Vágyak?

Már a karácsonnyal kapcsolatban is eszembe jutott, hogy szegény mai gyerekek. Mint olvastam minden felé, az a divat, hogy már a hónap elején feldíszítik a fát kidekorálják a lakást és ezzel úgy hiszik, hogy növelik az ünnep hangulatát. Ezután a mai családban élő gyerek soha nem fogja megismerni azt az örömteli izgalmat, amikor vár a csengő megszólalására és bemehet a szépen feldíszített karácsonyfához és az ajándékokhoz. Igaz én már rég nem ünnepelek, de a gyerekkori kellemes szívdobogtató érzésre mind a mai napig élénkem emlékszem.
A napokban paradicsom salátát csináltam a húshoz és megint átvillant, hogy már ez is mindennapos mint annyi minden más. Régen vártunk a primőrökre, az első újhagymára, amit zsíros kenyérre szórtunk apróra vágva, aztán a retekre, majd a salátára és az első zöldborsóra. Ezek voltak a hétköznapi örömök. Ma már csak a spárgára kell várni, legalább is itthon, minden más egész évben kapható. Persze nem olyan finom, mint a régi, napon érett paradicsom, de egyáltalán tudja-e még egy mai fiatal, hogy milyen a valódi?
Amiért én irigyelhetném a fiatalokat, az a korlátlan szabadság, ami nekem sajnos nem adatott meg fiatal koromban. De ha mérlegre tenném azt a sok apró élményt és örömöt, ami nekünk megadatott valamilyen formában, be kell valljam, hogy az se megvetendő. Különösen ha hozzá teszem, hogy nem is tudják értékelni amit kaptak "szabadság" mert nekik természetes, mint az egész évben paradicsom, vagy a 4 hét karácsonyozás. De akkor mi okoz manapság egy fiatalnak izgalmas örömöt és várakozást?
Aki tudja árulja el!

Karácsony?

21 éve töröltem a naptáramból az ünnepet. Eleinte nehéz volt, de mára tökéletesen belejöttem. Igaz csütörtökön volt egy kis forgatag. Ki halat hozott, ki süteményt, mindenért hálás voltam. Tegnap csak a hús adagomat hoztam el a hentestől, no meg a gyógyszereket, amit sikerült még az utolsó percben feliratni, mielőtt a doktor nőnk jól megérdemelt szabadságára ment. Ez az év végi látogatás, járt némi pénzosztással, de megérdemli ő is és az asszisztensnő is, aki szó nélkül kijön oltást adni vagy vért venni. Port törölni nem szerető takarítónő is kapott egy kis extrát, ráadásul még csokoládét is hozott nekem. Estére azt hittem be van fejezve minden, mikor előjött B. egy csomaggal. Ez a 11. közös karácsonyunk. Még soha nem jutott eszébe ajándékot venni. Kifogás van. Feleségével rossz tapasztalatai voltak, ezer éve persze, valamint nekem mindenem van, neki viszont nincs ötlete. Tudomásul volt véve a dolog, ha nem is tetszett. Az idén viszont végre megtaláltam azt a kardigánt, aminek az elődjét 10 éve vettem neki és azóta imádja. Már a tisztítóba is csak nyáron tudom elvinni, mert máskor kell. Nem kifejezetten karácsonyra, de megvettem. Lehet, hogy ettől jutott eszébe a dolog. Minden esetre egy nagyon becsomagolt elég nagy kocka alakú dobozt nyomott a kezembe. Ebben volt egy ezüst színű fém henger alakú doboz, abban pedig bársony párnán egy normál méretű tégely, a világ legdrágább arckrémével. Ezt a krémet már mindig rám akarta dumálni, mert mikor elégett az arca ezzel kezelték a kórházban. Én persze mondtam, hogy ennyi pénzt nem kenek magamra és úgyse hiszek ezeknek a kenőcsöknek a regeneráló erejében. Most aztán kenem és várom az eredményt.
Mindezek után boldog semmit tevésbe süllyedtem. Tegnap még néhány e-mail és sok telefon, nem mindig boldogító hírekkel. Ma futottunk egyet a városban és sikeresen beszereztük a hétvégi újságjainkat. Ebédre volt hal, aztán olvastam és aludtam. Az imént ránéztem az órámra és már 7 óra volt. Megint elmaradt ez meg az, de a pischinger tortát még megcsinálom. Kb. 10 éve készülök rá.Most végre van hozzá minden itthon. A vaj már biztos megolvadt, összekutyulom a krémet megkenem és várok holnapig. Aztán vihar sebesen felfalom. Ebédre csak húsleves lesz és más semmi. Holnap fodrászolok, holnapután semmi nincs. Kedden talira megyek, kíváncsi vagyok milyen lesz. Ünnep? Az mi?:-)))

