2011. április 19., kedd

Igazán nem szeretnék politizálós blogot írni, be is fejezem a mai nappal, legalább is egyelőre. Csak azt még elmondom, hogy elég sok mindent végigcsináltam már életemben. A 44/45 -ös ostrom nem volt olyan borzalmas, míg be nem jöttek az oroszok. Az oroszok bejövetele máig tartó traumát okozott nálam, ami már nem fog elmúlni. Rákosi éra is elég pocsék volt, a nincstelenség de főleg a kilátástalanság miatt. Bezárva lenni, számomra ma is elképzelhetetlen. 56 volt életem legszebb élménye. Tudom naiv voltam és ha akkor nem jönnek vissza az oroszok, ugyanúgy rosszra fordult volna minden mint 89-ben. Ezzel együtt 89-ben is reménykedtem. Hazarohantunk 2 napra, mert ott akartam lenni a parlamentnél mikor kikiáltják a köztársaságot. Sírtam örömömben, hogy ezt megélhettem. Most meg mi lett belőle? Már az első demokratikusan választott kormány is iszonyat hülyeségeket csinált. A nép meg azt hitte, itt a Kánaán, nyugati fizetések és kádár kori munka. Senki nem mondta, hogy bizony ez így nem megy. Aki hatalmon volt megszedte magát, aztán jöhetett a következő. Ezzel együtt a legéhesebb farkasként, ahogy én láttam, az első fidesz kormány viselkedett. Pedig ha itthon lettem volna, az első választások idején, lehet, hogy rájuk szavazok, mert fiatalok voltak és azt hittem tiszta a lelkük és valóban valami újat és jót akarnak csinálni. Hát ilyen naiv hülye vagyok én. Azóta meg csak nézem a pálya széléről, hogy mi történik.


B. nevet rajtam, hogy minek izgatom magam. Tényleg minek is? Engem személy szerint igazán nem érint semmilyen hülyeségük, sőt velem jót tettek, mert mióta ők vannak uralmon csak növekedik a nyugdíjam, miután jól elcseszték a forintot. Igaz az árak is emelkednek, de panaszra semmi okom. Lehet, hogy nem is rájuk haragszom, hanem magamra. Minek kell nekem velük foglalkozni?

2011. április 18., hétfő

Politika

Naponta mondom, hogy nem foglalkozom vele, nem érdekel stb. Újságban csak a hirdetéseket olvasom, meg ilyesmi. Viszont mikor a német hírekben mondják a véleményt kiváló vezérünkről, majd az ő embere szépen németül elmondhatja a véleményét, mégis odafigyelek. Nem örülök, hogy sikerült valami teljesen fölösleges alkotmányszerüséget létrehozni maguknak és önmaguknak meg is szavazni. Még kevésbé örülök, ha erre az EU és az ENSZ egyszerre csóválja a fejét nem tetszését kifejezve. Persze annak se örültem, mikor a szerintem nagyon is független konzervatív svájci újságban megjelent Mádl Ferencnek egy egész oldalas cikke a múlt héten, amiben védte a pártot, amelyik köz tárasági elnököt csinált belőle anno és a lap nem írta oda, hogy mikor is volt ő köztársasági elnök, hanem csak azt, hogy volt. Kinti ismerőseim szerint a cikk igen lapos volt. Ők persze tényleg nem érdekeltek a hazai ügyekben. Lassan ott tartok, hogy szívesebben olvasnám a legvidámabb barakkról szóló cikkeket, mert akkor legalább egyértelmű volt, hogy hazugság az egész. Most meg mintha az ország nagy része valami amnéziától verve, nem lát semmit. Pedig ha én, aki köztudottan nem tud árakat megjegyezni, észre veszem, hogy mennyivel többet fizetek a két hetenkénti nagy bevásárlásaimkor, akkor szerintem az ország nagyrészének ezt sokkal inkább észre kellene vennie. Most már nem a visszafele mutogatással kellene foglalkozni és hangzatosan hazafiaskodni, hanem komolyan el kellene gondolkozni, hogy merre van a kiút a kátyúból. Feltételezem, hogy van még az uralkodó párton kívül is néhány értelmes közgazdász akiknek lennének ötleteik.

2011. április 10., vasárnap

Most megüt a guta. Először fordul elő velem, hogy egy hosszú iromány elszáll. Majd holnap írok. Ma már nem kezdem előlről, biztos nem volt fontos.

2011. március 28., hétfő

Florida sir, mert elmegyünk. Eddig ebben a hónapban még egy szem eső nem esett. Gyönyörű meleg nyár volt, tegnap már szinte kánikula. Az éjszaka aztán dörgésre ébredtem és utánna zuhogott egy sort az eső. Most reggel óta már másodszor szakad le az ég. Egyet dörrren és zuhog utána 10 percig. Igazi tropusi érzetet kelt az idő. Kint közben 27 fok van. Állitólag igy marad egész héten. A bánat csak az, hogy az autót be akartuk húzni egy huzatba. Vizesen nem lehet. Ha tényleg ilyen marad az idő, soha nem lesz ideje szegény autónak megszáradni. No majd meglátjuk. Lassan szedegetem össze a holmit, külön ami itt marad, külön ami jön haza. Utálatos dolog. Mindig ugy indulok, hogy talán most megyek utoljára, ki tudja mi lesz őszig. Na ezt is majd meglátom, vagy nem.

