Lassan magunkhoz térünk. Úgy tűnik ahogy öregszünk, egyre hosszabb idő kell az átálláshoz. Minden estre tegnap már aránylag normális időben lettünk álmosak.
Eddigi napjaink leginkább a fürdőszoba berendezések keresésével teltek. Már tudjuk milyen csempét veszünk a jövő héten. A legnagyobb gond a mosdók beszerzése, miután itt normális méretű mosdók nincsenek divatban. Olyan kis 20-30 centis köpőcsészéket árulnak. Tegnap végre találtunk a neten egy megfelelőt, mire ma kiderült, hogy egyik nagy áruházban sem árulják. Mire ezt megtudtuk, számtalan kilométert autóztunk. Ezután elmentünk ennivalót vásárolni. Komolyan úgy vásároltam, mintha valami nagy ínség előtt állnánk. A valós ok, ha elkezdődik holnap a munka B. nem fog ráérni engem furikázni ennivalóért. Enni viszont kell. Így listával mentünk vásárolni. Aztán haza jöttünk és megrendeltük a mosdót a neten, miközben reménykedünk, hogy élőben is úgy fog kinézni mint a képen.
Estére meghívattam magam egy jó steakre. Már az ősszel rátaláltunk egy helyre, ahol fantasztikus steaket adnak, elfogadható áron. Egy kis baj van csak a vendéglővel, rettenetesen hűtik. Így aztán miközben kint kb. 20 fok lehet, felhúztam magamra az összes meleg alsóneműt, hogy ne fagyjak meg evés közben. Mint a parkolóban megállapítottam, nem csak én fázom. Egymás után jöttek az autók és a népek kotorták ki a kocsiból a meleg kabátokat. Hülyék ezek! Rágondolni se jó mennyi energiát elpocsékolnak az esztelen hűtésükkel.
Miközben a mosdókat kerestem ma a neten, rátaláltam kedvenc cipő márkámra. Közönséges ARA cipő itt 200$ vagy még több. Csak meredtem a képernyőre. Otthon ezekért a cipőkért soha nem fizettem még 20ezret sem, ami a mai árfolyamon kevesebb mint 100$.
Most izgatottan várom a holnapot és a munkák kezdetét. Kicsit félek mennyi váratlan dolog fog még közbejönni. Tegnap B. már felfedezte, hogy ahová a mosogatógép fog kerülni, egy vastag cső rejtőzködik falon kívül persze. Eddig egy konyhaszekrény diszkréten eltakarta. Szerinte ez nem probléma, de majd meglátjuk. Sajnos ő, talán az én megnyugtatásomra mindig legyint az ilyen dolgokra, amikről végül mindig kiderül, hogy nagyon is nagy problémát jelentettek. 

Utazás

Tegnap előtt éjszaka sikeresen megérkeztünk. Nem volt smmi komolyabb zűr utközben. A repülő félig üres volt, viszont ellenszél volt egész úton. Ennek következtében Késett a gép Washingtonban. Nem kicsit voltam ideges, a multkori végnélküli sorbaállásainkra gondolva. Most szerencsénkre nem voltak előttünk, csak azok akikkel együtt utaztunk. Kettő egész ablak volt nyitva, de a tisztviselő nem volt diszlexiás, így hamar túlestünk a dolgon. Utána a szokásos vetkőzés röntgen öltözés és irány a gate, ahonnan hozzánk indult a gép. Ez a washingtoni egy totál elöregedett repülőtér, nincs vonat a terminálok közt és nincs mozgó járda se. Loholtunk ahogy bírtunk, a nyelvem a derekamig kilógott mire beestünk az indulás helyére.Még visszafele is ezen az úton megyünk, de én többet Washingtonban biztos nem fogok átszállni, inkább átúszom az óceánt.
Mikor leszálltunk esett az eső de nem volt hideg. Taxi félóra alatt hazaszállítmányozott minket. Még jó, hogy B. ismeri az utat, mert a taxisnak dunsztja nem volt, hova akarunk menni. Kilenckor már a lakásban voltunk, ahol éles sikkantgatás szerű zaj fogadott. Füleltünk össze vissza, vége rájöttünk, hogy a füst riasztó sikoltozik. B. átment az egyik szomszédhoz, az jött is és közölte, hogy lemerült az elem. A pasi két méteres, így gyorsan felnyúlt és leszedte, majd el. A következő pillanatban újabb sikoly. Végül rájöttünk, hogy a létező 3 riasztóból kettő beadta a kulcsot. létra segítségével B. leszedegette őket és végre csend volt. A lakásban viszont hideg. Megyek a termosztáthoz, nem működik. B. elindul körbe a lakásban ellenőrzi az elektromos akármiket. Mondtam, végül is 18 fok van, reggel őt óta fent vagyunk, hagyja, feküdjünk le. Persze nem hagyta. Mikor már minden elképzelhető valami le lett ellenőrizve leszedte a termosztátot a falról. Nos abban is volt egy lemerült elem. Olyanunk volt is itthon, perceken belül elindult a fűtés és végre eldőlhettünk. Mondanom sem kell, hogy hajnalok hajnalán felébredtünk és nem tudtunk aludni, minek következtében tegnap este kilenckor már megint eldőltünk és ma is hajnalban ébredtünk. Azért remélem hamarosan belezökkenünk az itteni időzónába.
Az idő napsütéses késő tavaszi. Napközben rendes meleg van, ha lemegy a nap akkor hűvöskés de kibírható. A mókusaink eltüntek. Remélem csak téli álmot alszanak ilyenkor.
Hétfőn kezdődik a munka, ma már egész nap mosdókra vadásztunk.

