Subjektiv bejegyzés

Alig értem haza és máris itt van ez a Donáth szobor ügy. Már Homannál is bosszankodtam. Nem azért, mert akarom, hogy szobor legyen. Ha rajtam múlna már csakis nem létező alakokról csinálnék szobrokat. Igaz a művészek az olyanokat elítélik, de nekem tetszik pl. a Zrínyi utcai rendőr és más hasonló zsánerü szobrok.
Vissza térve Homan Bálintra. Mikor, valamikor iskolás koromban kb. a 3. változatot tanították nekem magyar történelemből, kértem Apámat, hogy adjon nekem egy könyvet, amiben az igazi történelem le van írva. Elmagyarázta, hogy olyat még nem írtak. De ott volt a polcon Homan Bálint és Szekfü Gyula történelem könyve, olvassam el azokat, mondta. Elolvastam, mint ahogy elolvastam Szabó Dezső könyveit, valamint Kodolányikat, Német Lászlót és természetesen Márait is. Mellette a nem szeretem Wass Albert "A kastély árnyékában" c. könyvét, amit nagyon untam és néhány Nyírőt is. Ez mind ott volt nálunk a polcon, anélkül hogy bárki is nacionalista vagy egyéb őrült eszméket vallott volna. Apám kiemelkedően semleges maradt mindenkor. Közelébe se ment semmilyen pártnak, pedig volt csábítás.
Donathhoz későbbi emlékek fűznek. Nagybátyám nem volt annyira tartózkodó mint apám és lelkes tagja volt a Magyar Közösségnek. Ez nem volt párt, inkább egy nacionalista eszméket valló egyesület, tudtommal. Nagybátyámat ezért el is vitték a nyilasok 44 őszén, akkor náluk laktunk átmenetileg. Igaz, hogy nacionalisták voltak, de nem igazán csak zsidó ellnesek, egyaránt utáltak mindenkit aki nem volt magyar. Ezt pl. Szabó Dezső könyveiből remekül meg lehet látni, ezzel együtt szerintem az egyik legszebb magyar nyelvet használó író volt. Nos Donáth is ebbe a körbe tartozott és a háború után értelemszerűen az oroszokat és a velük jövő kommunizmust utálta. Ezzel én is és családom is mélységesen egyetértett, magunkban persze. Donáth nem maradt magában, összeesküvést szervezett. Ezért ki is végezték. Sajnos rengeteg embert magával rántott. Nekem is volt olyan ismerősöm, aki fiatal egyetemistaként a röpiratokat, az árulás nyomán, egy ÁVO-s kezébe adta, minek következtében 9 évet ült. Utána pedig mehetett segéd munkásnak a hajógyárba.

Sajnálatos, hogy ezeket a dolgokat most ennyire előtérbe hozzák. Annyi minden fontosabb dologgal lehetne foglalkozni az életben és főleg a sajtóban, de nincs senki aki valahogy megpróbálna rendet tenni a fejekben.

Még megvagyok!

Haza értünk éjjel fél tizenkettőkor a lakásba. Már nem kapcsoltam be a gépet. Tegnap meg megbolondult a gép, pillanatonként elsötétedett a képernyő, miközben angolul motyogott. B. ma térítette észhez. Nem tudom mi ütött bele.
Haza utunk sokkal nyugisabb volt mint a kifele menő. Akkor Pesttől Zürichig úgy rázott a gép, hogy azt hittem valamelyik pesti utcán taxizunk. Vissza Brüsszelen át jöttünk. Iszonyt nagy repülőtér van ott. Mikor kijöttünk csak a mozgó járdán rohanó embereket láttunk két irányba. Nem tudtuk merre induljunk. Az egyetlen tábla szerint, töltsük le a megadott App-ot és akkor majd meglátjuk hova merre kell menni. Nos ilyesmit nem hordunk magunkkal, elindultunk találomra és a második mozgójárda szakasz végén találtunk egy használható táblát. Kiderült, hogy még 3 járdányit kell mennünk és már ott is vagyunk a Pestre induló gépnél. Közben nézelődtünk. Feltűnt, hogy szinte kizárólag férfiak rohantak el előttünk. Persze nem rohannak, csak miután a járda is mozog és az emberek mennek, olyan rohanósnak tűnik a dolog. A férfi dömping okát nem sikerült kideríteni. Aztán megkezdődött a beszállás. Pestre is többnyire férfiak jöttek, nagy ital csomagokkal. Volt is zűr a kézi poggyász elhelyezéssel. Szerencsére a belgák lezserebbek, mint a svájciak. Nem zavarta őket ha az üres ülést teleraktuk a holmival. Ital nem volt, de volt két kabátunk és két kézitáskánk. A svájciak ilyet nem tűrnek meg, még a kis retikült is feltetetik a csomagtartóba ha nem sikerül idejébe a lábaim alá eltüntetni. Amúgy is ha nem bosszantana még röhögni is lehetne a különböző reptéri szokásokon. Gran Canarian pl. még az órát is levetették velünk, viszont szemük se rebbent a cipőtől. Amire mindenütt allergiásak az a könnyű selyemsál. Az nem maradhat rajtam sehol.
Pesten aztán nagy élmény volt, hogy valahogy a város felől szállt le a gép. Így gyönyörködhettem a kivilágított országházban, meg minden másban is. Megint megállapítottam, hogy nincs még egy ilyen szép város mint a mienk.
Az útról majd még írok, de most megyek hangversenyre. Jövőre úgyse tudom mi lesz. Budapest elfelejtette a fesztivál zenekar támogatását. Ez az egyetlen magyar zenekar, ami valóban világhírű. Rendszeresen játszanak Japántól, Amerikán át mindenütt. Nagyon elszomorított ez az imént olvasott hír.

