Delfinek

Sétáltunk ma is a tengerparton, mint mindig. Van egy kb. 3 km. útszakaszunk. (Így ha jó az idő, 6 kilométert gyalogolunk, naponta!!!) Akkor hagyjuk el a falunkat és érünk át a szomszéd faluba. A sétaút mentén végig vannak elszórva padok, de ott a két falu közti senki földjén szoktunk leülni és nézni a tengert. Útközben persze megnéztük a sasokat. Többnyire ülnek állnak a fészkükön, míg a férj kajára vadászik. Soha nem a fészken esznek, hanem egy közeli faágon, ami valami lucfenyyő féle. Az egyik egy olyan hatalmas halat fogott, hogy alig bírt vele. Szegény hal még élt és ficánkolt a nyomorult. Sas kétszer is fölszállt vele, hogy előnyösebben tudja elhelyezni az ágon. Üdvözöltük még útközben a különböző nagyságú fehér és a rendkivűl elegáns szürke kócsagot is, míg végül elérkeztünk a kiszemelt padhoz. Alig, hogy leültünk, megpillantottam egy delfint. Mutogatom B.-nak, hogy nézd ott egy delfin. Nézi és közli, hogy az egy kacsa, nézd! Most felrepült. Bele nyugodtam, hisz a lemenő nap is szembe sütött, biztos kacsa. No de pillanatok múlva megjelent az egész delfin egy pillanatra. Ettől aztán teljesen lázba jöttünk. Delfin kijött egészen közel a parthoz, pedig ott nem is mély a víz. Cikázott ide-oda, szem látomást lubickolt. Aztán jött még egy és még egy. A csúcson 6-7 delfin volt látható, amint kör alakban ugrándoztak a vízben. Persze kapkodtuk a fényképező gépet, de ezeket lefényképezni szinte lehetetlen. Aztán a csapat elvonult, de ketten elindultak a falunk irányába. Nosza mi is útnak eredtünk, mert még mindig reméltük, hogy lehet majd képet csinálni róluk. Szinte ló halálában tettük meg a vissza utat. A delfinek a part mentén mi a sétányon. Közben többen is észre vették és mindenki loholt a delfinek után, ki kamerával, ki telefonnal. Viccesek lehettünk. Persze delfin nélkül is remek karikatúra anyag lennénk. Öreg pár baseball sapkában a padon címmel. Itt mindenki sapkát hord, ez nem feltűnő, viszont a szembe sütő nap ellen remek dolog. Csak magamnak vagyok vicces, ismerve otthoni kalapos megjelenési formámat.

Ujság történetek

A mai ujságban két hosszú történetet olvastam és mindkét történet főszereplőjét mélységesen csodálom és tisztelem.

Első story.

96 éves hölgy 3 napja kiugrott a 16. emeleti lakásából. Mint írják, a hölgy eredetileg angol volt. Valamikor a 80-as években jött ide, később állampolgár is lett. Egy idősek számára épített apartman házban lakott, ahol hamarosan egyféle társadalmi központ lett. Elkezdett könyvtárat csinálni egy erre a célra megszerzett helyiségben, aminek nagy sikere volt az ott lakók közt. Igaz sokan beszélgettek vele, de igazán nem sokat tudnak róla. Testileg lelkileg kitűnő állapotban volt, rendszeresen járt egy konditerembe. Az elmúlt 1-2 hónapban kicsit zárkózottabb lett, egyszer valamiért rövid időre kórházban is volt. Két hete, a konyhájában kinyitotta a csapot, majd bement tv-t nézni. Elfelejtette a csapot. Eláztatta részben a saját lakását, de az alatta lévőket is egy picit. Ez rettenetesen bántotta. Búcsú levelében is még egyszer elnézést kért az okozott károkért.
Nagyon meg tudom érteni és igen okosnak tartom amit csinált. Biztos érezte, hogy kezdődnek a bajok. Élt 96 évet. A búcsulevelében azt is megírta, hogy neki egy jó élete volt. Minek elrontani? Emberi számítás szerint sok már úgyse lehet ilyenkor hátra. Addig érdemes élni, amíg jó és lehetőleg probléma mentes az élet.

