2011. február 16., szerda
Mint kiderült, nem elég a lukas falat befoltozni, még gyönyörűen ki is kell festeni. Gondolom ha valaki betéved abba szekrénybe, biztos megnézi milyen a fal a mosogép mögött.
Holnap lezavarom mosni, már nem látok ki a szennyeshely mögűl.
Viszont lementünk sétálni és napozni a tengerpart egy ujabb szakaszára, ahol most nyitottak meg valami parkot. Isteni sekély a viz, olyan mint a Balaton déli partja, de tilos fürödni. Semmi ésszerű oka nincs. Egyelőre ugyis hideg a viz, de lesz még melegebb is.
Viszont a házi uszodánkban már fürödtek, lehet, hogy holnap én is bepróbálkozom.
2011. február 15., kedd
Tegnap elmentünk a Home Depot nevű műintézménybe. Már olyan mintha haza mennék. Megtaláltuk a lapot és kicsit elmütyürkéztünk a villamossági osztályon. Valamilyen villany doboz volt a keresés tárgya. Bár megnézett B. kb 5 félét, egyik se volt az igazi, de végül is egy két további kör után mégis megvett egyet.
Délután lefujtam a munkát, mert végre szép melegen sütött a nap és kimentünk a tengerpartra. Már elvonási tüneteim voltak. Mióta visszajöttünk még egyszer sem volt olyan idő, hogy tenegerparti sétára vágytam volna. Ma viszont szépen elvonultam a fodrászhoz. B. szabadságot kapott és titokban reméltem, hogy mire hazajövök a helyén lesz a mosógép. De nem. Helyette a bidet tavaly szerelt csapját átszerelte, bár ugyanolyan mint volt, de szerinte most jobb. Délután aztán befoltozta a falat, ami most szárad. állitólag holnap már lehet mosni.
Azért valami jót is irok. megérkezett a karácsonyra betervezett Kindle, ami egy e-book. Nagyon izgalmas, most kezdem tanulmányozni. Lehetőségek olvasás terén ezután korlátlannak tünnek, csak attól félek, hogy a bőség zavarával fogok küzdeni. Ugyanis mielőtt megveszek letöltésre egy könyvet egy-két fejezetet el lehet ingyen olvasni. Félő, hogy ezután mindennek csak az elejét olvasom.
2011. február 14., hétfő
Egy kis bánat, egy kis nosztalgia
A mai svájci ujságban olvasom, hogy régi jó ismerősöm Kaplony Péter meghalt. A zürichi egyetem immáron eremitált professzora volt, egyiptologus. Zürichben nincs egyiptologia tanszék, de ő mégis ott tanithatott. Mint az egyetem rektora irja, nemzetközileg elismert volt, nem csak a szakmájában, hanem történelemben és vallástörténetben is. Ezeket mi soha nem tudtuk. Szerény kedves ember volt, mint most kiderült csak 2 évvel volt idősebb nálam.
14 évesen cseregyerekként került a református egyház jóvoltából Svájcba. Nem kicsit volt rossz káder és ahogy fokozódott a helyzet otthon, az anyjában volt annyi erő, hogy kijárja, ne engedjék haza az egyetlen gyerekét. Igy ő nevelőszülőknél maradt, akik jó svájci szokás szerint beadták inasnak valahová. Amint saját lábára állt, leérettségizett és beiratkozott Heidelbergben az egyetemre. Ott végzett, ott ismerte meg a német feleségét, akivel távházasságban élt, de azért lett két gyerekük, akik tökéletesen beszéltek magyarul.
Eddig tudtam a történetet, mióta elköltöztem Zürichből megszakadt minden kapcsolat és most meghalt. Megint egy emberrel kevesebb aki ismerte még a férjemet.
2011. február 13., vasárnap
Most a hét közepétől állitólag valódi jó idő lesz. Remélem nem lesz ujabb ötlet, bár nekem is lenne néhány, de el nem mondom neki. Hátha tudnánk végre egy kicsit nyaralni is.
2011. február 11., péntek
Zajlik az élet!:-(((
Múlt héten vettünk végre egy lámpát a mosogató fölé. IKEA-ban persze. Azt hittem, hogy majd haza jövünk és pikk-pakk a lámpa félóra múlva már fent is lesz. De nem.... B. továbbfejlesztette a dolgot és egy polcot is konstruált hozzá. Ehhez egyszer voltunk egy kisebb barkácsboltban és egyszer autóztunk vagy 40 percet, míg megtalálta azt az eldugott ócska üzletet, ahol fehér műanyag polc anyagot kaptunk. Ezek után 3 napig cicomázta a dolgot. Az eredmény csodás és én vagyok az undok, hogy nekem egy sokkal egyszerűbb de gyorsabb megoldás is tökéletesen megfelelt volna. Aztán jött 2 nap szünet és megérkezett a mosógép. Valódi európai modell, tudja maga melegíteni a vizet és szárit is. Ez itt egy cseppet sem természetes. Normál amerikai mosógép, akkora, hogy ha kicsit összehúzom magam én is beleférek. Van meleg és hideg víz, amit úgy keverek ahogy akarok és a mennyiséget is magam alakíthatom a mosni való mennyiségéhez. Nem tudom ezeknek pl. hány bugyijuk és gatyájuk van, de nekünk rengeteg. Ezzel együtt nem lennénk képesek egy gépnyit összehozni soha. A közös természetesen 25 centesek bedobálásával működik és mindig akkor fogynak el ezek a pénzdarabok, mikor már csak szárítani kellene ami külön gépben történik. Na a szárító megint egy külön szám. Kar vastagságú gégecső megy ki belőle a falon kívülre. Mindezek után érthető, hogy mi csak egy sima automata szárítani is tudó gépre vágytunk. A megtalálásával is eltelt néhány este, mert kizárólag neten volt található, de meglett. Kiszállítás csakis a földszintig. Mikor megérkezett érdeklődtek, hogy felhozzák-e. Mennyiért? 100$, akkor nem kérjük. Így lerakták az udvaron. Egy telefonra jött a konyhaépitő segédünk a haverjával és cél eszközzel, mire észbe kaptunk már fent is volt a masina. Mivel tartozunk? Ugyan már, semmivel. Kaptak valódi Bende féle magyar kolbászt és boldogan távoztak.
