Mozaikok

Tegnap a hűvös időre való tekintettel plázázni mentünk. Én csak az erősen leárazott dolgokat nézem. Találtam is valamit, amivel bevonultam a próbahelyiségbe. Mentem a fülkék sora előtt. Azt hittem foglaltak, mert mindben volt egy rakat ruha. Aztán rájöttem, hogy ugyan már! Nők bevisznek ruhákat, próbálgatják, aztán otthagyják csomóban. Nem az akasztón és pláne nem a bejáratnál lévő állványon. Mindez az egyik drágább áruházban. El se akarom képzelni, hogy mi lehet pl. a Wallmartban, ami a legolcsóbb hely.

Ezek után még mentünk festéket venni a nyomtatóhoz. Eladó fiú rögvest odasündörgött hozzánk. Már ismerjük, mert leszólított egyszer, hogy magyarok vagyunk-e. A nagymamája volt magyar, aki már nem él. Ö persze egy kukkot se tud magyarul, de imádja a magyar ételeket. Kérdezte, mi hol eszünk. Otthon. Nagy szemekkel nézett, hogy tényleg én főzök? Úgy tűnik nem nézte ki belőlem. A végén azt mondta, hogy megfizeti ha viszek neki magyar kaját. Szegény srác. Tényleg kellene neki egyszer vinnem egy adag pörköltöt, persze ingyen.