Nem voltam ott szerencsére, csak olvasom a kritikákat és a hajam égnek áll. Az, hogy Kodály forog a sírjában, nem igazán izgat, soha nem szerettem.
Szóval azzal kezdődött, hogy megfordították a színpadot. A harmincas évek óta, szünetekkel, jól működő háttér a Dóm már nem volt jó. Most a közönség talán az egyetemi épületet nézheti, ha csak el nem takarják a színfalak, a dóm meg mögöttük van. De ez mind semmi. Ugyanis a csodálatos rendező kitalálta, hogy az eredeti környezet már igen elavult, így aztán szegény Háry a metrón utazgatva ábrándozhat a szülő falujáról. Na és, hogy külön "fényt" adjanak az előadásnak, meghívták az én szememben már a végtelenségig lezüllött Dapirdeut egy röpke kis szerepre. Miután a szerep, Napoleon, túlságosan is röpke ebben a darabban, gyorsan beleírtak egy 15 perces halandzsát, amivel egyben igazolhatták is a kifizetett gázsit.
Mint olvastam Dapirdeut a püspök látta vendégül ebédre. Meddig lehet még egy püspöknek süllyedni, hogy ne hulljon rá az átok??? Ez az ember képes volt orosz útlevélért illetve állampolgárságért folyamodni! Nem ég le a kövér pofájáról a bőr? Már fiatalon is utáltam, nekem valamiért az első perctől kezdve igen ellenszenves volt, ami az idők folyamán nem lett jobb.
Régen, nagyon régen, a szegedi ünnepi játékoknak rangja volt. Világhírű művészek léptek fel. Galli Curci énekelte a Turandotot, Mascagni vezényelt és a szegedi apácák hímezték a szinpadi köntöst, ami olyan gyönyörűségesre sikeredett, hogy az akkor világhírű művésznő felajánlotta a gázsiját ha megtarthatja a köntöst. Anyámék 1939-ben utaztak le, pont a Háry Jánost megnézni. A főszerepet Koreh Endre énekelte. Az ott szerzett kellemes benyomásoknak komoly része volt abban, hogy 2 év múlva Szegedre költöztünk. A háború miatt hosszú szünet következett. Valamikor a 60-as években kezdtek újra játszani. Az Ember tragédiáját láttam ott. Az volt az eredeti darab, amivel az egészet elkezdték. Sajnos a régi fény addigra megkopott. Hatalmasra növelték a nézőteret, amire persze nem volt elég közönség. A falvakból hozták buszokkal a kedvtelen népet, akik halálra unták magukat előadás alatt és amint lehetett leléptek sörözni.:-(((
Akkoriban elég sokáig el volt rondítva a Dóm tér, ami magában is egy műalkotás, ugyanis a nézőteret nem szedték szét, azzal az indokkal, hogy nincs hol raktározni. Valamikor aztán erre is meglett a megoldás, miközben még nagyobbra építették a nézőteret. A komoly előadások ezzel meg is szűntek és eltűnt az egésznek a fénye és rangja.:-(((
Sírni tudnék, amikor belegondolok, milyen kultur turizmust lehetne itt csinálni. Itt van Pesten a csodálatos operaház és a szintén csodás Zeneakadémia, ráadásnak be lehetne venni még Szegedet is. Fantasztikus utazásokat lehetne e-köré szervezni. A kultur turista többet költ, mint a romkocsmákban hőzőngő angol ifjúság. De ezzel még eddig egyik kormány se foglalkozott. A megkezdett nyári operafesztivál is hamvába hullott. Viszont lesznek stadionok, kultúra meg nyet!
Szóval azzal kezdődött, hogy megfordították a színpadot. A harmincas évek óta, szünetekkel, jól működő háttér a Dóm már nem volt jó. Most a közönség talán az egyetemi épületet nézheti, ha csak el nem takarják a színfalak, a dóm meg mögöttük van. De ez mind semmi. Ugyanis a csodálatos rendező kitalálta, hogy az eredeti környezet már igen elavult, így aztán szegény Háry a metrón utazgatva ábrándozhat a szülő falujáról. Na és, hogy külön "fényt" adjanak az előadásnak, meghívták az én szememben már a végtelenségig lezüllött Dapirdeut egy röpke kis szerepre. Miután a szerep, Napoleon, túlságosan is röpke ebben a darabban, gyorsan beleírtak egy 15 perces halandzsát, amivel egyben igazolhatták is a kifizetett gázsit.
Mint olvastam Dapirdeut a püspök látta vendégül ebédre. Meddig lehet még egy püspöknek süllyedni, hogy ne hulljon rá az átok??? Ez az ember képes volt orosz útlevélért illetve állampolgárságért folyamodni! Nem ég le a kövér pofájáról a bőr? Már fiatalon is utáltam, nekem valamiért az első perctől kezdve igen ellenszenves volt, ami az idők folyamán nem lett jobb.
Régen, nagyon régen, a szegedi ünnepi játékoknak rangja volt. Világhírű művészek léptek fel. Galli Curci énekelte a Turandotot, Mascagni vezényelt és a szegedi apácák hímezték a szinpadi köntöst, ami olyan gyönyörűségesre sikeredett, hogy az akkor világhírű művésznő felajánlotta a gázsiját ha megtarthatja a köntöst. Anyámék 1939-ben utaztak le, pont a Háry Jánost megnézni. A főszerepet Koreh Endre énekelte. Az ott szerzett kellemes benyomásoknak komoly része volt abban, hogy 2 év múlva Szegedre költöztünk. A háború miatt hosszú szünet következett. Valamikor a 60-as években kezdtek újra játszani. Az Ember tragédiáját láttam ott. Az volt az eredeti darab, amivel az egészet elkezdték. Sajnos a régi fény addigra megkopott. Hatalmasra növelték a nézőteret, amire persze nem volt elég közönség. A falvakból hozták buszokkal a kedvtelen népet, akik halálra unták magukat előadás alatt és amint lehetett leléptek sörözni.:-(((
Akkoriban elég sokáig el volt rondítva a Dóm tér, ami magában is egy műalkotás, ugyanis a nézőteret nem szedték szét, azzal az indokkal, hogy nincs hol raktározni. Valamikor aztán erre is meglett a megoldás, miközben még nagyobbra építették a nézőteret. A komoly előadások ezzel meg is szűntek és eltűnt az egésznek a fénye és rangja.:-(((
Sírni tudnék, amikor belegondolok, milyen kultur turizmust lehetne itt csinálni. Itt van Pesten a csodálatos operaház és a szintén csodás Zeneakadémia, ráadásnak be lehetne venni még Szegedet is. Fantasztikus utazásokat lehetne e-köré szervezni. A kultur turista többet költ, mint a romkocsmákban hőzőngő angol ifjúság. De ezzel még eddig egyik kormány se foglalkozott. A megkezdett nyári operafesztivál is hamvába hullott. Viszont lesznek stadionok, kultúra meg nyet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése