Minden napra jut valami kis extra dolog. Reggel vígan ébredtünk, nagy elhatározással, hogy ma nincs semmi különös dolog, délelőtt munka délután séta a tengerparton. B. el is kezdte nagy lelkesen csinálni a második fürdőszobát. Ehhez persze minden féle szerszámok kellettek. Van egy kamránk, a régi lakásban is volt. Az itteni nagyobb és nagyon szépen be volt polcozva. Gyorsan be is rakodtam, főleg a felső részre, ahová szépen elfértek a kofferek és a szőnyeg maradék tekercsek. Az alsó részen B. szerszám és egyéb kellék készlete terült szét, némi takaritóeszközzel vegyítve.
Ahogy ma ki-be járkált és én az ajtó közelében ültem a computernél, mindig valami büdöset éreztem. Dél tájban már egyértelmű dög szag volt. Neki is buzdultam, hogy akkor most innen kirakunk mindent, ugyanis a szag a sarokban beépített légkondicionáló felől áradt. Közben valami olyan elementáris undor tört rám, hogy képtelen voltam folytatni a kirakodást. lelki szemeim előtt döglött mókusok jelentek meg és kész voltam. B. persze folytatta, miközben én bezárkóztam a szobába. Miután már az egész zárt veranda tele volt kacattal, kijelentette, hogy nem talál semmit. Közben leállítottuk a légkondicionálót, mert azt is szétszedte. Erre enyhült a szag. Végül kivonult a házból és megállapította, hogy ahol a légkondi a friss levegőt beszívja, a rácsban volt valamilyen, feltehetően madár, hulla beszorulva. Szerencsére van egy jó erős vizsugaru slag a ház oldalában, amivel a népek az autóikat szokták mosni, és azzal sikerült lemosni a hullát a rácsról. Utána fent összeszerelte a légkondit és most már remek a levegő. Ezzel sajnos elment egy csomó idő. A föld még mindig tele van szerszámokkal, festékes dobozokkal és egyéb felszerelésekkel, amit most már, hogy itt van én nem rakhatok el. Fürdőszoba még igen messze van a késztől, de elmentünk végre kicsit járni.
A halászó sasok megvannak az idén is. Két fészket láttunk belakva. Apa sas a közeli fán figyelt. A tenger nagyon lent volt, ami enyhe pocsolya szagot okozott. Ma úgy tűnik ilyen "szagos" napom van. Lehet, hogy holdtöltekor van az apály? Utána kellene nézni valahol. Az alacsony víznek köszönhetően, csak kócsagokat láttunk. Vígan gázoltak a kis vízben. Voltak még valamilyen kis kócsag szerű madarak is. Piros volt a lábuk meg a csőrük. Persze lehet, hogy a gyerek kócsagok ilyenek, ki tudja? A lényeg, hogy nagyon jól esett a járás. Enyhe szél fújdogált, sütött a nap és elég kevés ember zavarta a sétánkat.

Ma reggel előkerült az ingatlanos nőnk.Nagy lelkesedést mutatott. Szerinte nagyon jól lőttük be az árat, nem túl magasan persze. Már eleve is nagyon tetszett neki a konyhánk, szerintem ha valami, a konyha fogja eladni a lakást. Képről ismerem kb. 50 hasonló, környékbeli lakás adottságait. Olyat mint a mi konyhánk még sehol nem láttam. Pedig csak közönséges IKEA de nagyon praktikus. Vevőnek csakis nő jöhet szóba, vagy házaspár, ahol a nő használja is a konyhát.
Estére már itt is volt az összes papírokkal. Közben én újrafényképeztem a lakást, mert szerinte jobb ha üres, a képeken. Nos ezt én nem hiszem, mert üresen semmit nem látni a szobákból még a méreteket sem. Itt az alaprajz nem játszik szerepet, nem is láttam még soha sehol. Minden esetre elküldtem bútorozott képeket is és az üreseket is. Kért még képet a klubházról és a poolról is. Kicsit megizzadtam, mire mindet összehoztam egy helyre, szépen lekicsinyitve beélesítve meg minden.
A sok konyházásról jutott most eszembe, hogy mikor elment a nő, mi elrohantunk a "közértbe" mert elfogyott a tej. Szállunk be a kocsiba, jön az egyik férfi szomszéd. Mondjuk neki viccesen, hogy vigyázzon, mert most pont odalátunk hozzá, látjuk ám majd ha a nők mennek be hozzá. Nőkről szó se lehet mondja és mutat valami edényt, "kávéért megyek" autóval persze. Ezek szerint még egy kávét se főz magának, inkább autóba ül, elmegy valahova, Starbucks nincs itt a közelben és hoz készen kávét. Ezek itt ilyenek.:-(

