A computer ördöge

Avagy aki nem ért hozzá, az szenved.

B. utál levelet írni, de most muszáj volt. Napok óta halogatta, fogalmazta papíron stb. Tegnap végre hozzá fogott. Kezdődött, hogy a soha rendesen beüzemelt gépen, nem tudta hova lehet írni. Együttes erővel rátaláltunk a word pad-ra. Szünetekkel de nagyjából egész nap írta. Estére kiderült, hogy a gép nem látja a nyomtatót. Végül átdugtuk a nyomtatót az ő gépére, de már sötét este volt. Levélen volt javítani való, így ajánlottam, hogy mentsük el és majd ma befejezzük együtt a projektet. Nem kell több oldalas levélre gondolni! A magam részéről leveleket írni nagyon tudok, így segítettem elmenteni. Mondtam, hogy az lesz a baj, hogy soha nem fogja megtalálni, hogy hova mentette, mert igen furcsa dolgokat láttam a mentésnél. Ma aztán hosszas nógatásra nekilátott. Ez délben volt, most mindjárt este 8 óra lesz és annyit tud, hogy valami felhőbe lett elmentve a levél. Felhővel még soha nem volt dolgunk, akarva biztos nem találtunk volna bele. Most megy a próbálkozás, hogy hogyan lehet a felhőből visszacsalogatni a levelet. Már felajánlottam, hogy mondja mit írt és percek alatt leírom, de nem. Makacsul keresi.:-(((

Bajazzo Salzburgból

Nagy szerencsével találtam egy teljes opera közvetítést az idei bemutatóról. Sajnos a Parasztbecsület rossz, szaggat a hang. Szóval Bajazzo.
Kivételesen egész normális a rendezés. Igaz a szinpad fel van osztva, nem csak széltében hanem magasságában is, ami élőben biztos jobban mutat, mint egy aránylag kis képernyőn. Az énekeseknél jobbat kívánni se lehet. Igaz szegény énekesnőre fehér patentharisnyát húztak, amitől elég hurka lábai lettek, de ez a legkevesebb. Ha őt nem zavarja!
Aztán valahogy összességében mégsem tetszett az egész. Hiába a legkedvencebb sztártenorom énekli a címszerepet és a többiek is nagyon jók. Silvió úgy néz ki mint egy görög isten stb. Tegnap este még ott tartottam, hogy valahogy hiányzik a drámai erő az egészből. Ma reggelre aztán megvilágosodtam. Már rég láttam ezt az operát, viszont régen nagyon sokszor. Bajazzo mindig egy idős(re maszkirozott) énekes volt. Jonas Kaufmann viszont egy erőtől duzzadó nagyon jóképű fiatal énekes és a maszkja se volt öregesre csinálva. Sötét haj és hegyes fekete szakáll végleg nem passzol a képbe. Hiszen az egész dráma abból ered, hogy az idősödő bohócot a szép fiatal felesége megcsalja egy fiatal férfivel. Erről szól a híres nagy ária is. Így ez egy dráma, de két egykoru férfi egy nőért, nem az igazi nekem, legalább is az eredeti opera libretto szellemében nem.
Meg fogom hallgatni mégegyszer, de nem fogom nézni. Akkor talán az igazi lesz.

Valami más

Meséltem már az itteni ágyamról? Biztos nem. Egy hatalmas darab 2x2 méter. Mikor először jöttünk csak egy ágy maradt ránk a lakásban, ami 1.30 m. kettőnknek igen szűknek bizonyult, így a legsürgősebb beszerzés az ágy volt. Az üzletben akkoriban irtó magas ágyakat árultak. Jártunk jó néhány helyen, míg beláttam, hogy normál ágyat nem fogok kapni. Végül lealkudtunk minden alépítményt. Feltehetően itt csúszott el a méret, mert csak a magasságra koncentráltam. Miután volt ágy kellett ágynemű is. Nos ezzel harcolok most is minden éjszaka. A gumis lepedő felvarázsolása komoly munka két ember számára. Ezután jön a felső lepedő, ami 3 méterszer 2.80 méter. Ez aztán bővel lelóg minden oldalon. Erre kerül rá a takaró ami 2.80 x 2.60. Több problémám van. Először is egész életemben sarokban aludtam. Álmomban feltehetően most is a sarkot keresem és úgy ébredek reggel az ágy kellős közepén, mintha egy lakatlan szigeten ülnék. A másik bajom, hogy forgolódom + időnként szeretném kidugni a lábam a takaró alól. Iszonyú gubancokat tudok létrehozni. A csúcs ma reggel volt, amikorra komplett keresztbe forgattam magamon a takarót lepedőstől.

