Vegyes

Kifelejtődött Berlinből egy sokkoló élményem.
Nagy és drága áruház Burberry butik. Messziről látok valami nagyon "magyarosch" dolgot. Közelebb érve egy komplett ruha kalocsai hímzéssel, az ujja áttörten. Csak hápogtam, hogy pont a klasszikus esőkabátjairól híres Burberrynél van ilyesmi. Megnéztem, hogy nem a szomszédtól lógott-e át a borzadály, de nem. Ára: 3990 EUR!!!!!
Szerintem ez a legcsicsásabb magyar hímzés. Sokszor kaptam ajándékba és adtam tovább tombolára meg ilyesmire. Kinek kell manapság ez?  Szerintem ma már az amerikai turisták se vesznek ilyet, talán a kínaiak?

Tegnap voltunk a müpában, budapesti Wagner napok keretében. Meghallgattuk a Rienzit, amit még egyikünk se látott hallott. Ezt most tényleg hangverseny szerűen adták elő és általános nagy tetszést aratott. Mondhatnám tombolt a nép a végén. Nem is értem, miért nem játsszák sehol ezt az operát. Ez volt az első amit írt és egyből nagy sikert aratott. Az után következő Bolygó Hollandi és a Tannhäuser is csúfosan megbuktak. Mindkettőt máig is játsszák mindenhol sikeresen. Persze  Rienzi zenéje nem igazi Wagner. Ha csak úgy hallom valamelyik francia zeneszerzőre tippeltem volna. Állítólag akkoriban azt mondta a kritika, hogy a Rienzi, Meyerber legjobb operája. Nem tudom melyikőjükre volt ez nagyobb sértés. Mellesleg Wagner maga se volt lelkes ezért a darabért. Bayreuthban pl. soha nem játsszák. Ettől függetlenül itt délután 4-kor kezdődött, úgy mint Bayreuthban szoktak kezdődni az előadások. Az öt felvonást összesen egy hosszú szünettel adták elő. Nagy újítás, hogy előre lehetett rendelni enni és inni valót a szünetre. Viszont este nyolc előtt már kint álltunk az utcán, ami kicsit muris érzés, mikor az ember egy hosszú előadásról jön ki. Olyan matiné szerű volt az érzés.

Telefonos kálváriám lassan a végéhez ér. Tegnap meghozta a futár az Amazontól a megrendelt telefonokat. Csak halkan remélem, hogy rendeltetés szerűen működni fog. Egyelőre töltés alatt van mind.

Megírom még Potsdamot is hamarosan, csak mos valahogy nem volt időm, de nincs elfelejtve.

Berlin

Berlin egy nagyon érdekes város. Sajnos a ketté szakítottság még mindig jól érezhető a városon. Két központ a Ku'damm és az Alexanderplatz ég és föld, az utóbbiból sugárzik a kelet. Nem is gondoltam rá, de mikor kiszálltunk ott a földalattiból szinte megcsapott a keleti hangulat. Kézzel fogható nyomok már nemigen vannak. A fal helyét keresni kell. Hihetetlen mi mindent építettek fel az elmúlt bő 20 évben.