Lassanként azért haladunk.

Szegény B. tényleg holt fáradt. Utolsó erőfeszítéssel még befejezte a régi lakást, azóta csak tötyörög. De most már nem szólok egy szót sem. Majd ahogy pihen kicsit megjön megint a kedve. Azért annak nagyon örülök, hogy két nap alatt sikerült felszerelni a fürdőszobai szellőzőt. Nem az ő hibája. Azt a fajtát aminek itt ki van alakítva a helye már nem gyártják. A régit ki kellett dobni, mert csak zajt csinált de nem szívott már semmit csak zörgött. Ez volt a helyzet a régi lakással is. Akkor elmentünk vettünk egy új motort és 10 perc alatt berakta. Most ez úgy nézett ki, hogy elmentünk és megvettük. Hazavittük, majd kiderült, hogy nem passzol. Visszavittük de nem lehetett kicserélni, mert a nekünk jó méret már nem létezik. Rengeteg kínlódás volt az újat a régi méretére alakítani. A törölköző tartót is kisírtam, de tovább most nincs.
Tegnap Andi a takarító lány kivakart minket a nagyobb koszokból. Szegény rengeteget dolgozott. Ilyen kéne nekem Pesten is. Már most gyötör a lelki ismeret mit mondok a 80 éves Icukának, miért ne jöjjön többet.

Ma megint IKEA volt a program. Megvettük a még hiányzó fogantyúkat a konyhába és szekrényeket a fürdőszobákba. Közben én még lazaccal is felszereltem magam, mert sokkal olcsóbb és jobb mint amit az üzletekben árulnak.

A maradék délutánomat ingatlan ügynök kereséssel mulattam. Beadtam a falunk nevét a googlebe + ingatlan ügynök, kijött 9 oldal. Végigmásztam és küldtem négynek e-mailt, aztán majd holnap meglátjuk. Akitől ezt a lakást vettük kért, hogy szóljunk ha eladó lesz a másik. Tegnap szóltunk, mondta eljön, előtte telefonál. Azóta semmi. Most keresünk egy fürgébbet. Aki először válaszol az e-mailre az lesz a nyerő.

Újságban ma semmi érdekes nem volt, de most megy a választás a tv-ben. Mármint a republikánus elnök jelöltet választották ma több államban. Most úgy vannak a republikánusok, hogy 3 rossz közül kell megválasztani a kevésbé rosszat. Egy már nagyjából kiesett a maradék kettőből az egyik mormon, a másik meg őskonzervativ. Olyan igazi Isten haza család típus. Engem ráz a hideg tőle, de ez nem az én választásom szerencsémre. De minél gyengébbek ezek a jelöltek, annál több esélye van Obamának, akinek nagyon drukkolok.