Összefoglalva az elmúlt hat itthoni hetet, leginkább a hajszára emlékszem. Egyetlen totál esős nap kivételével állandóan vagy menni kellett 1 vagy több helyre vagy várni kellett szállításra, valamilyen okból idejövő ismerősre stb. Pedig mennyire szeretek úgy felébredni reggel, hogy de jó, semmi dolgom nincs.
Mikor hazaértünk annyira ki voltunk éhezve a jó haza ennivalók után, hogy totál túlvásároltam magam. Egyszerre volt hatalmas fazék (rosszul sikerült) töltöttkáposzta, rengeteg kocsonya, libamáj, hurka és kolbász stb. Ha itt van, enni kell és híztunk, mindketten, amire tényleg nincs szükségünk. Megsütöttem az egyetlen süteményt, ami mindig sikerül a citromos kockát. Na most ehetetlen lett, de miért?  Hazaérkezésünkre a virágszitterem berakta a jégszekrénybe nagyjából azokat a dolgokat, amit elmenetelünk után kiürített. Vaj, tojás, toastkenyér meg ilyesmi. A vaj valami teljesen vajidegen dobozban volt, de ízlett. Rá is kérdeztem, hogy ezt meg hol szedte. Piacon, volt a válasz. Miután lelkesedtem, hogy jó a vaj, kaptam karácsonyra is vajat. Két nylonzacskóban volt, amiből az egyiket rögvest a mélyhűtőbe raktam. A süteményt én mindig margarinnal csinálom, de most mondtam ha már van, legyen vaj. Az eredmény valami teljesen ehetetlen akármi lett. Kóstolás után ment a kukába.
A napokban juhtúrós pogácsáról volt szó a szitterrel, mire kiderült, hogy az egyik gombóc amit kaptam az vaj volt, a másik meg juhtúró, csak elfelejtette mondani illetve ráirni.:-((((((
Másodszorra már se idő se igény nem volt a süteményre, talán majd egyszer kint megsütöm megint.
Ma még mindig listával indulunk útnak, hogy ne felejtsünk el semmit, pl. a túró Rudit a takaritónőnknek. Ősszel elmaradt és szegény elég csalódott volt. Most várom, hogy lejárjon a második mosás és lesz még egy harmadik is, majd este.

Ami szép és jó volt itthon, az a karácsony előtti igen élvezetes hangverseny, valamint a kellemes időben megtett belvárosi séta a kivilágított városban. 6 hét alatt ez nem túl sok élmény szerintem. Ezenkívül rengeteget néztem a tv-t, mert kint elvonó kúrán vagyok. Valamit ki kellene találnom. Jönnek a farsangi műsorok a németekenél, amin jól tudok szórakozni. Persze az időeltolódás miatt sem egyszerű, de majd megnézem milyen lehetőség van a neten keresztűl + kell venni ott egy modern tv készüléket. De ez a 116. feladat. Előbb fürdőszoba és konyha műsor lesz. Indul a vadászat egy normál méretű mosdó után pl. Ott most csak kis köpöcsészék a divatosak, amiben még kezet se lehet tisztességesen mosni, nemhogy harisnyát pl.