2016

Még nincs vége az évnek, de valahogy olyan nagyon rossz évnek tűnik. No nem személyesen nekünk, hanem úgy általában.
Ha hazánkkal kezdem, akkor meghalt két kiváló irodalmár. Egyik se volt igazán öreg, ha a rák nem lép közbe, még jó néhány évig folytathatták volna irói tevékenységüket, mindannyiunk örömére. Személyes sorsomból kiindulva, soha nem értem, hogy miért mindig a jókat éri ilyen betegség és megpróbáltatás. Lenne ötletem bőven, hogy kiknek járna ilyen sors, de ők élnek vidáman mindannyiunk kárára.
Aztán itt van a politika. Minden megtörtént, amiben senki nem hitt, sajnos semmi pozitívum. Kezdődött a Brexittel, ami szerintem ugyan nem nagy kár, mert az angolok ugyis mindig csak a mazsolát akarták a kalácsból. Viszont rémisztő volt olvasni és hallani, hogy hogy tudták a populisták meghülyíteni a népet. A legvadabb, már másnap hallani se akart semmiről, lemondott és eltünt. Nem sokáig persze, mert Trump megválasztása után rögvest elment kicsit talpat nyalni. Akkor már el is jutottunk az igazi katasztrófához, Trumphoz. Nos az amerikaiakról soha nem volt nagy véleményem, már Reagan megválasztásakor is azt mondtam, hogy egy rossz szinésznél nincs lentebb. Lett. Az ifjabb Bush se volt egy babapiskóta. A slamasztikát amiben ülünk neki köszönhetjük. De még van lentebb ez lett Trump. Ez kb.olyan szinvonal, mintha itthon Fábry Sándort választanák meg elnöknek. Primitivség csúcs. Egy napra Amerikába mindenki sokkolva volt, de már kezd minden jó lenni. Hat a néphülyités a médiákban, legalább is azt tapasztalom azoktól akikkel ilyen-olyan kapcsolatban vagyok, hogy már nem is annyira rossz, majd kialakul stb. Már nem baj, hogy a leendő külügyminiszter puszipajtás Putinal, hogy Trumpnak nagy üzleti érdekeltségei vannak minden fele a világban, amiről nyilván nem fog elfelejtkezni elnöksége idején és még sorolhatnám.
Egyetlen pozitívum a megismételt Osztrák választás volt, de elég nagy félelmeim vannak a jövő évi europai választásokkal kapcsolatban. Erről majd írok jövő ilyenkor ha még élek.

Zacskók

A környezet védelem az agyamra megy. Legújabb közellenség a nylon zacskó, persze csak felénk. Helyette többnyire ingyen kapjuk nyakra főre a papír zacskókat. Eddig csak az újságot gyűjtöttem és dobtam az extra kukába, most majdnem ugyanannyi papír zacskó is megy kifele. Vajon végzett már valaki valami tanulmányt, hogy a papír előállításához, mennyi víz és energia szükséges? Ami aztán megy a szemétbe. Nylon zacskókat, különösen a régi jó minőségűeket, hordtuk magunkkal. Táskában, zsebben mindig volt, hogy legyen ha kell, de ki az ördög hurcolászik magával papír zacskókat? Arról nem is beszélve, hogy csak egy kis eső kell és szakad szét az egész vacak. Gondolom valakiknek ez nagy üzlet, de nem csak nálunk. Németek és svájciak is csak pénzért adnak nylon zacskót. A csúcs persze a közelmúltban a Média Marktban volt, ahol 3 darab villany körtéhez kértem egy zacskót. Csak papír van. OK, mondtam könnyelműen. Potom 500 forintba került. Kerülni fogom a Média Marktot a jövőben.

Újság

Mióta elvették az újságomat, semmire nincs időm. A régi újság hétköznap 5-10 perc, hétvégén max. egy óra időt vett el tőlem. Most a német újság, ami lepedő nagyságú és hétköznap is 32-48 oldal terjedelmű, hétvégén meg 68 oldal. Nem érem utól magam az olvasással. Olyan ez mint a mesebeli cukorhegy, amin át akarom rágni magam és soha nem lesz vége. Annyi érdekes és izgalmas dolog van benne, hogy nincs szívem egyetlen részét sem olvasatlanul kidobni. Így aztán gyűlik az asztalon és nem akar elfogyni. Passzívan ugyan, de mindig nagyon érdekelt a politika. Most, hogy ilyen izgalmas dolgok történek a világban, először Erdogan, aztán most Trump és messze nincs vége a sornak. Csak olvasok, olvasok. Még szerencse, hogy B. ugyanilyen elánnal olvassa az angol nyelvű újságját, így remekül meg tudjuk beszélni egymással, hogy hol, miről, ki és mit ír.
Komolyan hiányzik a régi újságom, de azóta, hogy semmi magyar hírt nem olvasok, sokkal nyugodtabb lett az életem.

Hogy mik vannak!