Azt hiszem innen már egyenesen a diliházba megyek. B. még mindig a régi lakást lapogatja. El nem tudom képzelni mit csinál. Nem megyek át, mert csak idegesítem őt és magamat is.  Még soha ilyen vitáink nem voltak. Nem tudom, ő hány lakást vagy házat adott el életében, én nem sokat. De soha nem izgatott az extra csinositgatás egy eladandó objektum esetében. Az emberek többnyire úgyis megvesznek egy lakástt és a maguk kedvére alakítják. A befektetett időt vagy pénzt soha nem lehet az eladási árral behozni.
Első pesti lakásomba pl. a legdrágább eredeti német műanyag ablakokat rakattam be. Iszonyat drága volt, de nekem fontos volt, hogy ne húzzon be a szél az ablakon. Eladáskor több vevő figyelmét próbáltam felhívni az ablak minőségére, de vagy meg se hallotta, vagy fitymálva megkérdezte. Műanyag? Sejtelme nem volt a minőségi különbségekről. A marbellai lakásom szép teakfa bútorait először fehérre festették, majd mikor rájöttek, hogy úgy ronda kidobálták mind. Kizárólag egy hatalmas tükör izgatta a vevőt, amit már én is úgy kaptam a lakással. Szóval erről B.-t nem lehet meggyőzni. Az árat meg majd éppúgy szépen le kell időnként engedni, mintha semmit nem csinált volna ott napokig.
Közben itt még mindig egy csomó félkész dolog van. Az egyik fürdő működik úgy ahogy. Ez alatt azt értem, hogy még nincs szekrény a falon, türölközötartó sincs, csak a csupasz helyiség. melegviz van, a bidet működik. A másik fürdőszoba még a holdban, ott a csapok sincsenek felszerelve, tükör sincs, semmi sincs. Szólni nem szólhatok, mert az ember olyan mértékben fáradt estére, hogy fel se fogja ha beszélek hozzá. A frász lel, hogy még meddig bírja. Nekem semmit nem szabad csinálni. orvul bekentem ugyan a konyha pultot immáron kétszer lenolajjal, de most smirglizni kellene. A smirglipapirokat valahova ügyesen elrejtette, mert nem találom sehol. Ugyanis a smirglizés szerinte nem nekem való.:-(((
Tiszta szerencse, hogy a költözés napjaiban annyira el volt foglalva, hogy nem látta mekkora zsák cuccokat cipeltem át a régi lakásból. A napokban szerettem volna megszabadulni néhány öröklött darabtól, de ami rakodó felület, polc, azt nem szabad kidobni. Ide-oda hurcolásztam őket a lakásban, mire mindennek lett helye. A szörnyeteg éjjeli asztalkákat a törött lábú széket és asztalt, ma este állítólag eltüntetjük. Már ha lesz még jártányi ereje.
Ma ebéd közben mondta, hogy jó lenne már kimenni a tengerpartra. Bizony nagyon jó lenne. Ilyen meleg tél nem volt már sok-sok éve, és feltehetően nem is lesz egyhamar. Most kíváncsian várom, hogy látom-e még a tengert hazautazás előtt néhányszor.

Na és hogy ne csak nyavalyogjak, tegnapi újsághír. Los Angelesben egy 10 és egy 11 éves lánygyerek úgy összeverekedett egy fiú miatt az iskolában, hogy az egyik délután rosszul lett, az anyja bevitte kórházba, ahol a lány meghalt. Agyi trauma. Iszonyat. 10 éves koromban fiú? Mi az???

Mai újság természetesen csak a viharral foglalkozott, ami kb. 30 halálos áldozatot követelt. megint szép példa volt látható az amerikai építkezések vacakságára. Egy falut simán földig tarolt a vihar.

