Azt hiszem a biciklizés tőrlődik a programunkból. Ma B. lement a tárolóba és az összes gazdátlan bicikli gummiját felpumpálta. Ezután én is levonultam és nagy hetykén kipróbáltam a csinos piros, már régebben kiszemelt biciklit. Sajnos ennek valami konstrukciós hibája van Ugy éreztem magam rajta mint majom a köszörűkövön. A térdemmel majdnem a kormányt lökködtem. Na de sebaj, a pirosat visszaállítottuk a sarokba és megcéloztam egy zöldet. Itt a női biciklik is olyanra vannak csinálva, hogy már majdnem férfibiciklinek néz ki. Alig van különbség. Ráadásul ez a zöld egy drabális nehéz darab. Kivittem és készültem felszállni. Sajnos már nem emelgetem olyan vigan a lábam, mint boldogult ifikoromban, amikor a férfibicikli se okozott gondot. Szóval emelem a lábam, hogy át tudjam rakni a vázon, közben valahogy megbillentem és a betonon kötöttem ki, a bicikli meg rajtam. B. meg sóbálvánnyá meredve nézett. A másik oldalon állt, tehát ha elkapja a biciklit semmi baj nem lett volna, de ő inkább utánam kapkodott és persze nem ért el. Szóval ültem a földön és vidáman vihorásztam, hogy most aztán hogy kelek fel. A térdemről lejött a bőr, de végül felálltam. B. rögvest megérdeklődte, hogy ugye akkor lemondunk a biciklizésről. Mondtam, hogy én még nem, majd meglátjuk. Feljöttem az emeletre és jártam keltem a lakásban. kicsit sajgott a térdem, de semmi különös. Aztán leültem, szundikltam egy kicsit, ebéd után volt, majd olvastam. Végül fel akartam kelni és rájöttem, hogy nem tudok ráállni a lábamra. Valami hasogat végig a csontomban belül. Ebbe-abba kapaszkodva totyogtam ide-oda. Ha ülök és ha fekszem akkor jó, de ráállni??? Csillagokat látok. Na és itt van az első számu szorongásom, hogy itt legyen valami bajunk. Itt menni orvoshoz? Elképzelni is szörnyű. De fogyókúrának jó. Vacsora miatt álltam fel a szófáról, de egyből elment az étvágyam. B. is csak tessék lássék evett valamit. Közben bevallotta, hogy kb. 60 éve ült utoljára biciklin. Gyanus volt nekem, hogy ő nem akart kipróbálni egyet sem a készletből. Nos ezért lesz a bicikliprojekt törölve. mert ha nekem valami bajom van/lesz, azt megoldjuk valahogy, de ha neki, akkor itt vagyunk mint a partravetett halak. Tényleg szeretnék biciklizni, de ezt nem vállalom.:-(((

Van egy idomitott mókusunk. Egyszer már B. kezéből is elvette a mogyorót, de azért nem mindig ilyen bátor. De ha meghallja, hogy nyitjuk az autót, vagy inditjuk, egyből előjön. Ma nem is figyeltem, mert zuhogó esőben kellett vásárolni menni. Ahogy szálltam befele a kocsiba, látom, hogy valahonnan előkerült a mókus. Kijött a fű szélére és várakozva tekintgetett felém. Gyorsan odadobtam egy mogyorót, amit egyből felkapott, aztán még kettőt. Ilyen esőben nincs kézből etetgetés. Mire visszajöttünk elvitte a mogyorókat. Remélem persze, hogy nem a szemtelen madár csapott le rá, amikor távoztunk.

Mégiscsak jók ezek az amerikai házak. B. ma készre beszerelte a klimát. Késsel és kézi fűrésszel kivágta a falat, oda aplikált egy tartót és már nyomult is a klima kifelé a szobából. Bent csak egy kb. 10 centis része maradt. Nos ezt próbálja valaki egy normális házon véghezvinni! Itt igy vannak épitve a házak. Olyan komolytalan az egész, hogy megrőrülnék ha az életemet egy ilyenben kellene leélnem. Soha semmilyen biztonságérzetet nem adna nekem az otthonom. Igaz én eléggé ki vagyok hegyezve az épitészetre ugy általában, biztos, hogy a normálisnál jobban érdekődöm minden után, ami ház, lakás stb.

Azért kiváncsi lennék, hogy a tengerparton $700,000.-- árú lakások fala miből van. A ház több emeletes és mióta ide járunk árulják benne ilyen áron a lakásokat, de szemlátomást nem kapkodnak értük.

Ki hitte volna? Kedvenc kis piros laptopomról írok!!! Ma délután telefonált az orosz srác, hogy mehetünk érte. Ez volt kb. a nap fénypontja.

Most ugyanis viharos, de meleg szél fúj. Így a tengerpart szóba se jöhetett. Viszont elmentünk és vettünk végre az örökölt ósdi porszívónk helyett egy újat. Szakértőnk ajánlatára a legolcsóbbat. Végül is igaza van. Minek kell egy porszívónak évtizedekig működni. $40, ha bedöglik egyszer majd veszünk másikat.