Szóval igy néz ki az élet. Nem vagyok lelkes a ránk váró repülőtéri torturáktól ami az amerikai paraonia egyenes következménye. Az idén csak egyszer megyünk és jövőre ha élünk egyszer jövünk. Nem lesz több karácsonyi hajsza, mert totál értelmetlen.

Koncert

Tegnap egy igen kellemes koncerten voltam. A Fesztiválzenekar minden évben megrendezi az u.n. titokkoncertet. A titok a műsor, amit csak a helyszínen tud meg az ember.
Szerencsémre a zenekar nagyon okos menedzsere küldött egy e-mailt, hogy figyelmeztessen a kongresszusi központ korlátolt parkolási lehetőségeire. Először csak néztem, aztán leesett a tantusz és rájöttem, hogy hála az égnek nem az utálatos müpába kell menni, hanem a kongresszusi központba. Oda is slattyogtunk időben. Pozitív élmény volt, New York után, hogy volt ruhatár, majd mikor bementünk a terembe kellemes meleg fogadott. Nem kellett se bundabugyi sem nagy sál a fagyhalál ellen. Így aztán jó hangulatban vártuk a zenét, ami kellemes érdekes és könnyed volt. Mindketten nagyon élveztük.

A mai nap kész dráma. A hal pocsék volt, apró szálkákkal megtűzdelve. Az íze se volt az igazi. Pedig ilyen tilapiát odakint már sokszor csináltam. Ennek tetejébe még megsütöttem a kedvenc citromos süteményemet, ami többszörösen kipróbált recept szerint mindig jól sikerült. Nos most pocsék lett. Azt hiszem tudom is miért. Kaptam vajat, ami valódi tanyasi stb. Ettünk már belőle kenyérre és nem tapasztaltunk semmi különöset, de a tészta pocsék lett tőle. Egyrészt kőkemény és valami nagyon furcsa mellékíze is van. Máskor spórolósan margarinnal szoktam csinálni, bár a recept vajról szól. Ráadásul elhasználtam a tojásaimat, így szerda előtt még ismételni se tudom.:-(((

Végül pedig az eszközeink megbosszulják, hogy keveset használjuk őket. B. telefonakkuja meghalt, majd talán a jövő héten lesz hozzá akku. B. a  DVD felvevőt képtelen volt beüzemelni, valakinek akartam felvenni valamit, de nem megy. Tegnap éjszaka szenvedtünk hosszan, mert egy bescannelt kép nem akart megjelenni a képernyőn. Most se tudom mitől bűvölődött meg a végén, de jó 2 órát szenvedtünk vele. Remélem a hátralévő 2 ünnepnap normálisabb lesz, mert holnap lesz a kocsonyafőzés.

Vagyok!

Lehet elég hihetetlen, de még létezem. Nem történt semmi különös, csak hazajöttünk és azóta sodródom az árral. Először persze kialudtuk magunkat, ide fele gyorsabban megy mint vissza fele.
Az út kellemes volt, mert ugyan kétszer kellett átszállni, de egyszer se kellett várni. Igaz Frankfurtban loholtunk jó hosszan, sétálva lekéstük volna a gépet, de 9 óra ülés után, direkt jólesik egy kis rohanás.