Most folyik a beszereljük munka, ami persze egy semmiség B. szerint, csak tudnám meddig fog tartani szuperprecizen és gyönyörűen megcsinálni. A tegnap délutánt, minden esetre megint egy barkács áruházban töltöttük, ahol 100 millió cucc van, de soha sincs pont az amit keresünk. De az nem baj, mondja, mert megoldja, csak kicsit komplikáltabb lesz. Szerintem nagyon komplikált máris. Egy életben egyszer érdekes egy ilyen áruház. Végeláthatatlan sorokban állnak a mindenféle kütyü-mütyüket tartalmazó polcok. Van más is, festék háztartási gépek tömege, csakis elefánt nagyságban, konyhabutor, fürdőszoba felszerelés, grillek, öntöző rendszerek és minden amik ezeknek a szereléséhez szükséges. Kb. 4x akkora lehet, mint egy hazai Praktiker.
B. éjszaka már beköltözött hozzám aludni, miután a szekrénye tartalma az ágyán van, mert a szekrényben kell szerelni. A szekrény fala szomszédos a fürdőszobáéval. Megint ki lett vágva, amit tavaly már betoldott. Dolgozik, mint a güzü szegénykém, miután mondtam, hogy max. 2 napig alhat nálam.:-))) Hát majd meglátjuk! Ehhez képest egy semmiség, hogy Mubarak lemondott.
2011. február 7., hétfő
Már Amerika se a régi
Nos régen ilyesmi nem fordulhatott elő. A vevő és az igényei szentek, már akkor kell rendelni mikor még nem fogy ki az áru.
Manapság, mikor a kasszagép egyből leírja a raktárkészletből a kiment mennyiséget, csak annyi a teendő, hogy a képernyőn végig kell nézni, hogy mit is kellene rendelni, de feltehetően nem nézi senki.
Szerintem ha az áruházakat nem érdekli, hogy mit keresnek és mi fogy ki, akkor lassan már be is zárhatnak.
Megy persze a sirám, hogy azok a ronda kapitalisták, mind külföldre viszik a gyártást. Nem szép tőlük, az átlag polgár részére ez további munka nélküliséget jelent. Viszont ha nekem lenne gyáram és Kínában negyed annyiért kapnám meg a munkát, ugyan akkor én hol gyártatnék? Valahol nagyon el van a gazdaság tolva itt is és még ötletem sincs hogyan lehetne rendbe hozni. Csak örülök csendben, hogy ez aztán tényleg nem az én problémám.
2011. február 1., kedd
Vasárnap, kellemes napos időben meglátogattuk a Heritage Village-t, amiről kiderült, hogy tulajdonképpen egy skanzen. Az újságban olyan ügyesen volt hirdetve a hely, hogy jó hosszan kavarogtunk kérdezősködtünk, mire rátaláltunk. Ott aztán kiderült, hogy a botanikus kert mellett van, ahol tavalyelőtt már megcsodáltuk a karácsonyi kivilágítást. Közben az is kiderült, hogy valami nép ünnepély is volt ezen a vasárnapon. Zenéltek minden felé a házak közti tereken. A nép pedig kinyitható székekkel felszerelve ült evett és hallgatott bambán. Ez nekünk jó volt, mert a házakban nem volt semmi tolongás. A házak persze az 1900-as évek elejéről valók. Volt egy vegyeskereskedés is, autó javító műhely természetesen. Mikor odaértünk még néhány csodásan öreg autó is volt, de azzal aztán a gazdáik elhúztak. Valami iszonyat zajt okoztak ezek az ősautók.Volt egy borbély műhely is, ami egyben posta, bank és egyéb funkciót is betöltött. Az ilyesmi én már jobban szeretem mint egy valódi múzeumot. Volt nagyon szegény ember háza és volt gazdag ház is, ahol már folyó vizes fürdőszoba is volt, csak a wc-t nem tudtam benne sehol felfedezni. A konyhák mindenütt igen szerények voltak. Ezeknek már akkor se volt semmi étel kultúrájuk feltehetően. A gazdag házban pianino is volt, természetesen olyan hengerrel játszó gépi hangszer. Összességében érdekes volt és talán egyszer elmegyünk majd még oda, népi hacacáré nélkül is körül nézni. Itt van a városban, alig 35 kilométer tőlünk.:-)))
Fényképek is vannak, bár nem sok, mert lemerülőben volt a gépem. A szokásos helyre tettem.