a nyári virágokat már kiszedi és ezt fogja elültetni.
Dermedten hallgattam és majdnem elsírtam magam, mikor belegondoltam ebbe a rettenetes magányba. Nagyon megsajnáltam, de ki vagyok én, hogy megmondjam neki, hogy sürgősen csináltasson halló készüléket. Valóban nincs senkije, aki ezt megmondja neki? Nincs rosszabb a világon, mint egyedül maradni.

Extrémizmus

Hogy került elő nálam a téma? A németországi támadás okán. A TV-nek "hála" megállás nélkül jöttek először a hírek, tegnap este pedig már a komoly szakértők véleménye, magyarázatai.
Legelőször jött a megkönnyebbülés, nem migráns volt, nem muszlim terrorista, hanem egy 27 éves született valódi német, akiről gyorsan kiderült, hogy a jobb extrém körökben mozog, legalább is a neten.
Volt a rengeteg fegyveren és robbanó anyagon kívül fej kamerája is, amivel felvette és direkt streamelte az egész akciót. Ezt akkor öten nézték direktben, feltehetően ezek voltak a játékos társak. Aztán igen rövid idő alatt már tízezresre nőtt a nézők száma, le sikerült gyorsan eltüntetni a videót. Igen ám, de az ügyesek már levették és apró változtatással sok helyre ismét felrakták. Ezt már nehezebb lesz kiirtani a netről.
No de miről is szól az egész? A net legsötétebb bugyraiban vannak fórumok, amik igen ügyesen teljes anonimitásban működnek. Ezeken a fórumokon jellemzően igazi "mindenkit gyűlölök aki más mint én" társaságok vannak. A fórumok nemzetköziek, Amerikában vannak a gyökereik. A tegnapi gyilkos is angolul beszélt a műveletek közt, és alapból idegen ellenesek, bőrszin és vallás, homosexualitás, nők, és ki tudja kik mindenkik vannak még az ellenség képükben. Csak Németországból létezik egy lista, amin 300 név van. Ismert politikusok, művészek és hétköznapi emberek egyaránt. Jelenlegi etalon nekik a christchurchi támadás, ahol ötvennél több halott volt. A cél azt túlszárnyalni.
Ezt könnyen elérhette volna a tegnapi támadó, mert ünnep révén 60-70 ember volt a zsinagógában. Szerencse volt, hogy jó erős a bejárati vastag tölgyfaajtó és nem tudta betörni, hiába lőtte, na és gyorsan jöttek a rendőrök. Így egy pont véletlenül arra járó nő lett az áldozat. Aztán tovább ment, autóval, a döner büfébe, ahova bedobott egy robbanó valamit. Az áldozat szintén  véletlenül tartózkodott ott. Menekülés közben aztán össze vissza lövöldözött, így lett 6 komoly sérült.
Mindeközben az ő köreiben nagy ünneplés volt a darkneten.
A megfelelő hatóságok és titkos szolgálatok nem tétlenek, de elég tehetetlenek. A netről kiszűrni és megtalálni mindenkit, világszerte, szinte lehetetlen. Elsőre alig lehet megkülönböztetni őket a netes gyilkolászós játékosoktól, mert pl. ők is pontozzák egymás tetteit. Na és a fegyverek. Szakértők szerint a neten mindent meg lehet szerezni. Ennek a támadónak a fegyverei nagyjából saját gyártmányúak voltak. Van pontos leírás és lista a beszerzendő alkatrészekről, aki tudja mit keres, könnyen megtalálja. Volt amit maga gyártott, egy 3D nyomtató segítségével.
Tegnap volt német, angol és nemzetközi extrémizmus szakértő is a tv-ben. Azt hiszem egy horror film, megnyugtatóbb lett volna mint őket hallgatni, miközben igen nyugodt hangon és minden pánik keltés nélkül magyaráztak.