Azóta  igyekszem a felét megcsinálni annak amit elterveztem. Jellemző, hogy még nem jutottam át Pestre, csak autóval szeltük át, Rákosborzasztóra menet. A környékben vásároltam. persze egyenként jut eszembe, hogy még mi is kellene. Kimentünk a Corába autóval a nehéz árukat beszerezni. Bár csütörtökön voltunk és állítólag szerdán kapnak árut, a hentes rész siralmas volt. Az én környékemen nincs hentes. Ezért aztán elmentünk a Budagyöngyébe, ahol már szintén nem működik az a hentes, ahol még borjupofát is kaptam egykoron. El kellene menni a nagycsarnokba, csak mikor? Esténként elgondolom, hogy másnap mi mindent fogok csinálni, aztán nem lesz belőle semmi. Ma is például. A városba akartunk menni. Erre kiderült, hogy B. telefonjában tönkre ment az akku. Irány a T-pont. Várakoztunk vagy 45 percet. Ezek után kiderült, hogy ebbe már nincs új akku. Minden telefonnak ez lesz a vége egyszer, csak B. ehhez a készülékhez nagyon ragaszkodik. Nem azért, mert tőlem kapta, hanem nagyon jól kézre áll neki. Kérdeztük, hogy milyen készüléket ajánlanának. Nincs semmilyen ami ehhez hasonló lenne. Az u.n. okos telefontól nem csak nekem borsódzik a hátam. Közben eszembe jutott, hogy névjegyet akartam a fiúnak csináltatni, mert annyiszor kérdezik odaát a címet és a telefont, amit aztán rendszeresen elírnak. Mikor végeztünk a telefonnal, mentünk a névjegyeshez. Semmi panasz félóra alatt megcsinálták. Közben sétáltunk. Fejszámoló művész leszek, mert állandóan számolom az árakat mindenféle valutában és ájuldozom. Csak a ruháknál persze, mást nem számolok, mert minek. Enni úgyis kell. Azért tettem egy kört a kedvenc cipős üzletemben is és vettem egy remek csizmát árleszállitva. Nagyon remélem, hogy csak dísznek fog szolgálni és nem fog esni a hó amíg itthon leszünk. Ezek után ránéztem az órámra és két óra volt. Akkor most hova menjünk? Haza és kész. De holnap, holnap tényleg bemegyek az fix!
Szóval valahogy így zajlik az élet nálam. Voltam persze közben fodrásznál is és felhívtam a hazai 80+ barátaimat, akik nagyon betegek és rozogák. Egy ilyen telefon kb. 1 óra, mert látni nem láttuk egymást már néhány éve. Mi így élünk társadalmi életet. Elvégre nem véletlenül hívják a telefont távbeszélőnek.
Kapom közben a szokásos évi beszámolókat is. Ebben a műfajban jelenleg 1:1 a helyzet. Az egyik barátnőm tavaly talált új társával éli világát és boldog, a másik viszont kórházban van elég ramaty állapotban. Ezek még régi stockholmi kapcsolatok.
Ha nem történik semmi extra, már biztos nem jövök karácsonyig. Ismert és ismeretlen olvasóknak nagyon boldog ünnepeket kívánok.

Ebéd

Mehettünk volna ma a magyarokhoz is enni, de inkább egy steakházba mentünk. Voltunk már ott máskor is de akkor este. Most délben, kint kb. 28 fok lehetett. Bementünk, jeges hideg szél fogadott minket. Kicsit készültem, volt nálam egy kardigán és a szokásos nagy sálam, de ezzel együtt a bal fülem, mert onnan jött a hideg, majd lefagyott.
Jött egy nagyon fekete pincér, felvette a rendelést. Szokásos italunk, nekem Heineken sör B. pedig alkoholmentes sört kért. Az itteni csapolt sörök, leginkább a lópisire hasonlítanak, így marad mindig a Heineken. Jön a fiú, leteszi a 2 üveget az asztalra és elhúz. Pohár? Sebaj arra jár megint, B. szól, hogy pohár. Jön megint és letesz egy darab poharat az asztalra és ismét szélsebesen elhúz onnan. Ugyanakkor látom, hogy beül egy boxba a vendégekkel csevegni. Ilyet még nem láttam. Sehol. Végül megjelent egy dundi leányka a salátával, szóltunk, hogy kellene még egy pohár és hozta.
Fekete pincérünk egy idő múlva felpattant, elintézett valamit és visszaült csevegni. A hely meglehetősen tele volt és holt biztos nem ő volt a főnök. Aztán jött a steak és teljesen megenyhültem, a végén még borravalót is adtunk, igaz az itt kötelező, mert nincs benne a számlában. Rápillantottam a számlára és megállapítottam, hogy kb. a 2 sör árába került a steak salátástól krumplistól, mindenestől. A baj az, hogy nincs alternatíva. Olyan, hogy ásványvíz itt vendéglőkben nemigen létezik. Cocacola az van, sőt valakit láttam tejet is inni. Klóros csapvizet is hoznak ha kér valaki, sok jéggel.

