Mindenféle

Néztem a tv-n a német megemlékezéseket a 25 év előtti lipcsei tüntetésekről. Még ma is futkos a hátamon a hideg, ahogy az a 70 ezer ember a DDR uralom alatt, képes volt kimenni az utcára és csak azt hajtogatni, hogy "mi vagyunk a nép". Összefogtak és bejött nekik.
Ma Gauck, a német Ader, kicsit kiosztotta  a népet. Csodálattal adózott az akkori összefogásnak és kitartásnak, majd elmondta, hogy manapság mindenki a foteljében ül és magában szidja a pártokat, politikusokat stb. Ez ugye nagyon nem jó. Sajnos nálunk sincs ez másként, pedig nálunk most sokkal nagyobb a tét mint a jelenlegi Németországban.
Az ünnepségen persze rengetegen voltak ismét az utcán és az egyik akkori fő szervező nő, röplapokon tiltakozott a magyar médiában uralkodó állapotok ellen. Jól esett látni. Ha már mi ugye csak kussolni tudunk, legalább a valamikori DDR ellenes aktivista tesz valamit értünk.
Mellesleg Ader ott ült az ünnepségen az első sorban.:-(

Voltunk Bécsben tegnap. Lassanként már kezdem nagyon nem szeretni azt a régen hőn szeretett várost. Persze mostanság ritkán járok ki és mindig besodródom a belvárosba, nyilván ott van dolgom. Most igazán nincs turista szezon és mégse lehet járni a közben már többnyire autó mentes belvárosban, az emberektől. Nem tudom a bennszülöttek hogy viszonyulnak ehhez az állapothoz, engem halálra idegesít.

A vonatozás most gyerek mentes, így nyugalmas volt. Kifele a zavaró körülmény abban merült ki, hogy előttünk ült 2 angol "úr". Olyan 60 év körüliek lehettek és iszonyatos büdös izzadtság szagot árasztottak. Az egyiknek még a körme is tök koszos volt. A vonat tele volt, így menekülni se lehetett. Szerencsére aztán a klíma egész jól működött. Nem javult a véleményünk az angolokról meg a higiéniájukról.

Nincs cím

Ma beugrott hozzám egy barátnőm. Ő az egyetlen aki lényegesen fiatalabb nálam, csak 63 éves. Férjestől ismertük meg és ha egy igazán sikeres házaspárról volt szó, csak ők jutottak az eszembe. Rájuk nézni is öröm, harmónia árad róluk. Jó anyagi helyzetben vannak, két sikerült gyerekük és több jól sikerült unokájuk van. Gyerekeik is karriert csináltak, pedig mindenki igen távol áll a politikától.

A hír amit hozott sokkolt mindkettőnket. A férje csütörtökön egy megbeszélés közben leesett a székről az irodában, mert megállt a szíve. Egyidősek és 40 éve házasok. Férj egészséges, kisportolt, nem iszik nem dohányzik nincs elhízva. Senki nem tudja, hogy mi történt. Intenzíven van persze és még nem tért magához. Senki nem tudja megmondani, hogy mi lesz vele. Nem tudni hány percig nem kapott oxigént az agya. A mentők ötször élesztették újra, bár a harmadik kísérlet után már abba akarták hagyni, de véletlenül ott volt a lánya és az kikönyörögte a további kísérleteket.

Utána néztem a neten a hirtelen szív leállásnak, ami az estek legtöbbjében halálos szokott lenni. Több cikk szerint sincs semmi előjele, csak jön. Persze tulajdonképpen egy szép halál, igaz nem a hozzá tartozóknak. Állandóan azon jár az eszem, hogy mi lesz ha magához tér? Lehet, hogy már soha nem lesz ép ember. Agyi vagy testi károsodással még akár 30 évet is élhet, de milyen lesz az az élet? Iszonyú dolgokat tud néha produkálni a sors.

Mese a 95 éves barátnőm életéből.