Újabb szintre léptünk

A minden elromlik dolgon lassan túl leszek. Erősen hátráltató tényező volt B. vírusos gyomor ügye, ami ugyan csak 4 napig tartott, de pocsék volt. Főleg neki persze, de miután én pánikolok teljesen magam mellett voltam. Sajnos már fogyott el mellettem két ember, szinte a kezeim közül. Így aztán mikor át- átrohantam hozzá és láttam milyen állapotban van, előjöttek a régi képek. No de túl vagyunk rajta. Igaz a leadott 4 kilóból még csak 1 jött vissza, de dolgozunk az ügyön. Jelenleg a pincében a mélyhűtőt rakja össze.

Tőlem viszont fokozatosan megvonják a szellemi táplálékaimat. Október 1 óta nem jön a német újság Magyarországra. Ez a lap volt a minden napi szellemi táplálékom. Már csak egyetlen német lap kapható, a Frankfurter Allgemeine ami egy kicsit száraz olvasmány, főleg a gazdasági ügyek tengenek túl benne. Ugyanígy tűnt el már évekkel ezelőtt a Neue Zürcher Zeitung is. Reklamációra a válasz, hogy lehet neten olvasni, igaz. Viszont egy 28 oldalas lepedőnyi újságot ki az ördög képes képernyőn úgy olvasni, hogy még élvezetes is legyen. Szóval nincs.
Szinte párhuzamosan a Kindle is becsavarodott. Nem enged letölteni könyvet. Most vették észre, hogy nem német nyelvterületen lakom. Kérdésemre, hogy mi van ha utazom? A válasz, akkor az amerikai Amazonról kell letölteni. Ott viszont igen szerény a német könyvek választéka. Megoldásom még nincs. Legközelebb, ha valahol kint leszek, a szállodában letöltök egy rakás könyvet, de pillanatnyilag nincs betervezve semmi utazás.

No és az imént, meg akartam nézni egy filmet, amit lévén éjszaka 1 óra, már nem kezdtem el nézni. Megvan persze, de természetesen csak a német nyelvterületen nézhető.

Mindehhez még esik és sötét van egész nap. A földbe vagyok döngölve.

Pechsorozat vége?

Szóval a jégszekrényben tönkrement relét még mindig várom. Számtalan telefon és e-mail után, azt mondtam, hogy akkor megrendelem egy német címre. Ez a lehetőség fennállt, csak nem akartam a barátaimat ezzel terhelni. Ők meg is kapták 2 napon belül és ma két hete feladták, szerencsére biztosítással. Azóta keresik. A csomag követő szerint 3 nap alatt megérkezett ide a postára. Na most, hogy a hajfestékem eltűnt, ok bárki tudja hasznosítani, de egy ilyen kis vacak relét? Mit csinál vele???  Külföldi csomagot 2 hét után lehet hivatalosan kerestetni, hétfőn indul a dolog.
A többi elromlott dolgot már mind pótoltam. Van új kávéfőző, B.-nak új telefon és a redőny motorok is ki lettek már cserélve. Helyi iparos jött és az adott időpontban hozta az új motorokat és egy félóra alatt kész is volt.

MÁS

Tegnap néztem egy programot a demencia kutatásokról Németországban. Nem lettem tőle túl boldog. A véletlen tesztből kiderült, amit már úgyis tudtam, hogy elég előrehaladott állapotban vagyok. A rövid távú memóriám nulla. Keresek orvost, aki úgyse tud semmit csinálni. Németországban se tudnak, csak próbálkoznak, ilyen, olyan vagy semmilyen eredménnyel. Nem túl biztató a jövő, utálatos dolog ilyen sokáig élni. Mert mit tudok csinálni? Szerezzek egy hivatalosan kirendelt gyámot? Ki garantálja, hogy tisztességes?
Na jobb lett volna valami hülye krimit nézni, az közel se tud olyan borzalmas lenni, mint belegondolni saját jövőmbe.