Szünet

Sajnos besamoló csak otthonról lesz, mert a net lassu és szaggat, igaz ingyen van. Az asztal  és a szék kényelmetlen, szóval irásra nem ideális a hely.
Különben Zürichben tegnap reggel havazott, itt viszont kellemes 20 fok fogadott minket. Részletek majd otthonról.

Napi hírek

Reggel azzal kezdődött, hogy B. ki akart nyomtatni valami és nem ment. Szerencsére ez az általam igen vacaknak tartott nyomtató az ő kedvence. Végül újra kellett telepíteni a nyomtatót, ami persze elállított egy csomó dolgot. A numerikus rész még mindig nem ír a gépen és nem találom az okát, de mindegy. Ebéd szünettel délután 4-re végre használható lett a gép, de nem nyomtatta ki amit akart. Mindegy, jobb dolgom nem lévén, nagyjából kiolvastam az igen vastag és nagyméretű német újságot. Este meghallgattam a híreket. Bánatosak a német karneválozók, mert orkán erejű szél várható, így több városban lemondták a híres "Rosenmontag" felvonulást. Tényleg nagyon le voltak lombozódva. Sokan egész évben erre készülnek, az egyesületek kocsikat építenek fel hatalmas alakokkal, jelenetekkel. Ezek többnyire politikai mondani valót tartalmaznak. Ki tudja jövőre érvényes lesz-e még? Aztán jött  a szokásos vasárnap esti krimi, ami ma egész jó volt.
Keresem a könyveket letöltéshez ha mégis esne az eső két hétig Kanárin. Közben mélázok, hogy ugyan milyen ruhára lesz szükség kb. 20 fokos szeles de többnyire napsütéses időben. Erről szól az előrejelzés. Az imént meg elment az eszem és benéztem a facebookra, ahol kénytelen voltam megvédeni egy számomra ismeretlen katolikus megyés püspököt. Én a református! Valaki olyan alpári hangon kelt ki ellene, a minimum volt, hogy a nácikat szolgálta. Kénytelen voltam megkérdezni, hogy számolni tud-e? Ha szolgálta, akkor már 100 év körülinek kellene lennie és biztos nem leplezett le volna ma semmi, amiről a kép szólt. Jobb ha nem is nézek be oda, mert mindig belefutok ilyen primitív bunkókba.
Ma este befejezem az utóbb idők legérdekesebb könyvét, ami az 1913 évi eseményekről szól. Már decembernél tartok.

Napló szerüség

Meglátjuk hogy alakul a jövő, most úgy érzem, hogy napló szerűen fogom folytatni a blogot. Az elmúlt napokban sok élmény volt, megpróbálom továbbadni.
Először is nagyon jól esett, hogy miután a topicba visszanézve láttam, hogy én tehetek mindenről, az egyik ős topicból kaptam egy e-mailt, a valamikori ottani vezér egyéniségtől. Kérdezte, hogy ráérek-e a jövő hét egy napján, messze vidéki, mert akkor lesz itt és találkozhatnánk. Sajnos nem érek rá, mert nem leszünk itthon, de ha sebzett lett volna a lelkem, akkor ez kis gyógyír lett volna.
Ma meg egy ötvenes volt topictárs a feleségével szólt ránk a Mamutban. Amilyen vakon járok, simán elmentem mellettük. Egyszóval mégse volt üresjárat az a rengeteg hsz amit megírtam az évek során. Egyszer majd megírom az Indexes multamat. Mamutban a szokásos  hétvégi ujságbeszerzésen voltunk. Már a múlt héten felfedeztük a fonódó villamost és azóta is fonódunk. Mammut előtt felszállva a délinél átszállunk és megúszzuk az undorító Moszkva teret, ami mintha megállt volna. Kerítések közt terelik az embert mint a barmokat. A nehezebb átjutást segítő kesztyű és egyéb árusok közt.