Második story:

Az egyik nagy áruház lánc megünnepelte a 100 éves takarítóját. A képről egy sovány szívós fekete ember néz a kamerába. Egész életében ott takarított az áruházban és körül. Mikor 20 éve egy másik áruház eladta az épületet a jelenleginek, ő közölte az új főnökkel, hogy ő az épülethez tartozik. Nagyon keményen és jól dolgozott, így alkalmazták tovább. A mai napig is bejár, bár csökkentett munka időben de takarít, mert mint mondja, mit is csinálna egyébként. A felesége néhány éve meghalt, a gyerekei rég felnőttek és ki tudja már hol vannak. Minden nap fél négykor kel, hogy busszal bejusson időben a munka helyére.Van egy saját, kifizetett háza. Azt is rendben tartja és főz magára. Egész életében minimál bérért dolgozott és nagyon elégedett az életével. Kívánom neki, hogy "állva haljon meg" seprűvel a kezében.

Hűtőszekrény

Tudom, hogy unalmas de muszáj leírnom. Már tegnap este szaglásztam a hűtőben, mert valami büdöset éreztem. B. nem érzett semmit. Ma reggel, kifejezetten langyosnak tűnt a narancslé, de szerinte túl sokáig volt kitöltve. Végül 11 körül kimentem főzni és mikor benyúltam a hűtőbe nem volt vitás, hogy valami nem stimmel. Büdös is volt megint, olyan igazi rothadt zöldség szag. Nos ekkor beindult a gépezet. Hűtő kirángatva az igen szűkre szabott helyéből, B. le a földre, mert alul van a motor. Szerszámok és műszerek kiterítve a földön. Hamarosan kiderült, hogy egy relé a hibás, sőt el is van törve belül. A veentillátor nem működött ettől büdösödött a sok zöldféle.
Ezzel megoldódott a rejtély, hogy milyen zajra ébredtem fel hajnali 5 után annyira, hogy utána már nem is tudtam elaludni. Konkrétan kiugrottam az ágyból, mert valami zajt hallottam és körülrohantam a lakást, de persze semmi rendellenességet nem láttam.
Szóval relé. Internet kutatás, majd telefonok. Alkatrész 250 km.-es körzetben nincs. Megrendeltük expressz így is 2 munkanap és persze hétvégén nem dolgoznak. Halkan megemlítettem, hogy kellene gyorsan venni valami kis olcsó hűtőt, de akkor még nem. Szárazjég volt a jelszó. Körülautókázta a környéket, persze szárazjég sehol nem volt. Nem is tudom, hogy árulnak-e egyáltalán valahol. Végül hozott két nagy zsák jeget, mert  azt tényleg mindenütt árulnak. Lelkesen betöltötte a mélyhűtőbe az egyik zsákot, a másikat meg a fiókokba. Amit lehetett kiraktunk a borhűtőbe, amiben a vizet tartjuk. Ez kicsi és csak 12 fokon tudja tartani a dolgokat. Én gyorsan megadtam magam és elkezdtem kidobálni a mélyhűtő tartalmát, B. erősen ellenkezett. Végül délután 5-re megérett a helyzet és elindultunk jégszekrényt keresni. Nyolckor már haza is értünk. Közben körbejártuk az üzleteket, több helyen is találtunk, de sehol nem tudták azonnal szállítani. Végül az egyik azt mondta, miért nem viszik el, itt van raktáron. Még tettünk egy sikertelen kört, de végül visszamentünk. Segítettek berakni a kocsiba. Belefért mert a lehető legkisebb méretet választottuk. Itthon, a háznak van egy kis kerekes kocsija, arra rácsúsztattuk, lift felhozta és most van jégszekrény. Elég drága hétvégénk van, a hűtő $200 volt és nem is számolom amit végül mégiscsak ki kellett dobni, a megolvadt húsokat. Bónusznak, kilyukadt az egyik jeges zacskó és árvíz lett a konyhában + a jégszekrényben.
Az egyetlen pozitívum, hogy totál elfelejtettem, hogy tegnap nem működött a tv. Bekapcsoltam és most semmi baja.

Olvasgatok...