Amit leírok, azt most mesélte el nekem ilyen részletesen. Sok részleet tudtam, de most igyekeztem rákérdezni a homályos dolgokra. Gondolom nem hazudott, csak talán néhol kihagy vagy bele fantáziál dolgokat. Nem tudom ellenőrizni és nem is érdekes. Nagyon élvezetesen ad elő, bár néha keresi a magyar kifejezéseket, de így is érdekes volt.
Barátnőm 1920 januárjában született. Késön jött egyetlen gyerek volt. Szerinte, mert a szülei féltették az üldözéstől és a gázkamráktól, 1935-ben egy női zenekarral kiment Törökörszágba játszani. Zeneakadémián tanult, akkor már 10 éve. 10 zsidó lány és egy karmester, valami előkelő étteremben játszottak. Szerintem valami nem stimmel, mert 1935-ben még nem voltak gázkamrák, de javítsatok ki ha rosszul tudom. Én akkor születtem.
Jó dolguk volt, elég szép pénzt + lakást és teljes ellátást kaptak. Mindezért esténként kétszer félórás műsort adtak. Ő hegedült. Egy szép napon lezárták az éttermet mert jött Kemal pasa és a miniszterek. Nekik kellett játszani. Utána végig kellett vonulni előttük. Őt és még egy lányt kiválasztottak, hogy elviszik a hárembe, illetve ez hivatalosan úgy hangzott, hogy a pasa örökbe fogadja őket. Akkor éjszaka az egész társaság a karmester vezényletével kiszökött Törökországból és Tangerben kaptak szerződést. Idővel a pasa meghalt és ők vissza mehettek volna. 1939 volt, amikor már voltak rossz hírek. Neki a szülei azt mondták, ne menjen haza. Így ő egyedül kapott egy szerződést Gibraltarba. Kiküldtek valakit elé a hajóhoz, az lett a férje. Még 1939-ben összeházasodtak, ismét Tangerben, mert mint magyar nem maradhatott Gibraltárban. Házasság után bemehetett. 1940-ben már állapotos volt, mikor az angolok az összes nőt, öreget és gyereket kivitték a szigetről. Londonba került. A férje elszerződött hajófűtőnek és utána ment. Ez volt a kezdet.
Háboru alatt a szüleiről nem tudott semmit. Kerestette őket de senki nem hozott semmi hirt. Mig 1946-ban kapott egy levelet, hogy a szülei élnek, Németországban vannak és nem tudják mi legyen. Ők persze kivitették őket, kalandos uton küldtek pénzt, amivel Párizsba, majd onnan tovább Londonba tudtak utazni. Ha elképzelem a háboru utáni utazásokat, ez se lehetett egy kéjutazás. Szülők táviratoztak Párizsból, hogy mikor érkeznek, de a távirat nem érkezett meg. Késő este megérkeztek Londonba és senki nem várta őket. A férje akkor egy vendéglő menedzsere volt és ott is laktak, de a vendéglő vasárnap zárva volt. Szülőket egy taxis elvitte a cimre, de nem tudtak bejutni a házba. Leültek várni, jöttek a rendőrök és bevitték őket az örszobára. Kerestek tolmácsot, a papa jól tudott németül. Végül valamikor hajnali 4 órakkor a rendőröknek sikerült felverni őket és a szülők révbe értek. Ő akkor ismét terhes lett, így a mama ott maradt vele, hogy lássa az uj unokát, a papa hazajött. Megfázott és meghalt. Ezután a mama 37 évig élt még vele. 101 évesen halt meg.
Ő is fantasztikusan fitt, szerintem neki is jó esélye van megélni a 100. évét.

Read more: http://kucko.freeforums.net/thread/6/talk?page=81#ixzz3DJPZdA3a

Hogy neveljünk hülyéket?

