Orlando

Mituán már 4 éve szerettem volna, tegnap elmentünk Orlandoba és megnéztük az Epcot centert, ami a Disney egyik melléküzeme. Mindketten láttuk már uj korában és most mindketten nagyot csalódtunk. Első benyomásunk szerint ez anno a 80-as években ugy indult, hogy ez egy Disneyland felnőtteknek. Nagyon komoly témákat mutattak be, pl. a föld keletkezése, a jövő mezőgazdasága meg ilyesmit. Nos mára ez totál elgyerekesedett. Tudom az amerikaiak gyermekded lelkek, de azért ez már tulzás volt nekünk legalábbis. A föld keletkezéséből egy showműsort csináltak, de minek?
Mindehhez utaztunk 2 órát autóval, megfizettük a méregdrága belépőjegyeket + parkolás 14$ Onnan aztán már kis vidámvasut vitt minket a bejárathoz. A parkoló egy külön szám, Megnéztük, hogy a D sorban vagyunk. Az persze csak este derült ki, hogy D szektorban 18 sor van. Maguk a helyek persze nem voltak számozva és vagy ezer autó álldogált ott mikor jöttünk volna haza. Na azért megtaláltuk a végén a sajátot.
Bent az elgyagyásodott bemutatók közt nagyon szép és ápolt kertet, parkot épitetettek egy elég méretes tóval. Szerencsére az idő nagyon kellemes volt, napsütés, enyhe langyos fuvallat. Igy azátán körbesétáltunk. A tóparton különböző országok pavilonjai és vendéglői állnak. A franciáknál ebédeltünk nagyon amerikaiasan elkészitett akármit.
Most van még három alkalomra belépőnk, csak tudnám mit is akarjunk legközelebb megnézni. Max. egyszer fogunk még menni, de lehet, hogy egyszer sem.
Megint bebizonyosodott, hogy nem jó dolog visszamenni valahova évtizedek multán. Első látogatásomról csak jó emlékeim voltak.

Ujsághirek

A napokban elfelejtettem megirni az aznapi ujsághirt, miszerint Londonban valahol anyatejből készült fagylaltot árulnak. A készlet pillanatok alatt elfogy. Egy adag 22.50 angol font, ami azért elég borsos ár.
Ez nekem az a kategória, hogy már nem fognak ezek megbolondulni. Engem a gondolatra is enyhe undor fogott el, de ugye én elég rosszul viszonyulok az ilyen gyerek és környéke dolgokhoz.
Ma viszont azt irta az ujság, hogy betiltották a londoni anyatej fagylaltot, mert veszélyes az egészségre. Minden féle fertőzést lehet tőle kapni, pl. hepatitis vagy aids. Nem vagyok virologus, de ha a virusok jól viselik a fagyasztást, akkor könnyen el tudom képzelni.
Pozitiv hir volt viszont számomra az ujfajta vesedonor módszer. Azzal kezdődött, hogy egy felnőtt fiu az anyjának akarta adni az egyik veséjét. Igenám de nem passzoltak össze. Ezer féle szempontot néznek és mindennek passzolni kell ha sikert akarnak elérni. Volt viszont más aki passzolt, aztán egy harmadik akihez az első fiu passzolt és igy tovább. Computeres világban ezt össze lehet hozni. Végül egy teljes országot behálózó vesecsere jött létre. Mutatták a térképen, hogy a keleti parttól a nyugati partig mentek a vese szállitmányok. Meg volt tervezve, hogy ki mikor kerül a műtőbe, melyik városban, mikor érkezik a repülőgép a vesével stb. Nem kis organizációs munka állt a dolog mögött, de sikerült. Aztán arról irtak, hogy propagálni kellene ezt a módszert, hogy minél többen tudjanak róla, valamint jó lenne ha annyira elterjedne, hogy nem kellene több órás repülőutakat betervezni. Hihetetlenűl izgalmas belegondolni, hogy x városban elkezdik a műtétet, miközben a vese még valahol a levegőben van y-ból jövet. Ugyanakkor az x-ben kivett vese z-be megy és igy tovább.
A lényeg az, hogy ha valakinek van donorja, az ma jó esélyel hamarosan kaphat megfelelő vesét.

Ma nem sétálni voltunk, hanem gyalog mentünk a bankba. Sajnos mogyorót elfelejtettem vinni, igy szegény mókusok hoppon maradtak. A fészek teljesen üresnek tünt, vajon hova lett a madár és mi lesz a tojásokkal? Tele van az élet izgalmakkal.:-)))

Itt a nyár! Tényleg. Délután még a klimát is be kellett kapcsolni olyan meleg volt. Ez persze nem panasz!
Ebéd után, ami nálunk kb. 4 óra kimentünk sétálni. Utközben egy öregotthon parkján mentünk át, ahol vigan viháncolt két mókus. Nosza kibányásztam a táskám mélyéről néhány amerikai mogyorót és sikeres kisérleteket tettem a mókus szeliditésre. Tanulékony állatkák ezek a mókusok. Eleinte csak elrohantak ha feléjük dobtam a mogyorót, de amikor az egyik megkostólta, már visszajöttek hozzám a következőért. Remekül elszórakoztam velük. Mikor elfogyott a mogyoró, mentünk tovább. Természetesen a tengerpartra. Finom meleg szél fujt elég erősen. Aztán jó öreg nyugdijas módra leültünk egy félárnyékos padra és szemléltük a hajóforgalmat, no meg a kint korzózó népséget. Szél ellenére vitorlást nem láttunk, de a motoros yachtok jöttek mentek a kikötőbe ki meg be. Nem értem. Mikor legutóbb kint voltunk, teljes szélcsend volt és vagy 5-6 vitorlást vacakolt kint a tengeren, ma meg egyse. A stégre csak éppen kikukkantottunk, a tavalyi kalandunk után, félünk a sirályoktól. Mire haza értünk, már készült lemenni a nap, de ezt ma nem láttuk. Viszont ismét az öregotthon parkjában felfedeztünk egy iszonyat rendetlen madárfészket egy lámpaoszlop tetején. A madarat nem lehetett rendesen látni. Szerintem ül a tojásokon és mikor felállt háttal volt nekünk, de erős a gyanum, hogy gólya üldögél ott a kupi tetején. Megfigyelés alatt fogom tartani.

Ma óriásit léptünk előre a KÉNYELEM irányába. A helyzet az, hogy mikor 2 éve idejöttünk először, akkor itt a tök üres lakás fogadott. Illetve az elődeink itt hagytak egy egyszemélyes ágyat és egy rendkivűl ócska szófát. Az ágy jónak bizonyult, a vendégszobában volt náluk, igy B. a mai napig azon alszik. Nekem meg gyorsan beszereztünk egy hatalmas ágyat. Már nem is emlékszem miért lett ekkora, de azt hiszem ez volt kiárusitáson. Némi harc után, lett belőle olyan, hogy sámli nélkül le tudok feküdni. A szófa nem csak ronda volt, de feletébb kényelmetlen is, igy mikor beszabadutunk egy itteni butor bizományiba irtó olcsón vettünk egy 3- és egy 2-személyes szófát egy nagy és két kisasztalal. Ez egy garnitura volt. Nos az utóbbi időben azt vettem észre, hogy miközben lelkesen kötögetek esténként, szabályosan elzsibbad a fél oldalam. B. is egyre többet igazgatta a derekát mikor felállt a szófáról, de miután nem volt olyan régen, hogy vettük a cuccot egyikünk se szólt, de a levegőben volt, hogy mostmár kellene egy uj.

Ma reggel aztán az ujságban volt egy hatalmas hirdetés, miszerint raktár kiárusitást tartanak egy nagy butor áruházban. Nézegettem az árakat, majd bedobtam, hogy nézzük meg, Igy lett. Vagy egy órát jártunk körbe és ültünk szófáról szófára, mig végül kikötöttünk egynél, ami minden szempontból kényelmesnek tűnik. Mert uyge volt amiről nem ért le a lábunk, a másikra ha ráültem csak félig fekve tudtam hátra dőlni, mert tul mély volt és igy tovább. Közben az eladók járkáltak körülöttünk, mint egy prédára váró sas. Jó a sasok nem járnak, tudom.

A kiszemelt példány, egy kellemes homokszinű 3 ülésés darab volt, amiből hátul kilógott egy villanydrót. Miután bejelentettük vételi szándékunkat, jött a demonstráció. Oldalt van egy gomb, ha azt megnyomom, szépen felemelkedik egy lábtartó, majd a háttámla hátra dől, mint az álom olyan az egész. Mekkorákat fogok én aludni ebben a tv előtt gondoltam rögvest. B. is természetesen. Majd versenyt alszunk.:-)))

Jó megvesszük, mondtuk. Akkor derült ki, hogy jár még hozzá egy kétüléses u.n. loveset is, de az nem lábemelős. Nembaj! Szemrebbenés nélkül fogadták el az europai kreditkártyámat, amivel kisebb összegegnél már nagy kavarodást okoztam. Kedden hozzák.

Most már csak az a gond, hogy hogy szabaduljunk meg a jelenlegitől. A szomszéd adott egy telefonszámot, állitólag valami egyházi intézmény, akik elviszik. Ha nem elég gond lesz, de majd megoldódik.