Angol cikkben pl. arról, hogy ismét divat lett a newyorki 25-40 év közötti férfiak körében a dús körszakáll. Sajnos kiderült, hogy nincs mindenkinek magától ilyenje. Sebaj, a hajtranszplantálásra szakosodott manhattani klinika ezen is tud segíteni. Egyre több páciensük van, aki nem a fejére akar transzplantáltatni szőrt hanem az arcára. Vállalják bárhol található szőrzetből. Elég hosszadalmas és gondolom megfelelően drága lehet, miután a hajhagymákat egyenként szedik ki és ültetik be az új helyre. De az üzlet virágzik, már egy második szépség klinika is ráállt a dologra, sőt már floridai leányvállalatuk is van.

Svájci újság de amerikai történet. Már évek óta harcolnak hivatalosan a teenagerek terhessége ellen. Eddig nem túlzott sikerrel. Aztán az MTV csatorna elkezdett egy valóságshowt forgatni, 16 éves vagyok és terhes címmel. Hetente van a műsor. Ezt a csatornát rengeteg fiatal nézi és ennek tudják be, hogy végre kezdenek javulni a statisztikai számok. Csodálkozva olvastam, hogy állítólag szülők írtak nagyon pozitívan a műsorról, hogy miután a gyerek nézte, sikerült vele a fogamzás gátlásról meg egyebekről beszélgetni. Kicsit furcsa lehet itt az oktatás is meg a családok élete is.
Még egy kis hivatalos statisztika: Amerikában 1000 16 évesből  38 lesz terhes, az Oroszoknál 30, Németországban 10 és Svájcban láss csodát, csak 4!

Filmkritikát is olvastam a Budapest Grand Hotelről, immáron angolul, németül és magyarul is. Általában mind közepes volt, de amíg az angol és a német a szövevényes és kicsit bugyuta történetről szólt a magyar a film által árasztott élet érzést hangsúlyozta. Igazán a magyar kritika hozta meg a kedvem a filmhez. Azt hiszem nagyon az én világom ez a film, a történet csak mellékes. Azon persze elcsodálkoztam, hogy a magyar kritikában magyarázták, hogy ki volt Stefan Zweig. Igaz a külföldi kritikák meg sem említették. Az meg az amerikai filmes dicséretére szolgál, hogy egyáltalán elolvasta a szerintem rendkivűl élvezetes műveit.

Március 15

Minden erőmmel igyekszem kimaradni a hazai politikából. Szokásból rákattintok az index címlapjára, leginkább, hogy megnézzem mennyivel lett több a nyugdíjam. Mióta megújították az indexet már ezt se látom, de mindegy is. Megmaradt a szokás. megnézem a vastagbetűs címeket és már megyek is tovább. Mindennek ellenére ez a tegnapi ünnep kicsit belemart a lelkembe. Persze leginkább a makovecz féle gittegylet diadalmas Vigadó elfoglalásán húztam fel magam. A frufrus főbohóc pimaszságán, miszerint ő nem is veszi észre a tüntetőket. Igaz, sajnos elég kevesen voltak, de igen lelkesen szerepeltek. A kopasz kigyúrt biztonsági erők fellépése is undorító volt. Lehet, hogy az elnök úr nem lát nem hall, de azért csak felkészültek valami tüntetésre. Különben minek ezek az erők???
Aztán jöttek az állami díjosztások. Pont Jókai Anna??? Különben is minek egy amúgy is havi 150ezret extrán besöprő 82 évesenek még 22 millió? Mire költi?  Nincs fiatal akit támogatni lehetne ennyi pénzzel? Az egész gittegyleti tagság rengeteg pénzt kap, de vajon miért? Igazán nem szokásom mások zsebébe turkálni és nagyon is örülök ha valaki tehetségével, szorgalmával, vagy ügyességével akár milliárdos lesz. De sima benyalásért ennyi pénzt felszedni, számomra felháborító.

Aztán jött a szélvihar. Először azt gondoltam, hogy még az időjárás is ellenünk van. Második gondolatom sajnos az volt, hogy talán jobb is volt ez így, mintha csak egy pár ezer ember ünnepelt volna a Szabadsajtó úton. Olyan lesz ez is mint a Krim. 95% az oroszokhoz akar tartozni. Hallgattam a nyilatkozatokat és a nagy reményeket, az oroszokkal kapcsolatban. Mit mondjak, kívánom  nekik, de magunknak nem.

PS tuddom ez nem a blog címére valló beírás, de valahol meg kell mondanom.:-(((

Okostelefon

Nekem soha nem lesz okos telefonom, ez egyre biztosabb. Mikor néhány hónapja az NSA szandállal kapcsolatban a német TV-ben bemutatták, hogy hogyan lehet lehallgatni egy beszélgetést, miközben az okostelefon ki van kapcsolva, csak legyintettem. Hivatásosok sok mindent tudnak, mondtam. Most viszont rémisztő dolgot olvastam és nem a Blikben.
Amerikában fiatal lányokat kezdett valaki zsarolni, mindenféle intim fényképekkel. Mármint, hogy ha a lány nem csinálja azt amit ő kér, akkor nyilvánosságra hozza a képeket. Mint kiderült eddig már több mint 100 ilyen esetről tudnak. Ez elkövető egy fiatal srác volt, aki az internetről szerezhető tudással meghekkelte a lányok e-mail címét. Ezen keresztül hozzájutott a telefonjukhoz is, amit úgy állított be, hogy mindent fényképez és lehallgat. Miután a fiatal lányok elválaszthatatlanok a telefonjuktól, elképzelhető, hogy milyen képeket, videókat és beszélgetéseket szerzett meg a srác.


Igaz, én azt szoktam mondani, hogy az életem egy nyitott könyv, azért ezt mégse szeretném megélni. Úgy érzem eljött a Big Brother ideje, igyekszem kivonni magam amennyire lehet ebből a játékból.  Nyilván rám senki sem kíváncsi és mégis... A napokban kaptam egy felszólítást, hogy változtassam meg az e-mail kódomat. Utána jött egy értesítés, hogy X nap X órájának xx percében megpróbált valaki belépni a fiókomba HoChiMin városban!!!! Nem kicsit csodálkoztam.






B. lakásában kitört a moly háború. Posta intézés közben, barátunk megpillantott egy molylepkét. Azt hitte már nem él és el akarta tüntetni. Lepke viszont nagyon is élt és elröppent. Barátunk erre elkezdett körülnézni. Végül az ágy feletti igen nagyméretű kelimben egy hatalmas moly telepet talált. Először viaskodott velük, majd rájött, hogy elég kilátástalan a dolog, így leszedte és egy nagy nylonba csomagolva hazavitte a szőnyeget. Otthon telenyomta molyirtóval és kirakta a balkonra. Nagyon okosan másnap moly csapdákat állított fel a lakásban. Most izgatottan várom a vasárnapi telefont, amikor majd értesülők a hullák számáról. Az egész ügy érthetetlen számunkra. B. elutazás előtt sk porszívózta ki a falon a szőnyeget. Molyt eddig soha nem látott. Honnan jöhettek, örök rejtély marad.

Mozaikok

Tegnap a hűvös időre való tekintettel plázázni mentünk. Én csak az erősen leárazott dolgokat nézem. Találtam is valamit, amivel bevonultam a próbahelyiségbe. Mentem a fülkék sora előtt. Azt hittem foglaltak, mert mindben volt egy rakat ruha. Aztán rájöttem, hogy ugyan már! Nők bevisznek ruhákat, próbálgatják, aztán otthagyják csomóban. Nem az akasztón és pláne nem a bejáratnál lévő állványon. Mindez az egyik drágább áruházban. El se akarom képzelni, hogy mi lehet pl. a Wallmartban, ami a legolcsóbb hely.

Ezek után még mentünk festéket venni a nyomtatóhoz. Eladó fiú rögvest odasündörgött hozzánk. Már ismerjük, mert leszólított egyszer, hogy magyarok vagyunk-e. A nagymamája volt magyar, aki már nem él. Ö persze egy kukkot se tud magyarul, de imádja a magyar ételeket. Kérdezte, mi hol eszünk. Otthon. Nagy szemekkel nézett, hogy tényleg én főzök? Úgy tűnik nem nézte ki belőlem. A végén azt mondta, hogy megfizeti ha viszek neki magyar kaját. Szegény srác. Tényleg kellene neki egyszer vinnem egy adag pörköltöt, persze ingyen.