Barátok vártak minket a vonatnál. Kicsit ledöbbentek a csökkent járó képességemen. Két éve a 80. születésnapomon itt voltak. Akkor még vígan rohangáltam le és fel a lépcsőkön. Jött a tanácstalanság. Lányuk által felajánlott szép új lakás egy mazonet, hihetetlen kényelmetlen lépcsőkkel. Persze mehettem volna vidékre is a lány nyaralójába, de én természetesen a városban akartam lakni. Így aztán oda lettünk szállítva. Van a közelben metro és S-Bahn is. Megálló 10 perc, nekik. Nekünk majdnem a duplája volt. Haza fele persze taxiztunk. Így mulat egy nyugdíjas.
Első nap, alig hogy elindultunk, fekete felhők jöttek és dörgött az ég. Gyorsan vissza is fordultunk. Jól tettük hatalmas égszakadás következett. Jó volt, mert kicsit, de nem túlságosan lehűlt a levegő. Következő nap a belvárosban kószáltunk. Áruházban is persze, listám volt.
Az igazság az, hogy én már annyiszor voltam Berlinben, hogy a kötelező turista célokat már többszörösen is lejártam. B. is megkapott minden látványosságot előző útjainkon. Azért következő nap elmentünk hajókázni a Spreen. Ez igen kellemes volt, elég sokat lehetett látni is. Sütött a nap, élveztük. Meghívtuk a barátokat ebédelni. Hihetetlen, de Berlinben kicsivel kevesebbe kerül a vendéglői ebéd mint itt Pesten egy hasonló kategóriájú étteremben. Következő nap részt vettünk még a családi születésnapi vacsorán és aztán kezdődött a hivatalos program.
Egy nagyon amerikai szállodában laktunk, aminek valami arab tulajdonosa van. Minden nagyon szuper volt, de a márvány fürdőszobában nem volt keverő csap, a zuhanynál se! Volt viszont világítós nagyítós tükör, felette tv képernyővel. Ezen röhögött az egész csoport. Miután én felfele nemigen látok (látótér kiesésem van) csak akkor fedeztem fel a tv-t, mikor már erről beszélgettek a népek.
A program pezsgős ismerkedéssel kezdődött, majd egy igen finom vacsorával folytatódott. Kellemes csoport volt. Csak három vegetáriánus volt, a többiek normálisak voltak. Ez már manapság nem nagy kihívás egy vendéglőnek. Voltak ennél sokkal rosszabbak is már.
Este elkezdett zuhogni az eső, szerencsére a szállodában volt a vacsora. Másnap zenei vonatkozású város nézés lett volna, de ömlött az eső. Nagyon sajnáltam nem csak magunkat, hanem az igen felkészült vezetőnket is, aki zeneszerzők leveleivel és Goethe idézettek felszerelve jött. Elindultunk, de hamarosan beláttuk, hogy esőben álldogálni nem kellemes, így a cég költségére bemenekültünk egy vendéglőbe. Ebéd után vissza a szállodába. Mint utóbb kiderült a délutánt mindenki alvással töltötte.
Este az operában, Berlioz: Faust elkárhozása c. művét láttuk/hallottuk. Ez nem opera, inkább oratóriumnak tűnt nekem. Berlioz maga egy legendának nevezte a művet. Nos ettől az előadástól, feltehetően forog a sírjában. Egy angol rendezte a művet, aki  eredetileg valami tv sorozatokat rendezett. Ráhúzta a zenét a német történelemre, különösen a már nem is annyira közelmúltra. Volt rengeteg horog keresztes katona és sárga csillagos zsidó benne. Mellesleg volt Mefiszto, Faust és Margaréta is. De nagyon mellesleg. Előadás után a szálloda bárjában kezdődött a vélemény nyilvánítás. Általában az idősebb korosztályt zavarta az egész. A magam részéről fel voltam háborodva, pedig semmi személyes érintettségem nem volt az üggyel. A kevés fiatal szatírának fogta fel a történetet. Mint megtudtuk a hivatalos kritika is olyan volt, hogy vagy dicsérte vagy teljesen lehúzta. Középút nemigen volt.
Szerencsére másnap ragyogó napsütésre ébredtünk és indult a kirándulás Potsdamba. No ezt majd holnap elmesélem.

Minden jó ha jó a vége!

Elutazásunk előtt ecseteltem a telefon cirkuszunkat. Kint egyszer voltunk áruházban, ahol B. hosszasan tájékozódott a lehetséges telefonok felől, amit majd itthon veszünk vagy megrendelünk.
Nálam összesen 4 készülék van. Okos telefonosok szeint a meglévők mehetnek a kukába, az üzenet rögzitővel együtt. Ehhez képest ma már működik az összes régi készülék, igaz a fő állomás a computernél van. Végül bedugtuk az üzenet rögzitőt is és láss csodát, az is működik.
Így végeredményben ugyan a riasztó extra költséget okoz, de legalább a többi nem kell cserélni. Ez volt a nap jó híre.
Van rossz is. A tv hallgató készülékem már az indulás előtti napon is rakoncátlankodott. Sajnos nem javult meg magától, így holnap mehetek a szervizbe. Olyan metro állomáson kellene le meg felmennem, ahol nincs végig mozgólépcső, így taxi lesz belőle.:-(
Most össze szedem az eszem és elkezdem írni a berlini kirándulásunkat.

