Ide jutottunk :-)

Állandó probléma a takarítónő. Legyen megbízható. szorgalmas, lássa meg hol a kosz stb. Nálam már egy ideje ketten vannak váltásban 2 hetenként. Az egyik csapnivaló és rengeteget beszél, a másik rutinból takarít. Ezt csinálta egész életében. Tulajdonképpen jó, de. Már nem egészen fiatal, létrára már nem megy mert szédül és vasalni nemigen tud/szeret. Szóval Tengődöm itt a 2 nővel és közben állandóan keresek. Szólok fűnek fának, persze az ilyen irányú ismeretségi köröm elég szűk.

Bevallom, már Svájcban is mindig volt takaritónő, ami ott kifejezett luxusnak számított sokak szemében. Viszont én, aki nem is szeretek takarítani, hamar rájöttem, hogy ha egész nap dolgozom, akkor megkeresem a takarítónő órabérét simán. Egy szerencsés napon sikerült szert tennem a spanyol donnámra, aki végig kitartott mellettem és azóta se értem meg hozzá hasonló csodát, takarításilag.

Nos legutóbbi sirámomkor egy kedves ismerősöm mondta, hogy nála van most valaki, akivel nagyon meg vannak elégedve. Rendes, már hozzá is valaki megbízható ismerős ajánlotta. Megkérdezte és pont volt ideje a lánynak. Eljött bemutatkozni és megbeszéltük, hogy jön próbára. Közben már hallottam vissza, hogy nagyon tetszettünk neki és közel is vagyunk, szóval jön. Jött látott és győzött. Szerény, nem akar társalogni hanem dolgozik. Végre le lett mosva az összes balkon, amire máskor soha nem jutott idő, vagy el lett felejtve. Folytatás csak szeptember elején lesz, mert most szabadságra megy a lány. Ha visszajön telefonál, mondta és még egy remek kijelentése volt. "Magukat biztos megtartom". Ezt meséltem tegnap az ismerősnek, akinek régebben komoly cége volt több alkalmazottal. Ő mondta, hogy ide jutottunk. Nem mi döntjük el, hogy kell-e nekünk valaki, hanem örülünk és hálásak vagyunk ha valaki a pénzünkért hajlandó dolgozni. Meg vagyunk tisztelve, hogy szimpatikusak vagyunk neki. Ezen ugyan egy jót nevettünk, de végül is nagyon szomorú a dolog.

Olvasgatok

Ma például az indexen egy cikket, arról, hogy épül a lágymányosi öbölben egy új városrész, MOL Campus néven. Ez a campus valami új divat. Bécsben a bank pl. a régi helyéről valamilyen campusra költözött, ami nem más, mint az új állomás melletti iroda házak tömkelege. No de ez a MOL campus tartalmazni fog egy majdnem felhőkarcolót, jelentsen ez bármit. Aztán több irodaházat és lesznek lakóházak is sok lakással, valamint valami alap infrastruktura üzletekkel és vendéglátással. Ez eddig ok. ha valaki el akar vonulni a város zajából, de amin fennakadt a szemem az a sok garázs. A házak aljában és első emeltén is garázsok lesznek, felettük jönnek az irodák és lakások.
Azt hiszem én vagyok az utolsó, aki lázba jön a klíma változás hisztériától, de manapság még új városrészt építeni sok garázzsal???
Talán egy féléve olvastam egy hasonló projektről Bécsben. Igaz ott nem az irodaház a lényeg, azt hiszem csak lakások épülnek, ha jól emlékszem 7000. Vegyesen szociális, tehát államilag támogatott és szabad árasok is. Épül oda iskola és ovóda/napközi is. Ami egyáltalán nem épül az garázs. Sőt aki oda akar költözni az aláírja, hogy nem lehet saját autója. A házak pincéjében biciklitárolók épülnek és a, nevezzük a nevén a dolgot, lakótelep szélén 4 autónak lesz helye, elektromos töltő állomással, ami carsahring alapon lehet majd használni. Természetesen a tömegközlekedést is kiviszik oda, hosszabbítják a metrovonalat odáig.
Sajnos a MOL fejlesztőknek a tömegközlekedés meg se fordult a fejében. A MOL campust a leírás szerint jóformán csak autóval lehet majd megközelíteni. Éljen a környezet védelem!