Tegnapelőtt este kapok egy e-mailt, hogy a marbellai barátnőm fia és barátnője, akik már 2 hónapja Magyaroszágon vannak, feljönnek Pestre, de csak tegnap és csak délben szeretnének találkozni velünk. Jó, megyünk ebédelni!
Csodásan megtaláták az eldugott vendéglőt és ettünk. Közben mesélték, hogy mennyit dolgoztak a házukon, ami egy csinos parasztház, vályogból és totál fel lett újítva. Új villany vezeték, cirkós fűtés stb. A kinti benti festést, kerítést stb. maguk csinálták. A ház valahol a Tisza vagy Tisza tó környékén van, állítólag 1óra 10 perc alatt értek fel Pestre. A srác (67 éves) elújságolja, hogy kérni fogja a magyar állampolgárságot. Ő Londonban született még ott éltek a háború alatti evakuálás nyomán. Aztán természetesen Gibraltárban élt, nevelkedett. Életében először 60 évesen volt Magyarországon. Beszélt valami ügyvéddel, hogy ha a mama születési anyakönyvi kivonatát bemutatja, akkor beadhatja az állampolgársági kérelmét. Az elmúlt években a magyar lány mellett teljesen jól megtanult magyarul. B. Kezdet valamit mesélni angolul, de leintette, hogy érti ő magyarul is. Persze tudom, hogy az egészség biztosítás izgatja őt, mert ha itt önkéntes biztosítást csinál, az olyan olcsó mint sehol máshol. Persze mondtam neki, hogy azért nagy reményeket ne fűzzön a hazai egészségügyhöz, de szerinte mindegy, de legalább van valami. Egész életében szabadúszó volt, gondolom a nem egetverő állami nyugdíjon kivűl nincs is más. Igaz ha a mama meghal, bőven lesz örökség.
Azóta is csak kuncogok magamban, különösen mikor olvasom az anglomán magyarok írásait, miszerint vagy ott lehet élni vagy sehol. A kint élő magyarok, nyugdíjas éveikre Spanyol ország felé kacsingatnak, mert az olcsó, gondolják ők. Aki ott élte le az életét, az tudja, hogy egyrészt  nem olcsó, másrészt maszekban betegnek lenni egy vagyonba kerül. Most aztán kíváncsian várom a fejleményeket, ha élek még jövő ilyenkor.

Szép új világ

Lassan már elérkezünk Huxley fenti könyvéhez. A könyvet nagyon szerettem, de az idea már akkor se tetszett, kivéve persze a lombikban készre gyártott gyerekeket.
Ahogy manapság a buta tömeget manipulálják az számomra egyre rémisztőbb. Először jött a Brexit, amit rengetegen megszavaztak úgy, hogy elhitték a dumát. Egy kicsit se nézek utána vagy gondoltak bele a következményekbe. Ezt még ki se hevertük és máris itt az új amerikai elnök. Egy milliárdos, aki szabályosan össze csalta a vagyonát és még büszke is rá, na meg tv showsztár. Az angolok már másnap tudták, hogy hülyék voltak, az amerikaiak tegnap még olyanokat nyilatkoztak, hogy azért szavaztak rá, mert szeretnék ha minden olyan lenne mint az 50-es években! Az átlag amerikai értelmi képességeiről mindig is lesújtó véleményem volt. Ezen hosszas ott tartózkodásaim se javítottak semmit. Ha az egésznek nem lenne kihatásra Európára is, még örülnék is neki, mert nagyon megérdemlik, hogy elfogyasszák a fekete levest. Sajnos még ez az öröm se adatik meg nekünk, mert a keserű pohár nekünk is ki fog járni.

A fentiek nagy ügyek, de már megy a hülyítés kicsiben is. Németország egyik nagyvárosában egy villamos jegy 2.60 EUR. Viszont ha letöltesz egy appot és megnézel 4x20 másodperces hirdetést, akkor kapsz az okosodra villamos jegyet ingyen. Mostanában vezették be és óriási a siker. Már újabb résztvevő cégeket keresnek, mert nem győzik kielégíteni az igényeket, mert változatosnak kell lenni a programnak. Ez az okos telefon lassan olyan lesz mint a pestis. Biztos lehet jó dolgokra is használni, de a nép nagy része ugye buta. Az ilyen ötletekkel meg még hagyja magát tovább hülyíteni.Nem mindenki olyan határozottan reklám ellenes, hogy amit reklámoznak azt juszt se veszem meg, mint én. Változatlanul érvényben lesz, hogy  aki sok pénzt költ a reklámra, a szemetet is el tudja adni. A minőség meg nézheti magát.
Ilyenkor örülök a 81 évemnek, aminek köszönhetően még lesz időm megmaradni szabad önálló egyénnek és nem leszek az eszközök és reklámok rabszolgája. Ha fiatal lennék, erre már nem sok esélyem lenne, mert a végén mindenkit megemészt ez a rendszer.