Ez se az én napom

Ma reggeli után B. végre elkezdte felrakni a konyhai elszívót. Mióta átjöttünk, egy hete, még nem főztem. Miután kint meleg van, bent hűtünk, nem lehet igazán kereszt huzatot csinálni, az étel szagot meg ki szereti a lakásban. Természetesen egy óra alatt megvan, csak fel kell rakni, volt a jelszó. Ehhez képest étlen szomjan dolgozott majdnem ötig. Kb. hetvenhétszer emelte fel illesztgette, jelölte, nézni se bírtam már. Biztos így kell, de engem az se zavart volna, ha pár milliméterrel ide vagy oda tolódott volna az egész. Mindegy de most fent van. Szegény ember olyan fáradt és szerintem annyira unja már az egészet, hogy azt elmondani nem lehet. A szívem szakad meg lassan, de tényleg.
Ötkor nekiláttam főzni. Marhahús volt itthon, amit már muszáj volt megcsinálni, mert 1 hete állt a jégen. Miután nem valami szuper filet mignon volt, idő kellett volna neki, de éhesen? Eredmény, szerintem kőkemény ehetetlen hús, még jó hogy csináltam hozzá zöldbabot szalonnával, de így se volt egy élvezet az ebéd-vacsora. B. már 3 kilót fogyott, mióta megy itt a cirkusz. Mondjuk ez biztos nem árt neki,de azért most meg kellene állnia a fogyással. Holnaptól összekapom magam, hogy remek kajákat kaphasson.

Délben, miután itthon semmi teendőm nem volt, elmentem a medencéhez. Odamegyek 7 darab öreg banya álldogál a medence közepén és beszélgetnek. A mély részen meg egy pasi lebegett egy úszó nudlin. Sebaj, gondoltam, majd csak odébb mennek, ha látják, hogy úszom. Bőszen beindultam a medencébe, amiben már majdnem forrt a víz. Komolyan, otthon ha kádban fürdöm, kb. ilyen melegre szoktam csinálni a vizet. Gondoltam végigúszom meg vissza és kimegyek. De még azt se lehetett, mert a végén lebegő pasi, bámult rám bambán de nem ment odébb, hogy elérjem a medence végét. Visszafordultam és ki. Jó, majd kicsit szárítkozom a napon. Letelepedtem egy nyugágyra, 2 perc múlva eltűnt a nap. Meleg volt, de egy hosszan tartó felhő mögött kuksolt a nap.
Szóval nem az én napom és kész.

Elmű

Sokszor futok bele emberekbe, akik szerint áh nem érdemes szólni semmiért, nem érdemes tüntetni, reklamálni stb. Ezzel a beállítottságal én messzemenően nem értek egyet és íme egy példa.

Valamikor január elején, késő délután elment az áram és vagy másfél óráig nem is jött vissza. Kicsit ideges voltam, bár van hova mennem megfagyás ellen, de mégis. Kaptam is a mobilomat, bekapcsoltam, zseblámpánál megkerestem az elmű számát és hívtam. Olyan mint régen, hogy hiba bejelentés már nincs, csak egy ingyenes szám. Egy idő után, bejelentkezett egy  kellemes férfi hang, automata persze. Hosszasan ecsetelte a weblapjuk előnyeit, hogy hol mi mindent lehet ott intézni. Felajánlotta, hogy mindezt elmondja angolul is, ha nem,  nyomjam meg ezt meg azt. Na végre! Elérkeztem egy női hanghoz, akinek bemondtam a címem és már mondta is, hogy igen hiba van, már dolgoznak a kollégák és kb. egy óra múlva lesz áram. Lett is, de én olyan dühös voltam az áramszünet esetén weblap reklámozásra, hogy még másnap reggel is dühöngtem magamban. Ez nálam a jel. Ha valami annyira bosszant, hogy másnapig eltart, akkor cselekedni kell valamit. Megkerestem a weblapot, ott az e-mail címet és írtam egy kissé dühös levelet. Megmagyaráztam, hogy áramszünet esetén egy lemerülőben lévő mobil telefonon nem szívesen hallgatom a reklámot. Felvetettem, hogy talán érdemes lenne valami hiba bejelentő vonalat létesíteni. Mail elment, én megnyugodtam és el is felejtettem az egészet.
Múlt héten kapok egy mailt az Elműtől, hogy igazam volt és ezért küldenek nekem, postai úton, 5000 forintot. Ez cirkalmasabban volt fogalmazva de ez volt a lényeg. Sejtelmem nem volt, hogy miért küldenek, én nem kifogásoltam semmit. Írtam gyorsan, hogy ha küldik köszönöm, bár nem emlékszem, hogy lett volna reklamáció részemről, de postán ne küldjék, mert nincs aki átvegye. Másnap megint jött a mail, ügyiratszámmal meg minden, ahol elmagyarázták, hogy arról az e-mailról volt szó, amit én írtam és amire ők eddig nem válaszoltak, ezért kapom a pénzt, amit kérésemnek megfelelően a számlámból fognak jóváírni.