Mást is olvasok időnként. Ma pl. Az Astoriától a Kossuth térig próbáltam elolvasni az angol nyelvü tetoválást egy nekem háttal álló shortos ifjú hölgy combján. Valami a szerelemről és a magányról szóló szöveg volt 4 sorban, részben dőlt betűkkel. Ez nem volt minden, mert a másik lábán a boka felett volt egy versszak valamint a karja belső felén is hosszú szöveg. A vállán egy festmény volt. Kicsit odébb egy leányzónak az egész válla és karja, nagymamám csipketeritőinek a mintájával volt tele tetoválva. Többször kellene metroval utazni.:-)

Barátok, ismerősök és más

A minap rájöttem, hogy rengeteg öreg levél van a fiókomban. Hátha ettől annyira lassú gondoltam, és elkezdtem kitörölgetni a leveleket. Mint kiderült 2014 óta nem töröltem semmit. Azóta sajnos komolyan megcsappant a levelezésem. Már nem is emlékeztem, hogy drága Kereubal mennyi gondolatot cseréltünk. Akkoriban sokat voltam távol és ő csak küldte a helyi híreket, pletykákat, én meg  a német nyelvű újságcikkeket. Sajnos már ő is az örökre eltávozottak között van, már 4 éve. Nálam fiatalabb ismerősök el se tudják képzelni, mi vár rájuk ha túl sokáig élnek. Az ember a végén egy légüres térben mozog.
Na aztán milyen a véletlen, amiben viszont nemigen hiszek. Tegnapi igen ritka faces látogatásomkor, kit látnak szemeim? Kerub feleségét. Elgondolkoztam, hogy vajon utálta az egész indexet, vagy csak engem?
Mikor Kerub meghalt, tudtam, hogy a temetésén már nem leszek itthon. Beszéltem a feleségével telefonon, majd írtam rendes postával egy, azt hiszem, igen rendes levelet. Megírtam, hogy tudom milyen állapotban van, mert magam is megtapasztaltam, de hívjon nyugodtan, szívesen folytatnánk vele is a barátságot stb. De soha semmi visszajelzés nem érkezett. Sokszor gondoltam rá, de nem akartam tolakodni. Most örömmel láttam, hogy jól van. Társasággal utazásról tett be képet. él és virul, hála az égnek. Fiatal még és csinos. Jó eséllyel talál még társat, ha akar.

TV
Az elmúlt héten olyan volt a német tv műsora, mintha sivatagban lettem volna. A híreken kívül, jóformán semmi nézhető program nem volt. Krimiket ismételtek és buta románcokat játszottak. Kínomban már az egyiptomi ásatásokról készült dokumentum filmet nézem órákon át. Amit nem mellesleg már szintén láttam régebben. No de tegnap este belendültek. Lubickolhattunk a jobbnál jobb hangverseny közvetítésben. Először a veronai Arénából közvetítették a Trubadúrt, de azt kihagytam, szerencsére, mert ma egy másik adó közvetíti ismét. Átkapcsoltam a müncheni szabadtéri koncertre, ahol szegény nézők áztak és fáztak, de Renée Flemming amerikaian mosolyogva gyönyörűen énekelt a zord körülmények ellenére is. Sajnos számomra ismeretlen amerikai műveket. Onnan átkapcsoltam Hannoverbe, ahol szintén szabad téren játszották a Bajazzókat. Elég puritán módon, szinte díszlet nélkül de jó énekesekkel. Miután vége lett, jött még a Paraszt becsület is, de én ismét kapcsoltam és a pekingi Tiltott Városban meghallgathattam a Carmina Buranat. Nos ez valami fantasztikus volt. Kínai karmester és a shanghai szimfonikusok, elég nagy európai beütéssel. Több volt az európai zenész mint a bennszülött, de egy óriási zenekar és remekül játszottak. A hatalmas vegyes kórus egy-két bevándorlót kivéve szín európai volt, pontosabban bécsi. A gyerek kórus kínai igen helyes kisgyerekekből állt. Óriási élmény volt. Ráadásnak eljátszották és énekelték a "Jázmin dalt" ez egy igazi kínai népdal és igen ismert.
Nálam extra bónusz, hogy jártam ott a tiltott városban 14 éve. Óh boldog ifjúság....