Ezek után B. lelkesen elkezdte szétvágni/fűrészelni a házfalat. Miután a napokban rábólintottam egy extra klímára az un. Florida roomba, ahol eddig nem volt. Ez egy teljesen beüvegezett veranda szerűség és gyakorlatilag itt tartózkodunk a legtöbbet. Itt vannak a computerek, itt lehet jól olvasni stb. Ide egy közönséges ablakkilma kerül most, ami fűteni is tud. Ez volt nálam a lényeg. Szaladgáltunk utána, mert szerintük most ennek már nincs szezonja, így alig találtunk valahol egyet még raktáron. Hihetetlen társaság. Nincs egy rövid ujjú póló és nincs klíma, mert most ősz van, igaz még mindig 28-30 fok. Ugyanakkor igazi téli holmi sincs, pl. kesztyű, amit sikeresen otthon hagytam. Szerencsére ennél nagyobb bajom nincs. B. boldog, mert megint szerelhet valamit, holnap állítólag rossz idő lesz aminek örűl mert állítólag beüzemeli a klímát.

Ha feltűnne a hirtelen megjavult helyesírásom, az nem a véletlen műve. Kicsi pirossal van magyar helyesírás ellenőrzés.

Jelentem Mókusetetés terén óriási előrehaladást tettünk. Ma egy mókus már B. kezéből evett. lehet, hogy hálából, mert olyan szorgosan hesegette a gyönyörű de igen pimasz kék madarakat.

A napokban filmet néztem . Igen ritkán, mondhatni soha nem szoktam computeren filmet nézni. Nekem ez fárasztó és kényelmetlen, de most a szükség rávitt. Egy nagyon hires német slágerénekes családi történetét mesélte el a film. Nagypapával kezdve 1800 valahányban. Nagy család volt, igy jutott minden. Szibéria, gestapo, háború Ausztriában és Németországban. A filmet a német egyes adón vetitették két részben. Miközben már tyukszem nőtt az alfelemen, ugy beleéltem magam a témába, hogy telesirtam az összes közelemben lévő zsebkendőt. Azon gondolkoztam, hogy ugyan hány család élt meg hasonló borzalmakat, a 20. században, akikről soha nem tud senki semmit, mert egetlen tagja se lett olyan prominens, mint a filmbeli nagypapa egyik unokája. Ez az unoka,aki nem csak otthon híres komponista, az egyik fülére süket. 10 éves korában a Hitlerjugend egyik 16 éves tagja ugy felpofozta, hogy szétment a dobhártyája. Velem egyidős, talán azért is vettem annyira a szivemre az ügyet. Mi ugyan szerencsések voltunk, nálunk se szibéria se gestapo nem volt, de azért körülöttünk se volt mindig vidám az élet. Ha nem is magamon de megéltem én is ezeket a borzalmakat.

A filmnek gyönyörű zenéje volt, természetesen a főszereplő komponálta.

Mondhatnám, hogy a hülyeség nem szégyen, csak......

Szóval a házak között hatalmas tölgyfák vannak és körülötttük mókusok ugrálnak. Imádom nézni őket, ahogy fel le rohangálnak ügyesebbek mint a majmok. Az autót is mindig egy nagy tölgy árnyában szoktuk leparkolni. Szoktam is etetni a mókusokat ha éppen rámnéznek. A napokban mókus rám se hederitett, igy én szépen ott hagytam a fa törzsén egy kis lukban egy mogyorót. Mire hazajöttünk, már nem volt ott. Nosza pótoltam gyorsan. Másnap reggel még ott volt, de délutánra eltünt, pótoltam megint. Lelki szemeimmel már láttam, hogy előbb utóbb a mókusok majd ott várnak rám a fánál.

Igenám, de él itt egy gyönyörűséges kék adár, ami szép de szemtelen. Már máskor is lecsapott az odadobott mogyoróra, de gondoltam igy a fatörzsből biztos nem tudja elvinni. Szóval tele voltam reménnyel a mókusokat illetően, mig tegnap miután elhelyeztem a mogyorót és szálltam be az autóba, hirtelem megjelent és lecsapott a kék madár. Ezzel be is fejeztem az etetést. Ezentul csak jelenlétemben lesz mogyoró. Én viszont szegényebb lettem egy reménnyel.:-)))