Mai újságban nem volt semmi érdekes. Pici apró lépésekkel tipegünk a cél felé, talán egyszer oda is érünk. Még mindig nincs teljesen kész semmi.:-(((

Költözés

Azt hiszem jobb ha nem részletezem. Ma már a fél konyha felszabadúlt, így főztem is. De reggel hat előtt felébredtem és elkezdtem logisztikázni, hogy mi lenne egyszerűbb? Átvinni a főzni valót a régi lakásba, vagy áthozni az edényeket. Végül is úgy 2 óra körül az új konyhában való főzés mellett döntöttem. Csak háromszor rohantam át valamiért a régi lakásba és minden alkalommal egy nagy zsák cuccot hoztam a "valami" mellett. Miért is nincs még itt a konyhai felszerelés? Mert a szekrények és a fiókok ma lettek teljesen készek, de még mindig hiányoznak a foggantyuk, így pl. a nagy fiókokat nem tudom kinyitni. Szegény B. azt hiszem már annyira unja a konyhát, hogy pl. egyszer mikor átmentem valamiért, közben gyorsan felrakta a zuhanyt és a zuhany függönyt. Most éppen a szobában szereli fel a műanyag redőnyöket, mert esténként úgy ülünk itt mint a színházban. A nappaliba totál belátni a túloldalról.:-(  Szóval így vagyunk.
Közben gyönyörűséges az idő. A szívem vérzik, mert ilyen remek meleg tél nem volt még soha, bár egyesek szerint ez a normális. Mi meg ebben a csodálatos időben itt gürizünk a lakásban. Sokszor rám száll egy olyan érzés, hogy ez lenne talán az utolsó alkalom élvezni ezt az időt, mi meg szerelünk. Ha kész lesz és még élünk épségben, akkor nagyon fogjuk élvezni, de hol van az még?!

A napokban olvastam az újságban, hogy egy "mobil home" telepen, ami azért nem cigány tábor itt, egy 56 éves veterán disznót tart. A disznó ronda nagy kb. 100 kiló, fekete és persze büdös. A szomszédok reklamálnak, noná! Igen ám de a pasinak papírja van a psychiátertől, hogy neki ez a disznó lelki támasz. A veteránokat itt nagyon megbecsülik. Ingyen jár az orvosi ellátás, jó nyugdíjat kapnak és különböző kiváltságokat. A közeli parkba pl. ingyen mehetnek be, mi 8$ fizetünk ha behajtunk autóval. Szóval papírja van, nincs mit tenni. No de nép találékony. Hol rossz helyen parkol a pasi, hol nem nyírja a füvet, szóval macerálják rendesen. Most aztán a disznó eltünt, miközben egyesek nemrégen, fájdalmas disznó sírást hallottak. Nos ha megdöglött a disznó, akkor hol van? Megy a vizsgálat, hogy biztos elásta a háza mögött, ami persze tilos. Mindez egy közel egy oldalas cikkben volt leírva, a pasi és a disznó fényképével díszítve.

Tegnap este a német hírekben hallottam, hogy valahol Alsószászországban, ahol azt a sok finom spárgát termelik, utépítés közben, nem is nagyon mélyen találtak 2 kiló!!! bronzkori arany ékszert. Ennyi arany már önmagában is egy kincs, de bronzkori? Mutattak képeket, irtó szépen kidolgozott karikák tömege. Mint mondták ez nem valami sírba lett betéve, hanem ki tudja miért rejtették el. Dolgoznak a földerítésén. Kíváncsi vagyok a megoldásra.

Ennyi volt a mai hír, plusz virágzik a ház tövében a hatalmas azálea bokor!