Tegnap délután meg akartuk nézni, ahogy utolsó utjára indul a diskovery. Már kedden is kimentünk a tengerpartra e-célból, de akkor elhalasztották. Nos tegnap se láttunk semmit, mert álnok kis felhőcskék jöttek közénk és a kilövőállomás közé. Ez kb. 150 km. innen, de állitólag tiszta időben lehetett volna látni. B. régebben, mikor ezek a fellövések még nagy szenzációnak számitottak, már látta is. 16.50 volt az időpont és miután semmit nem láttunk 5 után elindultunk Szt.Petersburgba megnézni a Dali kiállitást. Csütörtökön 5-8 közt féláron lehet megnézni. Nem tudom mennyire fogjuk szeretni, igy gondoltam jó lesz nekünk féláron is a muzeum. A félár $10 fejenként. B. mondta, hogy nem megy az interstatre, inkább menjünk a tengerparton. Örültem, mert a délutáni őrült száguldást a 4 sávos uton nem igazán szeretem. Igy aztán mentünk szépen, szép tengerparti uton, kacskaringoztunk, átkeltünk néhány hidon, majd másfél óra mulva kikötöttünk a sziget végén, ahonnan már ccsak Mexicoba lehetett volna menni tovább, hajóval. Igaz csodálatos naplemente is volt utközben, de a Dali kiállitásból nem lett semmi. Valahol le kellett volna térni az utról, amit elpasszoltunk. Majd behozzuk valamikor.
Ezek után haza felé vettük az irányt. Hirtelen eszembe jutott, hogy nincs semmi enni valónk otthon, igy végre hozzá jutottam egy valódi nagyon finom steakhez utközben. A vendéglő itt van a közelben, akár gyalog is lehetne menni, de eddig csak kivülről láttuk. Mindig sok autó állt a parkolóban, ez keltette fel bennem a reményt, hogy jó a hely. Megyünk még oda az biztos, mert ráadásul megfizethető is.

A rendőr fogyóeszköz:-(((

Az elmult 3 hétben három rendőrt öltek meg kies kis környékünkön. A mi falunkban nyugalom van, de vannak itt gázosabb városkák a környéken. A két rendőrről irtam, szerencsére az is meghalt aki lövöldözött rájuk. Most 2 napja két rendőr egy bejelentés nyomán ment kis valahova, ahol a szomszédok betörőt sejtettek. Eközben "valaki" elkezdett lövöldözni és az egyik rendőr halálos lövést kapott. Hogy ki lőtt nem lehetett tudni, tanu állitólag nem volt. Óriási keresés folyt helikopterrel, kutyával és rengeteg rendőrrel. Csodálkoztam is, hogy kit keresnek, mikor állitólag senki nem látott semmit. Nos ma reggel a cimoldalon láthattuk a gyilkost, egy nyálasszáju kis fekete fiút, 16 éves. Bevallom nem olvastam el mindhárom teljes oldalt a nagyméretű ujságban, igy a részleteket nem tudom. Egy biztos ez a srác már életében nem lesz szabadlábon.
Ilyenkor mindig lelkes dühöngésbe kezdek, hogy vajon minek mindenki kezébe, minden kontroll nélkül fegyvert adni. Nyilván aki nagyon akarja és igazi rossz fiu, bárhol tud fegyvert szerezni, de mégse kellene ugy árulni mint a krumplit. Igaz én még egyetlen fegyverboltot nem láttam,. de nyilván van. Az az aszony aki a gyerekeit ölte meg, itt valahol vette a fegyvert. Lehet, hogy akár a telefonkönyvben is benne van a cim. De ez a fegyver dolog itt a szent tehenek egyike. Ha egy politikus ehhez a kérdéshez akar nyulni, már el áshatja a karierjét. Tehát marad az elv, hogy mindenkinek lehet fegyvere és kedvére öldökölhet vele. Grrrrrr.........
Ettől függetlenűl ma egy csodás nap volt. Délben meglátogattam a medencét, ahol teljesen egyedűl voltam. Rendkivül élveztem a helyzetet. Valami hihetetlen kék volt az ég és ezer ágra sütött a nap.
Délután viszont felderitettünk egy olyan élelmiszer áruházat, ahol eddig még nem voltunk. Tubusos paradicsompürét kerestünk, de persze nem találtunk. Ami praktikus az itt nincs, erre már többször rájöttem. Viszont talátam valódi svájci. Knorr, Bernaise és Hollandese szósz port. Eddigi zöld spárgáimhoz ezek valamelyike nagyon hiányzott. Most majd mehetek keresni spárgát. Más gondom szerencsére nincs jelenleg.

Jelentem ma mostunk, minden fronton. Azaz a közösben is és a lakásban is. Az ágyneművel nem akarnám terhelni a normális gépünket. Itt a lepedő 260x240 ez a felső, a gummis alsó pedig a 2x2 méteres ágyra passzol. Szóval irdatlan darabok és mindez kétszer. Soha nem fogom már megszokni az óriási ágyat. Otthon a sarokban áll az ágyam. Egész életemben valahogy fal mellett aludtam. Itt ugyan sokkal nagyobb a hálószoba, mint egy normál otthoni, de lehetetlen máskont berendezni minthogy az ágy középen áll. Igy megéltem, hogy 75 évesen, életemben először klasszikus hálószobában alszom, de ez nem az én műfajom. A szélén kezdem az alvást, mert ott van a villany az esti olvasáshoz, aztán az éjszaka folyamán szépen becsuszom középre. Álmomban biztos félek, hogy leesek.

Saját mosógép működik, nem uszott el a szoba, szóval jó.
Az idő is jó. Megtekintettük a klubházban a helyi művészkör munkáit, többnyire festmények. Elég laikus művek, de mit várjunk? Az egyik szomszédunk is kiállitott, igy a megtekintés nem volt kérdés.