Hírek

A világ döbbenten áll a német repülőkatasztrofa előtt. Persze már kibányásztak az elmúlt 20 évből vagy 8-10 hasonló esetet. Irtó kíváncsi lennék milyen psychés megbetegedése volt a másodpilótának. Számomra a napnál is világosabb, hogy nem depressziós volt. Találkoztam már életemben néhány depresszióba szenvedő emberrel, magammal is. Egy depressziós ki se kel az ágyból, nem hogy dolgozzon, szigorúan eltitkolva, hogy betegállományban van. Minden esetre a német belügyminiszter nagyon megkönnyebbült, mikor kizárták a terror lehetőségét. A fiú nem volt se terrorista se vallásos. Nekem az is furcsa, hogy 27 éves, jóképű sportos gyerek, ilyen népszerű foglalkozással és sehol egy barátnő vagy fiú társ.
Ma egy asztologus nagyon jól kifejtette, hogy ennek a gépnek le kellett esnie + a fiu horoszkópja alapján az ilyen erőszakos halál jeleit. Talán hihetetlen de én nagyon megalapozottan hiszek az asztrologiában. Nem ártana bizonyos foglalkozásoknál figyelembe venni a csillagok jelzéseit. Talán ennek következtében vagyok totál fatalista.

Itt nincsenek nagyobb katasztrófák. Az ugye mindennapos, hogy egy 12 éves teljesen normál küllemű fehér gyerek megöli a 6 éves öccsét, megsebesíti a 16 éves bátyját, majd öngyilkos lesz. Mama közben dolgozott. Volt otthon fegyver természetesen. Egyedül él, nem árt ha van fegyver a háznál. Még ilyenkor sem merül fel a kérdés, hogy talán nem feltétlenül kellene minden háznál fegyvernek lenni.

Egészen más
Mikor megérkeztünk a bank kártyánk már le volt járva. Küldtek újat, de az se lett időben érvényesítve, tehát kapunk újat. Ezután pontosan 4 hétig tartott, amíg megérkezett az új. Közben persze reklamáltunk. Egyetlen nő van ott, akinek van fogalma a dolgokról, de az szabadságon volt. A többi, inkluzive fiókvezető, csak össze vissza dumált. Én már 10 napja megdühödtem és nyitottunk egy másik bankban számlát. 10 percen belül a kezünkben volt az ideiglenes kártya, majd 1 hét múltán jött a mail, hogy úton van a végleges is. Én a régi bankot rögvest otthagynám, de B. nem ennyire rugalmas.
Tegnap aztán megjöttek postán a kártyák, 1 hónap után. Bementünk a bankba, ahol közölték, hogy B. kártyája nem jó, de itt van helyette egy másik, az enyém jó volt. Ekkora kupit még magyar bankban se tapasztaltam, pedig azok se semmik.
A Pestről immáron 18 napja feladott elsőbbséggel, még mindig nem ért ide. Régen úgy járt a postás ide, hogy órát lehetett igazítani hozzá. Most kifigyeltem hetente egyszer, csütörtökön, jön. Ezt persze hivatalosan nem mondják, de én figyelek.
A fentiek csak az idegeskedési jéghegy csúcsai, van más is bőven.

Apróságok

Soha nem voltam egy melldöngetős hazafi. Ettől függetlenűl azt hiszem többet segítetem már az országon mint az igazi hazafiak. Itt volt az ingatlanos nőnk és megcsodálta a képet, amit az idén hoztunk és bekeretezve kiraktuk a nappaliba. A képen 1910 körüli Nagykörút látható a még meglévő Nemzeti szinházzal és a New York palotával. Tetszését látva, nullához közelitő angol beszédkészségemmel elkezdetem ismertetni a várost. Mindent, Pest, Buda, kilátás, dombok és egy kis történelem. Pár nap múlva telefonál a nő, hogy jön majd valaki nézni a lakást és elkezd B.-nak Pestről mesélni. Kiderült, hogy mióta velem beszélt, mellesleg azt hiszem először hallott engem beszélni, elkezdte nézni az interneten Pestet és Budát is. Most csupa lelkesedés, ha nem ismerném már az itteni népet, azt hinném ősszel jön Pestre látogatóba.

Jó ötlet. Kedvenc vendéglőnkben, amit 2 svéd fiú csinál, francia bisztro formájában, amikor fizetünk mindig oda toltak egy kártyát a számla mellé. Eleinte kidobtuk, mert tudtuk a címet és annyira rosszul ment kezdetben, hogy biztos soha nem kellett asztalt foglalni telefonon. Aztán az egyik pincér felvilágosított, hogy ha összegyűlik 10 kártya, egy evés ingyen lesz. Rá is volt írva, csak nem néztük meg soha. Most, hogy már vasárnap délben is lehet enni, oda járunk vasárnaponként és előszedve a régi kártyákat, kiderült, hogy megvan a 10 darab. Nosza vasárnap megettük a két finom steaket, majd fizetésnél odaadtuk a kártyákat. Azt hittük, hogy egyikünk ebédje lesz ingyen, de nem. Csak a vizet és az én sörömet kellett kifizetni. Jó üzleti ötlet lenne az itt-ott halódó hazai éttermeknek is. Törzsvendég mindig hasznos, de azt hiszem ehhez még egy kicsit fejlődni kell. 
Nem itteni téma, de az otthon közelemben lévő és joggal halódó vendéglő, hirtelen kapott egy Michelin csillagot. Számomra rejtély, miután az elődje tönkre ment, a jelenlegi talán 7-8 hónapja nyitott és mindig üres. Bár napi szinten járok el mellette, sokszor éhesen is, az étlapja eddig rendre elborzasztott. Számomra megemészthetetlen ételkombinációk voltak rajta igen csak borsos áron. Miután megjelent a csillagról a hír, már csak telefonon lehetett asztalt rendelni és tömve van (állítólag) a hely. Ennyi gazdag sznob közt élek otthon.:-)