Este aztán elmentünk a botanikus kertbe karácsonyi díszvilágitást nézni. Voltunk már ott 2 éve, amikor majd megfagytunk. Most igen kellemes este volt, kb. 20 fok lehetett. Persze meg volt ennek is a hátránya, rengeteg ember volt. Gyerekek csúsztak másztak a földön, kész csoda, hogy senkire se sikerült rátaposni. Általában felfele néz az ember, ott vannak a fények, lent a földön meg a gyerekek. Most nem is tudom, mi a jobb, a tömeg vagy a hideg. Néhány képet feltettem a szokásos picasa helyre.

Nagyon remélem, hogy holnap sikerül tényleg hazafelé venni az utunkat. Csak, hogy nehogy túl nyugis legyen a helyzet, B.-nak eszébe jutott, hogy lejárt a nemzetközi jogosítványa, amiért még holnap délelőtt gyorsan el kell "szaladni".

Bosszuságok

Túl jól indult a hét. Tegnapelőtt az öreg tv megérezte, hogy ki lesz dobva és csak részlegesen működik. Van az új lakásban is egy öreg, de működő tv, de most cipeljük ide át? Ha jóval a hírek előtt bekapcsolom, akkor B. előbb utóbb becsalogatja a megfelelő csatornát, ami aztán egyszer kétszer elalszik. Végül azért ha kihagyásokkal is de meg tudtam nézni a híreket.
Tegnap este az asztali computer kidobott a programból és valami trójai veszélyekkel riogatott. Ilyet még nem tapasztaltam soha. Csináltam mindent amit mondott a virusirtó, le is tisztogatott mindent. Utána viszont betolakodott egy új virusirtó, hogy fizessek $ 71.44 -et. Imádom az áraikat. Persze nem fizetek, viszont azóta kizárólag az új virusírtó feleszólitását láthatom a képernyőn. Még jó hogy van a kicsi piros lapitopi. B. ígérte, hogy majd ma reggel megoldja a problémát. De a baj se jön egyesével, de még kettesével se, három az igazi. E-mail érkezett az irodától ahol a repülő jegyeket rendeltük már jó régen, hogy kicsit átalakították az utunkat. Az új elképzelésük szerint, reggel 8 után érkeznénk Bécsbe, ahonnan délután 5 után repülhetnénk tovább haza. Ettől csak kicsit lettem ideges, mert ugye van busz meg vonat, ami bőven hazavinne előbb is, bár kinek van kedve egy éjszakai út után még buszozni, de hát ez van. Viszont a visszaút reggel 7-kor lenne Pestről. Na azt nem. Olyankor onnan indul nagyjából egyidőben 3-4 gép, amit képtelenek kezelni. Azzal kezdeni, hogy hajnalban másfél órát álljak sorban, olyan nincs. Ebbe csak egyszer mentem bele, de soha többet. Így aztán B. a telefonon lógott, amit utál, én meg a computeren kerestem az okot. Ki is derült, hogy az odaútnál, vasárnap nem jár az a gép, amit eredetileg írtak. Nem mi akartunk hétvégén utazni, az ő ajánlatuk volt. Azzal már nem is törődtem, hogy vissza fele mi az ok, csak mondtuk, írtuk, hogy szó se lehet róla. Délután négyre aztán megkaptuk az új menetrendünket, hétfőn délután indulhatunk szombat helyett. Nem kicsit voltam morcos és rosszkedvű. Először is egész nap itt ültünk és vártuk a válaszokat, másodszor meg már olyan szépen sikerült kienni a jégszekrényt, hogy ne maradjanak itt romlandó ennivalók. Most gyötörhetem a fejem megint, hogy mit találjak ki a plusz 3 ebédre.
Jegy még nincs itt, csak remélem, hogy holnap délelőtt megjön, mert aztán ugye hétvége.
Közben kellemetlenül lehűlt a levegő, ami szintén nem járul hozzá a jókedvemhez. Holnap kezdhetek telefonálgatni, megbeszélt dolgokat átszervezni grrrrrrrrr..