Mindennapok

Tegnap végre befestettem az ablakkeretet. Szerencsére csak egyetlen ablak van, ami ér az eső és a nap is rendesen. A többi mind ajtó, ami felett balkon van, tehát nincsen annyira kitéve az időjárás viszontagságainak. Ez az egy kicsi ablak könnyű ügy volt. Szépen körbe ragasztottam és festettem. Igaz a rács kicsit útban volt, de azért ment a dolog. Mikor kész lett, jött a kérdés: hova rakjam az ecsetet? B. telefonon azt az utasítást adta, hogy tegyem vízbe, majd ő hoz oldószert, amivel ki lehet mosni az ecsetet. Ez lett.
B. jött délben, már második napja halál taknyosan. Este későn itt ülök a gépnél és valami szörnyű bűzt érzek. Hoppá! Ez az oldószer szaga. B. a konyhában békésen mosogatta az ecsetet, semmit nem érzett a szagból. Én totál kiborultam, hogy ebben a bűzben aludjak? Gyorsan eltakarított mindent, az ecsetet becsomagolva kidobtam a balkonra és hosszasan kereszt huzatot csináltam. Még szerencse, hogy nem volt különösebben hideg. Később önfeledten bedobtam valamit a szemétbe, mire áradt kifele megint a bűz.
Ma hajnalban kellett kelni, mert takarítás van. Ezért a nőért hála imákat rebegek, mert Pesten így még nem takarított nálam senki. Remélem bőven túl fog élni engem, egészségben. Hogy a felfordulás teljes legyen, jöttek a redőnyösök is, két redőnyön cserélték a motort. Piszok utána rögvest el lett takarítva. Mint kiderült x évvel ezelőtt, túl gyenge motort tettek be. Így most várhatom, hogy a másik kettő mikor döglik szintén be. Nem sok remény van rá, hogy azt a cserét megúszom.
Szóval ilyen változatosan telnek napjaink, remélem holnaptól unatkozni fogok.

Forteplan és más

Megnéztük ma a  várban a Forteplan kiállítást, nagy élmény volt. Hihetetlenül tisztelem a két alapítót, akik elég sokáig csak szerelemből kitalálták és csinálták a fortepant. Óriási mennyiségű kép, a múltunk 1900-tól a napjainkig. A képek mindenről és mindenkiről szólnak. A sok össze kukázott kép és a hálálkodó levelek, hogy ki mindenkire talált rá véletlenül a képek böngészése közben.
Jómagam egyszer azt hittem ott vagyok, de aztán kiderült, hogy csak az autó volt azonos, a képen lévő kislány és a szülei nem én vagyok. Megjegyzem van egy nagyon hasonló képem. Egyszer pedig B. hívott oda egy képhez, mert tényleg egészen hasonló kép van rólam és anyámról pólyás koromból, de nem mi voltunk. No de nem is magamat akartam látni, hanem a sok régi emléket kicsit felújítani.

Odamenet ismét elátkoztam a kockakő lerakókat, mert igazán nyaktörő dolog a köveken járni. Orbán palotája előtt bezzeg le van rakva rendesen. Persze nem vagyunk egyedül valahogy öreg városokban divat a macskakő. Prágában is átkozódtam anno.

MÁS

Tegnap olvastam egy nagyon hosszú cikket az öregedésről, illetve hogy hogy harcolnak az öregedés ellen. Egy amerikai professzor már évtizedek óta kizárólag ezzel foglalkozik. Pontosan a sejtek elhalás ellen talál ki szereket és a megújulásukat is el akarja érni. Szerinte az ember képes 120 évig élni. Lehet, de nekem semmi kedvem nem lenne hozzá és nem vagyok egyedül. Az egyik kongresszuson egy professzornő be is szólt, hogy ki akar ennyi ideig élni? Én nem. Egyetértek. Nem mellesleg a prof. első cégét eladta, de utána alig maradt valami belőle. Ezután már szerzett egy befektetési tanácsadót. Minden szerre, eddig 3 van, egy külön céget lapítanak. Hivatalosan még emberekre nincs elfogadva a szer, csak mint élelmiszer kiegészítő, de nem élnek rosszul belőle. persze kutat tovább. Reggelire csak joghurtot eszik, bekeverve az egyik csodaszerrel. Ebédre csak nyers zöldségeket este valami hasonlót. 40 éves kora óta nem eszik semmi desszertet. Nos ilyen életből pláne nem kérek. Ezután megérdeklődték a hasonló kutatások állását a Max Planc Institut egyik vezető biológusától is. Ő már nem volt ennyire pozitív. Ismeri persze az amerikai kollégát, de más kommentárja nem volt hozzá. Ők is kutatnak, de az egér az nem ember, így nem biztos, hogy amitől az egérnek bizonyos feltételek alatt újraképződnek az elhalt sejtjei, az az embernél is fog működni.
Ezeket csak érdekesssgég képen írom, engem tényleg abszolúte nem érdekel. Szerintem én máris túl sokáig élek. 120 év, még rágondolni is borzalom.