Telefon történelmem

A telefon olyan természetes volt az én életemben, mint, hogy víz a csapból folyik. Tudom ez se volt mindenkinek ilyen természetes, de én városi gyerek voltam. Telefonos fényképem van már kb. 4 éves koromból, bár akkor nem szerettem még telefonálni. Egyszer a kezembe akadt valahol egy 1939-ből származó budapesti telefonkönyv. Mai szemmel inkább füzetnek lehetne nevezni. A mi család nevünkkel két név volt benne, apámé és a bátyjáé. Már a szüleimmel is költöztünk eleget, de a telefon az mindig megvolt. Egyszer az 50-es évek végén akarták megtámadni egy ikerrel, de azt, akkor már maszekok voltunk, sikerült valahogy kivédeni.
Mikor elhagytam az országot 8 hónapig nem volt se saját lakásom se telefonom. Viszont amikor ezután beköltöztem a saját lakásba, első nap az irodából haza érve, az ajtóm elé le volt téve a telefon és a rendkivűl vastag stockholmi telefonkönyvek. Arra a számomra még mindig emlékszem. Persze nem maguktól hozták, hanem pár nappal a költözés előtt telefonon igényeltem egy új vonalat és jött, pontosan. Csak be kellett dugni és lehetett használni. Aznap éjfélig dumáltam az új telefonommal.
Utána Stuttgartban albérletben éltem 4 hónapot. Ott nem volt telefon, mert tudtam, hogy átmeneti időszak. Zürichben természetesen volt telefon mindig. Ha költöztünk bejelentettük és az új helyen csak bedugtuk a készüléket. Ott a telefon saját tulajdon. Igaz a számot akkoriban még nem lehetett megtartani, mikor a faluból a városba költöztünk, de ez nem volt gond.
Gond az itthoni telefonnal volt. Apám a házból lakásba költözött, ráadásul egy frekventált budai kerületbe. Nagyon sokáig keresett lakást, de akkoriban nagy lakások csak tanácsiak voltak eladók. Mikor megtudtam, hogy talált megfelelő lakást, megfelelő helyen nagyon örültem, amíg nem mondta, hogy sajnos telefon egyelőre nincs. Akkor ne vedd meg a lakást, mondtam. Telefon nélkül szó se lehet róla. De apám unta már a keresgélést, az eladó fűt fát és telefont is ígért, amiből persze nem lett semmi. Ahányszor itthon voltunk kerestem valami lehetőséget, összeköttetést korrumpálási lehetőséget, de nem sikerült neki telefont szereznem. Tíz éven át, minden szombaton elment egy ismerőshöz és én oda telefonáltam. Ha pont kórházba került, akkor a kórházban hívtam naponta. Kb. 8 év után szólt, hogy lehetne venni telefont, mert fejlesztenek a körzetben. Elég sokat kértek érte, de mondtam ha nincs pénze azonnal küldöm csak fizesse be. Befizette, de telefon ettől nem lett. Mikor a temetésére jöttem haza, 2 év múlva, akkor szerelték fel az immáron üres lakásba a telefont. Nagyon megszenvedtem apám telefon hiányát.
Mikor haza költöztünk, mondtam az ügyvédnek, ha nincs telefon nem veszem meg a lakást. Volt telefon, de azt elfelejtették közölni, hogy iker. Azt, hogy az iker napi 12 órát beszél, csak férjem betegsége alatt és halála után tapasztaltam meg. Sorozatos kérvényekkel ostromoltam a matávot, hogy adjanak fővonalat vagy másik ikret, de nem. A matáv egy becsületes szocialista cég volt. A pénz egy cseppet se érdekelte őket. Rendszerváltás előtt és után se izgatta őket, hogy fizetek "bármit" csak legyen telefon. Így kényszerültem bele már 22 éve a "bunkofon" vásárlásba. Eszméletlen pénzbe került akkor a negyed kilós cseppet sem kicsi mobiltelefonom.
Utolsó költözésemkor a szerződésben benne volt a teljes lakás riasztó kiépítése és minden helyiségben telefon dugó kell, hogy legyen. Van is. Persze az első két hét itt is harcos volt, mert a ház kész volt de a telefonok nem voltak meg. Az iroda pl. nem tudott beköltözni emiatt időben. Én bátran bejöttem, meg az egyik szomszéd asszony is és együtt ostromoltuk a matávot. Mikor megkaptam a számot, élt a vonal, néhány szórakoztató éjszakánk volt. Feltehetően az akkor éppen lebukott orosz callgirl hálózat valamelyik fejesének a számát kaptuk meg. Éjszaka jöttek a telefonok, hogy pl. Natasa menjen x szálloda xxx számú szobájába. Utána jött a szitkozódás, hogy miért nem megy, majd újabb rendelés. Egy idő után nyugalom lett, talán csak egy tanítónéni telefonált egyszer, hogy a Szerjozsa miért nem ment iskolába. Internet természetesen betárcsázós rendszerrel működött, de volt. Aztán kezdődtek a zűrök, elvették a kedvezményt, illetve csak éjszaka volt. Mentem tüntetni, egeret is temettünk a matáv székház előtt, de ettől még nem lett ADSL. Írogattam a leveleket, egy egész dossziém volt tele a levelezésekkel. Végül, azt hiszem az igazgató titkárnője elunta a válaszolgatásokat és láss csodát megérkezett hozzám az ADSL is. Azóta nagy békében és boldogságban éltem a T-Comal. Egészen mostanig.
Most viszont beütött a digitalizálás. Ez most mindenütt nagyon divatos, mindent mindenki digitalizál. Nem is volt ezzel semmi bajom, én többnyire nyitott vagyok a technikai újdonságok felé. A régi hűség akármim úgyis lejárt, legyen hát új digitális telefon és majd jön az üvegszálas internet. Állítólag decemberre itt is lesz, de ezt nem hittem egy percig sem. Természetesen arra nem gondoltam, hogy ez ekkora felfordulást fog okozni az életemben és visszaléphetek telefon terén két évtizedet. Először is az átállítás miatt nem volt se telefon se internet se tv.  Azt hittem valahol valaki elvágta a vonalat, ezért telefon hétfőn este, hiba bejelentés. Telefonos hölgy szerint a hibának semmi köze az új szerződéshez. Kedd délelőtt, hurrá!!! Van internet. A többit nem is néztem. Este 10-kor kiderül, hogy se telefon se tv. Közben a riasztóm riadtan csipogott, hogy nem tud kontaktusba lépni a központtal. Mobilról újabb hiba bejelentés. Telefonos fiú utána néz, elmagyarázza, hogy mi van az átállással és reményét fejezi ki, hogy a hét végére rendbe jön minden. Általában ennyi ideig szokott tartani, mondja. Mire én, de a riasztó. Elutazom jövő héten, már három betörés volt nálam stb. Vissza kérdez, hogy a riasztósok tudják ezt a digitálsi telefont? Mert nem biztos, hogy működni fog a dolog. Nagyon hálás vagyok neki, hogy felvilágosított, mert még ma is itt értetlenkednék, hogy miért nem megy a riasztó, ami ma már meg lett oldva.
De viszont kiderült, hogy egyetlen használható telefon maradt a lakásban. Csak a computerrel kapcsolatos routerbe lehet telefont bedugni. Üzenet rögzítőt felejtsem el. Nos ezzel csúnyán bele tapostak a komfort zónámba. Ha tudnék még sírni, sírva fakadtam volna.
A szerelő szerint nincs kiút, mert az EU előírta, hogy digitalizálni kell a telefonokat. Na ettől az EU előírta dologtól vörösbe borult az agyam és távoztam a helyszínről. Szegény szerelő nem tehet róla, ha neki ezt kell mondani. Én viszont a XXI. századból vissza zökkentem a XX.-ba és nem tehetek ellene semmit.