Egy kis csemege, németeseknek:

https://www.sueddeutsche.de/politik/ungarn-nicht-die-probleme-nach-europa-holen-1.4522763

Viccc!!!!

Most kaptam ezt a kis szösszenetet. Megosztom az olvasókkal, hátha elindul valaki a meggazdagodás útján.:-)
Szégyenlősök kihagyhatják.

"Az idős kis hölgy egy nap bement a kanadai nemzeti bankba egy táskányi pénzzel. Ragaszkodott hozzá, hogy a bank elnökével kíván beszélni számlanyitással kapcsolatban, mondván: "Sok pénzről van szó!"
Kevés hümmögés és hezitálás után a bank személyzete odakísérte az elnök irodájához az asszonyt. Az elnök megkérdezte, mennyit is szándékozik a bankban letétbe helyezni.
- 165.000 dollárt - felelte a hölgy, és a táskájából kiborította a pénzt az íróasztalra.
Az elnök természetesen rögtön kíváncsi lett, honnan származik a pénz, és megkérdezte:
- Asszonyom, meglepett mekkora összegű készpénzzel rendelkezik... Megtudhatnám, honnan van a pénz?
- Fogadásokból - felelte az asszony.
- Miféle fogadásokból? - kérdezte az elnök.
- Hát, például fogadok Önnel 25.000 dollárba, hogy az Ön heréi szögletesek. - felelte az idős hölgy.
- Hahaha - nevetett az elnök. - Ez egy idióta fogadás. Ilyen fogadást az életben nem nyerhet meg.
- Tartja esetleg a fogadást? - kérdezte kihívóan a hölgy.
- Persze! Fogadok 25.000 dollárba, hogy a heréim nem szögletesek!
- Mivel jelentős összegről van szó - mondta az idős hölgy - lehetséges, hogy holnap reggel 10 órára visszatérjek az ügyvédemmel, mint tanúval?
- Természetesen - felelte az elégedett elnök.
Aznap este az elnök rendkívül ideges volt a fogadás miatt, jelentős időt töltött a tükör előtt, ellenőrizve golyóit, forgatva jobbra - balra, újra meg újra. Gondosan ellenőrizte mindaddig, amíg teljességgel meg nem győződött arról, hogy semmiképp sem lehetnek szögletesek a golyói, és meg fogja nyerni a fogadást.
Másnap reggel pontosan 10 órakor az idős kis hölgy megjelent az elnök irodájában az ügyvédjével. Bemutatta az ügyvédet az elnöknek, majd megismételte a fogadást:
- 25.000 dollárt arra, hogy az elnök golyói szögletesek!
Az elnök elfogadta a fogadást, majd a hölgy megkérte, hogy vesse le a nadragját, hogy mindannyian láthassák. Az elnök megtette. A kis idős hölgy egész közelről rámeredt a herékre, majd megkérdezte, hogy lehet-e megfognia?
- Nos, rendben - felelte az elnök. - 25.000 dollár nagy pénz, és szeretném, ha abszolút biztos lenne a dolgában.
Ekkor vette észre, hogy a hölgy ügyvédje csendben elkezdi verni a fejét a falba.
- Mi a fene van az ügyvédjével?- kérdezte az elnök.
- Semmi - felelte a hölgy. - Kivéve azt, ahogy tegnap fogadtam vele 100.000 dollárba, hogy ma reggel 10 órakor a kanadai nemzeti bank elnökének a golyói a kezemben lesznek."

84 számokban.