Olvasom egy blogban az alábbi bejegyzést:


http://hataratkelo.blog.hu/2014/08/20/iskolakezdes_nemetorszagban#more6618381


Persze korunk anyukája lelkesedik, a magam fajta öregek meg elgondolkoznak. Miért fontos, hogy a gyerek azt tanulja meg, hogy a piros az a nyelv a sárga meg az ének. Felnőtt korában munkahelyen pl., minden feladatkörre más szinű mappákat fog kapni a gondos főnökétől? Háromsorosra vonalazott füzetben nem tudja megjegyezni, hogy mi a fönt és mi a lent? Erre külön jelzések kellenek? Mi lesz ha egyszer csak egy normál vonalas papir kerül a kezébe, azon majd eltéved?
No és az iskolába menés egyedül. Elképzelem azt a 3000 lelkes falut, micsoda óriási forgalmi nehézségek lehetnek ott, hogy tanfolyamon tanítják a közlekedést.
Örülök, hogy nincs gyerekem. Örök lázadásban lennék az elhülyitése ellen és tönkre tenném az életét.

Hogy mik vannak!!!

"Soldaten hatten sich beschwert, es werde ihnen mitunter Poulet und Kaninchen aus ungarischer Qualzucht serviert."


Mai ujsághír Svájcból, miszerint a katonák háborogtak, hogy magyar csirke és nyulhust etetnek velük, holott ezeket kinzozva tenyésztik. Soha nem hittem volna, hogy ennyire környezet tudatosak és hozzáértőek a katonák. Honnan tudják megállapítani, hogy honnan jön a hús és hogyan nevelték az állatokat? Meggyőződésem, hogy a helyi csirke és nyultenyésztő lobby van a háttérben. Most átállnak, a cikk szerint, kizárólag svájci származásu husokra, amit évi 1,5 millióval fogja megemelni az étkeztetési költségeket a svájci luxushadseregnél.:-)

Ezt meg kell írnom!

Talán meséltem már itt is, hogy Lényemre tavaly törvény szerint jogosan, de emberileg totál jogtalanul kivetettek félmillió forint építményadót. Kinyögtünk de engem nem hagyott nyugodni az ügy. Ügyvédünk minden lehetőséget kimerített, de nem ment semmi. Még a méltányossági alapon c. lehetőséget is megpróbálta. Ekkor kiderült, hogy pont annyival van a minimálnyugdíj fölött a bevétele, amennyit a lakásért az OTP-től kap havonta életjáradék címén. Az idén is befizettem a 100ezret, mert én vagyok az oka, minek mondtam, neki, hogy menjen kommunális adót fizetni.
Aztán, talán 2-3 hónapja a helyi hirhasonában megjelent, hogy mikor van XY képviselőnek fogadóórája. Elmentem, de már rengetegen vártak. Valaki volt ott rendtartás céljából, attól kaptam egy e-mail címet, hogy talán lehet majd időpontot kérni. A cím egy szociális ügyekkel foglalkozó hölgyé volt. SZépen leírtam az egész ügyet és nem titkoltam felháborodásomat, hogy ilyesmiknek teszik ki a nyugdíjasokat, akik nyilván azért adták el a lákásukat, hogy biztosítsák a megélhetésüket és ne segélyekért kuncsorogjanak. A hölgy azonnal válaszolt. Egy héten át, napi e-mai kapcsolatban voltunk, mert felvetette mindazt a lehetőséget, amin mi már az ügyvéddel túl voltunk. Végül belátta, hogy törvény szerint nincs más út csak fizetni, de megigérte, hogy a levelemt a polgármester úrnak és a képviselő úrnak is el fogja juttatni.
Aztán teltek multak a hetek  és én éppen gondoltam, hogy azért majd szeptember elején rákérdezek, hogy akkor most mi van, mikor kaptam egy e-mailt a polgármester titkárnőjétől, hogy adjam meg a postacímemet, hogy elküldhesse a levelemre a választ. Ma megérkezett!
Azt írja a polgármester úr, hogy köszöni, hogy felhívtam a figyelmet erre a dologra és tervbe van véve az építési adó törvény módositása. Valamint beszélt az adóosztály fönökével, aki azt mondta, hogy ujabban!!!! van mód az ilyen esetekben méltányosságra, aminek kertében az adót csökkentik, akár a kommunális adó mértékére, ami ugye 10ezer alatt van egy évben.
Most gondolkozom, hogy írjak-e az elúszott 600ezerről, vagy várjam meg mi történik a jövőben. Ettől függetlenül büszkén veregetem önön vállamat. További vállveregetéseket virtuálisan is szivesen veszek. Valamint ajánlom, hogy tessék példát venni. Ez az idén már a második "akcióm" ami sikerre vezetett. Sok kicsi sokra megy. Ha mindenki olyan könnyen ragadná meg a klaviaturát mint én, sok mindenen lehetne változtatni, még az jelenlegi rideg körülmények közt is.