Csak csodálkoztunk

Tavaly szeptemberben Barcelonában jártunk. Minden este program volt, így mászkáltunk késő este a városban. Kellemes volt az idő és teljesen oda voltunk az "élő városért". Az emberek kint ültek, minden kávézó és étterem tömve volt, a Ramblán is végig üldögéltek a padokon, szóval minden csodásabb volt mint itthon.

Nos itthon nemigen járkálunk este az utcán. Ha rossz az idő, még a Zeneakadémiára is taxin megyünk.jövünk. De tegnap a szünetben leléptünk, mert a második részt egy rendkívül modern, 2010-ben készült, mű alkotta. A háttérben várakozó, főleg ütős hangszerek egy cseppet sem vonzottak. Tegnap itthon is igen kellemes volt az idő, így 9 óra után sétálva kezdtük meg a haza utat. Liszt Ferenc tér, Andrássy út. Minden tele. A vendéglők kávézók teraszain jókedvű népség üldögélt. Nem turisták voltak! A téren a padokon üldögéltek, fiatalok és idősebbek egyaránt. Végül buszra szálltunk, Az Erzsébet téren tömegek voltak, nem tudom mi célból, de nagyon sokan. Az óriáskerék így kivilágítva egész jól néz ki. Figyeltem erősen a buszból. Amerre elhaladtunk, mindenütt tele volt minden étterem és terasz. Itt nálunk persze már csend nyugalom és béke uralkodott. Egy embert nem láttunk a buszmegállótól hazáig, de nagyon feldobott a város hangulata. Többször kell mennünk este a városba!

Egy kis irodalom

A napokban láttam Agota Kristof. Analfabéta c. önéletrajzi könyvéből egy monodrámát. Nagyon megkapott a történet és gyorsan elolvastam a könyvet. Az előadónő ugyanis elég zavaró volt.