Jelenleg az osztrák-német karnevál-farsang tart fogva esténként illetve már éjszakába nyúlóan. Csütörtökön volt a bécsi operabál, amit mindig élőben közvetítenek a tv-n. Most tudtam meg, hogy 1945 márciusában! bombázták tropára a bécsi operát és belvárost. Addig alig volt elszórtan kis bombázás. Azt hiszem akkoriban még elég gyenge volt a híradás. Ennek köszönhető, hogy mikor mi valamikor február elején? kimásztunk a pincéből, azt hittem vége a háborúnak. Persze tudom azóta, hogy Drezdát is a finisben tették tönkre a drága angol amerikai bombázók. Azóta is egymásra tolják a dolgot.
Nos elkanyarodtam. 1955-ben nyílt meg ismét Bécsben az opera, igy 56-ban már volt ismét operabál és azóta is 1991 kivételével. Akkor az olajháboru miatt lemondták. Az idei tehát a 60. volt, a háború után. Különben az elsőt, születésem évében 1935-ben tartották.
Ilyenkor nagy flanc van, csodás ruhák, részt vesz az egész kormány és az idén a finn kormányfő volt ott a feleségével, meghívott vendégként. A szélsőbal ilyenkor demonstrálni szokott, nem tudom pontosan mi ellen, feltehetően a gazdagok ellen. Az idén csak egy kis csoport volt és nagy békében vonulhattak be a vendégek. Jegyet bárki vehet, háromszáz valamennyi euróért. Ez csak sima belépő jegy, aki ülni akar annak egy páholyt kell venni, ami közel 30ezer de oda hatan beférnek. Természetesen vannak akik páholyt vesznek és oda hívnak vendégeket. Állítólag remek üzleti összeköttetéseket lehet szerezni egy ilyen bálon. Van műsor is. Elsősorban az opera gyerek és felnőtt balettja szerepel. Utána egy orosz új csillag énekelt és a rozoga Placido Domingo. Ő 50 éve kezdett énekelni ott és ma tiszteletbeli tag, de tudni kellene abbahagyni a dolgot. Mindezek után jönnek az első bálozók, szigorú koreográfia szerint eljárják a francia négyest és végül megnyitják a bált. Nekem nagy szem legeltetés egy ilyen este, eszembe jutott, hogy eleinte még fekete/fehér tv-n néztem. 
Tegnap, pénteken, viszont a mainzi karnevál egyesület "gyűlését" közvetítették. Ez a műsor is 4 órás volt és egy remek politika kabaré, némi zenével és tánccal fűszerezve. B. megint a háttérből hallgatta a röhigcsélésemet. Sok politikus is jelen volt és nem maradt ki senki és semmi a szatírából. Menekültek és külföldiek ellen egy hang nem esett, sőt! Ezeken a gyűléseken a közönség többnyire valamilyen jelmezben van az egész fiataloktól a korombeliekig mindenki. Számomra élvezet nézni, hogy a zenés részeket együtt énekli az egész terem, táncra perdülnek az asztalok közt és szem látomást élvezik a dolgot. B. kicsit megdöbbent, amikor közöltem, hogy én is énekelnék ha ott lennék. Hangom ugyan nincs, de zenéket a dalokat mind ismerem és tudom, no meg a tömegben úgyse vennék észre a fals hangokat. Férjemmel anno nyomtuk rendesen ilyenkor a farsangi nótákat, otthon a szófán. Ezektől a tv estéktől fosztott meg Florida.:-(

Most kicsit harcolok magammal, hogy hétfőn elmenjek-e a müpába, vagy nézzem még meg itthon a kölni karnevált is. Ezt majd még eldöntöm.

Ma este  és ez elég ritka, egy bécsi színházból közvetítettek egy komédiát, felvételről. Ezt is nagyon élveztem, de nem írom le a tartalmát. Egy szemfüles színházi ember áthozhatná Pestre, nem egy akkora ügy lefordítani. Persze, hogy ki játszaná azt nem tudom. Csak 3 szereplő kell, de azoknak jóknak kellene lenni, nem valami sejpegős sztárocskáknak. 