Uti tapasztalatok

Ezen az uton egy svájci csoporttal voltunk. Ez az iroda kizárólag ilyen komolyzenével kapcsolatos utakat csinál. Már vagy 15 éve is utaztam velük, majd B.-vel együtt is voltunk velük Milanoban és Drezdában. Mindig ugyanaz az idegen vezetőnk volt és akkoriban meg voltunk elégedve. No e közben átpártoltam egy hasonló profilú német irodához, ahol totál el lettünk kényeztetve. Ott nincs olyan, hogy egy kérdésre "nem tudom" a válasz. Ha nem tudja utána néz, megérdeklődi stb. No és a közönség. Egy opera látogatásra kihegyezett program, ahol senki egy szót nem beszélt a látottakról és hallottakról. Előadás utáni beszélgetések mindenről folytak, csak az operáról nem. A vezető se mondta el a szereplők kilétét stb. Nem tudta, hogy mi lehetett az rendező elképzelése a fura díszletezéssel. Azt hiszem ő ugyan olyan néző volt mint én, aki szintén nem tudtam semmiről semmit.
A csoport tagjai közül elég sokan tudtak angolul, de nem jutott eszükbe B.-val beszélgetni. Ilyen a németeknél soha nem volt. Itt az első napon klikkek alakultak, akik együtt ültek ebédnél meg mindenütt. Mi csapódtunk ide-oda, én szívesen ismerkedek beszélgetek stb. De ezekkel nem volt könnyű. Gondolom feszélyezik magukat, mert azt hitték, hogy nem értem a szörnyű dialektikusukat, hiába mondtam, hogy engem nem zavar. Ami nem egészen volt igaz, mert az út végére már annyira idegesített a hülye nyelvük, hogy elmondani nem tudom.
Volt amit nem értettem. Pl. mikor az egyik hölgy kijelentette, hogy ő utálja Puccinit és még soha nem látta a Toscát és nem is fogja biztos még egyszer megnézni. Ugyan miért van itt? Gondoltam magamban. A műsor ismert volt. Egy másik pedig lelki beteg volt előre a borzalmaktól, mert elolvasta az operák tartalmát. Nos nem musicalt jöttünk nézni, gondoltam, de bölcsen hallgattam.

Egyébként az első este az opera közönség nagyjából ottaniakból állt és fantasztikus elegánsak voltak. A szüneteket végig bámészkodtam, nem is emlékszem hol láttam ennyi jól öltözött embert, talán Salzburgban, de ott is volt elég sok turista öltözetű. Második nap tele volt a színház turistával. A legjobban az tetszett, hogy az előttem ülő középkorú pár férfi tagja vagy ötször letérdelt, hogy lefényképezze a nőjét. Kész röhej volt, a nő vigyorgott, pasi térdre le, fénykép, megmutat, nem tetszik és kezdődik elölről az egész. Ezek után a nő már a nyitány alatt elaludt és a szünet után már nem is jöttek vissza. Különben is elég sokan elmentek a fényképezkedők közül a szünetben.

Saját kalandunk az volt, hogy a második városnézésre nem mentünk, de elindultuk a Szt. Márk térre a templomot megnézni. Kimentünk a szállodából és mentünk, vagy 10 percet. Egyszer csak totál váratlanul megint a szálloda bejáratánál voltunk. Újra neki indultunk és 5 perc múlva valóban a térre értünk, mert akkor már tudtuk, hogy hol szúrtuk el elsőre. Azt hittem mi vagyunk öregek és hülyék, de azóta már két sokkal fiatalabb emberrel is beszéltem, akik szintén panaszolták, hogy Velencében nem lehet tájékozódni.