2015. március 20., péntek

Mindenféle

Bosszankodunk és megint bosszankodunk, nem csak én B. is! Hócipőink nyakig tele vannak. Felhívtunk egy ingatlanost és átadtuk eladásra a lakást. Elég volt. Első nap szinte roham volt. Már egész kétségbe estem, hogy miként organizáljuk meg a személyes holmik haza vitelét. Két óriási koffer ül otthon a pincében, az pont alkalmas lenne. No meg az autót is el kell adni stb. Szerencsére nem eszik olyan forrón a kását, mint főzik. Eddig még senki nem jelzett vissza a sok lelkesből. Álságos nép ez. Én is rengeteg lakást néztem meg, néha csak kíváncsiságból is, de ilyen esetekben soha nem lelkesedtem, nem ígértem, hogy holnap visszatérek stb.Kicsit úgy vagyunk, hogy magunk se tudjuk mi lenne a jobb. A legrosszabb, ha elutazásunk előtt 1 héttel jönne egy vevő. Azt hiszem akkor idegbajt kapunk. Repülő jegyet átíratni egy vagyonba kerül és nem is biztos, hogy van még hely. No de az még messze van. Reménykedjünk egy jó scenárióban ami valamikor a tél folyamán történő eladás lenne.
Tavaly is itt voltunk ilyenkor, de messze nem volt ilyen jó idő. Most, valóságos emberözön van, megfelelő mennyiségű autóval. Tengerpartra gyalog is ki lehet menni, csak igen unalmas az út. Ezért szoktunk autóval menni. Az elmúlt héten egyszer kaptunk normális parkoló helyet. Hétvégén meg se próbáljuk. A múlt hét végén valami sörfesztivál volt, most pedig tengeri herkentyű kajafesztivál lesz. Szívesen kipróbálnám, csak iszonyodom a lökdösődéstől és állva evéstől. Igaz, esőt is ígérnek a hét végére.
Valahogy a tenger és környéke nagyon csendes. Pelikánt vadászni egyszer láttunk, akkor egy delfin is előkerült. Azóta semmi. A fehér és a kisebb szürke kócsagok bóklásznak a parton és a falánk íbiszek. Az utóbbiak mindig sokan együtt. Saséknál is nyugi van. Látunk ugyan mindig egyet, amint a kifogott halat marcangolja, de szemlátomást nincs most költés és eléggé szétszórtan láthatók csak a madarak. No és az ég. Az ég egyöntetűen párásan kék, ami igen unalmassá teszi a naplementéket. Naplemente kicsit felhősen tud igazán szép lenni. A homokos = fürdős tengerparton még nem voltunk, mert hideg volt a víz. Közben melegszik, de előre félek a tömegtől, arról nem is beszélve, hogy egy szigeten van, ami képes megtelni. Az ember átaraszol egy elég hosszú hídon, azután minden parkolón ott a megtelt tábla és jöhet vissza. Nem mondok újat azzal, hogy itt se fenékig tejföl minden.

2 megjegyzés:

  1. Azért még örülnék, ha lenne pár szép, naplementés kép.:-)

    VálaszTörlés
  2. Mindig velem a fényképező. Viszont ha csak simán, ráadásul párás levegőben, lemegy a nap, az csak unalmas. De nem adom fel a reményt.

    VálaszTörlés