Fogadott húgom, aki a virászitteri és személyi titkárnői pozíciót is betölti távollétemben elhatározta, hogy a lakásomban fogja várni a rablókat. Mint mondta előző éjszaka olyan rosszul aludt, mert állandóan betörőkkel álmodott, inkább elment a tetthelyre. Gyorsan fel is hívtam a saját számomat és kaptam még egy kis idegborzoló beszámolót erről arról. Behemót kövek a balkonra készítve meg ilyesmik.
A tudattól, hogy van valaki a lakásban olyan jó kedvem lett, hogy elmentünk vacsorázni. Visszatértünk az egyszer már meglátogatott francia étterembe, amit a 2 svéd fiú csinál. A múltkor egyedül voltunk és aggódtam, hogy hamarosan bezár. Most viszont tömve volt, várnunk kellett az asztalra. Ezt is jó volt látni. Megint irtó finomat ettünk, bár a multkori tapasztalat után, miszerint nem csak finom, hanem nagy is az adag, nem kértünk előételt. A főételbe is besegített B. a végén, mert akkora volt a hús, hogy nem tudtam megenni. A mellé adott saláta egy költemény volt. Miközben ejtőztem jólesően néztem körbe, hogy aránylag tisztességesen öltözött emberek ültek az étteremben. Férfiakon hosszú nadrág volt és a jellemzően éjjel-nappal baseball sapka se virított senki fején. A mellettünk ülő idősebb házaspár franciául beszélt és rajtunk kivűl csak ők nem küzdöttek a kés-villa kétkezi használatával. Messzebb már inkább nem néztem, mert ott bennszülöttek kacsát rendeltek. Na azt jobb volt nem nézni, hogy mit műveltek. Kicsi ejtődés után még egy citromos tortába is belevágtam, hogy majd kettesben megesszük. Nem volt kicsi szelet, de B.-nak már alig jutott a végén, olyan finom volt.
Pont a késői hírekre értünk haza, megnézem. B. is leült olvasni. Perceken belül mindketten édesdeden aludtunk a szófán. Hírekből semmire nem emlékszem. Röviddel éjfél előtt felébredtem és közöltem, hogy most akkor lefekszünk.
Holnap majd folytatódik az idegbaj. Jön a redőnyös és utána majd be lehet rendesen zárni a rács mindkét zárját, valamint az elfelejtett 5. balkonajtót is megerősitik. Hülye egy lakás 3 szoba öt balkonajtóval. Ybl díjas építész hülyesége.
A tudattól, hogy van valaki a lakásban olyan jó kedvem lett, hogy elmentünk vacsorázni. Visszatértünk az egyszer már meglátogatott francia étterembe, amit a 2 svéd fiú csinál. A múltkor egyedül voltunk és aggódtam, hogy hamarosan bezár. Most viszont tömve volt, várnunk kellett az asztalra. Ezt is jó volt látni. Megint irtó finomat ettünk, bár a multkori tapasztalat után, miszerint nem csak finom, hanem nagy is az adag, nem kértünk előételt. A főételbe is besegített B. a végén, mert akkora volt a hús, hogy nem tudtam megenni. A mellé adott saláta egy költemény volt. Miközben ejtőztem jólesően néztem körbe, hogy aránylag tisztességesen öltözött emberek ültek az étteremben. Férfiakon hosszú nadrág volt és a jellemzően éjjel-nappal baseball sapka se virított senki fején. A mellettünk ülő idősebb házaspár franciául beszélt és rajtunk kivűl csak ők nem küzdöttek a kés-villa kétkezi használatával. Messzebb már inkább nem néztem, mert ott bennszülöttek kacsát rendeltek. Na azt jobb volt nem nézni, hogy mit műveltek. Kicsi ejtődés után még egy citromos tortába is belevágtam, hogy majd kettesben megesszük. Nem volt kicsi szelet, de B.-nak már alig jutott a végén, olyan finom volt.
Pont a késői hírekre értünk haza, megnézem. B. is leült olvasni. Perceken belül mindketten édesdeden aludtunk a szófán. Hírekből semmire nem emlékszem. Röviddel éjfél előtt felébredtem és közöltem, hogy most akkor lefekszünk.
Holnap majd folytatódik az idegbaj. Jön a redőnyös és utána majd be lehet rendesen zárni a rács mindkét zárját, valamint az elfelejtett 5. balkonajtót is megerősitik. Hülye egy lakás 3 szoba öt balkonajtóval. Ybl díjas építész hülyesége.