Elgondolkoztam, hogy mit is csináltam  ilyen rettenetesen hosszú időn át.
6 évig élveztem az életet
12 évig jártam 4 iskolába. Nem dobtak ki egyikből se de kettőt államosítottak és megszüntették egyúttal.
Laktam 4 országban, 5 városban és 8 lakásban.
Dolgoztam 4 országban, összesen 10 munka helyen.
Egyszer férjhez mentem, de kétszer lettem özvegy.
Utaztam, sokat, mindig amikor csak lehetett. Utaztam egyedül, barátnővel, férjjel, társsal. Azt hiszem az utazás volt az egyetlen szenvedélyem. Ha lehetett össze kötöttem a másik szenvedéllyel a komolyzenével. Nagy kedvtelés volt az utazással kapcsolatban a fényképezés is. Azt hiszem ha erre a három dologra kiadott pénzt össze gyűjtöttem volna, már bérházaim lehetnének. Szerencsére soha nem vágytam saját ingatlanra. Vágy nélkül is lett 4 darab 3 országban, de szerencsére mindtől időben megszabadultam. Egy percig se sajnálom, hogy a férjemmel is utazásra költöttük a pénzt. Az ő élete olyan rövid volt, legalább amíg élt élvezte.Az élményeinket nem lehetne pénzzel kiváltani. Mit értünk volna egy ingatlannal? Szerencsére neki se volt autó mániája, igyekeztünk keveset költeni arra is. Saját autóm csak 1 volt de gyorsan eladtam, mert nem kellett nekem.

Most itt ülök 84 évesen és az életem értelmén gondolkozom. Azt hiszem első sorban magamnak éltem. Semmi tehetségem nincs  se jótékonykodásra se a világ megváltására. Az egyetlen jó az a mit a társaimra jutott. No meg a férjemtől rám. Azt hiszem ő csinálta belőlem azt ami vagyok. Hálából mindenkinél jobban szerettem, még magamnál is jobban. Már 24 éve meghalt, de még mindig nagyon fáj és hiányzik, annak ellenére, hogy közben elég sok jó dolog történt velem, de ezt is csak annak köszönhetem, hogy ő olyanná tett amilyen vagyok.
Emberem szerelmes lett belém 70 évesen és hálás volt. Mint halálos ágyán a testvérének mondta "lakásom mindig volt, de otthonom azóta van mióta Gy.-vel vagyok" ez nagyon jól esett. Szívből sajnáltam, hogy csak 5 év jutott neki ebből. Ő is többet érdemelt volna.

Most itt vagyunk, összesen 173 évesen és várjuk a halált.