Ha egy üzlet beindul.....:-(((

Ma délelőtt B. gépe totál felmondta a szolgálatot. Mellesleg mióta itt vagyunk kinlódott vele, meg az enyémmel is, szóval eddig se volt egy élvezet a gépek használata. Felhívta a szolgáltató segítség vonalát, kb. 1 óra hosszat próbálkoztak, végül közölték, hogy ez valami olyan brutális vírus, amivel nem tudnak mit kezdeni. Viszont tovább kapcsolják ha akarja egy fizetős szolgáltatóhoz. Azzal aztán másfél órát beszélt, már azt hittem elzsibbad a füle. Közben persze próbálkoztak de nem ment. Ezután $400 befizetése után elkezdték csinálni. Ez kb. fél háromkor volt. Most este 10 óra van és még mindig dolgoznak. Időnként telefonálnak, hogy adja be újra a jelszavát, aztán csinálják tovább. Állítólag ha készek szólnak. Lényem ma éjszaka a telefonnal fog aludni. Először nagyon soknak találtam a pénzt, de ha ilyen totál letakarítják a gépet, akkor már nem bánom, sőt! Ha lenne otthon egy ilyen szolgáltatás boldogan megcsináltatnám a gépem, ami szintén állandóan gyengélkedik. Állítólag a tűzfalat hekkelték meg. Tény hogy a hosszú szünet után, állandóan frissíteni meg letölteni akart a gép, nyilván ott jött bele a vírus. Nos majd meglátjuk. Mindennek eredményeként ma itthon kuksoltunk egész nap. Szerencsére a napokban kezdtem el olvasni egy több mint 1000 oldalas angol krimit, ami egyre izgalmasabb lesz, így jól elvoltam egész nap a szófa sarkában. Azért lassan történhetne már valami kellemes vagy jó is nálunk.

Mindenféle

Bosszankodunk és megint bosszankodunk, nem csak én B. is! Hócipőink nyakig tele vannak. Felhívtunk egy ingatlanost és átadtuk eladásra a lakást. Elég volt. Első nap szinte roham volt. Már egész kétségbe estem, hogy miként organizáljuk meg a személyes holmik haza vitelét. Két óriási koffer ül otthon a pincében, az pont alkalmas lenne. No meg az autót is el kell adni stb. Szerencsére nem eszik olyan forrón a kását, mint főzik. Eddig még senki nem jelzett vissza a sok lelkesből. Álságos nép ez. Én is rengeteg lakást néztem meg, néha csak kíváncsiságból is, de ilyen esetekben soha nem lelkesedtem, nem ígértem, hogy holnap visszatérek stb.Kicsit úgy vagyunk, hogy magunk se tudjuk mi lenne a jobb. A legrosszabb, ha elutazásunk előtt 1 héttel jönne egy vevő. Azt hiszem akkor idegbajt kapunk. Repülő jegyet átíratni egy vagyonba kerül és nem is biztos, hogy van még hely. No de az még messze van. Reménykedjünk egy jó scenárióban ami valamikor a tél folyamán történő eladás lenne.
Tavaly is itt voltunk ilyenkor, de messze nem volt ilyen jó idő. Most, valóságos emberözön van, megfelelő mennyiségű autóval. Tengerpartra gyalog is ki lehet menni, csak igen unalmas az út. Ezért szoktunk autóval menni. Az elmúlt héten egyszer kaptunk normális parkoló helyet. Hétvégén meg se próbáljuk. A múlt hét végén valami sörfesztivál volt, most pedig tengeri herkentyű kajafesztivál lesz. Szívesen kipróbálnám, csak iszonyodom a lökdösődéstől és állva evéstől. Igaz, esőt is ígérnek a hét végére.
Valahogy a tenger és környéke nagyon csendes. Pelikánt vadászni egyszer láttunk, akkor egy delfin is előkerült. Azóta semmi. A fehér és a kisebb szürke kócsagok bóklásznak a parton és a falánk íbiszek. Az utóbbiak mindig sokan együtt. Saséknál is nyugi van. Látunk ugyan mindig egyet, amint a kifogott halat marcangolja, de szemlátomást nincs most költés és eléggé szétszórtan láthatók csak a madarak. No és az ég. Az ég egyöntetűen párásan kék, ami igen unalmassá teszi a naplementéket. Naplemente kicsit felhősen tud igazán szép lenni. A homokos = fürdős tengerparton még nem voltunk, mert hideg volt a víz. Közben melegszik, de előre félek a tömegtől, arról nem is beszélve, hogy egy szigeten van, ami képes megtelni. Az ember átaraszol egy elég hosszú hídon, azután minden parkolón ott a megtelt tábla és jöhet vissza. Nem mondok újat azzal, hogy itt se fenékig tejföl minden.