A történet röviden: Itthon nehéz körülmények. Papa tanító valahol falun, 6 osztály egy teremben. Ő ha unatkozik beül hátra az osztályba. Imád olvasni, már 4 évesen olvas. Olvas mindent ami elé kerül, szenvedélyesen. 1935-ben született, ez számomra már sokat mond, egyidősek vagyunk. Jönnek a rémségek, háború, oroszok. Papát lecsukják a bátyját és őt is internátusba adják, ahol a leírtak szerint elég szörnyű körülmények voltak. Nem volt elég ennivaló. nem volt fűtés stb. Tipikus háború utáni nyomor. Sztálin meghal, de nem történik semmi. Végül elérkezik 1956. Ő érettségi után rögvest férjhez megy és 56-ban a férjével és a 4 hónapos gyerekével nekivágnak a határnak. Mikor megérkeznek Ausztriába az első döbbenet, itt senki se beszél magyarul. Végül Svájcba kerülnek a francia nyelvterületre. Dolgozni kezd egy gyárban. Unalmas egyhangú munka, alkalom sincs a beszélgetésre. Szünetekben a munkatársők próbálják tanítgatni a francia nyelvre. Rámutatnak valamire és megmondják mit jelent. Lassan megtanul fonetikusan franciául beszélni, de mint írja, analfabéta marad, mert se írni se olvasni nem tud. Ő mindig is írónő akart lenni és most hiányzik a nyelv, amin álmodik, gondolkozik és érez. Őt év után beiratkozik az egyetem nyári szemeszterére. A tanár mondja, hogy minek van itt, hiszem jól beszél franciául. Igen, de analfabéta vagyok, mondja. Két év múlva kitűnőre végez.

Ezzel a regény be is fejeződik, de miután még Svájcból emlékeztem a névre, utána néztem a wikipedián. Franciául írt, sok nyelvre lefordították és több országban adták ki a könyveit. Több irodalmi elismerést, díjakat kapott. Sajnos már nem él. Érdekes lenne olvasni valamit tőle, amit magyarul írt, de erről sehol nincs egy szó se.

Persze az ember párhuzamot von önmagával. Igaz én soha nem akartam írónő lenni, de számomra nem volt akkora trauma, hogy anno egy szót se tudtam Svédül. Komolyan gondolkozom azóta is, hogy hogy is tanultam meg végül. Persze a svéd egy egyszerű nyelv, sokkal egyszerűbb mint a francia, de akkor is meg kellett tanulni. Igaz tudtam már németül, ami biztos segített valamennyire. A svédek nem tudnak németül. Kizárólag az idegen rendőrségen találkoztam németül tudó emberekkel. Jómagam is 2 év után szembesültem azzal, hogy bár beszélek és olvasok svédül, írni egyáltalán nem tudok. Aztán a szükség rávezetett, hogy kézírással másoljam az újságcikkeket és láss csodát belejöttem az írásba is. Persze nem alkottam irodalmi műveket, de amire szükségem volt privát és a munka helyemen is, megírtam.

Mi i a tanulság az egészből? Külföldre menni nyelv tudás nélkül, nagy kaland és nem kis nehézség.

Folytatás

Ma lecsuktak még egy német katonát, aki az alibit adta az elsőnek, miközben ő éppen szír menekültet játszott.
Most úgy néz ki a helyzet, hogy az első lefogott csinálta volna a terror támadást. Persze jól otthagyta volna mindenütt az ujjlenyomatát, amiből egyértelműen kiderült volna, hogy szír menekült volt a terrorista. Előkerült a lista is amin magas rangú politikusok szerepeltek, mint célpont. Pl. Gauck volt elnök és a jelenlegi igazságügyi miniszter is. Miután a kaszárnyában találtak némi Wehrmachtra utaló szimbólumot is, jelenleg az összes kaszárnya átvizsgálása van soron. Jogos aggodalom, hogy egy terrorista hálózat létezik a katonaságnál, amit ugyan több magasrangú tagad, sőt még az ellenzék se tartja valószínűnek.


MÁS

Az utóbbi napokban valami teljesen eszement óriás plakátokra lettem figyelmes az utcákon, buszmegállókban stb. Mi van? Már elkezdték a kampányt a jövő évi választásokra? Erre van pénz, vagy valamelyik család tagnak kellett hirtelen egy jó zsíros ki plakát megrendelés, Látszik, hogy kizártam magam a hazai hírfolyamból, semmit se tudok. Felvilágosításokat megköszönöm!