Wagner mámor

Nos így utazások nélkül igen csendes mostanában az élet. Ehhez jön még a nyári uborka szezon, még az újságokban sincs sok érdekesség. no de van nekünk egy Fischer Ádámunk, aki szerencsésen, már jó pár éve kitalálta a Wagner napokat Budapesten. Minden évben megnéztünk valamit, volt amit kétszer is mert annyira jó volt, de eddig az egész Ringre még nem vállalkoztam. Az idén viszont eljött az ideje. Láttam én valamikor még Stockholmban, de nem ilyen tömören 4 nap egymás után. Sok mindent tudtam is róla, pl. hogy a Nibelungok és Wälsungok igen hatalmas és komplikált család, de teljesen most világosodott meg számomra az egész történet. Köszönhetem mindezt a magyar és német feliratozásnak, aki ezt az operákra kitalálta nagyon okos ember volt. Ugyanis tudja az ember, hogy miről van szó, de a komplikált családi cseleket, hosszan elénekelve és elmondva az összes vissza utalással csak így lehetett, nekem legalább is, teljesen világossá tenni. Nem írom le természetesen az egész szörnyen komplikált történetet, amit napi 4 órában előadtak nekünk + kétszer 1 óra szünet. Maradok csak az élményeimnél. Először is a Magyar rádió igen kiváló nagy zenekara Fischer Ádám vezénylete alatt. Kár, hogy egyébként nemigen lehet hallani őket, vagy én nem találkoztam velük azóta, mióta Vásáry Tamás nyugdíjba ment tőlük. Az énekesek is, az én hallásom szerint, nagyon jók voltak. Mondhatnám óriási hangok voltak köztük. Nem ismertem egyet se. Már rég nem járok Bayreuthba, gondolom leginkább ott lehetne megtalálni őket, vagy a német operaházakban. Szerencsére a német rendező kiválóan használta a technikai lehetőségeket. Hangverseny teremben nincs díszlet, nincs kosztüm és nincsenek kellékek, de a fényekkel és háttér vetítésekkel tökéletes illúziót tudott nyújtani.
Érdekes volt olvasni a magyar és a német feliratot. Nem tudom Wagner direkt egy régies nyelvet használt-e a Ringhez? Minden esetre az eddig látott Wagner operák felirataiban nem volt annyi számomra idegen, vagy időközben már más jelentést felvett szó mint most ezekben. Majd megpróbálok megkérdezni egy okos embert, hátha tudja.
Szóval a technika. Pont ráláttam egy robot kamerára. Nagyon jópofa volt nézni, ahogy forgott és hol behúzta hol kinyújtotta a nyakát, mint valami ormányos állat. Miután én felfele nem látok, neki köszönhetően vettem észre az énekesnőt, aki a karzatról énekelt, ő volt az utat mutató madárka. Én csak hallottam, hogy valahonnan jön a hang, mikor a kamera fordult egyet és hanyatt vágta magát az állványon. Néztem mit csinál és megláttam az énekesnőt.
Szóval hosszú volt, tömör volt, néha kicsit fárasztó volt, de összességében élveztük. Holnap majd írok a körülményekről és a közönségről, az is érdekes volt.

Elátkozott hely + újsághírek

Mikor egy hónappal ezelőtt mennem kellett a Radnóti Miklós utcába, időpontra, elindultam időben. Aztán a Margithíd közepén megállt a villamos és ki tudja miért, de ott ácsorgott közel 10 percet. Ennek következtében loholva értem csak oda a címre, 2 perc késéssel. Ma ismét mennem kellett. Megint időben indultam és oda is értem sokkal korábban mint kellett. Ez nem baj. Aztán dolgom végeztével indultam haza. Mendegéltem a körút irányába és csak csodálkoztam, hogy egyetlen villamost nem láttam. Kiérve a körútra. látom, hogy hömpölyög a nép a járdán és villamos sehol. A megállóban mesél valamit egy hangos bemondó de senki nem ért semmit. Áll bent egy villamos, a vezetőtől megtudom, hogy nincs áram! De majd jön a villamospotló busz. Nos azt köszönöm nem kérem. Elindultam toronyirányt. Szerencsére az ország háznál eszembe jutott, hogy ott a metro, le is mentem, 3 megálló. A délinél szerencsémre késett a villamos, a futárhoz képest, így pont elértem. Úgy tűnik nem lesz a Radnóti Miklós utcában több terminem, aminek nagyon örülök.

Itthon aztán bekukkoltam a legújabb hírekbe. Mit látok, van egy új gyógyszer amiből egy adag, potom 2,1 millió svájci frank. Ki fizeti ezt meg? Svájci beteg biztosítók szolidaritási alapon működnek, de ilyen árak mellett, mindenkinek emelkedni fog a már most se alacsony biztosítási díja. Egyáltalán ki tudja beárazni, mennyit ér egy ember élete?

Hogy jobb kedvre derüljek, megnéztem a legújabb statisztikát, miszerint Svájc vezet az árakban. Igaz állítólag Zürich jelenleg a legélhetőbb város de az árak ennek megfelelőek. Gyakorlatilag nincs semmi amiben nem lennének az élen. Ruha nemű átlag 25-30%-al kerül többe, mint máshol Nyugateurópában. Taxi  messze ott a legdrágább, étkezés vendéglőben szintén. Oslo, Koppenhága és Hongkong csak utána kullognak. Azt sajnos nem írták meg, miből állapítják meg melyik az élhető város. Zürich halál unalmas volt mindig, nemigen változott azóta sem.