Salzburg. Persze voltam ott már többször, de mindig mint turista és az ünnepi játékok részese. Még emlékszem, bár ezer éve volt, hogy menyire áhítoztam et után akkor, mikor Salzburba vagy a holdra vágyni kb.ugyanaz volt. Szóval most így bőven 80 felett ez is bejött.
Magát a várost nem szeretem. Igaz, szerencsés hely, nem bombázták szét és a város tele van pár száz éves házakkal, izgalmas átjárókkal és szerencsére a kövezet nem pár száz éves, hanem teljesen normál jól járható. De az a 2-3 sor ház és mögötte már a meredek szikla fal, nagyon nyomasztó. Újkori nyűg, a kínai turista csoportok tömkelege. A turisztikailag érdekes részeken a kínai idegen vezetők egymást kiabálják túl, nem túl vidám az ügy. Este, hangverseny után volt jó sétálni. Emberek már alig voltak az utcán, turisták aludtak. Olyankor nagyon romantikus és szép a város.
Szerencsénk volt, csak első este zuhogott az eső, mikor vacsoráztunk, így nem zavart. Ezután csak hordtuk magunkkal az ernyőket, de nem volt rá szükség.
Második nap délelőtt várost néztünk, amiből nem sokat profitáltam, mert az idegen vezető nő hangja messze nem vetekedett az utca zajjal. Utána busszal mentünk a Fuschl Kastélyba ebédelni. Sajnos a teraszon, kilátás a tóra, kicsit hűvös volt, így bent ettünk. A kastély arról nevezetes, hogy a Sissi filmeket ott forgatták, de Sissi valóban szeretett oda járni az Andrássy gróffal találkozni. Számomra új hír volt, hogy még állapotos is lett, de a részletekről már nem szólt a fáma. Az ebéd jó volt a kastély elég zegzugos, a mellékes keresése közben többen eltévedtünk. Olyan volt, lent a mélységes mély pincében, mintha egy jól kivilágított labirintusban járkáltunk volna. Végül egész máshol jöttünk fel, mint ahol lementünk, a rengeteg lépcsőn. Ilyenkor hála imákat rebegek a sorsnak a térdemért.
Ki tudja miért, de a koncert este 9-kor kezdődött és majdnem éjfélig tartott. A West-Eastern Divan zenekar játszott. Ezt a zenekart Bereinboim találta ki és persze segítséggel hozta létre, ezelőtt 20 évvel. Csak fiatalok játszanak benne izraeliek és palesztinok plusz néhány török, afgán és kurd. A zenekar csak a nyári szabadságolás alatt van együtt és vannak akik titokban játszanak, politikai okból persze. Valami elképesztő logisztika van a háttérben, hogy az összesen 750 zenészből valahogy össze szervezzék a ráérőket és megfelelőeket egyes hangversenyekre. A háttérben egy alapítvány működik amit az Andaluz kormány támogat, ezért a szezon előtt ott jönnek össze a zenészek és ott gyakorolnak.
Bareinborimt szerintem aranyba kellene foglalni. Ezzel a zenekarral teljesen ingyen dolgozik, illetve amit kap az megy az alapítványba. De Berlinben zeneovodákat és iskolákat szervez és tavasszal a gyerek zenekar is az ő műve volt.
Az első este sláger darabokat játszottak, Schubert befejezetlen szimfóniáját és Csajkovszkij zongora versenyét. Ez utóbbit Marta Argerich játszotta, fantasztikusan. Ő és Bareinboim egy évben születtek Buenos Airesben 78 évvel ezelőtt és gyerek koruk óta barátok. Végül még valami lengyel modern szerző művét is játszották, amivel kár volt elrontani a jó hangulatot. Kaptunk ráadásnak egy Schubert rondót, négykezesen játszva.
Folytatás lesz, még 2 hangverseny és a közönség.
Magát a várost nem szeretem. Igaz, szerencsés hely, nem bombázták szét és a város tele van pár száz éves házakkal, izgalmas átjárókkal és szerencsére a kövezet nem pár száz éves, hanem teljesen normál jól járható. De az a 2-3 sor ház és mögötte már a meredek szikla fal, nagyon nyomasztó. Újkori nyűg, a kínai turista csoportok tömkelege. A turisztikailag érdekes részeken a kínai idegen vezetők egymást kiabálják túl, nem túl vidám az ügy. Este, hangverseny után volt jó sétálni. Emberek már alig voltak az utcán, turisták aludtak. Olyankor nagyon romantikus és szép a város.
Szerencsénk volt, csak első este zuhogott az eső, mikor vacsoráztunk, így nem zavart. Ezután csak hordtuk magunkkal az ernyőket, de nem volt rá szükség.
Második nap délelőtt várost néztünk, amiből nem sokat profitáltam, mert az idegen vezető nő hangja messze nem vetekedett az utca zajjal. Utána busszal mentünk a Fuschl Kastélyba ebédelni. Sajnos a teraszon, kilátás a tóra, kicsit hűvös volt, így bent ettünk. A kastély arról nevezetes, hogy a Sissi filmeket ott forgatták, de Sissi valóban szeretett oda járni az Andrássy gróffal találkozni. Számomra új hír volt, hogy még állapotos is lett, de a részletekről már nem szólt a fáma. Az ebéd jó volt a kastély elég zegzugos, a mellékes keresése közben többen eltévedtünk. Olyan volt, lent a mélységes mély pincében, mintha egy jól kivilágított labirintusban járkáltunk volna. Végül egész máshol jöttünk fel, mint ahol lementünk, a rengeteg lépcsőn. Ilyenkor hála imákat rebegek a sorsnak a térdemért.
Ki tudja miért, de a koncert este 9-kor kezdődött és majdnem éjfélig tartott. A West-Eastern Divan zenekar játszott. Ezt a zenekart Bereinboim találta ki és persze segítséggel hozta létre, ezelőtt 20 évvel. Csak fiatalok játszanak benne izraeliek és palesztinok plusz néhány török, afgán és kurd. A zenekar csak a nyári szabadságolás alatt van együtt és vannak akik titokban játszanak, politikai okból persze. Valami elképesztő logisztika van a háttérben, hogy az összesen 750 zenészből valahogy össze szervezzék a ráérőket és megfelelőeket egyes hangversenyekre. A háttérben egy alapítvány működik amit az Andaluz kormány támogat, ezért a szezon előtt ott jönnek össze a zenészek és ott gyakorolnak.
Bareinborimt szerintem aranyba kellene foglalni. Ezzel a zenekarral teljesen ingyen dolgozik, illetve amit kap az megy az alapítványba. De Berlinben zeneovodákat és iskolákat szervez és tavasszal a gyerek zenekar is az ő műve volt.
Az első este sláger darabokat játszottak, Schubert befejezetlen szimfóniáját és Csajkovszkij zongora versenyét. Ez utóbbit Marta Argerich játszotta, fantasztikusan. Ő és Bareinboim egy évben születtek Buenos Airesben 78 évvel ezelőtt és gyerek koruk óta barátok. Végül még valami lengyel modern szerző művét is játszották, amivel kár volt elrontani a jó hangulatot. Kaptunk ráadásnak egy Schubert rondót, négykezesen játszva.
Folytatás lesz, még 2 hangverseny és a közönség.