2011. március 23., szerda

Tegnap, naplemente után indultunk haza. Ez a naplemente, olyan itt mint egy szinház. Az emberek időre kimennek, ha találnak helyet leülnek és várnak. A lustábbak autóval mennek ki és az autóban várják az eseményt. Mi gyalog voltunk, megnéztük és indultunk haza. A yachtkikötőnél az egyik sporthalász pucolt az asztalon két szép nagy halat. A hal miatt álltunk meg, de aztán máson szórakoztunk. Először megjelent egy pelikán, aztán egy szürkegém és végűl egy kócsag. Röpködtek ide oda de végűl szépen elhelyezkedtek 1-2 méterre a pasitól jobbra és balra. A pelikán végűl a háta mögé került be a vizbe. Tudták a besték, hogy lesz majd kaja. Ahogy filézte a pasas a halat, kisebb nagyobb darabokat eldobott. A madarak meg rávetették magukat. Az igazi nagy csontos részeket a háta mögé dobta a pasi, amit a pelikán rögvest el is tüntetett. Muris volt nézni, ahogy türelmesen vártak a sorukra. Ez nyilván kényelmesebb mint a tengerben sk, kifogni a kis halakat.

Tegnap a halászó sast is kifigyeltük. Addig kőrözött a viz felett mignem megkaparintott egy kb 15 centis halacskát. Felvonult vele egy fára, nem a fészkébe, hanem a fára. Ott az egyik lábával ráált a halacskára és szépen elkezdte csipkedni. Elég sokáig elvolt vele, mert kiefele menet láttuk és mikor vissza fele jöttünk még mindig ott csipegetett.

Induláskor persze, a mókuskákat is megetettük.

2011. március 20., vasárnap

Volt ma itt nekünk helyi szenzációnk. Délelőtt megjelent egy rendőrautó. Ezt itt sherifnek hivják. Álldogált egy darabig, majd jött egy másik is. Végül kiderült, hogy feltörte valaki a ház közös raktárhelyiségét, ahonnan elvittek egy 400 $ értékű biciklit és egy másik olcsóbbat is. Ezt itt ugy tűnik komolyan veszik, mert a második sherif feliratu autóból komoly felszereléssel száltak ki a rendőrők. Fényképezőgép, ujjlenyomat rögzitő felszerelés meg mit tudom én még mi volt náluk. Ki is derült hamarosan az elkövető neve, kora és külleme is. Van priusza rendesen. 44 éves hajléktalan fehér férfi.Majd a rendőrök elvonultak. A szomszéd meg siratta a biciklit. Biztositása persze senkinek nincs, mintha csak otthon lennék.
Este fele jövünk haza és előttünk kanyarodik be megint a rendőrautó. Kiderült, hogy a betörönk visszajött és el akarta vinni a maradék bicikliket. Volt nála egy pajszer és egy csipőfogó, miután a biciklik össze voltak láncolva. Szemfüles lakó észrevette, telefon a rendőröknek, de közben a kedves betörő elinalt hátra, ahol bokros sövény van és egy csomó kis házikó. Autóval követni nemigen lehetett.
Ezután hosszas tere-fere kezdődött, amiből kiderült, hogy a feketék kevésbé veszélyesek mint ezek a hajléktalanok. A feketék állitólag elég hamar megijednek, a fehér hajléktlanok viszont erőszakosak és nem ritkán fegyverük is van.
Eddig azt hittem, hogy a béke és nyugalom szigetén lakunk, ma ez a hitem megdőlt.:-(((
Holnap a raktár ajtaja, ami nevetséges volt eddig, ki lesz cserélve egy erősebbre. B. viszont azon lelkizett, hogy én soha nem behúzott függöny mögött élem itt az életem, hanem este is jól kivilágitva és akárki kifigyelheti, hogy mi van itt. Szerintem max ezt az öreg használtan vett computert viszik el és a nyomtatót. Részemről más értéket itt nemigen látok. Gondolom a butorokat nem viszik, azt hamar észre venné itt valaki. Nem hagyom, hogy az esetleges betörők határozzák meg a szoklásaimat!

2011. március 17., csütörtök

Kizöldöltünk

Ma St.Patric napja van, ez az Irek főszentje, vagy valami ilyesmi. Miután itt mindent kihasználnak amit ünnepelni lehet, ezt is megünneplik. Az üzletekben már napok óta valami eszméletlenűl gusztustalan vadzöld süteményeket árulnak. Naiv én, azt hittem ebben kimerült az ünneplés, de nem. A falunkban valami futóverseny volt, mindenki valamilyen zöld poloban futott. Hogy honnan hová, azt nem tudjuk, mert mi csak a tengerparton találkoztunk a számmal ellátott zöldben futókkal, nagyon elszórtan. Egyik másik már a halál küszöbén volt, legalább is ránézésre.
Bent a faluban aztán ment a népünnepély. Le volt zárva megint a főutca és minden tele volt zöldbe öltözött emberekkel. Nagyon erős lehet itt a gyöngykészitő lobby, mert sokaknak a nyakában több sor zöld gyöngy lógott. Itt mindegy milyen ünnep, az ócska gyöngy az nyerő. A sörözök és társai is jó üzletet csináltak, mert fürtökben álltak kint azok, akik nem fértek be és itták a sört.
Mindez semmi nem vont le abból, hogy ragyogó kék volt az ég, csendes a tenger. A legkülönbözőbb vizi madarak nyüzsögtek és két műfészekben is volt vizisas, sőt az egyik ugy nézett ki mintha kicsinyek is lettek volna. Sajnos csak következtetni lehet, mert tul magasra vannak épitve ezek a fészkek. A mókusok is vigan hancuroztak a fák között a parkban. Szemlátomást nagyon jólakottak voltak, mert rá se hederitettek az amerikai mogyoróra.