Háry János Szegeden

Nem voltam ott szerencsére, csak olvasom a kritikákat és a hajam égnek áll. Az, hogy Kodály forog a sírjában, nem igazán izgat, soha nem szerettem.
Szóval azzal kezdődött, hogy megfordították a színpadot. A harmincas évek óta, szünetekkel, jól működő háttér a Dóm már nem volt jó. Most a közönség talán az egyetemi épületet nézheti, ha csak el nem takarják a színfalak, a dóm meg mögöttük van. De ez mind semmi. Ugyanis a csodálatos rendező kitalálta, hogy az eredeti környezet már igen elavult, így aztán szegény Háry a metrón utazgatva ábrándozhat a szülő falujáról. Na és, hogy külön "fényt" adjanak az előadásnak, meghívták az én szememben már a végtelenségig lezüllött Dapirdeut egy röpke kis szerepre. Miután a szerep, Napoleon, túlságosan is röpke ebben a darabban, gyorsan beleírtak egy 15 perces halandzsát, amivel egyben igazolhatták is a kifizetett gázsit.
Mint olvastam Dapirdeut a püspök látta vendégül ebédre. Meddig lehet még egy püspöknek süllyedni, hogy ne hulljon rá az átok??? Ez az ember képes volt orosz útlevélért illetve állampolgárságért folyamodni! Nem ég le a kövér pofájáról a bőr? Már fiatalon is utáltam, nekem valamiért az első perctől kezdve igen ellenszenves volt, ami az idők folyamán nem lett jobb.


Régen, nagyon régen, a szegedi ünnepi játékoknak rangja volt. Világhírű művészek léptek fel. Galli Curci énekelte a Turandotot, Mascagni vezényelt és a szegedi apácák hímezték a szinpadi köntöst, ami olyan gyönyörűségesre sikeredett, hogy az akkor világhírű művésznő felajánlotta a gázsiját ha megtarthatja a köntöst. Anyámék 1939-ben utaztak le, pont a Háry Jánost megnézni. A főszerepet Koreh Endre énekelte. Az ott szerzett kellemes benyomásoknak komoly része volt abban, hogy 2 év múlva Szegedre költöztünk. A háború miatt hosszú szünet következett. Valamikor a 60-as években kezdtek újra játszani. Az Ember tragédiáját láttam ott. Az volt az eredeti darab, amivel az egészet elkezdték. Sajnos a régi fény addigra megkopott. Hatalmasra növelték a nézőteret, amire persze nem volt elég közönség. A falvakból hozták buszokkal a kedvtelen népet, akik halálra unták magukat előadás alatt és amint lehetett leléptek sörözni.:-(((
Akkoriban elég sokáig el volt rondítva a Dóm tér, ami magában is egy műalkotás, ugyanis a nézőteret nem szedték szét, azzal az indokkal, hogy nincs hol raktározni. Valamikor aztán erre is meglett a megoldás, miközben még nagyobbra építették a nézőteret. A komoly előadások ezzel meg is szűntek és eltűnt az egésznek a fénye és rangja.:-(((
Sírni tudnék, amikor belegondolok, milyen kultur turizmust lehetne itt csinálni. Itt van Pesten a csodálatos operaház és a szintén csodás Zeneakadémia, ráadásnak be lehetne venni még Szegedet is. Fantasztikus utazásokat lehetne e-köré szervezni. A kultur turista többet költ, mint a romkocsmákban hőzőngő angol ifjúság. De ezzel még eddig egyik kormány se foglalkozott. A megkezdett nyári operafesztivál is hamvába hullott. Viszont lesznek stadionok, kultúra meg nyet!