Fórum

Szóval megint el kell engednem valamit. A napokban prédikáltam erről valakinek, hogy nem lehet mindenhez örökké ragaszkodni. Most kész, vége a sok kellemes fórumos estének, napnak. Más játszótér után kell néznem. Igazán sokáig igyekeztem megtartani magamnak és esetleg másoknak is a szórakozást és a társakat. Nem megy és ahogy már Lenin elvtárs is megmondta, ami nem megy azt nem lehet erőltetni. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem fáj. Azt hittem, hogy igazán kedves bajtársakra tettem szert, de csalódni emberi dolog.
Nekem soha nem volt saját topicom és nem is lesz. Ettől függetlenül köszönöm mindenkinek aki a két kedvenc helyemen velem volt, leírta élete részeit, együtt nevetett és sírt a többiekkel. Bátorított és eltűrte a gonoszkodásaimat. Csak remélem, hogy mindenki jobb társaságra talál, mint az eddigi volt és jól fogja magát érezni ott. Magamat nem féltem én mindig megtalálom a helyemet, szerencsém van.
Itt ugyan nem, de egyébként lapozok, új fejezet következik. A blog meg ha kihagyásokkal is de folytatódik, mert magamnak írom.

Buszoztam

Nem mondom, hogy napi rendszerességgel szeretném végig buszozni a várost, de miután mennem kellett a gége csőért, rájöttem, hogy egész jól lehet szórakozni útközben. Oda fele majdnem kizárólag csak a házakat néztem. Buszból sokkal kényelmesebb mint gyalog. Kellemes ablak melletti ülőhelyem volt, nem lökdöstek és üvöltöző gyerek se volt a közelben. Miközben a város sokkal jobban néz ki mint mondjuk 20 évvel ezelőtt, szomorú hogy a régi nagy forgalmú üzletekkel tele Rákóczi út milyen borzalmas állapotban van. Sok üzlet üres, kiadó, eladó stb. vagy borzalmas portálok vannak. Mondhatni egyetlen normális üzlet nincs az úton,  bár  egy régi könyvüzlet még tartja magát, ki tudja meddig. Az úton az egyetlen fény pont a valamikori Palace szálló felújítva. Igazán gyönyörűen megcsinálták. Okosan hozzá építettek egy modern szárnyat, így feltehetően lehet normális haszonnal működtetni a szállodát. Soha nem felejtem el, hogy ott tanultam meg mit jelent a poloska németül. Panaszkodtak a németek, gyorsan megnéztem a szótárban és elképedtem. Igen poloskásak voltak a szobák. Ezzel szemben akkoriban ott volt a legjobb konyha, öröm volt odamenni egy csoporttal. Poloskákat aztán irtották,  későbbiekben már nem volt panasz.
Megállókban és a lámpáknál aztán alaposabban is meg lehet nézni a házakat és lehet elborzadni, hogy mennyi féle fajta és színű ablakra cserélik a kedves tulajdonosok a régi ablakokat. Ez is egy olyan pont amit soha nem fogok megbocsájtani a rossz emlékű Antal kormánynak, hogy így elkótyavetyélte az államosított házakat. Bagóért vették meg az emberek a lakásokat és annyi is lett a becsülete utána. Mindenki azt csinál amit akar a lakásával. Nem vigasz számomra, hogy Marbellában kb. ugyanezen bosszankodom.
Elhagyva a Keleti pályaudvart, illetve a Dózsa György utat megint megcsodáltam, hogy a nem túl előkelő Thököly úton milyen pompás házakat építettek egykoron. Bérházakat és villákat is. Gondolom ez az 1900-as évek elején előkelőbb negyed lehetett. Új felfedezés számomra, hogy van olyan, hogy Zugló vasutállomás. Igaz vissza fele is extra figyeltem és semmilyen állomás szerű épületet nem láttam, de bemondják a buszon, ez a megálló neve. Ezt majd még egyszer kinyomozom.
Vissza fele aztán már az útitársakat is figyeltem. Az egyik vonalon, előttem és kicsit alattam ült egy fiatal pár, akik valami nagyon izgalmas játékot játszottak az okos telefonnal. Valami autó vezetős dolog volt és ha ingyen adnák, szívesen kipróbálnám. Aztán mellettem ült egy fiatal lány. Ő facet vagy leveleket, szóval valamit olvasott az okos telefonnal és időnként előkapta a normál telefonját és beszélt vele, majd visszatért az okoshoz. Ezt csinálta a Keletitől a BAH.csomópontig. Voltak aztán még érdekes figurák a buszon, jól el lehet nézelődni. Nálam persze csak a kis kikapcsolt telefonom volt, szükség esetére.
Tegnap derült ki, hogy B. szorgos fordításom ellenére is be akar szerezni egy magyar használati utasítást a tv vevő dobozokhoz. A cég csak néhány háztömbbel van az én volt uticélom előtt. Így holnap ő fog kirándulni oda. Már felhívtam a figyelmét a látnivalókra. Szerintem még életében nem járt arra.