Más

Már napok óta nem voltam a medence táján se, mert olyan meleg van, hogy a tenger is 28 fokos. Igy késő délutánonként kimegyünk oda. Akkor már mindig van parkolóhely, mert ezen múlik itt a tengeri fürdőzés. Ha nincs a parkolóban hely, lehet visszafordulni. Nos délután hatkor mindig van hely. Nincs itt még turista szezon. Nagyon élvezzük, a kb másfél órás tengerben való sétát. Én fürdök is, ha nem tul hullámos a viz. Gyáva lettem öreg napjaimra, sajnos. Ma viszont irták az ujságban, hogy egész hétvégén valami motoros hajóverseny lesz, minek következtében lezárják a fél várost. Nyilván nem a hajók miatt, hanem az odaözönlő népek miatt. 25 ezer látogatót várnak, irták. Igy visszatértem (volna) a medencéhez. Le is mentem, szintén délután és bevetettem magam a vizbe. Nos a hévizi tó kutyfüle ehhez a hőmérséklethez képest. Alig vártam, hogy végigusszam a medencét és lehűthessem magam a 30 fokos kinti hőmérsékletben. Lóg bent a mély részen egy hőmérő, 35 celsiust mutatott. Azt hittem rögtön hőgutát kapok. Próbáltunk is intézkedni rögvest, bár az eredmény max. holnapra lenne érezhető, de valaki ügyesen ilyen magasra állította a hőmérsékletet és lezárta, hogy ne lehessen hozzá férni. Grrrr... Igy aztán ma totál mozgásszegény napom volt. De olvastam. Szintén hülyeségeim sorába tartozik, hogy hiába van Kindle időnként becsábulok a könyvüzletbe. Szuper leárazás következtében megvettem egy igen jó könyvet. Csekély 660 oldal, jó minőségű papiron, kemény kötésben. Nincs itt konyha mérlegem, de szerintem legalább másfél kiló. 1-2 órás olvasás után, azt hiszem a kezem letörik. Szemüveggel ugye az ember nem olvas bármilyen közel vagy távol, hanem csak egy meghatározott távolságon. Ráadásul a könyv izgalmas is. Szóval ma nem mozogtam, de sulyemeltem rendesen.

Tegnap beszélgettem a 87 éves zürichi barátnőmmel. Mesélte, hogy felhivta a 92 éves Izraelben élő barátnője, hogy csak el akar bucsuzni, megy Svájcba meghalni. Persze nem értette először, hogy most mi is van. Kiderült, hogy a jókarban lévő még mindig sportos és agilis barátnőnek volt egy sulyos autóbalesete. Közölték vele, hogy soha többet nem fog tudni lábra állni és járni. Ő igy, érthető módon nem óhajt élni. Elintézte a svájci dignitasal, hogy hozzá segitik a halálhoz. Egy unokahuga kiséri el. Senkivel nem akar találkozni, a repülőtérről megy egyenesen meghalni. Sajnos soha nem fogjuk megtudni, hogy valóban ilyen egyszerüen történik-e majd a dolog. A barátnőmnek semmilyen kapcsolata nincs az ott élő rokonsággal, mert azok nem tudnak se németül se magyarul. Pedig nagyon jó lenne tudni.

Tavaly volt itt Floridában kormányzóválasztás. A kampány pénzről szólt természetesen és meg is nyerte a legtöbb pénzü jelőlt, akiről köztudott, hogy az egészségbiztositó pénzének az ellopásával lett gazdag évekkel ezelőtt. Még volt aki emlékezett is rá, de mégis ő nyerte a választást. Nekem ez persze nagyon is közömbös, gondoltam akkor. Most viszont mikor kimentünk a beachre szomoruan állapitottam meg a nagy minőségi romlást. Ez a beach Clearwater kincse. A puder szerü fehér homok, már a 80-as években meghóditott engem és még sok tizezer turistát évente. Europában ilyen nagy kietjedésü gyönyörüséges fehér homokos part tudtommal nem létezik. Természetesen a partot, homokot ápolni kell. Régebben egyrészt naponta végigmentek gereblyés gépekkel, ami nem csak a szemetet tisztogatta ki, hanem puhává puder szerüvé is tette a homokot. Ugyanezek a gépek a közvetlen vizparton összeszedték a hullámzás által kihordott tengeri moszatokat is. Nagyobb viharok után, néhány évente fel is töltötték a tenger kotrásából származó homokkal a partot.

Nos kiváló kormányzónk első tette az volt, hogy az erre előirányzott pénzt törölte a költségvetésből, igy ma a part állapota eléggé elszomoritó látvány. Majd kiváncsi vagyok lesz-e sirám télen az elmaradozó turisták miatt. Lassan a beutazási nehézségek és a romló körülmények majd jól elveszik a kedvét a turistáknak. A Maldiv szigetekre feltehetően könnyebb beutazni és törödnek is a homokos partokkal, mert tudják, hogy abból élnek. Ezek meg itt, saját nagyságuktól eltelve, ilyesmire nem is gondolnak, egyelőre.

Volt még a k. kormányzónak még egy remek húzása. Komolyan tervbe volt véve egy Tampát Orlandóval öszekötő gyorsvasut épitése. Ez szintén főleg a turistákat szolgálta volna, hiszen Orlandóban van a szórakoztató ipar itt meg a tengerpart. Megválasztása után, ez is törölve lett. Nem épitenek vasutat.